Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
1984. október 23. Reagan és Mondale a tévében Nem hozott új elemeket az elnökjelöltek vitája Békelánc Vasárnap este Kansas Cityben tartották meg az amerikai elnökjelöltek második televíziós vitáját. Reagan és Mondale másfél órás vitája lényegében nem hozott új elemeket: mindkét jelölt a korábbiakban már sokszor elhangzott nézeteit ismételte meg. A vita középpontjában a leszerelés kérdései álltak. Reagan most is azt mondotta, hogy végső célja a nukleáris fegyverek teljes kiiktatása, de semmiféle új elképzelést nem ismertetett. Mondale — bár ő is az „amerikai erő” hívének vallotta magát —, élesen támadta az űrfegyverkezési programot, azt hangoztatva, hogy az a fegyverkezési verseny újabb és minden eddiginél veszélyesebb szakaszát hozhatja magával. Azt is aláhúzta, hogy a második világháború óta egyedül Reagan kormánya idején nem történt semmiféle előrehaladás a fegyverzet korlátozása terén. Reagan a vitában fenntartotta ellenséges nézeteit a Szovjetunióval szemben, de — korábban sokszor kifejHétfőn délelőtt a Parlament vadásztermében ülést tartott a Körösi Csorna Sándor emlékbizottság. Ezzel az eseménnyel lezárult a nagy magyar orientalista születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések sorozata. A záróülésen Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, a Körösi Csorna Sándor emlékbizottság eltett álláspontját valamelyest módosítva — azt mondotta, hogy „realista” módon kell megítélni a helyzetet, s mivel a két ország egyaránt képes a pusztító háború kirobbantására, megegyezést kell keresniük egymással. Er" ről azonban nem mondott semmi konkrétumot. Mondale megismételte, hogy megválasztása esetén évenkénti csúcstalálkozót javasolna a szovjet vezetésnek a nemzetközi kérdések megvitatására. A demokrata elnökjelölt élesen támadta a kormány közép-amerikai, különösen nicaraguai politikáját, kihasználva azt a lehetőséget, amit a CIA által a nicaraguai ellenforradalmárok számára készített kézikönyv körüli botrány adott. Reagan igyekezett ez ügyben elhárítani a felelősséget a kormányzatról, de azt mondotta, hogy a könyv vázlatát „a CIA nicaraguai képviselője” hagyta jóvá, ezzel mintegy elismerve, hogy a kontrákat az amerikai kémügynökség a helyszínen irányítja. Egyetlen szóval sem ítélte azonban el a titkos nöke értékelte az emlékévet, majd kitüntetéseket nyújtott át a kiváló Ázsia-utazó, a tibeti nyelv első európai kutatója munkásságának megismertetésében kiemelkedően tevékenykedő személyeknek, illetve kollektíváknak. A Munka Érdemrend arany fokozatát egy, a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt és a Kiváló Munkáért kitüntetést 11. illetve 15 személy vehette át. Miniszteri dicséháború folytatását. Mondale erkölcstelennek minősítette ezt a háborút, s a középamerikai problémák megoldására a békés diplomácia alkalmazását sürgette. A Közel-Kelet témái közül csupán a Libanonban amerikai célpontok ellen elkövetett merényletekről folyt vita, az érdemi kérdésekről nem esett szó. Mondale mindvégig arra törekedett, hogy Reagant felkészületlen, felelőtlen és külpolitikai téren sikertelen elnökként tüntesse fel, akinek nincsenek konkrét ismeretei a tényleges veszélyekről, és azok elhárításának lehetőségéről, s akinek politikája veszélyesebbé tette a világ helyzetét. Saját maga viszont igyekezett felkészült és szakismeretekkel rendelkező jelöltnnek mutatkozni. Reagan ugyan jobban szerepelt ebben a vitában, mint a megelőzőben, de néhány területen nem tudta teljesen eloszlatni a demokrata párti jelölt által keltett kétségeket. Az erőpróba bizonyos értelemben eldöntetlen eredménnyel végződött. retben tízen részesültek, és Kiváló Társadalmi Munkáért érmet, illetve Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést kaptak . összesen 18-an. Az ülésen elismerő oklevelet nyújtottak át a Körösi Csorna Sándor Általános Iskola diák baráti körének, a Kubinyi Ferenc Múzeum baráti körének, valamint a Kőbányai Sörgyár Körösi Csorna szocialista brigádjának. 1 PANORÁMA BUDAPEST Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására ok- ítóber 15—22. között Magyar- országon itartózkodott a Kubai Kommunista Páijt pártmunkás küldöttsége Jósé Felipe Carnaadóval, a Közponlti Bizottság tagjával, a KB (tudományos, oktatási és kulturális osztálya vezetőjével az élen. Jósé Felipe Carneadót fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. ATHÉN Hallal Imre, a Magyar Népköztársaság új athéni nagykövete október 22-én átadta megbízólevelét Konsz- tantin Karamanlisznak, a Görög Köztársaság elnökének. VARSÓ Wojciech Jaruzelski lengyel miniszterelnök meghívására hétfőn délelőtt háromnapos hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Andreasz Papandreu görög kormányfő. Személyében először látogatott NATO- tagország miniszterelnöke Lengyelországba 1981 vége óta, amikor ott átmeneti időre bevezették a szükségállapotot. * A lengyel rendőrség nagy erők mozgósításával kutat azok után az ismeretlen tettesek után, akik pénteken késő este elrabolták Jerzy Popieluszko varsói papot. BÉCS Hétfőn Bécsből hazautazott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely október 16—22. között az osztrák parlament meghívásának tett elegeit. A delegációt fogadta Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök, Fred Sinowatz kancellár és Leopold Gratz külügyminiszter. Hétfő esti Az emberlánc a hassel- bachi amerikai rakéta- támaszpont és a duisbur- gi munkaügyi hivatni között ha néhol hézagos is volt, a politikai tiltakozás demonstratív, nagy hatású jelképe. Tükrözi a nyugatnémet békemozgalom életerejét, a tömegméretű elégedetlenséget a bonni kormányzat katonapolitikájával. Az embenlánc túl ezen jelkép azért is, mert világosan utál arra az ösz- szefüggésre, amely a fegyverkezési kiadások és a munkanélküliség jelenlegi rekordszintje között húzódik. Az NSZK-ban ez a békés tüntetés — a dolog természeténél fogva — épp úgy irányult. a rakétatelepítés, az amerikai katonapolitika, mint kommentárunk Emberlánc a hasselbachi amerikai rakétatámaszpont es a duis- burgi munkaügyi hivatal között. a szövetségi köztársaság NATO-tagsága, a környezeti ártalmak, vagy a munkanélküliség ellen. Nagyon tévedtek mindazok, akik a rakétatelepítésről folyó vita kezdeti szakaszában átmeneti jelenségnek Vélték a hatalmas tömegtüntetésekben testet öltő békemozgalmat. # A jelenség anináíl elgandolkodtatóbb, mert a rakétatelepítéssel szembeni ellenállásban a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű és politikai felfogású ember találkozik össze. Tagadhatatlan, vannak különbségek is köztük. Amíg a szociáldemokraták és a szakszervezetek atomfegyvermentes övezeteket sürgetnek, de nem vitatják a NATO-tagságot, -addig a baloldal aktivistái éppúgy nemet mondanak az észak-atlanti tömbre, mint a Pershimgekre. Valahol a kettő között helyezkednek el a zöldek, .akiknek ez a jelszavuk: Kelet és Nyugat építsen ki partneri viszonyt a biztonság kérdésében. A Hamburg, Bonn, Stuttgart és Duisburg u-tcáit ellepő hétvégi tüntetők egy dologban azonban pártállásra