Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-05 / 208. szám
1984. szeptember 5. NÉPÚJSÁG3 Mőcaóny Fiatalok a termelőszövetkezetekben — Olyan gondunk, hogy elöregedne a tagság a szövetkezetben, nincs — mondta Sasvári Ernő titkár, a mőcsényi Völgység Népe Tsz múltheti pártvezetőségi ülésén, a vita összefoglalásakor. — Csak az eddiginél is céltudatosabban kell foglalkozni a fiatalokkal ... A szövetkezetben dolgozó fiaitalok élet- és munkakö- rüményeiről számolt be a ita- nácskozáson Radványi Imre elnökhelyettes. Mint a beszámolóból kitűnt, a szövetkezetnél 1983-ban tartós állományban lévő 436 dolgozó közül 255, tehájt több mint a fele 35 év alatti. Megtalálhatók a fiatalok a szövetkezet minden (területén, a fizikai munkakörökben és a vezető beosztásokban egyaránt. Van nem egy olyan munkahely, ahol csak fiatalok dolgoznak. És jól dolgoznak — ez „summázódott” a pártvezetőségi ülésen. Mivel a szövetkezeti tagság közel hatvan százaléka fiatal, minden olyan intézkedés, ami a itagság iteljes foglalkoztatására, munkakörülményeinek javítására irányul — mint a cikói tejfeldolgozó, a mórágyi varroda létrehozása, új gépműhely létesítése, ami most van folyamatban, a szőlőtelepítés — döntően a fiatalokat- érinti. Ugyanígy a munkahelyek korszerűsítése, új gépek beszerzése, a dolgozóknak munkahelyre és haza szállítása, szociális létesítmények építése. Ám vannak olyan intézkedések, amelyek csak a fiatalok munkába való beilleszkedéssét, képességeiknek, igyekezetüknek megfelelő munkakörbe való beállítását, tanulásukat, sportolásukat, szórakozásukat segítik. A szövetkezeit vezetősége 1981-ben — az ifjúságra vonatkozó központi bizottsági határozat, valamint az ifjúsági törvény alapján — a KISZ-szervezettel közösen intézkedési tervet dolgozott ki, amit aztán az ifjúsági parlamenlt elfogadott Előírja ez a terv itöbbek között: a munkahelyi vezetőknek arra kell nevelniük a fiatalokat, hogy becsüljék a munkát és a dogozó embert, felismerjék a munka örömét és alkotó szépségét, tudatában legyenek társadalmi hasznosságának, érezzenek felelősségeit a rájuk bízott feladatok teljesítéséért. Amint a beszámolóból és a vitából kitűnt, a fiatalok túlnyomó többsége becsületesen helytáll a munkában. Az intézkedési tervben előirányzottak zöme megvalósult, néhány pedig — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — késik, de folyamatban van. A szövetkezet vezetőségében, bizottságaiban számarányuknak megfelelően vannak képviselve a fiatalok. Még jobb az arány a szakvezetésben. Az utóbbi egykét évben — a pártvezetés és a KISZ egyetértésével több jóképességű fiatal szakember került vezető beosztásba (főágazatvezető, telepvezető. központi agronómus, növényvédő agronómus stb.) Fiatal a termelési főmérnök, a műszaki főágazatvezető, a tejfeldolgozó üzem vezetője, az állatorvos, az inszeminá- tor. Az utóbbi hónapokban is több fiatalt állítottak felelős beosztásba. A szövetkezet vezetése segíti a fiatalokat továbbtanulásuk támogatásával is. Jelenleg öt fiatallal van ösztöndíjas tanulmányi szerződése a szövetkezetnek. A szőlészeti ágazat szakember-ellátottsága érdekében üzemi szakmunkás- tanfolyamot szerveztek, amely ez év őszén fejeződik be. Résztvevőinek többsége fiatal. A szövetkezet patronálja a területén működő két általános iskolát, a kapcsolat többek közt azt a célt is szolgálja, hogy a gyerekek közül minél többen, ha felnőnek, a termelőszövetkezetben keressék boldogulásukat. A kép azonban, ami a vezetőségi ülésen kialakult, nem egyértelműen pozitív. Gondok vannak — egyes területeken — a pályakezdőkkel való foglalkozásnál. A vezetők többsége intenzíven foglalkozik a hozzájuk kerülő fiatal szakemberekkel, szóba került konkréten több olyan vezető, aki fokozatosan egyre bonyolultabb és nagyobb felelősséggel járó munkával bízza meg a fiatalt, míg aztán az illető „sínre kerül”. Ám akad olyan példa is, hogy egy vezetőnél az utóbbi hat-nyolc évben öt fiatal szakember „fordult meg”, jött és ... távozott. Az illető kitűnő szakember, ám mindent maga