Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

2*EPÜJSÄG 1984. szeptember 1. Szavaztak Marokkóban .és Líbiában Líbiában már befejeződött, Marokkóban pénteken kez­dődött a népszavazás a két ország közt megteremtendő államszövetségről. II. Hasz- szán király és a kormány fölhívta a marokkói népet, hogy igennel szavazzon. A szavazás eredménye várha­tólag ma válik ismeretessé. A JANA hírügynökség je­lentése szerint a líbiai lakos­ság 100 százalékosan a ter­vezett szövetség megterem­tésére szavazott. Az államszövetségi szerző­dés — amelyet Moarner el- Kadhafi líbiai államfő és II. Hasszán marokkói király augusztus 13-án írt alá — politikai, gazdasági, kulturá­lis és katonai együttműkö­dést irányoz elő. A felek tervbe vették egy kölcsönös katonai segítségnyújtási egyezmény megkötését is. A két ország a szerződés élet­be lépése után közös fejlesz­tési alapot létesít, és közös bíróságot hoz létre vitás ügyeinek elbírálására. Az államszövetség rendel­tetése a hivatalos közlemé­nyek szerint: első lépés a Maghreb-országok egysége, illetve az arab egység felé vezető úton. A többi Maghreb-országban — Tu­néziában, Algériában és Mauritániában azonban fenntartásokkal fogadták azt a javaslatot, hogy csatlakoz­zanak a szövetséghez. Elutazott a kubai milícia küldöttsége Pénteken befejezte ma­gyarországi látogatását a kubai népi milícia küldött­sége, amely Raul Menendez Tomassevich tábornagy, Ku­ba Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága tagjának, a kubai népi milícia parancs­nokának vezetésével Bor­bély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka meg­hívására tartózkodott ha­zánkban. A delegáció vezető jet, Raul Menendez Tomassevich tábornagyot fogadta Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A találkozón jelen volt Bor­bély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka és Euclides Vazquez Candela, a Kubai Köztársaság ma­gyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. PANORÁMA BUDAPEST Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására ma ba­ráti látogatásra hazánkba érkezik Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszte­re. * Czinege Lajos hadseregtá- bornok, honvédelmi minisz­ter, aki katonai küldöttség élén Flórian Siwicki vezér- ezredesnek, a Lengyel Nép- köztársaság nemzetvédelmi miniszterének meghívására Lengyelországban tartózko­dott, befejezte hivatalos, ba­ráti látogatását. Czinege La­jost fogadta Wojciech Jaru­zelski hadseregtábornok, a Lengyel Egyesült Munkás­párt első titkára. A magyar küldöttség pénteken hazaér­kezett Varsóból. • Az országgyűlés meghívá­sára augusztus 24. és 31. között látogatást tett Ma­gyarországon a Német Szö­vetségi Köztársaság Szövet­ségi Parlamentje mezőgaz­dasági bizottságának kül­döttsége. GENF Afganisztán és Pakisztán között az ENSZ főtitkár-he­lyettesének közvetítésével fo­lyó tárgyalások következő, negyedik fordulóját a jövő februárban ismét Genfben tartják meg — közölte pén­teken az egyhetes tárgyalás- sorozat befejezése után Die­go Cordovez, az ENSZ fő­titkár-helyettese. Két hír... Péntek esti kommentárunk. Mindkét hírt Washingtonban keltezték, s látszólag egyiknek a másikhoz semmi köze. Mégis alkalmas arra, hogy közös kö­vetkeztetéseket vonjon le belőlük a hír- magyarázó. Az első jelentés egy B—1A típusú bom­bázó katasztrófájáról számol be. Ebből a szuperszonikus harcigépből eddig mindösz. sze négy prototípus készült el a Rockwell- gyárban. összesen 126 próbarepülést haj­tottak végre a négy bombázóval. A Penta­gon óriási reményeket fűz a B—1A gépek­hez, amelyekből egyelőre százat kíván a légierő rendelkezésére bocsátani. Talán fölösleges is leírni: az új típusú hadászati repülőgép atomfegyverek célbajuttatására alkalmas. Más szóval: a tömegpusztítás egyik fontos és — az amerikai szakértők szerint — rendkívüli eszköze. Nyolc éve döntöttek már az új bombázó kifejleszté­séről, de Carter elnöksége idején a prog­ram irdatlan anyagi kihatásai miatt a ter­veket félre tették. Reagan elnök azonban a 28 milliárd dollárra becsült költségek elle­nére a program végrehajtása, az új bom­bázók trendszerbe állítása mellett foglalt állást. A B—1A első áldozata a Mojave si­vatagban lelte halálát. Két személy sérü­lésekkel túlélte a prototípus lezuhanását. A másik hír Washingtonból mintegy félszáz amerikai tudós — köztük Szent- Györgyi Albert — kezdeményezéséről számol be. A több mint ötezer főt számláló „aggódó tudósok szövetsége”, amelynek az 500 Nobel-díjas is tagja, országos közvé­leménykutatást kezdeményezett az USA- ban. Álláspontjuk szerint az amerikai kormányzat űrfegyverkezési terve nagy­mértékben megnöveli a nukleáris háború kockázatát, és veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát. Afelől sincs kétsé­gük a tudósoknak, hogy az űrfegyverkezés meghirdetésével a katonai kiadások amúgy is csillagászati összegei tovább növeked­nék, s a fegyverkezési hajsza új szakaszát nyitják meg, E tekintélyes szervezet most az amerikai közvéleményhez fordult: gya­koroljon nyomást a törvényhozásra és az elnökre — bármelyik jelölt is győz a vá­lasztásokon — a nukleáris leszerelés ügyé­ben. A látszólag egymástól független két washingtoni hír szinte kínálja az alkal­mat bizonyos következtetésekre: 1. Sajnos, a Reagan-kormányzat változatlanul erő­fölényre törekszik, és semmiféle anyagi áldozattól nem riad vissza a fegyverkezési hajsza folytatása érdekében. 2. Az ameri­kai költségvetésre — közvetve tehát a la­kosságra — nézve is rendkívüli terheket jelentő B—1A bombázótípus kifejlesztésé­nek programját tűzzel-vassal végrehajtják, még ha az emberéleteket is követel. 3. A Fehér Ház nem hajlandó mérlegelni a szovjet javaslatokat, s a Bécsben tervezett űrleszerelési tárgyalásokat elfogadhatatlan feltételekhez köti, noha a világ közvéle­ménye — mint az amerikai tudósok kezde­ményezése jelzi, még az Egyesült Álla­mokban is — mélységes aggodalommal fi­gyeli a „csillagok háborújának” előkészü­leteit. CYAPAY DENES A lezuhant B—IA bombázó roncsai Dél- Kaliforniában. (Telefotó) Hol tart ma Vietnam 7 (/.J Korszakos küzdelem A Ba Dinh tér első pil­lantásra meghökkentő lát­vány. A látogató, aki napok alatt hozzászokhat a vietnami főváros zsúfolt utcáihoz, ala­csony házsoraihoz, könnyen rácsodálkozhat a Hanoi cent­rumában lévő tágas, beépí­tetlen díszes, virágos-pálma- fás térségre. A környéken kormányzati, követségi épü­letek sorakoznak, s itt ren­dezik a felvonulásokat, de­monstrációkat. Kiérve a jó­kora térre, a Ho Shi Minh mauzóleummal állunk szem­ben. Az 1969-ben elhunyt Ho-apó nyughelyét nemzeti tisztelet övezi, s a külföldi látogatók zöme sem mu­lasztja el leróni előtte ke­gyeletét. Az országépítés leckéi A Ba Dinh tér azonban nemcsak turisztikai szem­pontból jejentős, hanem ko­moly történelmi emlékeket is őriz. Itt tartották 1945. szep­tember 2-án azt a milliós, forró hangulatú nagygyűlést, amelyen Ho Shi Minh fel­olvasta a Függetlenségi Nyi­latkozatot. Az ünnepélyes aktus hosszú, hősies küzde­lem betetőzése volt. A fran­cia, majd japán gyarmatosí­tókkal vívott harc évei után a II. világháború vége Viet­namban is felvillantotta az önrendelkezés megszerzésé­nek ehetőségét. 1945. augusz­tusában futótűzszerűen rob­bantak ki a megmozdulások. Indokína Kommunista Párt­jának, a Vietnami Kommu­nista Párt elődjének kong­resszusa az általános felke­lés mellett döntött, amely napok alatt végig söpört az országon, Hanoit sem hagyva ki. A hónap végére lemon­dott trónjáról Bao Dai csá­szár. A Nemzeti Felszaba­dító Bizottság ideiglenes for- radami kormánnyá alakult át. Ilyen előzmények után került sor szeptember 2-án a történelmi jelentőségű ese­ményre : szabad, független államként megszületett a Vietnami Demokratikus Köz­társaság. Mindennek immár 39. esz­tendeje. Az évforduló tehát nem kerek, mégis — mint minden szeptemberben — alkalmat ad a számvetésre, a vissza- és előretekintésre. Igaz, a mérlegkészítés a tá­vol-keleti államban ritkáb­ban nyúlik vissza négy év­tizedre. Sőt, a beszélgető- partnerek nem viszonyítanak mindig az 1975-ös győzelem­hez, az északi és déli or­szágrész egyesítésének perió­dusához sem. Annál gyakrab­ban fordul elő, hogy a kül­földi újságíró hanoi beszél­getéseiben az évtized-fordu­lót, a 70-es évek utolsó sza­kaszát használják kiinduló­pontként a magyarázatokhoz, amikor Vietnam jelenlegi helyzetéről, gondjairól, ered­ményeiről esik szó. A helyi megfigyelők ugyanis, épp­úgy, mint a külhoni szakér­tők, szinte egybehangzóan vallják, hogy ekkor, tehát a 70-es évek végén az ország­nak súlyos válsághelyzettel kellett szembenéznie. Addig­ra bebizonyosodott, hogy a fegyverrel kivívott siker ön­magában kevés az előrelépés­hez. Meg kellett tanulni a helyreállítás és az ország­építés leckéit, meg kellett birkóznia a társadalomátala­kítás semmivel sem köny- nyebb feladataival. Az ösztönzés módszerei A tanulás, a küzdelem ezen új területein — képle­tesen szólva — meg kellett fizetni a tanulópénzt is. Hanoiban fel kellett, hogy is­merjék: a vietnami kommu­nisták 1976-os IV. kongresz- szusának célkitűzései túlfe­szítettek, túl optimisták vol­tak, A szétzilált gazdaság, a természeti katasztrófák, a gyorsan növekvő népesség nyomása olyan kihívást je­lentett, amelyre a hanoi ve­zetés az elmúlt években a korábbinál rugalmasabb, és kétségkívül realistább politi­kával igyekszik válaszolni. A kulcskérdés napjaink­ban változatlanul a lakosság életszínvonalának ügye, el­sősorban az élelmiszerhiány leküzdése. Ezt, az alapvető szükségletek kielégítését he­lyezte a teendők listáján az első helyre a VKP legutób­bi, 1982-es, V. kongresszusa is. E fórumon — csakúgy, mint azóta több fontos ta­nácskozáson — körvonalaz­ták a gazdasági struktúra­váltás végrehajtásához, a mezőgazdaság felfuttatásá­hoz, a falusi lakosság ter­melőkedvének növeléséhez szükséges gazdaságirányítási módszereket. Az irányvál­tás lényege, hogy a paraszt- családok új, ösztönzőbb fel­tételékkel köthessenek szer­ződést: az előre megállapí­tott, s több évre rögzített kvóta beszolgáltatása után szabadon rendelkezhetnek a többlettel. A szakértők jórészt e szer­ződési rendszerhez kötik az elmúlt évek fellendülését. A népélelmezésben ma is alapvető rizs termelése há­rom éve átlag egy-egy millió tonnával nőtt, s jelenleg 17 millió tonna körül jár. Ezzel Vietnam tavaly nagyjából elérte az önellátás szintjét, s nem szorul gabonabehoza­talra — bár tény, hogy a fej­adagok továbbra is megle­hetősen alacsonyak. Teendők sora Történtek persze más in­tézkedések is. Visszafogták a korábbi túl magas tervszá­mokat. Terjedőben van az ipari üzemekben az ösztön­zőbb fizetés rendszere. A szorító infláció letörése ér­dekében rögzítették a szabad­piaci árak felső határát. A társadalmi feszültségeket enyhítendő, fokozottan ellen­őrzik a kistermelőket, kiske­reskedőket. Az érvényben lévő tervek szerint másfél millió embert irányítanak át új mezőgazdasági övezetek­be. Az eddig megműveletlen régiók termővé tétele egy­ben a még mindig jelenlévő munkanélküliek foglalkozta­tására is lehetőséget ad. A felsorolt néhány prob­léma is jelzi talán: Vietnam­ban alig érvényesek a nálunk, Közép-Európában megszokott kategóriák, fogalmak, egész mások a feladatok. Fel kell számolni az északi és déli országrész közötti különbsé­geket, befejezni a földrefor­mot és megtalálni a szövet­kezetesítés helyes módsze­reit az egykori Dél-Vietnam- ban. Hatékony beavatkozás­sal csökkenteni kéll a jelen­leg évi 2,5 százalék körüli, ázsiai léptékkel is magas nép- szaporulatot, kielégíteni az iparcikk-keresletet, bővíteni az egészségügyi és oktatási hálózatot, úrrá lenni a gátló közlekedési és szállítási ne­hézségeken. Az alapanyag- hiány és áramkimaradások leküzdésével növelni kell az ipari termelést. S végül, de nem utolsósorban az elkerül­hetetlen szemléletváltoztatás terjesztésével nevelni az em­bereket, tudatosítani az irány­váltás parancsoló voltát. Irdatlan, korszakos küzdel­met követelő teendők sora ez. Jelzi, hogy a szocialista átalakulás sok évtizedes meg­feszített munkát igényel a távoli baráti ország népétől. A természeti csapások soro­zatára, tájfunokra, pusztító árvizekre emlékeztetve te­gyük hozzá: sokáig még az időjárás kegyére is rászorul­nak. Am a körülmények, a kiindulópont ismeretében az alapok lerakását, a lassú elő­rehaladást is történelmi si­kerként kell értékelni. SZEGŐ GABOR (Következik: II. Szemben­állás, vagy párbeszéd.) Jelentős erőket koncentrálnak az ipari beruházásokra is. Képünkön: épülő cementgyár Hanoitól másfél száz ki­lométerre. Ma még nagyrészt kézzel történik a rizs palántázása, az asszonyok naphosszát vízben állva végzik a megerőltető munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom