Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
' T0*J4A \ _ 4 "népújság 1984. október 3. Október: múzeumi hónap Természettudományi bemutatóterem átadása Dombóváron Vidóczi László megnyitó beszédet mond A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a dombóvári Városi Művelődési Központ és Könyvtár meghívására szép számú közönség látogatott el a dombóvári művelődési központba, a múzeumi hónap megyei megnyitójára azaz a természettudományi bemutatóterem átadására. Vidóczi László, Dombóvár város tanácselnöke nyitotta meg a Tolna megye vad- és madárvilágát bemutató kiállítást, melyet Nagy Sándor tanár közreműködésével Bu- csányi Kálmán, Németh Antal, Papp Géza, Pászner Jenő, Sütő István, a múzeum munkatársai készítettek. A megnyitón megjelenít István József, a megyei tanács elnökhelyettese, Póia Károly, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője és Vadas Ferenc, a megyei múzeum igazgatója. Vidóczi László megnyitójában többek között elmondta: — Városunk életében kiemelkedő esemény a múzeumi hónap ezen kiállításának s a bemutatóteremnek a megnyitása. Megyénk rendkívül gazdag állat- és madárvilágát reprezántáló kiállítás felhívja figyelmünket arra, hogy milyen kincs birtokában vagyunk és őriznünk, védenünk kell ezt a kincset. — Számos helytörténeti, városkörnyékünk történetét is illusztráló tárgyat, eszközt csak Budapesten és Szek- szárdon tekinthettünk meg, mert nincs önálló kiállító- helyünk, múzeumunk. A város vezetése törekedett arra, hogy a régi művelődési ház épületében megfelelő teret alakítson ki történelmi értékeink bemutatására, erre, sajnos, jelenlegi gazdasági helyzetünkben nincs mód. Mégis bízom abban, hogy városunk ereje, összefogása, szilárd lokálpatriotizmusai lehetővé teszi később egy múzeum létrehozását. A megnyitóhoz kapcsolódóan, a múzeumi hónap alkalmából István József kitüntetéseket és jutalmakat adott át a múzeum dolgozóinak, a kiállítás rendezőinek. Bolgár gasztronómiai hét Szekszárdi Decs Tegnap, a délelőtti órákban igencsak megváltozott a szekszárdi Skála Aruház konyhájának a képe, de ezt csak az vehette észre, aki mindennapos vendég ott. Olyanok pedig kis számmal vannak. Hogy miben állt ez a változás? Elsősorban kilenc új arccal, tizennyolc fürge kézzel „gyarapodott” a személyzet, vagyis a bulgáriából érkezett vendéglátós szakemberek — öt főszakács, egy cukrász, egy éttermi főnök, egy felszolgáló és a delegáció vezetője — serénykedtek, hogy a magyarok számára Jalamova Petrana, a Bulgária étterem főszakácsa csirkecombokat tölt elkészítsék a délután nyíló gasztronómiai hét kezdetére a sokféle ételkülönlegességet. A megnyitó délután négykor vcilt, amely Kovács Frigyes. a Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész elnökhelyettese köszöntő szavaival kezdődött, majd Maria Nedeva, a szilisztrai városi vendéglátó vállalat osztályvezetőjének — a delegációs vezetőjének — megnyitó szavaival folytatódott. Ezután következett az ételkóstdló, s mindjárt hozzá kell tenni, hogy igen nagy sikerrel. A bemutató egy héten át tart, részben a Skála gyorsbüféjében, részben pedig a szekszárdi Szász sörözőben, illetve Deesen, a Sárközi vendéglőben. Az áfésznek 1980 óta tart a sokrétű kapcsolata Csehszlovákiával és az NDK-val, mely nemcsak kölcsönös ételbemutatókban merül ki, hanem jelentős az áruházi kapcsolat is, aminek hasznát mi, vásárlók élvezzük, ugyanis az együttműködés révén áruellátásunk bővül, színesedik. S a kapcsolat-sor újabb állomásához idén érkezett el a fogyasztási szövetkezel, előzetes megbeszéJó étvágyat kívánunk a valóban Ízletes ételekhez. léseket követően egy hónappal ezelőtt az áfész színeit képviselve Tolna megyei vendéglátós szakemberek utaztak Bulgáriába, Sziliszt- ra városba, ahol a magyaros ételekkel igen nagy sikert arattak, sőt bizonyos „tanulóidő” után az ottani éttermek étlapjain is megtalálhatóak lesznek a magyar ételek. — A legnagyobb sikerük a cukrászoknak volt — mondja Maria Nedeva, ami az ő „csalódásukat” jelentette egyben. Ugyanis napi nydlc órán át dolgoztak keményen, s készítményeikből soha nem volt egyetlen darab a hűtőkben, pultokban. ;. — Egyébként a Tolna megyei csapat Bulgária nemzeti ünnepén tartózkodott nálunk, s a fogadásokon a külföldi delegációk is édességként Szekszárdi tálat kaptak, amiről elmondom, hogy nekem is a kedvenceim közé tartozik. Mindazoknak, akik az ételkóstolókra nem tudnak elmenni, közreadunk egy-két receptet, amely alapján otthon is asztalukra kerülhet igazi bolgár ínyencség. — hm — Fotó: Czakó Paradicsomot, paprikát, uborkát kell apróra felvágni, s némi petrezselyemmel, sóval, olívaolajjal és kevés borecettel összekeverni. Rá juhtúrót (esetleg sajtot) reszelni, s ízlés szerint paradicsommal, zöldségzöldjével díszíteni. De igen ízletes a fogasfélékből készülő szilisztrai halleves, mely az erőlevesre emélkeztet. S kitűnő a vadas sertéskaraj, mely a hússzeletek meg- pirításával kezdődik, s ezután készül a szósz, amellyel együtt párolják tovább a húst. A szósz gyöngyhagymából, savanyú uborkából, sonkából és gombából készül, amelyeket vörös borral kell felönteni. Szovjet lapokból SZOVJETÜNK) Hogy lehet vihar egy pohár vízben, régóta tudjuk. És Tájfun az asztalon? Ez utóbbi címet viselő cikk egy belorussziai kutatóintézetben szerkesztett eszközt mutat be. A pusztító viharok imi- tálásához szükséges kísérletek célja, hogy időben figyelmeztessék a veszélyre a tengeri hajókat, közöljék a tomboló elemek útvonalát, és javaslatokat tegyenek a tájfunok elleni védekezés módszereire. Az előbbi kutatások színhelye, Minszk ugyanolyan messze van szovjet Távol- Kelettől, mint Moszkva Kö- zép-Ázsiától. Mégis a fővárosban ismertette Polad Po- lad-zade, a Szovjetunió talajjavítási és vízgazdálkodási miniszterhelyettese: hogyan áll az a „mérkőzés”, amelyet a természetátalakítók, a talajjavítók és a mezőgazdászok vívnak a sivatagok és sztyeppék térhódítása ellen. Kiderült, hogy az egykori homoktengerben helyenként már pazarolják a vizet, s a műszaki fejlesztés, az öntözőrendszerek automatizálása azt is szolgálja, hogy hatékonyabban hasznosítsák az éltető nedvet. A Dnyeper közelében terül el, mégis hírhedten száraz vidék Aszkanyija-Nova. Egyebek közt éppen azért becses ez az óriási szűzföld, mert Európa egyetlen és utolsó eredeti állapotában fennmaradt, árvalányhajjal benőtt sztyeppje. Nemrég az Unesco programja keretében — akárcsak Magyarországon a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Parkot és még jó néhány védett területet — bioszféra-rezervátummá nyilvánították Aszkanyija-Novát. Téved, aki azt hiszi, hogy itt csupán az élővilág „őskövületeit” őrzik: 450 itt kinemesített növényfajt ajánlottak országos termesztésre, és 80 új patás állatfajt tenyésztettek ki ezen a helyen. Nem tréfálnak a természeti környezet védelmével az Azovi-tenger partján sem. Zsdanov, a nagy ukrán ipari központ városi tanácsának vezetői visszaadták a minisztériumnak a helyi kokszkémiai üzem rekonstrukciós tervezetét azzal, hogy készítsenek jobb tervet! Az indoklás: a terv összeállítói spórolni akartak a víztisztító