Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984 i/.eptembc 1 ^tsÉPÜJSÁG 3 Megyei pártbizottság oktatási igazgatósága Tanévnyitó értekezlet Szeptember elején a me­gyei pártbizottság oktatási igazgatóságán is 'kezdődik az 1984/85-ös tanév. Tegnap dél­előtt tartották meg a tanév­nyitó össztanári értekezletet. A tanácskozáson részt vett Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára is. Tóth János igazgatóhelyet­tes értékelte az elmúlt tan­évi munkát, és szólt a követ­kező tanév feladatairól. Mint mondta, az igazgatóság pro­pagandamunkájának irányai és feltételei nagyon sokré­tűek voltak az elmúlt tanév­ben, de méginkább azok lesz­nek a jövőben. Befolyásol­ták és befolyásolják olyan tényezők, minf a nemzetközi helyzet feszültsége, és annak hazai gazdasági, politikai, ideológiai hatásai, a legfel­sőbb szintű KGST-tanácsko­zás, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos KB-állásfoglalás, hazán'k felszabadulásának 40. évfordulója, a XII. kongresz- szus határozatainak végre­hajtását értékelő, és a to­vábbi tennivalókat meghatá­rozó 1983. áprilisi KB-hatá- rozat, az egész jövőbeni pro­pagandamunkánk szempont­jából meghatározó jelentő­ségű XIII. kongresszus. — De saját munkánk szempont­jából fontos 'körülményként kell megneveznünk a hall­gatók értékrendjével, szem­léletmódjával, magatartásá­val 'kapcsolatban nem min­dig pozitív előjelű tapaszta­latainkat, és nem utolsó sor­ban mindezekkel kapcsolatos saját ismereteinket, felké­szültségünket, és munkain­tenzitásunkat. A propagandamunkára vo­natkozó felsőbb és megyei pártbizottsági határozatok az igazgatóság munkájának el­sőrendű feladatául az 1083. áprilisi KB-határozat végre­hajtásának segítését jelölték meg. Ennek érdekében be­építették az egyes témakörök feldolgozásába a határozato­kat. Azonban előfordult, hogy csak hivatkoztak a ha­tározatokra, ez hiba volt. Fo­lyamatosán felhasználták azokat a tapasztalatokat, amelyeket a kongresszusi és a „félidős” határozat tan­folyami vitáin szereztek a hallgatók körében. Kiemelt feladat volt a hallgatókban erősíteni a reá­lis helyzettudatot, a szo­cializmus és a párt iránti bi­zalmat, elősegíteni a szo­cialista -erkölcsi értékek ki­alakítását és megszilárdítá­sát, külön hangsúlyozva a tanári magatartást: elkötele­zettség, a szó és tett egy­sége, példamutatás, agitatív jelleg. Állandó eleme volt a mun­kának a gazdasági viszonyok­kal való foglalkozás. Sike­rült túllépni az egyszerű helyzetismertetésen, s a ta­nári munkában a megérté­sen, a feladatok megoldásán volt a hangsúly. Sikerült fel­ismertetni a hallgatókkal, hogy a politikai-ideológiai ismeretek, a műveltség, a céltudatos cselekvés nélkü­lözhetetlen részét képezik. Jelentős előrelépés történt a módszertani munkában. Az általában és az egyes té­mákkal kapcsolatos mód­szertani munkában. Az álta­lában és az egyes témákkal kapcsolatos módszertani ajánlások, segédeszközök jól segítették a tartalmi felada­tok megoldását. Megtörtén­tek az első lépések a kor­szerű videotechnika alkal­mazására. Létrehoztak kü­lön módszertani helyiséget és gyűjteményt, közvetle­nebbé vált a kapcsolat a politikai főiskola módszerta­ni tanszékével, bizonyos mértékig rendszeressé vált más oktatási igazgatóságok­kal a tapasztalatcsere. Problémát okozott, hogy nőtt a hiányzások száma- aránya, ez ellen fel kell lép­ni. Még mindig nem meg­felelő több tanfolyamon a tanulmányi fegyelem, a hall­gatók nem rendszeresen-fo- lyamatosan, hanem csak a vizsgák előtt készülnek. A most kezdődő új tanév­ben központi feladatként kell foglalkozni a XIII. kongresszusra való felkészü­léssel, a kongresszusi doku­mentumok ismertetésével. A felszabadulás 40. évforduló­jához kapcsolódva elősegíte­ni, hogy az emberek még inkább azonosuljanak tár­sadalmi rendszerünkkel, po­litikánkkal, eszméinkkel. Jobban tekintetbe kell ven­ni az építőmunkánk külső feltételeiben, a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett kedvezőtlen változásokat, gazdasági fejlődésünk nehéz­ségeit, több kérdésben a közvélemény nagyobb meg­osztottságát, a közhangulat­ban érzékelhető elbizonyta­lanodás jeleit, valamint a megnövekedett érdeklődést az ország helyzetét megha­tározó körülmények, össze­függések és távlati lehető­ségeink iránt. Elsőrendű feladat a párt­egység erősítése, a kommu­nisták eszmei-politikai fel­készítése politikánk mellet­ti kiállásra. Az igazgatóság e tanév­ben a hagyományos oktatási formákat indítja, ám újak lesznek az előadássorozatok, valamint az, hogy az általá­nos tagozat keretében pro­pagandistaosztályok is lesz­nek, a tömegpropaganda- és a káderoktatás utánpótlásá­nak biztosítása céljából. A már dolgozó propagandis­ták részére is megszervezik, hogy ötévenként egyszer igényes továbbképzésben ré­szesüljenek. Kimunkálják tanszékenként a tiszteletdí­jas tanárok továbbképzésé­nek személyre szóló terve­zetét. Bevonják a megyei vezető propagandistákat a tanszéki munkába. A most kezdődő feladat kialakítani anak feltételeit, 'hogy az ok­tatási igazgatóság a megye politikai, ideológiai életé­nek szellemi műhelyévé vál­jék. Ezen túlmenően is, az igazgatóság arra törekszik, hogy aktívabban kapcsolód­jék be a megye politikai életébe. A tanácskozáson felszólalt Péter Szigfrid, a megyei párt- bizottság titkára. A megyei pártbizottság köszönetét és elismerését tolmácsolta az elmúlt tanévi jó munkáért és kívánt sikereket a követ­kező tanévben. Ezután né­hány időszerű politikai kér­désről szólt. Az össztanári értekezlet után tanszéki üléseken vi­tatták meg az új tanévvel kapcsolatos tennivalókat. Az első félévi munkaügyi helyzet A vállalatok munkaerő-gazdálkodása ma már némileg átgondoltabb, mint a korábbi években, de továbbra is több új dolgozó felvételére számítanak, mint amennyire reális lehetőségük van. Erre az évre a munkaerőforrást 20 ezerrel meghaladó létszámnövekedést terveztek — állapította meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke az ország első félévi munkaügyi helyzetéről szóló tájékoztatójában, ame­lyet csütörtöki ülésén a Minisztertanács megtárgyalt. A termelésből hiányzó mun­kaerőt a vállalatok és a szövetkezetek csak elenyésző részben pótolták a meglévő tar­talékok erőteljesebb mozgósításával, a veszteségidők további csökkentésével, va­lamint új üzem- és munkaszervezési mód- ‘ szerek bevezetésével. Ugyanakkor a ren­delkezésre álló munkaerő eddiginél haté­konyabb foglalkoztatásában sem történt jelentős fejlődés. A korábbi évekhez képest az anyagi ter­melés ágazataiban megváltozott a munka­erő áramlásának -iránya és intenzitása. Az iparban és építőiparban az elmúlt évek jelentős mértékű elvándorlása után most némileg mérséklődött a létszám csökkené­se. A mezőgazdaság és a szolgáltató ága­zatok — mint a közlekedés, a hírközlés és a kereskedelem — pedig veszítettek vonz­erejükből. Az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak megtartásához hozzájá­rultak a sorra alakuló vállalati gazdasági munkaközösségek, amelyek révén többlet- jövedelemhez juthatnak a dolgozók. Ugyancsak az elvándorlást mérsékelte a nehéz és mostoha körülmények között végzett munka eddiginél nagyobb anyagi megbecsülése, a műszakpótlék felemelésé­vel és a melegüzemi pótlék bevezetésével. Ennek köszönhető például, hogy mind ke­vesebben hagyják ott a kohászati üzeme­ket. A létszám stabilizálását segítette az is, hogy a korábbiaknál több vállalat vesz részt a kísérleti bérgazdálkodásban, s ezeknél az átlagosnál jobbak a bérfejlesz­tési lehetőségek. A 40 órás munkahét be­vezetése is marasztalta az iparban és az építőiparban foglalkoztatottakat. A munkaerő iránti igényék mind terü­letileg, mind pedig szakmailag igen elté­rőek. A túlkereslet csak összességében jel­lemző, sok helyütt együtt tapasztalható a hiány és a felesleg. Borsodban például igen keresették a többműszakos, nehéz