való tekintet nélkül egyetértettek: az amerikai kormányzat fegyverkezési politikája világunkat egyáltalában nem tette biztonságosabbá,' eilertkezőleg, veszélyes konfrontáció szélére sodorta. Márpedig ahogy a nyugatnémet -békemozgalom aktivistái megfogalmazták: kontinensünk nyugalma és békéje, a világ biztonsága kizárólag közös erőfeszítéssel őrizhető meg. Azaz, nincs külön keleti és nyugati biztonság, a kettő nem játszható ki egymás ellen, a köztük (lévő szakadékot nem lehet fegyverekkel áthidalni, hanem csakis ésszerű tárgyalásokkal. Ez volt a hétvége nyugatnémet tömegdemonstrációinak mindannyiunk számára szóló fontos üzenete. GYŐRI SÁNDOR Lezárult a Körösi Csorna Sándor emlékév L^ilAáail A felszabadító hadműveletek I. A helyzet 1944. szeptember végén A szovjet hadvezetés azt a célt tűzte ki a harcoló csapatok elé, hogy a Nagyvárad—Debrecen körzetében csoportosuló ellenséges erőkre mért csapással nyissanak utat Budapest felé 1944. szeptember közepén az addigi harctevékenység eredményeként a szovjet— német arcvonal délnyugati szárnya a Keleti-Beszkidek és az Erdős-Kárpátok gerincén megszilárdult, a Prisz- lop-hágótól kezdődően pedig átszelte a Kárpátokat, és Szászrégen, Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár-dél szakaszon, s onnan tovább, a román-magyar határ mentén húzódott. A kialakult helyzetet figyelembe véve a szovjet hadvezetés azt a feladatot állította itt harcoló csapatai — a 2., 3. és 4. Ukrán Front — elé, hogy léptessék ki a háborúból Horthy-Magyaror- szágot, és innen, délkeleti irányból is jussanak ki a náci birodalom központi területeire, a bajorországi hadiipari körzetekbe. A további feladat volt, hogy együttműködve a jugoszláv népfelszabadító hadsereggel, szabadítsák fel Belgrádot, és teremtsék meg az előfeltételeket Jugoszlávia földjének megtisztítására. A szovjet hadvezetés csapatainak fő erőkifejtését az Arad—Budapest—Bécs tengely körül tervezte. Ennek során a Nagyvárad—Debrecen körzetében csoportosuló ellenséges erőkre mért csapással kellett utat nyitni Budapest felé, egyidejűleg pedig a szárnyakon szétzúzni a Kárpátokban és Belgrád alatt az ellenség csoportosításait. E hadászati elgondolás megvalósítása érdekében a 2. Ukrán Frontnak a debreceni hadművelet során el kellett érnie a Tiszát, ezáltal elősegíteni Ungvár körzetének elfoglalását; a 4. Ukrán Front bal szárnyával pedig északról biztosítani a Belgrád felszabadításáért harcoló 3. Ukrán Front csapatait. A 2. és 4. Ukrán Front együttműködésének a Magyarországon harcoló német Dél hadseregcsoport visszavonulási útvonalai elvágását. A szovjet—német arcvonal délnyugati szárnyán tehát a hitleri hadvezetésnek számolnia kellett azzal a lehetőséggel, hogy a szovjet csapatok elvágják a balkáni E és F hadseregcsoportok hátsó összeköttetési útvonalait, elfoglalják a Wehrmacht csehszlbvákiai, magyarországi, ausztriai, dél-németorszá- gi élelmiszer-, üzemanyag- és hadianyagforrásait, amelyek döntő fontosságúak voltak számára a háború folytatásához. E veszélyek elhárítása, vagy legalább késleltetése érdekében a szárazföldi német haderő-főparancsnokság (OKH) új hadászati védelmi terepszakasz létesítését tervezte a Kárpátok és a Kelet- Szerbiai-hegység vonalában, amelyre támaszkodva szívósan tartani akarta Magyar- ország területét, hogy lezárja a szovjet hadsereg előtt az Ausztriába és Németország déli körzeteibe vezető közlekedési útvonalakat. Elhatározta, hogy a szlovákiai A hadseregcsoporttal szilárdan védi az Északi-Kárpátokban, a Keleti-Beszkidekben és a Máramarosi-havasokban