Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
1984. szeptember 22. ríÉPÜJSÁG 7 Érdekelt 31 település Bővítés előtt a gimnázium Tamásiban összefogással 4 míllí A ? Látniok kellett volna a Tolna megyei Tanács első negyedévi ülésén a régi megyeháza padsorait elfoglaló tanácstagok arcát, amikor Szabó József megyei tanácstag, a megyei tanács vb. tagjának felszólalását hallgatták. Nem láthatták, így a krónikás mondja el, hogy a feszülten figyelő arcokra az érzések, gondolatok ezernyi színe, árnyalata ült ki, míg a tamási gimnázium igazgatója arról beszélt, hogy nem késlekedhetnek egy igen nagy fába belevágni a fejszét, elkerülendő az elkerülhetőt. Azt nevezetesen, hogy az évtized végére várható, a 90-es évek elejére pedig már tetőző demográfiai hullám nehéz helyzetbe hozza az intézményt. — Elhatároztuk a gimnázium négy tanteremmel történő bővítését társadalmi összefogással. Számításaink szerint a bővítés költségeinek a felét biztosítjuk így. A városi tanácstól megkaptunk bontásra és a bontási anyag hasznosítására egy épületet. Hagyományos építéssel nemcsak négy új tantermet kívánunk nyerni, hanem bővíteni a kollégiumunkat is mert a zsúfoltság évek óta komoly gondunk... Elképzelés, elismerés, csodálkozás, hitetlenkedés, irigység és haddne soroljam, mi minden tükröződött a hallgatóság arcvonásain. A tanácsülés végeztével alighanem csak azért nem fogták közre a megyei tanácstagok Szabó Józsefet bővebb információért. mert az elmúlt télnek talán a leghavasabb, hó- fúvásosabb napján ülésezett a megyei tanács, így fél egykor, amikor az ülés véget ért, nyomban indult mindenki haza. — Nyolcmillióból, a felét összefogással? Hát, nem tudom, van-e realitása így ennek a bővítési tervnek — mondotta sem sokkal később egy olyan pedagógusismerősöm, aki tanácstagként igencsak tisztában van azzal, hogy társadalmi összefogással csodát is lehet csinálni. Még sokkal későbbi beszélgetések során is hasonlóan nyilatkoztak a meginterjúvoltak. Nem nyilatkozott ugyanakkor Grill Ferenc, a Tamási városi Tanács elnöke, a bejelentést tevőt pedig nem háborgattam jó ideig. De azért azt csak megtudtam, hogy elkészült a terv, a gimnázium fejlesztési területére stóczolódtak át a bontási helyről a példásan megtakarított téglák. Nemrég meg mit látók! Szerelő- ruhás emberek sürgölődnek a kiásott munkaárkokban és körülöttük. Jó részt társadalmi munkások. Mire föl akkor a nagy hallgatás? A válasz egyszerű. Biztosak akartak lenni a dolgukban a tamásiak, mert ha már úgy Az igazgató, aki előre örül a jobb munkafeltételeknek sikerült összehozniuk az úttörőházat, ahogy azt megtették a gyermekek nemzetközi évében, ha a maguk összefogásra kidolgozott módszereivel megépítették Balatonszabadi-Sóstón szállodarendszerű .úttörőtáborukat, nem vallhatnak kudarcot középfokú oktatási intézményük bővítésével sem. De annak bizonyításával sem, hogy a gimnázium gondjának dolgában se hiányzik az emberekből a segítőkészség. Fontos ez? Már hogyne lenne fontos. Ami az összefogni tudást illetően kiállta a próbát egy csomó gyermekintézmény fejlesztésében, miért ne állna meg egy középfokú oktatási intézmény esetében is? Megáll az, akárhányan nem hisznek benne! Mit mondjak? Sokan nem hisznek ez idő szerint, de már gyanítható, hogy van e mögött a szkepticizmus mögött olyan aggodalom is, hogy „ha a tamásiak megmutatják, hogy középiskolát is lehet összefogással bővíteni, kevesebb eredménye lesz a hasonló célú kívánságlisták benyújtásának”. * Szabó József igazgatónak lyukasórája van, jó alkalom a beszélgetésre. Mesélem felszólalásának hatását, a bővítés tárgyában végzett közvéleménykutatásom „eredményeit”, s Szabó József nevet, ö, sajnos, nem láthatta, hogy mi rajzolódik ki az arcokra, amit igen sajnál. Dehát, nem szenzációskodni akart ő. Akkor már nagyjából rajta volt helyileg az ámen a négytantermes bővítés tervén és a szülők is elvégezték az indulásként vállalt társadalmi munkát. Hát persze, itt nemcsak arról van szó, hogy az 1977-ben elkészült, 8 tantermes gimnázium gyarapodik 8—9 milliós költséggel, úgy, hogy a kivitelezési költség felét az összefogás adja. A most 40 diák elhelyezésére alkalmas kollégium is bővül. S ez lehetővé teszi a régi gimnáziumban működő fiú- kollégium átadását a szakmunkásképző intézetnek, melynek nincs kollégiuma. Most mind a fiú, mind a lánykollégiumban laknak szakmunkásképzősök is. — Mit gondol — kérdezte később Grill Ferenc tanácselnök —, hány település adja a gimnázium tanulóit? — Gondolom, a városkörnyéki községek. — Tévedés. A megyéből és megyén kívülről éppen 31 település. Még Szekszárdról is van Tamásiban tanuló gimnazista és Somogy közeli községeiből. Arra a kérdésre viszont Szabó József válaszolt, hogy az új, 1977-ben „ elkészült gimnázium — mely 1947-ben kezdte pályafutását Tamásiban, ahol addig középiskola nem működött —, meddig volt az elégedettség otthona. Hát nem túl sokáig. 1977-ben a tanulólétszám még optimális volt, bár sejteni lehetett, hogy a 8 tanterem nem fogja hosszan kielégíteni az igényeket. Több is volt az, mint sejtelem, mert a majd valamikor aktuálissá váló bővítés feladatára gondolva a lánykollégiumhoz csatlakozó részen földbe kerültek a közművek. — ,Adott a víz, villany, fűtés, csak a szennyvíz-csatornán kellett igazítani. Ezt a vízművesek vállalták társadalmi munkában, csak az anyagokat kellett megvennünk. — Hallottam én egymillió forintról is... — Igen, a Tolna megyei Tanácstól kaptuk támogatásként erre az évre. Van 13 000 darab téglánk, elemenként Bővítés előtt, még csak a meglévő építésének egy pillanata 100 forintos áron eladtuk a szanált ház, illetve a volt parókia vaskerítését is. Annak a mesternek a fia vásárolta meg, aki készítette a kerítést. Az engedélyezési és kivitelezési tervet részben társadalmi munkában a Szö- vál és egy szekszárdi gmk csinálta. Mi lesz a már sokadik lépés után a következő annak érdekében, hogy 1985 augusztusára elkészüljön elsőként a négy tanteremmel történő bővítés? A TALUX-osok vállalták — lévén nekik építőipari részlegük is —, a terv és költségvetés felülvizsgálatát. Ezt követően kerül sor arra a versenytárgyalásra, mely eldönti, hogy az építőipari részlegekkel rendelkező helyi vállalatok közül melyik lesz a bővítés elsőszámú gazdája. A terv és költség- vetés revíziójával egy időben, illetve az után listába szedik azt is, hogy társadalmi munkában mi végezhető el. A városi tanács feladata lesz a koordináció. A város- környéki települések azon tanácsainak bedolgozására is számítanak, mely tanácsoknak építőbrigádja van. Még ez évben elvégzik az alapozás munkálatait és a téli hónapok elvonultával indul teljes gőzzel a hagyományos építés. Lazításra nem nagyon lesz mód, mert a tamásiak ma 8 tantermével „kinőtt” gimnáziuma az 1985—86-os évet már 12 tanteremmel akarja kezdeni. Sikerül? Azt mondja a városi tanács elnöke, Grill Ferenc, hogy amiként eddig is bízott, e vállalkozást illetően is rendületlenül bízik Tamási lakóiban, a város üzemeiben dolgozó szocialista brigádok tagjaiban és a városkörnyéken élők összefogásának erejében. Mi meg azt kívánjuk, hogy megvalósuljon az a megyei tanács tervében 1986- os kezdéssel szereplő középiskolai fejlesztés, korábban, hogy 22 középfokú oktatási intézményünk — ezen belül 8 gimnáziumunk — közül Tamási valóban oldja jelenlegi zsúfoltságát és legyen képes fogadni több, mint 30 településről a tanulóit a tervezettnél korábban. LÁSZLÓ IBOLYA Pályakezdők a közigazgatásban Hz első munkahely Közigazgatásunkat lehet szeretni, vagy nem szeretni. Lehet átalakulásának állomásait figyelemmel kísérni. Egyvalamit azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. E sorok szerzője évek óta igyekszik e tárgykörben azon munkálkodni, hogy környe- zötrajzat adjon a pályakezdő tanácsi fiatalok közérzetéről. Mégpedig olymódon, hogy hol egy méregerős kávé mellett, hol pedig anélkül krónikása legyen azoknak az egyetemet vagy főiskolát végzett fiataloknak, akik életüket a közigazgatás szolgálatába állították. A szőlőfürttöket és a meg- boronált szántóföldeket a tejfehér köd zsebébe rejti a szeptemberi reggel. Madocsa is láthatatlan, a kis tanácsháza zománcitábláját úgy kell vaksin kisilabizálni. Pénztné Szinger Éva, a madocsai községi tanács v. b. legifjabb dolgozója tud az érkezésünkről. Megyei tanácsi ösztöndíjjal diplomázott az államigazgatási főiskolán. Íróasztalán most, előadói ívek borítója rejti az elintézendő szociális segélyezési ügyeket. — Milyen állást ajánlott a megyei tanács? — kérdezem. — A főiskola végén hármat is — feleli. — Az első Pálfán lett volna, vb-ititkári állás, szolgálati lakással, Azonban, mivel nemrégiben mentem férjhez és tartósan szülőhelyünkön, Pakson képzeljük el az életünket, így azt nem vállaltam. Volt még egy dunaföldvári igazgatási előadói hely is, de azt valamiért visszacsinálták. A harmadik választási lehetőség Madocsa volt. A tanácselnökasszony, Kovács Isitvánné nincs a szobájában, a délután kettőkor megtartandó munkamegbeszélés menetéről konzultál. Az igazgatásszervezői diplomás beszélgetőtársam úgy tett, minit azok a kezdők, akik komolyan kíváncsiak. Még augusztusban felkereste leendő főnökét, hogy megbeszéljék a munkába állást. Furcsa volt, hallom a választ, mintha az elnökasz- szony zavarban lett; volna, mert nem mondta meg konkrétan, hogy mi lesz a feladatai. Nem lett okosabb, amikor hazament, csupán a fizetése volt egyértelmű. Az, hogy 3 500 forinttal kezd. És milyen a véletlen! Éppen a „mai” napon derül ki, hogy ebben az öttagú, kizárólag nőkből álló apparátusban ezentúl kinek, mi lesz a dolga. Ugyanis visszaérkezett egy kollegina gyesről és munkába lépett Szinger Éva is. Ismét szét kell osztani a feladatokat. — Az eltelt másfél hét alatt — mondja PénZtné Szinger Éva —, végső soron csak adminisztrációs munkát végeztem. Ehhez pedig nem kell főiskolai végzettség. A délutántól biztos pontot várok. — Beszélgetésünk során figyeltem. Nem úgy veszem ki a szavaiból, hogy csalódott, de úgy sem, mintha elégedett lenne. — Valahogy a kettő között vagyok. Egyébként tisztában voltam azzal, hogy a tanulmányi szerződés vissza fog ütni. Mert az utolsó percben dőlt el, hogy végül is ide jövök. Más lett volna, ha sikerül oda mennem, ahová szerettem volna! — Paksi. Nem lett volna otthon munkalehetősége? — Hát nem lett! Pedig én nagyon szerettem volna és szeretném. Ha hiszi, ha nem, mégis bizakodó vagyok. Bízom benne, hogy végre tartalmi és komoly fel,adatot kapok. Szeretem a közigazgatási munkát. Kedvesek a madocsaiak. Jó kollektíva és én jól érzem magam. Szobájába visszatért az elnökasszony. Megtudom tőle, hogy az új elosztás szerint mi lesz Szinger Éva munkája. A Polgári Törvénykönyvből eredő és a szociális ügyek mellett Szinger Éva megkapja a gyámügyet is. Beszélgetőtársunk az új hírre mintha megnyugodna. — A legfontosabb, hogy érezzem, szükség van ,a munkámra. 9 Pakson, a festékszagú új városházán égnek az ügyfél- szolgálati iroda piros és zöld lámpái. A büfés három napra Bécsbe ment. Miközben az igazgatási osztály egyik irodájába tartok, a lépcsőn hallom, hogy a beköltözést követő falfúrás iitt még minden perces valóság. Csordásné dr. Kohlmann Erzsébeten rozsdabarna kismamaruha. Korábbról már tudom, hogy nemrégiben költöztek egy garzonlakásba és elhárult az akadály ... — Belakták már? — ér.- dekllődöm. — Igen, szép lett a lakásunk. — Én a itanácsházára is gondoltam, amikor kérdeztem. — Tailán már ezt is. Én március óta a tanácsnál dolgozom, így hát azok közé tartozom, akik átélték a költözködést. De úgy, hogy közben dolgoztunk is. — Miért éppen a közigazgatásit választotta hivatásának? — Bonyhádon végeztem a szakközépiskolában, tanácsi szakon — mondja. — A pécsi jogtudományi egyetemen az államigazgatási tudományos diákkörbe jártam. Fel se merült, hogy máshol, másféle munkát végezzek. Csordásné dr. Kohlmann Erzsébet — Évfolyamtársai közül azért vannak jócskán, akik más területre mennek... — Nem érzem magam rátermettnek sem a bírói, sem az ügyvédi munkára. Ha az előbbi munkák valamelyikéit végezném, biztosan lennének belső konfliktusaim. — Elhelyezkedésekor sem voltak konfliktusai? — Nem, ugyanis én az egyetem utolsó évében kérvényeztem, hogy ide kerülhessek. Tudtam, hogy szükség van jogászra. Sikerült. — Fizetése körüli sem volt? — Négyezret ígértek, eny- nyi a pénzem. Egyébként kevesebbre számítottam. Férjem a műszaki főiskolájával kevesebbet keres, mint én. A leendő kismamától megtudom még, hogy szerencsés. Jó az osztály légköre, segítették első lépéseit. Pénztné Szinger Éva — Tartottam egy kicsit a beilleszkedéstől — mondja végül. — Ebben is társakra találtam. Ám, mint mindenkinek, nekem is Voltak belső konfliktusaim. Nehezen szoktam meg az ügyfeleket és féltem a tárgyalásoktól. Ugyanis többek között a szabálysértési ügyintézés is az én feladatom. Most már inkább elégedett vagyok. — Később is így lesz? — Addig, míg ez a munka betölti napjaimat, gondolataimat, addig biztosan. Eddig még minden új. Nem-tudom, hogy valamikor is elérkezem-e ahhoz a perchez, hogy nem találok már újdonságot benne. Szűcs László János Fotó: Czakó Sándor
