Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Egyes beruházók a pályázatokat felesleges, időhúzó és költségnövelő tényezőnek tartják. Pedig éppen abban van a tervpályázatok haszna, hogy a beruházás csekély költséggel — a beruházási összegnek talán csak az ezredrészét teszi ki a helyezési és a megvételi díj —, a beérkező 30—40 pályaműből legalább 6—8 olyan tervhez juthat a beruházó, amelyek közül kiválaszthatja a legjobbat. A jó döntés csak összehasonlítás alapján születhet, s az építkezőnek ehhez nagy biztonságot nyújt a bíráló bizottság véleménye, azaz a szakemberek állásfoglalása. Az okos beruházó nem mulasztja el ezt a lehetőséget. A pályázat — mondhatni — a tervezők munkaversenye. Az építésznek szüksége van a szakmai versengésre, ez országos kitekintést ad neki, és megóvja az intézeti bezártságtól. Egy-egy pályaművön 15—20 'tagú csoport dolgozik hónapokon át, éjszakákat is szánva rá, tehát nemcsak a pénz, a díj sarkallja őket, hanem az alkotás szépsége, a siker elérése. Ilyenkor munka közben az építészek, statikusok, technikusak, szerkesztők, műszaki rajzolók egyszemélyben várospolitikusok, közgazdászok, szociológusok is, vigyáznak arra, hogy a szakmai szemlélet mellett ne szoruljon háttérbe a humán jelleg, a városok, épületek hagyományai, esztétikája, összhangja. S vigyáznak arra is, hogy ami a jövőben épül, jobb lehessen, még az adott gazdasági körülmények között is. HORVÁTH ANITA HÉTRŐL — HÉTRE HÍRRŐL — HÍRRE HOGYAN TELNEK A NAPOK A VILÁGŰRBEN? (9. old.) . Pályázunk Kezdjük felismerni a pályázatok hasznát. Hogy minek köszönhető ez a változás: az egyre nehezedő gazdasági helyzetnek, a tehetségkutatás fellendülésének, az alkotókedv serkentésének? Is-is. Az újságokban egyre több olyan állást hirdetnek, ami pályázattal nyerhető el, egymást érik a képzőművészeti, az irodalmi, a fotópályázatok, sőt az iskolákban már sokallják a vetélkedésnek ezt a módját, mert a tetemes tananyag elsajátítása, számon kérése mellett a pályázati kiírások újabb terheket rónak pedagógusra, diákra egyaránt. A pályázati rendszer amellett, hogy feltárja a szuny- nyadó szellemi értékeket, növeli az egyéni és társadalmi igényességet, segít a formailag, tartalmilag legjobb alkotás kiválasztásában, s ami nem lehet közömbös: a gazdaságosság kritériumainak is megfelelő pályaművek létrehozására ösztönöz. Nemrég adták át Az év lakóháza országos pályázat díjait Budapesten a MTESZ-székházban tartott Sajátház-építés ’84. konferencián. Ez az esemény is arra utal, hogy kezdünk körültekintőek lenni, igyekezünk szűkre szabott pénzkereteinket a legjobban kihasználni, hisz nem mindegy, hogy az elkövetkező ötven-hetven évben milyen környezetben élünk, milyen otthonokban laknak a családok. Most, amikor minden öt lakásból négy magánerőből épül, s 1976— 1990 között egymillió 200 ezer lakás készül el, nem hagyható figyelmen kívül az építészeti kultúra fejlesztése, terjesztése. Ebben a pályázatok is lényegesen közrejátszanak. Nem volna sok értelme annak, hogy a múlt maradandó mulasztásai felett tépelődjünk az egyhangú lakónegyedek, a sátortetős házsorok, a környezetbe nem illő, funkciójukban is alkalmatlan középületek láttán, amelyek még sokáig állni foknak és rontják a városok, a falvak képét. Most az a fontos, hogy ezután ne kövessünk el lépéshibát; meggondol- tabban kell felkészülni, kiválasztani a tervek közül a legjobbakat. Valahogy úgy, mint amikor az üzletben válogatunk, kritizálunk, s ha nem megfelelő a kínálat, inkább várunk vagy máshol keressük a kívánt árut. Bár a korábbiakhoz képest az elmúlt években több építészeti pályázatot hirdettek meg, de még mindig nem tartunk ott, ahol kellene, hogy a tervidőszak programjában szereplő iskolák, egészségügyi intézmények, ipari; mezőgazdasági beruházások egy bizonyos költséghatáron felül csak pályázat útján elfogadott, kiválasztott tervek alapján valósulnának meg. Több pályázati kiírásra lenne szükség, ehhez azonban nem elég az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium elhatározása. A megyék, városok, a települések fejlesztésében, alakításában döntést hozó testületeknek az eddigieknél sokkal jobban támaszkodniuk kellene a szellemi alkotásokat összegyűjtő, alternatív tervjavaslatot kínáló pályázati rendszerre, hogy több változat közül választhassák ki a legmegfelelőbbet. Bizonyításul szolgálnak a sikeres kezdeményezések: Miskolc, Eger új lakónegyede. Baja belvárosának korszerűsítése, Kaposvár szabadidő-központja, Szombathelyen a városi tanácsház, a képtár. Országos híre van a salgótarjáni és a kecskeméti városközpontnak. Ülést tartott a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága pénteken ülést tartott. Császár József, a megyei tanács elnöke a lakásgazdálkodás és lakásépítés helyzetéről, feladatairól, Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára a gazdálkodás 1984. első félévi tapasztalatairól terjesztett elő tájékoztatót. Ezek tudomásulvétele után a pártbizottság személyi kérdésekben döntött. Felmentette megyei pártbizottsági titkári beosztásából és végrehajtó bizottsági tagsága alól Király Ernőt, aki a jövőben más területen dolgozik. A halálozás miatt megüresedett tisztségre való tekintettel a pártbizottság kooptálta tagjai sorába Balogh Istvánt, és megválasztotta a fegyelmi bizottság elnökévé. Magyar párt- és kormányküldöttség utazott Bulgáriába Németh Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa meghívására pénteken magyar párt- és kormány- küldöttség utazott Szófiába, Bulgária felszabadulása 40. évfordulójának ünnepségeire. A küldöttség tagjai: Hoós János, a Központi Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal államtitkára és Köbli Gyula, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. A párt- és kormányküldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Baranyai Tibor, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője és Roska István külügyminiszter-helyettes. Ott volt Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete. VIZ ALATTI RÉGESZET (9. old.) MERRE TART A MAGYAR PRÓZA? (10. old.) SZEKSZARD ÉS KORNYÉKE (4. old.) ÖTÓRAI TEA (4. old.) A FIATALOK LAKÁSHELYZETE (5. old.) FRISSEN FESTVE (11. Old.) AGYUNK FELÉR EGY IRÁNYTŰVEL (12. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) VÍZBE FULLADT PARADICSOM (7. old.) AHOL AZ EMBER ERŐSEBB A KŐNÉL (8. old.) BALATONI KATAMARAN (12. old.) CSONT FERKÓ CSIKÓRÉTJE (13. Old.) AZ ARANYGYAPJŰ HAJÓSAI (13. old.) VISSZAADNI A CSAPAT „DOMBÓV ARISÄGÄT” (14. old.) XXXIV. évfolyam, 211. szám Ara: i,80 Ft 1984. szeptember 8., szombat (3. old.) Hétfőn reggel megkezdődött a tanítás szerte az országban. Ez a nap különösen azoknak volt nagy esemény, akik most kezdik a tanulást, most lettek elsősök. Az ő első napjukat örökítettük meg ötödik oldalon látható felvételeinken