kiépített állásokat, egyidejűleg a feltöltött és megerősített Dél hadseregcsoporttal visz- szaveti a hágókon túlra a Keleti- és Déli-Kárpátokon átkelt 2. Ukrán Front csapatait, az F hadseregcsoporttal pedig megakadályozza a 3. Ukrán Front benyomulását Jugoszláviába; ezzel biztosítja az E hadseregcsoport visz- szavonulásának lehetőségét Görögországból és Albániából. Ebben a hadászati elgondolásban a náci birodalom hadászati előterének tekintette Magyarországot a német hadvezetés. Hitler 1944. július 31-én, vagyis még a romániai arcvonal összeomlása előtt a Magyarországhoz fűződő érdekekről így nyilatkozott: „A legfontosabb számunkra — és az is marad —, a magyarországi térség megtartása. Élelmezési szempontból az egyetlen lehetséges pótlása annak, amit másutt elveszítünk, nyersanyag szempontjából pedig értékes forrása a bauxitnak, a mangánnak stb. Közlekedésileg ■pedig ez a kulcsa délkeletnek. Ezért a magyar térség biztosításának létfontosságú jelentősége van, annyira döntő, hogy ezt egyáltalán nem lehet túlbecsülni.” Véleményét Pavelics hor- vát bábállamfővel szeptember 18-án folytatott tárgyalás során is kifejtette: „Döntő, hogy Magyarországon tartsuk a német pozíciót. Ha ott valami belülről elindul — célzott az esetleges kiválási elképzelésekre — akkor ő (a Führer) semmitől, erőszakos beavatkozástól sem riad vissza, hogy a létfontosságú magyarországi állást tartsa” — mondotta, majd Románia, Finnország és Bulgária elvesztéséről szólva kijelentette: „E három imént említett ország összeomlása ugyan elég bajjal jár, de ez össze sem hasonlítható Magyarország összeomlásával, aminek bekövetkezte esetén Németország villámgyorsan beavatkozna. A Birodalomnak eltökélt szándéka, hogy az erdélyi székely területeket feladva, a voltaképpeni Magyarország területét és a Vaskapu—Vardar vonaltól nyugatra eső országokat tartani fogja” — nyugtatta meg horvát csatlósát Hitler. Utasítására a német hadvezetés szeptember második felében előkészült az ország területének tartós védelmére. Olyan védelmi rendszer kiépítésével bízta meg Friess- ner vezérezredest, a Dél hadseregcsoport parancsnokát, amely Szlovákia területén továbbfejleszthető, és csatlakoztatható a Felső-Sziléziában létesített ún. A állásrendszerhez. Ennek megfelelően a Dél hadseregcsoport vezetése az alapvető védelmi rendszer kiépítésére a Bükk —Mátra—Börzsöny—Pilis- Vértes—Bakony—Balaton déli part vonalat, s onnan délre a Dráváig húzódó terep- szakaszt jelölte ki, a folyóvölgyekben létesítendő reteszállásokkal, és a harckocsiveszélyes irányokban telepített harckocsiakadályokkal. E „Margit-vonal” nevet kapott védelmi rendszer legjobban kiépített része volt az Érd, Velencei-tó, Balaton közti szakasz, amelyet a Budapest keleti oldalát 25— 30 km mélységben övező „Attila-vonal” egészített ki. A német hadvezetés utasítására a Dél hadseregcsoport parancsnoksága szeptember végén megkezdte a „Cigánybáró” fedőnevű támadó vállalkozás előkészítését azzal a céllal, hogy visz- szavesse a hágók mögé a Kárpátokon átkelt 2. Ukrán Frontot, és olyan kedvező terepszakaszt vegyen birtokba, amelyet a tél folyamán viszonylag kis erőkkel tartani lehet. Evégett a hadseregcsoport Debrecentől délre egy erős páncélos csoportosítást vont össze, amellyel október 12-én tervezte a támadás megindítását. TÖTH SÁNDOR alezredes (Következik: 2. A debreceni hadművelet. 1944. szeptember közepétől magyar földön harcoltak a szovjet csapatok a fasiszta h aderők ellen. A híressé vált „Katyusák” aknatüzet zúdítottak a német állásokra.