akar csinálni, gondolván, hogy az csak úgy lehet jó, mindent maga ellenőriz. Szinte agyondolgozza magát, miközben a hozzá beosztott pályakezdő fiatal „nem jut levegőhöz” és továbbáll. Érdekes, hogy ugyanez a vezető kitűnően foglalkozik a „keze alatt” lévő vagy odakerülő fiatal fizikai dolgozókkal. Van olyan munkahely, ahol a vezető mindent megtesz a fiatal szakmunkások beilleszkedése érdekében, ám az idősebb szakmunkások nem adnak segítséget a fiataloknak. Pedig azok az iskolában nem sajátíthattak el minden tudást, gyakorlati fogást, amire szükségük van. Célszerű lenne nemcsak meggyőző munkával odahatni, hogy az idősebb, tapasztaltabb szakmunkások segítsék a fiatalokat, hanem anya" gilag is érdekeltté tenni őket ebben. Persze, a jó példák — mert vannak munkahelyek, ahol az odakerülő fiatal szakmunkást nemcsak „befogadják”, hanem szinte napok alatt barátság alakul ki a régiek és közte — általánosításának fő eszköze a meggyőzés. Valószínű, ezek szóba kerülnek a hamarosan sorra kerülő ifjúparlamenten. A szövetkezet vezetése továbbra is sokirányúan támogatja, segíti a fiatalokat. Segíti őket az otthon megteremtésében, a munkába való beilleszkedésben, valamennyi vezetőt felelőssé téve az irányításuk alatt dolgozó fiatalok fejlődéséért. Figyelembe veszik munkájukat, igényeiket, a kedvezményes üdültetésnél, jutalmazásnál, kitüntetéseknél, kirándulások szervezésénél. Támogatják az ifjúság sportolását — 10—10 ezer forint tot fordítva a cikói sportkör, valamint a KISZ-szervezet támogatására — segítik az általános iskolákat, anyagi- lag-erkölcsileg támogatja a „Völgység” hagyományőrző mórágyi nemzetiségi együttest. A pártvezetőség állásfoglalása szermt alapvetően jól alakultak a szövetkezetben dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményei, ám néhány területen céltudatosabban, nagyobb felelősségérzettel kell foglalkozniok a munkahelyi vezetőknek a fiatalok beilleszkedésével, szakmai fejlődésük segítésével. J. J. A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében készülnek az úszódaruk. Az idén tizenhat és huszonöt tonna teherbírású folyami, illetve tengeri darukat gyártanak a Szovjetunió, Románia és Csehszlovákia részére. Az év végéig összesen tizenhét daru készül, ebből az első félévben a tervezettnél eggyel többet adtak át a megrendelőknek. Képünkön útjára indul az úszódaru. Búza - liszt - molnár Nem áll a malom előtt negyven lovas kocsi. A molnárokat nem invitálják reggeli pálinkára, „früstűkre”. Az idén utoljára három hete volt egy „túloldali" ember, négy évtizede ide jár őrletni, ő kínálta a főmolnárt óborral... A dunaföldvári malom ennek ellenére él. Duruzsol, remeg az épület, talán finom port is látok, ám a búza illata ismerős. Negyven évvel ezelőtt a kocsolai, meg a mocsoládi malomba jártunk lovas kocsival a búzával. Ünnep volt minden alkalom, amikor a liszt hazakerült. A malomban viszont most is ünnep van. A koptatok, hengerészek, a fából készített csőrendszerek, ez a méltóságos. szép élet-munka, ami itt folyik, valósággal ünnep. Emlékezzünk csak arra, amikor apáink, anyáink ujjhegybe fogták a búzát, s mutatták: olyan, mint egy emberi-isteni arc, olyan mint az élet. A búzát, a kenyeret nagy-nagy tiszteletben tartottuk. Amint ez a tisztelet járja át az egész dunaföldvári malmot, ahol harminckét ember kenyérnekvalóval keresi a kenyeret. Miszlai János még a régi molnártípus, a búza-liszt- élet-munka tudója-ismerője. Húsz éve vezeti a földvári malmot. Kalmár Gábor, molnár, hengerőr A dédapja is molnár volt. Dunai malomban, nem vízimalomban, mert az más. Miszlai János dombóvári „gyerek”. Ott tanulta a szakmát, dolgozott vízimalomban. patak vize hajtotta malomban, a hatvagonos Varga-féle gőzmalomban is. Részt vett az államosításban úgy negyvenkilenc körül, most pedig még két hónapja van a „liszt között”. Nyugdíjba megy. A helyettesét két hónapja tanít- ja-vezeti a búza-lliszt-molnár mesterségbe. Mert mesterség ez a javából. Tudni kell, hogy melyik búza mire jó, hogyan tárolják, miként koptassák, mivel keverjék az alföldit a dunántúli búzával, mennyi legyen az arány... Az .idei szezon július 25- én kezdődött. A helyi termelőszövetkezetektől kapták az első búzát. Az természetesen még nem volt olyan jó minőségű, mint a későbbi érésű, így a molnároknak nagyon kellett ügyelni: a keverés olyan legyen, hogy a fogyasztó ne vegye észre, az új lisztből sütött kenyér, kalács, kifli ízletes legyen. A sikértartalom jó. Harminc-harminc- négy közötti érték, egészen jó. S elindították a malmot, a hengerszékek éjjel-nappal nyelték-nyeliik a búzát — egy huszonnégy óra alatt hatvan tonna búzát őrletnek. A liszt jelentős része a főváros ellátását segíti. A megyében a nyolc malom közül ennek van a legnagyobb közigazgatási területe. Ä közelben csak a mözsi, a szekszárdi meg a dunaújvárosi malom ad lisztet. Ez a malom olyan lisztet is „gyárt”, amelyik a szekszárdi eitopánüzemnek kell. Évente átlagosan tizennégyezer tonna búzát őrletnek. A szezon tizenegy hónapig tart, aratás előtt van általában a nagyjavítás. A „személyzetnek” fele molnár, fele raktári munkás, magtáros, rakodó, gépkocsivezető. És mindannyiok érdeme, hogy az üzem már nyolcszor kapott kitüntetést, élüzem- címet, s a malmi brigád a vállalat kebelében hússzor volt első! Nincs mozgás, az emberek java tíz évnél régebbi „bútor”. Ez is a siker alapja. Meg tán az is, hogy jó szellem uralkodik itt. Még a lisztről... Az Alföldről, ahol oly sok a maszek pék, idejárnak lisztért. Dunaújváros is akart innen lisztet vinni, de a Fejér és Tolna megyei vállalatok nem tudtak megegyezni. A lisztet Dunaújvárosba Enyingről viszik! Előszállásról viszik például a búzát is a vas és fém városa lakóinak. A dunaföldvári és a paksi pékek viszont csak a dunaföldvári lisztet kérik. Meg is látszik a kenyerükön! Pfeifer József művezető, azaz főmolnár Szigetvárról került ide. A jó szakember eljött, s a légkör, ami volt, marad: emberi. Á liszt minősége változatlan. A munka mennyisége nem csökken. A malom molnáraival éli igazi malmi életét — nincs túlóra. Az emberek megkapják a szabad szombatot. A pékek jó véleménnyel vannak róluk, akkora területen, amelyen becslések szerint százhúsz-százötvenezer ember eszi az ő kenyerüket. És Budapest! És a citopán- üzem. Említettem, hogy Miszlai János malomvezető két hónap múlva nyugdíjba megy, s Vájer Ferenc már két hónapja tanulja a malmi vezetést, munkát. Miszlai János fiát is molnárrá akarta, ám a gyerek két év után hátat fordított a szakmának. Pedig az apja a negyvennégy évi szolgálat-élet után minden bizonnyal beolthatta fiát búzával-liszttel-malom- mal. „Dehát a fiatalok!” — sóhajt a főmolnár, mert ő is hasonló cipőben — liszteszsákban — jár, hogy a szójátékot bővítsük. Viszont vannak olyan példák is, nem is kis számban, amelyek ennek az ellenkezőjét példázzák. Itt van például Kalmár Gábor. Lassan másfél évtizede van itt, segédmunkás volt, majd betaJuhász József koptatós- mindenes nított, s végül szakmunkás- vizsgát tett, amely nemcsak tudását gyarapította, hanem a molnári ranglistán egy lépcsőfokot jelentett előre. Fiatal ember. Juhász József a malomban gépkocsivezető volt. Gazdasági okok miatt az egyik tehergépkocsit leállították, s ő vállalta, hogy molnár lesz. Betanított munkás, koptatós, de minden, a malomban előforduló munkát kiváló minőségben elvégez. Ilyenek ők mind a harmincketten. És milyen a kenyerük? A liszt próbája a pék, a péké a kenyér. A malommal átellenben van a pékség. A kenyerük szép. A házi jellegű kenyerüket már Soltra is viszik, ahol köztudomásúan öt maszek pék is süti a kenyeret. A földvári pékek arra gondoltak, hogy minek járjanak el a helyiek, a Duna—Tisza közére a mindennapiért, amikor ők is tudnak jó kenyeret sütni. Olyant, hogy anyáink is megirigyelhetnék őket. Hónom alatt a langyos kenyérrel, megyek vissza a malom irányába, s mire az autóig érek, lerágom a két- kilós házi kenyér csücskét, s ha éhes kutyák lennének ebben az utcában, jönnének a kenyér-élet illata után ... PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger.