fizikai munkára vállalkozók, viszont a nők szá­mára Szabolcs-Szatmár megye után itt kínálkozik a legkevesebb álláslehetőség. Az esztendő első felében a szocialista ipar termelési értéke négy százalékkal nőtt. Az egy foglalkoztatottra jutó termelési ér­ték 4,6 százalékkal, ezen belül a fiziai dolgozóké 4,9 százalékkal emelkedett. Ked­vezően alakult az egy órára jutó terme­lési érték, ez 5,9 százalékkal lett maga­sabb. A kivitelező építőipar termelése az előirányzottnak megfelelő mértékben, 6,2 százalékkal csökkent. Kedvezőtlen, hogy az egy foglalkoztatottra jutó építési-sze­relési tevékenység értéke a vártnál na­gyobb mértékben, 4,2 százalékkal csök­kent. 1984 első felében az átlagbér és az átlag- kereset az anyagi ágak egészében 6,4, il­letve 6,3 százalékkal nőtt. Az átlagosnál kisebb mértékben emelkedtek az átlag- keresetek a mező- és erdőgazdálkodásban, valamint a közlekedésben és a hírközlés­ben, szemben az iparral, a kereskedelem­mel és a vízgazdálkodással, ahol a növeke­dés üteme meghaladta az átlagot. Az Idei béremeléseket a félév végéig a gazdálkodó egységek többségénél végrehajtották. En­nek során a vállalati dolgozóknak mintegy 80—90 százaléka részesült béremelésben. Vállalatonként a legkisebb és legnagyobb béremelések között 2—12-szeres különb­ségek voltak. A vállalatokon belül azon­ban nincsenek ilyen eltérések, a béreme­lések során többnyire továbbra sem diffe­renciálnak, a dolgozókat nem ösztönzik kellőképpen nagyobb teljesítményekre. HÉTRŐL TT=ii;U ■j^MÍHlRREl HÍRRŐL Mikor, miről írtunk az elmúlt héten. Augusztus 25., szombat: Befejeződött — mégpedig a vállalt határidő előtt — a galvánüzem rekonstrukciója a BHG szek­szárdi gyárában. Augusztus 26., vasárnap: Megkezdték a majoránna cséplését Kajdacson. Aki nem tudja, mi az a majoránna, keresse elő la­punk vasárnapi számát. Augusztus 28., kedd: Másodszor is ve­reséget szenvedett idegenben a Szekszárdi Dózsa. Majd elviseljük valahogy. Annak viszont örülünk, hogy életre keltették a kettes blokkot a Paksi Atomerőműben. Augusztus 29., szerda: A mözsi Űj Élet Tsz-ben elkezdték a krumpli betakarítá­sát. Talán a szekszárdi piacon is olcsóbb lesz ezentúl a burgonya? Nem nagyon hiszem, de legalább bízom benne. Augusztus 30., csütörtök: Megkezdődött az ifjú szőlészek-borászok vetélkedőjének II. országos döntője Szekszárdon. Ebben a lapszámunkban írtuk meg, hogy ebben az évben is „mind elvitték a legények ele­jét”, vagyis bevonultak az újoncok. Augusztus 31., péntek: Szerkesztőségün­ket is meglátogatta Novák Ferenc, a vi­lágjárt debreceni kerékpáros, aki eddig már több, mint egymillió kilométert ha­gyott a háta mögött hazai, európai és nemcsak európai országutakon. Munkaverseny Nem kötelező „lecke”, az őszinte öröm mondatja velem, aki szinte a kezdet óta krónikása vagyok a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny keretében tör­tént felajánlások ismertetésének, a fel- szabadulást közvetlenül követő idők óta még soha nem tapasztaltam ekkora lel­kesedést, ennyi valóban spontán, belülről fakadó tenniakarást, mint ezekben a he- tekben-hónapokban. Az emberek tudják, hogy nehéz hely­zetben van a világ és benne mi is. Tud­ják, mert a vezetés ezt kereken meg is mondta és meg is mondja. Nem szégyell a párt és a kormány kérni. Kérni azoktól, akik helyett dönteni, esetleg, lehet, de nélkülük bármit elérni lehetetlen. Nos ebben található a magyarázat első része a tenniakarásra, a lelkesedésre. A másik rész meg abban lelhető föl, hogy mindinkább a gazda szemével nézzük va­lamennyien azt a földdarabot, amit úgy hivnak, hogy Magyarország és amely ha­zája minden itt élőnek. Ezek után szabadjon ismertetnem a leg­frissebb levelet, amely „felajánlásügyben” érkezett szerkesztőségünkbe. Dunaszent- györgyről kaptuk, az Ezüstkalász Terme­lőszövetkezetből. A szövetkezet szocialista brigádjai, az eddig megtett felajánlásokon túl, vállal­ják a költségek