berendezéseken. Meglepő módon még környezetvédelmi kihágásokkal is akad dolguk a Litván Igazságügyminisztérium Törvényszéki Szakértői Kutató- intézete munkatársainak. Hogy mi mindenre derítenek fényt ezek az irodalomtól a kémiáig sok mindenhez értő szakemberek, abból ad ízelítőt az Ódon okmányoktól a talajszennyeződésig című színes írás. Hírük-hamvuk sem volt még a mai kifinomult távközlési műszereknek, amikor a Szibirjak gőzhajó 1932-ben 65 nap alatt végigment a híres és félelmetes északi-tengeri úton. A Cseljuszkint már kelepcébe zárták a jégtáblák, s csaknem két hónapig sodródott. A legnagyobb megpróbáltatásokat a négytagú Papanyin expedíció tagjai élték át: 274 napig végeztek tudományos megfigyeléseket és méréseket egy sodródó és töredező jégtáblán. Az északi óceán megismerésének nagy szovjet előfutáraira emlékezik Az első vakmerők című cikk. Messze tájakon szerezte szellemi útravalóját, s még távolabbra kalandozott el időben és térben a grúz kultúra néhány kiváló hazai ismerője abban a beszélgetésben, amelyet A Negyven prédikátortól a balatoni hadműveletekig címmel vetett papírra a lap munkatársa. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok 10. számában Szvetlána Szavic- kaja űrrepülése alkalmából több űrhajós nyilatkozik a női űrhajózás jövőjéről. A szerkesztőség ezt a számot elsősorban a szovjet pedagógusoknak szentelte, kezdő és már régóta dolgozó tanárok vallanak hivatásuk szépségéről, nehézségeiről, a gondok megoldásáról. Megtudhatjuk, hogyan halad az iskolareform megvalósítása a Szovjetunióban. Folytatja a lap Anna Gagarina visszaemlékezéseinek közlését és Alekszej Csheid- zének, a Budapest felszabadításáért folytatott harcok egykori katonájának írását. A Történetek és történelem című sorozatban Patai Sz. Sándorné, eigykori szentesi munkásigazgató vall életéről. Az ENSZ leszerelési hete alkalmából J. Knorre tollából olvashatunk érdekes eszmefuttatást. M. Valovaja a Moszkvai - Űttörőpalota képzőművészeti foglakozásait mutatja be színes írásában. Az Ügyeskedj, okoskodj! című rovat ördöglakatok készítésére tanítja meg az ifjú olvasókat. szputnyik A folyóirat nyitóanyaga korunk egyik legégetőbb kérdését — a világűr békés fel- használását — taglalja. Egymás mellett sorakoztatja fel az amerikaiak szép eredményeit, a szovjet kozmonauták sikereit, emlékeztet a Szojuz—Apollo közös űrrepülésre, és minderre annak reményében utal, hogy a világűr meghódítása valóban az emberiség nagy békeüzenetévé teljesedjék ki. Nyikolaj Amelko admirális, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese tollából közli a lap Az Indiai-óceán legyen a béke tengere című írást. A szerző rámutat: „A béke és az együttműködés övezetévé válik-e az Indiai-óceán, avagy olyan térséggé, amelyben állandósul és fokozódik a feszültség? Az utóbbi években ez egyike a legégetőbb nemzetközi pdoblémáknak.” Gyerekek körében rendkívül divatos a modellezés, de felnőttek is foglalkoznak vele, sőt nem egy akad közöttük, aki nagyon is komolyan. Vlagyimir Alekszandrov, a Szovjet Tudományos Akadémia mellett működő számítóközpont éghajlatmodellező részlegének a vezetője Atomháború és időjárás című tanulmányában nem az áldozatok és sebesültek számával foglalkozik, inkább csak arra szeretné figyelmeztetni az emberiséget, milyen állapot következhetne be egy atomkatasztrófa után földünk időjárásában. Figyelemre méltó Viktor Magidszon Marquet ezredes elévülhetetlen leleplezései című írása. Ez a legendás ezredes a Népek Barátsága szovjet kitüntetés tulajdonosa. egyike annak a hétszáz külföldinek, akik rászolgáltak e magas elismerésre. Raymond Marquet volt az, aki elsőként szembeszegült a hidegháborúval. A cikk idézi a közel negyven évvel ezelőtti eseményeket, és az olvasó betekintést nyerhet mind a korabeli franciaországi eseményekbe, mind a szovjet— francia kapcsolatok alakulásának egyik izgalmas fejezetébe. Jelenleg a mezőgazdaságban rendkívül nagyméretű, nehéz gépek dolgoznak, óriás kerekekkel, lánctalpakkal. Noha hasznos munkát végeznek, óriás súlyuk révén nagy kárt is okoznak. A szakemberek keresik az új lehetőségeket. Ezt hivatott bizonyítani Vlagyimir Kubisev, az Országos Lenin Mezőgazdaságtudományi Akadémia alelnökének Zöld utat a kíméletes gépeknek című tanulmánya is. Jaroszlav Golovanov Ha a vezérigazgató fiatal című riportjában a Szovjetunió legfiatalabb vezérigazgatójáról rajzol portrét. Többek között ezt mondja róla: „Születési éve 1953..., magassága 195 cm, súlya 85 kg. Nem iszik, nem dohányzik, verseket ír, de azokat senkinek nem szavalja. Vezérigazgatói szobájában az egyik szekrény tetején egy 33 kilós súlyzó. Nyikolaj Fuga a Vologdai Szerszámgépipari Termelési Egyesülés vezetője.” Szakemberek kimutatták, hogy bolygónk erdőterületének nagysága évenként egy százalékkal csökken. Ez a folyamat húsz év múlva elérheti a kritikus értéket. S akkor visszafordíthatatlan változások jönnek létre a bioszférában. A folyóirat ezzel kapcsolatban közli Vlagyimir Vinogradov akadémikus Óvjuk erdeinket, érdemes című tanulmányát. A kulturális rovat anyagai között figyelemre méltó Zo- lotusszkij Gogol Moszkvában című tanulmánya. Bevezetőjében ezt írja a szerző: „A magányos és hontalan Gogol hol Péterváron él, hol Németországban bolyong, hosz- szú időre Olaszországba utazik. Eljön az az idő is, amikor Moszkvában telepszik meg, itt vár rá utolsó orosz- országi lakása.” SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom 10. számában Jevgenyij Jevtusenko Ahol a vadgyülmölcs terem című regényének második része, Valentyin Rasz- putyin, Oleg Volkov és Geor- gij Szemjonov írása, a Fórum rovatban pedig Jevgenyij Nyesztyerenko, a világhírű szovjet énekes Tűnődés a mesterségről című önéletírása olvasható. Az operaénekes szól tanulmányairól, bemutatja mestereit, beavat az énektechnika „műhelytitkaiba”, híres szerepeiről vall, és megismertet ugyancsak világhírű partnereivel is. A Líra rovat Nyikolaj Sztarsinov verseit mutatja be Győré Imre, Szokolay Zoltán, Weöres Sándor és Körmendi Lajos fordításában, aki a válogatás bevezetőjében a következőket írja: „Nyikolaj Sztarsinov a világot, világunkat, rettenetek árnyékában élő korunkat írja... Felmutatja az értelmes emberi létezésbe, a világ kerek rendjébe nem illő szögleteket.” A Közös dolgaink rovatba Jelena Umnyakova írt cikket Galgóczi Erzsébet újabb elbeszéléseinek orosz nyelvű kötetéről. Az Irodalomról rovatban Iraklij And- ronyikov emlékezik Jurij Tyinyanovra, továbbá itt olvasható Nyikolaj Anasztasz- jev tanulmánya A szovjet irodalom helye a XX. századi világirodalomban címmel. A scifi-kedvelők bizonyára érdeklődéssel olvassák Alekszandr Fjodorov interjúját Arkagyij Sztrugackij- jal. A másik interjút Alekszandr Afanaszjev készítette Valentyin Raszputyinnal. A negyedikes orosztanítás bevezetéséről folytatott kerékasztal-beszélgetésről N. Sándor László számol be. A Szemle rovat Tandori Dezső ismertetését közli Gevorg Emin Záporra zenét című magyar nyelvű kötetéről, illetve Anatolij Klitko írását Ivan Rogoscsenkov Az életteremtés vágya című, orosz nyelven megjelent könyvéről.
