Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-03 / 232. szám
1984. október 3. ^sÉPÜJSÁG5 az a fiatal, aki az általános * iskolát vagy a középiskolát is elvégezte, és valamely szakma elsajátítása céljából nagyüzemi képzés esetén valamely szakmunkástanuló-képző iskolával tanulóviszonyban áll, illetve egy helyi ipari vállalattal vagy magánkisiparossal tanulószerződést kötött. A tanulók szakmájuknak megfelelő gyakorlati kiképzést kapnak, ezzel egyidejűleg szakmunkástanuló-képző ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági jellegű iskolákban elméleti képzésben részesülnek. (Közgazdasági Kislexikon 1977) Szakmunkástanuló Műhely a rózsabokor tövében Sosem voít inas. méois mesterember let Csendes kis utcában lakik a hatvankét éves Farkas István a feleségével, Szekszár- don. A hosszú épület utcányi udvarának végén, a rózsabokor tövében áll a nyolc négyzetméteres műhely, Pista bácsi birodalma. Saját állítása szerint, ha beáll a közepére, minden szerszám a kezére esik. Kerékpárok és babakocsik javításával foglalkozik. Reggel héttől, este hétig — hiszen itthon van. — Az öt elemi után a három polgári... Mikor végeztem, jelentkeztem a nagyszöllősi vas- és fémipari szakiskolába. A felvételhez két év szakmai gyakorlat is kellett, így kisüzembe kerültem. Dolgoztam vasöntödében és esztergapadnál, még a szünidő alatt is, mert annak idején azt kellett csinálni. — Akkoriban inas volt maga is? — Nem. Sem inas, sem ipari tanuló, hanem gyakorló diák voltam. Bekerültünk az iskolába és már segédlevéllel indultunk, öt óra a műhelyben, hét elméletben. Naponta 12 óra, és csupa szakmai munka, tanulás. Középvezetőket neveltek belőlünk. A technikum elődje volt, csak keményebb. A hangsúly a gyakorlaton volt. Ha a műhelyben nem felelt meg valaki, egyszerűen kidobták. Bődületesen szigorú műhelyrend volt. Az első hat hónapban kijelölték, hogy ki kerül a kovácsműhelybe, ki a lakatosokhoz. Külön elméleti és gyakorlati oktatóink voltak, köztük sok mérnökember. Mindenki végigjárt mindent. Lakatos, autósze- -elő, forgácsoló. Ez két év alatt zajlott. A harmadik évben választhattunk magunknak műhelyt. Én a lakatost választottam, de azért tettek ide-oda, ahol éppen szorított a helyzet. — Hogyan alakult tovább a mesterség? — Egy év után segédlevelet adott a Nagyszöllősi Vegyesipari Társulat. Lakatos és vasesztergályos levelet kaptam. Aztán három év munka, és lehetett újra vizsgázni a vasipari alapszakmákból — de ez már a mesterlevélért ment. Jómagam lakatos és autószerelő mesterlevelet szereztem. — Lépjünk most az időben ... — A háború után kisiparosoknál dolgoztam, majd Tulajdonképpen arra lettünk volna kíváncsiak, hogy egy olyan tanuló, aki idén végzett, s szeptemberben állt munkába, hogyan hasznosíthatja a gyakorlatban azt, amit az iskolában tanult. Éppen ezért kerestünk föl egy nagyüzemet, mégpedig a Paksi Állami Gazdaság biri- tói sertéstelepét, amely 900 kocás, s évenként 16 ezer sertést hizlalnak. Teljesen biztosak voltunk abban, hogy egy ilyen hatalmas telepen találunk fiatal szakmunkást. Nem így történt, a legfiatalabb szakképzett munkaerő 28 esztendős. Renkencz József telepvezetőt éppen ezért arról faggattuk, hogy mennyivel nehezebb a munkájuk akkor, ha a megfelelő létszámú szakképzett helyett betanított munkásokkal kell dolgozniuk. Az oldalt készítették: D. Varga Márta, Hazafi József, Szabó Sándor, Szarvas Antal. 1952-ben a szekszárdi autójavítótól a megyei tanács ipari osztályára kerültem. Papírral is dolgoztam, meg oktattam is a leendő szakmunkásokat. Iparengedélyt váltottam magamnak úgy félállásban, és azt meg is tartottam magamnak. A nyugdíj mellett most ezt csinálom. — Szépen felszerelt a műhelye. — Az első iparengedélyt, amikor leadtam, a kéziszerszámaim megmaradtak. Gyűlt is az idők során, mert a szerszám az egyik hobbim, a gyerekek is csak ezt hoznak ajándékba. — Hogy telik a nyugdíjas napja? — Reggel az első út a műhelybe vezet. Hogy mi ez?! Szakmaszeretet? Az is, de főleg menekülés az öregség elől. Amíg az ember dolgozik, nem ér rá betegeskedni. Én vagyok a főnököm is, meg a segédmunkásom is. A környéken ezt senki sem csinálja. A világ legbékésebb foglalkozása. — Rendkívül nehéz a helyzetünk, hisz igen sok az olyan dolgozó nálunk, aki valamilyen ok miatt más szakmából, munkaterületről szivárgott hozzánk. Zömmel betanított munkásokkal dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a munkájukat nagyon kell figyelni, és egy-egy utasítást többször is elismételni. — A betanított munkásoknak rendeznek tanfolyamokat? — Igen, ez háromhónapos, és házi vizsgával zárul. Ez azonban csak alapokat ad, s nem készíti fel a minőségi munkára. Márpedig szakképzetlen emberektől nem lehet minőségi munkát várni. Különösen nem a tenyésztésnél, a malacnevelésnél, kocagondozásnál, süldőnevelésnél pedig fontos, hogy ezek az állatok megfelelő bánásmódban részesüljenek. — Mennyit kereshet egy betanított munkás? — Az elmúlt hónapban a fiaztatóban 9014 forintot keresett egy szakképzetlen asz- szony. Igaz, nálunk nincs szabad hétvége, húsvét és — Hallom, a gyerekeket vizsgáztatni is szokta, ha idejönnek. — Beszélgetünk. Őket a műhely érdekli, engem meg a sorsuk. Felnőttekként kezelem őket. Segítek, aztán együtt örülünk a biciklinek. — Mi a helyzet ma a szakmában? — Három év, és a fiatal megbecsült szakmunkás lesz. Aztán a pénzért jön a vándorlás. Ez meg nem használ a szakmának. Ha meg nem a saját területén dolgozik valaki, az kész katasztrófa. Ha szakmát szerez, legalább öt évig maradnia kellene, ahol végzett, mert az még mindig a tanulóidő. A három -év alatt kényesebb munkát rá sem bíznak, ha elmegy, a szakma vesztett egy embert, az emberke meg egy szakmát. Akkor meg minek tanult?! Hiába. — Egy utolsó jótanács?! — Aki megtanult járni, azt nem kell már kézenfogni. Az megy maga is. A szakma becsületét csak a szakmában lehet megszerezni, de megtartani is. —szs.— karácsony, csak szabadnap. Talán ez az oka, hogy nem szívesen választják ezt a szakmát, s keresnek inkább 3000 forintot. — Nem lehetséges az, hogy a mai gyerekeknek kevés a kapcsolatuk a jószággal? Ahol van, ott inkább a szülők’ gondozzák azokat... — Figyelemre méltó szempont, bár 2 háztáji koca nem hasonlítható össze kétszáz meg ezer kocával. Itt üzemi munka folyik, nincs idő arra, hogy babusgasson valaki egy-egy állatot. Nem jönnek a fiatalok. — Általános iskolások megfordulnak itt a telepen? — Mióta itt dolgozom — két éve —, erre még nem volt példa. — Terveznek-e idén télen szakmunkásképző tanfolyamot? — Eddig nem hallottam róla. A biritói sertéstelepen a 11 hízógondozóból ketten tettek szakmunkásvizsgát, a tenyésztés 17 dolgozója közül pedig mindössze négyen szakmunkások. Bencze Jánossal, a dombóvári 516. számú Udvari Vince Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesével az 1984/85-ös tanév beiskolázási gondjairól beszélgettünk. — Milyen feladatokat kellett megoldani az új tanév elkezdése előtt? — Az egyik problémánk az volt, hogy az úgynevezett fiús szakmákba kevesebben jelentkeztek, mint a keretszámunk, így aztán néhány szakmában nem indítottunk osztályt. Géplakatosnak például hárman jelentkeztek, nekik azt javasoltuk, hogy válasszák a szerkezetlakatos szakmát. Szobafestőnek a vártnál, illetve a tervezett létszámnál lényegesen többen jelentkeztek, ebben az esetben is más szakterületeket javasultunk. — Kellett-e elutasítani jelentkezőket? — A lányos szakmákban igen, — a munkahelyek befogadóképessége miatt —, az elsős jelentkezők közül 20— 25 leányt. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dombóvári üzemébe 30 helyett 48, a Pátria Nyomdába 16 helyett 27 szakmunkástanulót iskoláztak be. A Kesztyűgyár részben helyi adottságok hiányában nem indított osztályt. Tájékozódás után a dombóvári vasúti fűtőházban Szabó István tanulófelelőst kértem meg, járuljon hozzá, hogy két elsős szakmunkással beszélhessek. Rövid tanakodás után, — hogy ki legyen a két kiválasztott — megegyeztünk, hogy Balogh János és Galaci László hagyja abba egy rövid időre a munkát. — Honnan jelentkezett Dombóvárra ? — kérdeztem Balogh Jánost. — Mecsekpölöskéről jöttem a vasúthoz, igaz, elsősnek, de nem vagyok kezdő, mert két évet már jártam közgazdasági szakközépbe, Kanyarkulcs... Az öreg szakik már várták az inasokat. Több okból is. Lesz kit küldeni a büfébe, a géptakarítás is egyszerűbb lesz és kényelmesebb, ha azt az inas végzi el. Meg két napig lehet viccelődni. Elküldeni a gyereket reszelőzsírért, kanyarkulcsért, szemmértékért a raktárba. A gyerek megy, kéri a raktárostól a kanyarkulcsot, reszelőzsírt, a szemmértéket... Messziről figyelik. Aztán mikor a gyerek eloldalog a raktárablaktól, jó nagyot röhögnek rajta. Béla. az inas megkapta a parancsot a mestertől: szerezzen kanyarkulcsot. A gyerek értelmesen nézett a mesterre. Pár pillanatig téblábolt, majd elcsente a mester gépéről a tokmány- kulcsot. A hegesztőket megkérte a mester nevében, hogy a tokmánykulcsot melegítsék fel és derégszögben hajlítI sák meg. A hegesztők néztek a gyerekre, mint a vett malac az új gazdára, de a munkát elvégezték. Béluska nagy lelki nyugalommal nyomta a mester kezében a derékszögben meghajlított — kanyarkulccsá átalakított — tokmánykulcsot. A műhely hahótára fakadt, de nem az inason nevettek, hanem a mesteren, aki nem tudta, hogy a gyerek apja is esztergályos. .. Balogh János csak nem ment úgy a tanulás, ahogy szerettem volna, ezért jelentkeztem szakmunkástanulónak. Dízelszerelő akarok lenni. — Honnan tudott az itteni szakmunkásképzésről? — A barátaim, ismerőseim mondták, hogy itt van ilyen lehetőség. Azt hiszem, hogy amit korábban tanultam, itt is hasznosítani tudom, tulajdonképpen a szakismereti tárgyak miatt kellett elsősként kezdenem. — Hogy érzi itt magát, mint elsős? — Két hétig bejártam, most kollégista vagyok. — További tervei? — Szeretnék majd továbbtanulni, de a legfontosabb, hogy szakma legyen a kezemben. Amíg beszélgettünk, Galaci László figyelmesen hallgatott. — Mit mondana el magáról, amit fontosnak tart a pályaválasztással kapcsolatban? — Nyolcadikos voltam, és félévkor döntöttem úgy, hogy a vasúthoz jelentkezem. Ä Mint a közép- vagy felsőfokú képzésben, úgy a szakmunkásképzésben is az a kiindulópont, hogy a népgazdaságnak, az üzemeknek, vállalatoknak hány szakmunkásra van szükségük ahhoz, hogy feladataiknak időben és jó minőségben eleget tegyenek. Éppen ezért 1980 óta az a gyakorlat, hogy a vállalatok a tanévkezdést megelőző év április elsejéig jelzik, hogy menynyi és milyen szakmunkásra lesz szükségük. A munkáltatók igényeit a megyei tanács munkaügyi osztályán összesítik, s amennyiben a továbbtanulni szándékozók Olyan szakmát választanak, amely megyénkben nem sajátítható el, a közeli megyékben, vagy a fővárosban tanulhatják meg. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat molnárait például Székesfehérváron képezik, Pécsváradon pedig húsipari szakmunkásképzés fdlyik. A képzés tervét még a nyár folyamán egyeztetik az illetékes — mezőgazdasági,, építési, kereskedelmi, ipari — osztállyal. Ezt követően beszélik meg, hogy például összesen hány kőművest, s melyik szakiskolában képeznék majd. A vállalatok, üzemek általában két, két és félszer any- nyi szakmunkásigényt jeGalaci László nagyvasúti villamos gépjármű szerelő szakmát választottam. Sokat kell tanulnom, és igen fontos a kézügyesség. Az oktatónk türelmes, de nem engedékeny, mindent megkövetel, amit tudnunk kell. — Van már kedvenc szakmai tantárgya? — Igen, az anyagismeret, és a szakmai ismeret. — Mikor kell fölkelnie? — Elég korán, 5 órakor. Iskolai napokon — mert minden második héten iskolában vagyunk — 14.30—15 órakor, gyakorlatis napokon, amikor dolgozunk, 16 óra körül érek haza Sásdra. — Milyen tervei vannak, ha elvégzi a szakmunkás- képzőt? — Én is szeretnék továbbtanulni, s ha minden sikerül, mozdonyvezető leszek. — Mi volt eddig a legnehezebb és mi a legjobb? — A nehezebb talán megszokni a bejárást, a legjobb az, hogy új barátokkal ismerkedtem meg, és a munkát, amit választottam, szeretem. SZARVAS ANTAL lentenek be, mint amire az iskolákban mód van, illetőleg a demográfiai hullámnak megfelelően ahány gyerek egyáltalán beiskolázható. Merthogy a vállalatoknál van rá igény, a 85—86-os tanévben Dombóváron bútorasztalos-képzés indul, s a vasútvillamosítás is úgy kívánja, hogy ezt a speciális szakmát is oktassák. Szek- szárdon is éppen a gázvezeték-építés miatt kezdték el oktatni három esztendeje a gázvezeték- és készülékszerelő szakmát. Évek óta a legdivatosabb szakma az autószerelő, a karosszérialakatos, és az autóvillamossági szerelő. Sokan jelentkeznének rádió- és tévészerelőnek is, de a megyében erre rendkívül kevés az igény, a szakma telítődött. A Gelka például már most bejelentette, hogy a 85—86-os tanévben nem kíván tanulót foglalkoztatni. Mint a rádió- és tévészerelésnél is, ha nincs meg a megfelelő vállalati háttér, a szakma képzését a megyében megszüntetik. S mi van azzal a gyerekkel, aki mindenáron tévészerelő akar lenni? Tanulhat más megyében, mint például idén egy dombóvári tanuló — Kaposváron. Biritói sertéstelep Hol vannak a fiatalok? Lesz bútorasztalos, lett gázszerelő Az országban 189, a megyében 70 szakmát oktatnak Farkas István mindennapjainak birodalma Dombóvári szakmunkások Elsősök a fűtőházban