kétszázalékos csökkenté­sét, ami több mint másfél millió forintot „ér” a szövetkezetnek. A nyereséget öt százalékkal növelik. A közvetlenül gazdaságot segítő fel­ajánlásokon túl a hét szocialista brigád tagjai számottevő összeggel járulnak hoz­zá az új Nemzeti Színház felépítéséhez. A munkaversenyről egyelőre ennyit, rö­videsen lesz módunk részletes ismertetés­re is, ugyanis a szakszervezeti tanácsülés napirendjére tűzte az eddigi helyzet érté­kelését. A halak UrUgyón Néhány nagyon szép halat sikerült be­mutatnunk igen rövid idő alatt. Horgá­szok fogták mindahányat. Ügyes, tapasz­talt, jó horgászok. Mindez bizonysága annak, hogy van hal vizeinkben, aki tud horgászni, az fog is. De nem erről akarok beszélni, hanem a vizek állapotáról, a környezetvédelemről. Pontosabban arról, hogy környezetvéde­lemről túlontúl is sokat beszélünk és a kevésnél is kevesebbet teszünk érte. Fadd-Dombori. Egyszer egy horgászba­rátom majdnem hajba kapott velem, mert azt mondtam: engem Dombori most már nem horgászszempontból érdekel, mert — ha — megérem — kétezerben is fogok ott még halat, hanem fürödni 1990-ban is le­het még abban a vízben? Ha ilyen marad a helyzet, nem hiszem. A víz állapota romlik. A szakemberek ezt nálam jobban tudják, de azért nekem is hihet a kedves olvasó. Nem akarok számlát benyújtani, tudom a pénz kevés. De pénz nélkül, vagy kevés pénzzel is sokat el lehet érni. Mindenek előtt azzal, hogy legyen gazdája az üdülő­telepnek és a víznek. No meg, akik „hasz­nosítják”, tegyenek is érte. Kezeljük a vízpartot, kezeljük a nádat, ne szemétlá­dának tekintsük a holt Dunát; — falusiak és üdülő telepiek egyaránt — legyünk gazdái a víznek. Itt van flenne) most a nagy lehetőség. A vízállás rendkívül alacsony. Most le­hetne parti náddal valamit kezdeni. Dombori, itt a szebbik oldaláról De kezdje el már végre valaki. Vóge a nyárnak Eredetileg kérdőjelet akartam tenni a cím után, aztán meggondoltam magamat. Hiszen tényleg vége van. Akár tetszik, akár nem. Aki nem hiszi, annak lapunkba beleol­vasni is elég, hiszen beszámoltunk róla, hogy megkezdődött az őszi -betakarítás. Nem akarok optimista húrokat penget­ni, de a nyarat bár szidhatjuk úgy és annyira, ahogy és amennyire akarjuk, azért nem is volt botrányosan rossz. Végül is zavartalanul megtörtént az ara­tás, nem is rossz termésátlagokkal, ha nem tévedek, országos harmadik helyünk­kel megint „dobogósak” vagyunk. A többi főveteményről egyelőre ne be­széljünk, de engedjék meg, hogy azokkal kapcsolatban se legyek pesszimista. A szőlészetben? Majd egy hét múlva, lapunk egy másik oldalán azt is meg­írom, mit várnak, mit gondolnak a szak­emberek, talán majd az előkészületekről is szólni tudok majd. Vége a nyárnak. Vége felé tart a für­dőszezon. A legelszántabb húszonévesek még nem menekültek ki a vízből, de a strandolásnak már befellegzett. Lányom bosszankodik és szidja az új­ságokat, a rádiót, meg a televíziót, mond­ván: Ügy is tudjuk, minek kell naponta újradumálni, hogy közeledik az iskolák­ban az évnyitó. Vége hát? Bizony vége a nyárnak. Egy kis borászhumor Ez a sztori valóban csak azért kerül a heti összegezésünk végére, hogy valami vidámsággal búcsúztassuk az utolsó nyári hónapot. Amikor a fiatal szőlész-borászok vetél­kedőjén jártunk az állami gazdaság pin­cészetében, kollégám azzal tráfálta a pin­cészet vezetőjét, hogy könnyű volt nekik — ugyanis ez is szerepelt a versenyben — romlott borokat is mutatni a fiatal szakembereknek, hogy felismerik-e azok betegségeit. Vesztergombi Ferenc értette a tréfát, de nagy derű közepette elmesélte, hogy la­boratóriumban, nem kis fáradsággal kel­lett ezeket a romlott borokat előállítaniok, mert az egész pincében egyetlen üveggel sem találtak. LETENYEI GYÖRGY Itt settenkedik a kertek alatt az ősz. A szekszárdi tsz leányvári szőlészetében már érett szőlőszemeket is lehet csipegetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom