Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

1984. szeptember 8. KÉPÚJSÁG 9 Lao Vientiane szellős, tágas te­reivel, utcáival, falusias kör­nyezetével kedélyes kisvá­rosnak hat. A falábakra épült, egyemeletes deszka­házak alatt baromfiudvar. Az utcákon, amelyek nagy része még nem aszfaltozott, kényelmes, ráérős tempóban hajtanak a járművek. Kora reggel sárgaleples, borotvált fejű boncok indulnak a vá­rosba, hogy a buddhista ha­gyományoknak megfelelően a hívő lakosság adományaiból gyűjtsék össze az aznapi élelmet. A szent kerék jelé­vel díszített sárga darócta- risznyájuk meg is telik rizs- zsel, gyümölccsel, aprópénz­zel.. A főváros számtalan pa­godája fontos közéleti sze­repet is betölt. Nemcsak ima­helyek, hanem a messzi föld­ről érkezett vándorok itt megpihennek, étkezhetnek, a szegénységet és önmegtar­tóztatást fogadó boncok pe­dig írásra, olvasásra, hasz­nos ismeretekre, a buddhis­ta legendákra tanítják a kör­nyékbeli gyerekeket. Sok nemzetiség Laoszban 68-féle nemzeti­ség él, ezért is elsőrendű tár­sadalmi érdek az együttmű­ködés, a máshiitűekkel, más etnikai csoportokkal, a sok­színű életforma elfogadása. A hivatalos statisztika há­rom alapcsoportba sorolja a nemzetiségeket, amelyek is­merete nélkül nem érthető meg Laosz ma még megha­tározó fontosságú gazdasági tevékenysége, a mezőgazda­ság sem. A síkságon élők a lao lumok, a hegyekben a lao sungok (meok, lolok, tay-ok, zaok, katuk, dél-kí­nai eredetű csoportok), délen pedig a lao thungok (ezek a Dél-Vieitnamba is átnyúló hegységekben élő indonéz, maláj eredetű őslakók, az edék, banarok, stiengek). A síksági laok mezőgazda­sággal, ezen belül is elsősor­ban rizstermesztéssel foglal­koznak. 1975, a népi forra­dalom győzelme óta jelentős mértékben nőtt a mezőgaz­dasági termelés, a nyolcva­nas évek elejére rizsből gya­korlatilag önellátóvá vált az ország, s azóta is évről-évre másfél millió tonna körüli mennyiséget takarítanak be. Ez természetesen függ az ég- hajati, természeti viszonyok­tól is. Fölkeressük a Vientianétől délre fekvő Don Du falu ter­melőszövetkezetét, ahol lao lumok, azaz síkságiak dol­goznak. Az út elég nehéz te­repen kanyarog, jobbról egy ideig a Mekong partját köve­ti, majd balra, az orzság bel­seje felé fordul. A Mekong itt olyan széles, mint Pestnél a Duna. Most, a száraz év­szakban alacsony a szintje, a folyó közepén hosszú ho­mokzátonyok bukkannak ki a sárgás vízből, ezek örökös viták forrásai a túlpart gaz­dájával, Thaifölddel. Az ál­lamhatár ugyanis a mindig változó folyómeder közepe. Tavaly irt, Don Du falutól nem messze, a folyópart bambusz dzsungelében fegy­verek ropogtak, Thaiföldről, a túlpartról átdobott ellen- forradalmi bandát számolt fel tűzharcban a laoszi népi rendőrség. Japán kistraktorok Don Du termelőszövetkeze­te, mint a nyugtalan határ­hoz közel fekvő földek műve­lője így nem csak mezőgaz­dasági, hanem védelmi fel­adatot is ellát — mondja a bevezetőben a tsz fiatal, 35 év körüli elnökhelyettese, Bún Lom. öt is, mint a szö­vetkezet valamennyi vezető­jét, a tagság választotta. Lao láóval, enyhén zavaros, tej­szerű rizspálinkával kínál, majd az egyik hosszú fekete­szoknyás lány zöldteát hoz. Az udvart fészerek, gazdasá­gi épületek kerítik körbe. Nem sok embert látni, ilyen­kor júniusban nincs munka a rizzsel, a tavaszi termést már márciusban betakarítot­ták, az őszit, az októberi ara­tását pedig még ezután kez­dik vetni. A kikelt palántá­kat kézi erővel, az elárasztott földek iszapját taposva, egy mástól arasznyi távolságban a sárba dugványozzák. Meglepő, hogy a szerény körülmények között gazdál­kodó tsz-ben több vadonatúj japán kistraktor működik. — Honnan vannak ezek a gépek? — kérdezem az el­nökhelyettest. — Az államtól kapjuk, rizzsel fizetünk érte, ugyan­úgy mint a műtrágyáért. — Szállítóeszközük van-e? — Nincs, a terményt, a fu­varoznivalót állami teherau­tók szállítják. — Milyenek a rizshoza­mok? — Az idén a márciusi ara­tás hektáronként 3,4 tonnát hozott, a tavaly októberi pe­dig 2,5 tonnát. A tsz kétség­kívül a legjobbak közé tar­tozik, hiszen terméseredmé­nyei magasan az országos átlag fölött vannak. Fizetés - rizsben — Hogyan áll a szövetke­zetesítés a faluban? Az elnökhelyettes szabad­kozik, hogy helyzetük nem tükrözi az országos arányo­kat. Elmondja, 82 család él Don Du-ban. Ezeknek mint­egy fele a fővárosban, Vien- tianéban dolgozik, csak a házkörüli (kiskert révén van köze a mezőgazdasághoz. A fönnmaradó negyven család­ból 17 tagja a szövetkezet­nek. A itsz Laoszban elterjedt formája lazább közös gazdál­kodási egység. A tagság az összegyűjtött munkapontok (munkaegységek) arányában kapja fizetését — rizsben. A személyes fogyasztást meg­haladó részt vagy az állam­mal cserélik el szövetre, pet­róleumra, sóra, szerszámok­ra, vagy a kiskert zöldségei­vel, gyümölcseivel- együtt a fővárosi piacon értékesítik, így csinálnak maguknak készpénzt. Nem könnyű feladat La­oszban a tsz-mozgalom tel­jeskörűvé bővítése, hiszen az ország lakossága, amit 3,5- 3,7 millióra becsülnek, szét­szórtan él, kétmillióan a megközelíthetetlen hegyek­ben, törzsi-nagycsaládi köte­lékben, gyakran kőkorszak- beli gazdálkodási szinten. Ennek ismeretében hangsú­lyozta a párt 1982-ben tartott III. kongresszusán Kaysone Phomvihane főtitkár beszá­molójában, hogy az ország adottságait, fejlettségi fokát, sajátosságait messzemenően figyelembe véve kell tovább­haladni a korszerű, közössé­gi gazdálkodás alapjainak kimunkálásában. Dunai Péter Nemzetiségi falu Északkelet-Laosz dzsungelében Hogyan telnek a napok a világűrben? „Az űrutazás — út az ab­szolút kiszolgáltatottságba”. Valóban komolyan gondol­juk, hogy «létezhetnek embe­rek, akik képesek kibírni ezt a helyzetet, s felülkerekedni rajta? Nem nehéz megjósol­ni, hogy az embert ilyen kö­rülmények között elképzelhe­tetlen félelem fogja hatal­mába keríteni, félelem, mely­ben képtelen lesz megfontol­tan cselekedni, rettegés, amely a halált jelentheti.” Ezt írta negyedszázaddal ez­előtt a hamburgi egyetem II, sz. orvostudományi kli­nikájának igazgatója, dr. Arthur Jones professzor. A tudósok akkoriban gyak­ran adtak hangot az űruta­zással kapcsolatos aggodal­muknak. Igaz, Lajka, az eszkimókutya egy hetet töl­tött a Szputnyik 2. fedélze­tén, és szerencsésen vissza­tért a 'Földre, 25 évvel ez­előtt azonban még nem lehe­tett egy állatkísérlet szeren­csés kimeneteléből következ­tetéseket levonni az ember viselkedésére. Ez az alapelv még ma is érvényes: a súly­talanság állapota, az egyedül­lét és az egyhangúság egé­szen más hatást válthat ki a homo sapiensben, mint egy emlősállatban. A sport a világűrben is segít A 23 év alatt, amióta le­génységgel ellátott űrhajó­kat bocsátanak fel a világ­űrbe, a szovjet tudósok fel­ismerték, hogy az űrhajósok a repülési időtartam állandó meghosszabbítása ellenére jó általános egészségi állapotban térnek vissza a Földre, ha az űrhajó fedélzetén intenzív testedzést folytattak. Egy ilyen tréning az újbóli alkal­mazkodás fázisát is lerövidíti. Ezáltal közelebb került an­nak lehetősége, hogy egyéves időtartamra expedíciókat küldjenek az űrbe; ez vi­szont a lélektani kérdésekre irányította a kutatók figyel­mét. A vendégek feletti öröm fokozza a teljesítőképességet. Hogyan hatnak a hosszabb űrutazások az ember felfogó­képességére és figyelmére, emlékezetére, tudatos, célra irányuló tevékenységére? Milyen változásókat idézhet elő a zárt térben való hosz- szabb tartózkodás, az erős megterhelés és a súlytalan­ság állapota az emberi pszi­chében? Az űrhajósok szá­mára 24 órán belül tizenhat- szőr váltják egymást a nap­palok és az éjszakák. Szűk helyen, mesterséges klímá­ban, szigorúan szabályozott napirend szerint kell élnie. Hogyan reagál az ember ezekre a körülményekre, ha hosszabb ideig kell az űrben tartózkodnia? — A kísérle­tek azt mutatták, hogy az űrbéli körülményekhez való alkalmazkodás két fázisa után — az egyikben az űrha­jós megismeri új környezetét, és hozzászokik a súlytalanság állapotához, a másodikban, az első szákasz nehézségei­nek leküzdése után, eléri a huzamos ideig tartó monoton élettevékenységhez szükséges fizikai és idegi stabilitást —, az űrutazás második hónap­jától egyre növekvő mérték­ben jelentkezik egy bizonyos „szenzorikus éhség”, az ér­zékszervi benyomások utáni vágy: ez elsősorban a ritmi­kus zene és az emicionális rádió- és tv-összeköttetés iránti igényben jelentkezik. Valerij Rjumin, az egyet­len ember, aki összesen egy évet töltött a világűrben, ezt mondta: „Munkánk akkor volt a leghatékonyabb, ha lá­togatóink érkeztek.” A hu­zamos ideig az űrben tartóz­kodó űrhajósok teljesítmé­nyére az is termékenyítőén hatott, hogy vendégeik pos­tát hoztak otthonról, és a kutatási munkák közbülső eredményeit magukkal vitték a Földre. Az űrhajósok és a munkájukat menet közben a Földön értékelő, és az ered­ményeket visszajelző tudósok közötti együttműködés során gyakran módosították az űr­hajósok kutatóprogramját. A Szaljut állomás fedélze­tén van egy lista azokról a kísérletekről, megfigyelé- lésekről, vizsgálatokról, me­lyeket minden űrhajós vé­gezhet, ha kedve van hozzá. Alekszander Ivancsenko pél­dául a gleccsereket kutatta, Vlagyimir Kovaijonok isme­retlen planktonáramlatokat fedezett fel a tengerben, Georgij Grecsko pedig disz- szertáoiót kezdett írni az ezüstfelhőkről. 1978 óta kétirányú televí­ziós kapcsolat áll fenn a kozmonauták és a Föld kö­zött, melyen keresztül az űr. hajósok hetente egyszer be­szélgetést folytathatnak hoz­zátartozóikkal, ismerőseikkel, tudósokkal és technikusok- kal, ezen keresztül közvetí­tenek kulturális, politikai és sporteseményeket. A szabad idő eltöltése Kiderült, hogy a szabad idő eltöltése a világűrben sem problémamentes. Ezért a kozmonauták kívánságainak megfelelően „szórakoztató csomagokat” állítanak össze, amelyeket magukkal visznek az űrbe, vagy utánuk küldik őket. Ezek a csomagok sakk­játékot és képmagnót, kedves olvasmányokat és hangszere­ket tartalmaznak. Az ember magatartása te­hát kozmikus körülmények között sem különbözik alap­vetően „földi” szokásaitól, bizonyos specifikus lélektani tényezők tanulmányozása azonban még a tudósokra vár. ^ Bulgária Víz alatti régészet Az UNESCO Tudományos Expedíciós Klubjának egyik csoportja a Bolgár Tudomá­nyos Akadémia Régészeti In- tézéte igazgatóhelyettesének, Velizar Velkov professzornak a vezetésével., nemrég fejez­te be víz alatti régészeti ex­pedícióját. A Fekete-tenger Sztradzsai partvidéke (Dél- Bulgária) ókori és középkori kikötőinek tanulmányozására készült kutatóprogram kere­tében végez az expedíció ten­ger alatti búvárkodást. Ebben az évben a könnyű­búvár expedíció az Achtopol melletti öhlök kutatására összpontosította a figyelmét. Őstörténeti kőszerszámokart, ókori és középkori rézpénze­ket, kerámiaedényeket és horgonyokat találtak, ami ér­tékes anyag a Sztrandzsai partvidék kikötőinek és ha­józási tevékenységének a ta­nulmányozásához. A legértékesebb leletekre a Varvara öbölben bukkan­tak. Feltételezhető, hogy az i. e. második évezred végén egy földrengés alkalmával a félsziget egy része a tenger­be sodródott azzal a gyárral együtt, amelyben kőhorgo­nyokat készítettek. A búvá­Kerámia edények a tengerfenékről rak a víz alatt, egy egészen teni a Fekete-tenger bolgár kis területem különböző ki- partvidékén, az utóbbi két dolgozású kőhorgonyokat ta- évtizedben talált többszáz lá'ltalk, ami magyom értékes kőhorgony származásának a feltárás, mert segít megfej- rejtélyét. Évente kétmillió új lakás Az ötvenes évek kezdete óta a Szovjetunióban évente kétmillió állami és magán­erőből épített lakás készül, el. 1940-ben az állam még mind­össze 1,1 milliárd rubelt, for­dított lakásépítésre, 1980-ban pedig már csaknem 18 milli- árdat. 1984 azonban rekord­évnek számít, az idén ugyan­is az új otthonok megépítésé­re szánt állami támogatás nem kevesebb mint 21,3 milliárd rubel. Jóllehet a kiadások évről- évre növekednek, a lakások száma nem emelkedik ilyen ütemben. Ennek több oka is van. Egyrészt megnöveke­dett a lakások alapterülete — 1965 óta az egynegyedével —, másrészt kényelmesebbé, komfortosabbá váltak az új otthonok. Emellett korsze­rűbb és drágább építőanya­gokat használnak. ■■■■ I-------------------------­H áromféle felirat, lao, kínai és latinizált lao Vientiane egyik moziján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom