Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
(' tolna'\ i ö Képújság 1984. augusztus 4. Magyar költő Párizsban, Berlinben, Moszkvában . Száz éve született Balázs Béla IRODALOM ■raj Él # • Műveit Ady Endre, Lukács György, Thomas Mann méltatta, szövegkönyveit Bartók Béla és Kodály Zoltán zené- sítette meg. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején többek között Babits Mihály- lyal, Kassák Lajossal, Romját Aladárral, Móricz Zsig- monddal és Osvát Ernővel együtt az Írói Direktórium tagja volt. A filmelmélet klasszikusaként nemzetközi hírnévre tett szert, Magyar- országon kiemelkedő lírikusként, dráma- és regényíróként, s publicistaként ismerték. A magyar színház megújítását szorgalmazó Thália Társaság és a kor nagy filozófusait, gondolkodóit egy- begyűjtő Vasárnapi Társaság tagjaként tevékenykedett. Balázs Béla határainkon túli hírnevét elsősorban annak köszönhette, hogy a filmművészet lényegét, törvény- szerűségeit kutatta, elsőként foglalta rendszerbe a film- esztétikát, felismerte a film tömegkommunikációs jelentőségét, és fontos társadalom- és tudatformáló tényezőként fogta fel az új művészeti ágat. Költői-esztétikai tehetséggel írott tankönyvei, cikkei a filmelmélet olvasmányos remekei. Művészi hagyományokra támaszkodva kereste a film új lehetőségeit, céljait. Balázs Béla — eredeti nevén Bauer Herbert — 1884. augusztus 4-én született Szegeden. Apja középiskolai tanár volt, aki német és francia irodalomból fordított. Balázs Szegeden tanult, majd a budapesti bölcsészkarra járt, az Eötvös Kollégium tagja volt. 1906-ban Berlinben és Párizsban ösztöndíjas. „Itt bohémkedtem, orosz forradalmárok társaságában” — írja később. És itt ismerkedett meg a kor vezető Balázs Béla portréja szellemi nagyságaival, híres filozófusokkal, Max Reinhardt színházával, a szobrász Rodinnel, a francia impresszionistákkal. A Holnap két antológiájában jelentek meg először versei. Doktor Szélpál Margit című drámájában a modern, művelt, emancipált nőt állítja ellentétbe a konzervatív kispolgári körökkel. A Nemzeti Színház bemutatója igazi nagy, vihart kavart, szenvedélyes vitákat váltott ki. 1910-ben jelent meg első önálló verseskötet: A vándor énekel. A kékszakállú herceg várának, Bartók operájának szövegkönyvét ő írta. Kodályon keresztül — egy szobában laktak az Eötvös Kollégiumban — ismerte meg Bartókot. Részt vett közös gyűjtőútjaikon, maga is kötődött a magyar népi költészethez. A Nyugat törzsgárdájához tartozott, noha ellentétben állt Babitsosai és Osváttal. 1914-ben önként jelentkezett a frontra, amit hamar — és nem utolsósorban a nyuga- tosok hatására — meg is bánt. Kner Izidor Gyomán 1916-ban kiadta a háborús naplóját. A katonaélet borzalmai merőben új vizeket jelentettek a társadalomtudományokban jártas, ám a valóságban tapasztalatlan fiatal művész számára. Radikálisan a háború ellen fordult. Lelkesen üdvözölte az 1918-as októberi forradalmat. A kommunistákkal együtt aktívan részt vett az illegális harcban, 1919-ben nemcsak az írói Direktórium tagja, hanem a Közoktatás- ügyi Népbiztosság irodalmi ügyosztályának vezetője, színházügyi irányító is. A munkáshatalom bukása után Bécsbe emigrált. Bécsben a kommunista írók köréhez tartozott, publikált, szervezett, agit-prop. színházat akart létrehozni. Férfiének (1923) című verseskötete a szocializmus ügyét dicsőíti. 1926-tól Berlinben, az akkori európai kulturális élet fellegvárában élt, filmeket rendezett, forgatókönyveket írt, a Munkásszínház Szövetség vezetőjeként tevékenykedett. A fasizmus elől a Szovjetunióba menekült. A moszkvai Filmakadémián tanított, rendezett, magyar folyóiratoknak dolgozott. Emigrációs líráját a népdalos hangvétel, a honvágy határozza meg. 1940 telén írta: „Magyar vagyok, magyar költő, aki húsz éve németül ír és mint író már tíz éve a Szovjetunióban él.” 1945-ben — 26 év után — tért vissza hazájába. Megjelent verseinek gyűjteményes kiadása, Kossuth-díjjal tüntették ki, tanított a Szín- művészeti Főiskolán, megírta a Valahol Európában című híres film forgatókönyvét. Megjelent önéletrajzi regénye Álmodó ifjúság címmel. Az európai filmművészet vezető egyénisége volt, a Magyar Pen Club elnöke, a Nemzetközi Filmszövetség tagja. Ismét Berlinbe hívták filmet készíteni, amikor 65 éves korában, 1949. május 17-én agyvérzés következtében örökre lehunyta szemét. NIEDZIELSKY KATALIN E. Szabó István totókiállításáról „1946-ban születtem a Heves megyei Ecséd községben — írja E. Szabó István önmagáról a katalógusban. — 1960-tól Kazincbarcikán élek, munkahelyem a Borsodi Vegyi Kombinát. Néhány éves grafikai próbálkozás után a 70-es évek elejétől dolgozom a fotó műfajban. A most látható egyéni kiállításom a nyolcadik (az első fővárosi) bemutatkozásom.” E. Szabó István fotóművész kiállítása Budapesten az Ernst Múzeumban látható. Környezetvédelmi plakátterv Nyári felhők Saul Mélyrepülés Emberke Pető Sándor: Elmúlásunk gyökerei Kis János utókalkulátor egy reggel arra ébredt... Verőfényes, kora őszi reggel volt, a nagy nyújtózások ideje, szombat, amikor utolsó álmáért még egyszer falnak fordul az ember ... ... töredékek egy képből, egy nem e világi tájból, színes karikák egy furcsán fodrozódó mező fölött, hullámzó, parttalan vizek, arcok nélküli ködgomolygás, s ott távolabb e pusztának tűnő világ legszélén a máshogy is megélhető múlt cserepei. Reggel volt, szombat reggel, szabad szombat reggel, a jóleső semmittevések órái, amikor nem riaszt az ébresztőóra kelepelése. A teljes elernyedés stádiuma következik, vissza a takaró alá, ámbár a kora őszi napfény, szeptember nemtudomhánya- dika, a nyár melegét hordozva lassan fölforrósítja a szobát. Kis János utókalkulátor felébredt. Első pillanatban még észre sem vette, hogy az ágy fölött lebeg. A lecsúszott takaró, mint valami hófödte hegyvonulat gyúródott alatta. Görcsös éjjeli vágyakozásának nyomai megkeményedett foltokban maszatolták a lepedője ráncait. Nem emlékezett rá mikor is volt utolsó éjjeli magömlése, talán még kamaszkorában, első félelmei idején, amikor a bizonytalanság útvesztőit taposta, s a kilátástalan jövő nyomasztó érzése hatalmasodott el rajta. Azokat a lányokat, akiket mindig kedvelt ... hol vannak már, elérhetetlenül messze kerültek már akkor, kamaszkori álmodozásainak idején is. Ámbár ha el is feledjük fiatalkori álmainkat, azért a sejtek mélye őrzi, s olykor bizony igencsak meglepődünk, ha életünk helyzeteiben újra felszínre kerülnek. Kis János utókalkulátor a számok embere lévén rögtön megállapíthatta, mintegy másfél méternyi magasságban az ágy fölött, s hetven centivel a plafon alatt foglalta el új helyzetét. Ezekből az adatokból arra a következtetésre juthatunk, hogy Kis Jánost egy lakótelepi lakásban érte utol ez a furcsa véletlennek, vagy éppen földöntúli csodának is betudható dolog. Kis János utókalkulátor életének utolsó tíz évét a biztonság jellemezte, utolsó két évét pedig, ez már az új lakásba költözés idejére esik, a polgári jólét, mely számára a viszonylagos adósságmentességet jelentette, függő viszonya mindössze az OTP-vel volt, mely végső soron nem hatott rá nyomasztólag. Mivel új helyzetét-egy idő után megszokta, már arra is érzett bátorságot, hogy kinézzen az ablakon. Az esőt bámulta, mely hirtelen jött, ahogyan a nyári záporok, nem is értette, szeptemberben, hogy történhet ilyen. Nem tudni, mit érzett, mire gondolt, egyszercsak elkezdett úszni a levegőben, a szekrény felé, melynek tetején nagyapja egyetlen emlékét, egy öreg szitát őrzött. Aztán visszaúszott az ablakhoz, kezében már az öreg, porlepte szitával. Kinyitotta az ablakot, egy pillanatra még visszanézett, az ágyban szuszogó feleségét nézte. Most már így öregedtünk volna meg, ez volt a tekintetében, mikor a nyitott ablakon át kiúszott az esőbe. Az egyforma házak között keringett, aztán lassan leereszkedett a földre, s a szitát az esőbe tartva rázni kezdte. A szomszéd ház kinyíló ablakában egy kíváncsi arc jelent meg, meghökkenve nézte a látomást. — Te.. . te — dadogta maga mögé. — Odanézz, egy exhibicionista. — Mi van? — hallatszott egy rekedtes hang. — Mi van, mi van... a kutyának meg azt mondod, tessék ? — Tessék? Sziklay Károly illusztrációja — Egy exhibicionista ott lenn. — Miért — nyomult az ablakhoz egy hang tulajdonosa. — Azért mert meztelen? — Nem látod? — Azt a nudistát? — Nem nudista, exhibicionista. Kis János persze mit sem hallott ebből a beszélgetésből. Arcán a boldogság biztos tudatával állta az eső meg-megújuló rohamait, s fáradhatatlanul rázta nagyapja szitáját, amelyen pergett az eső. Kis Jánosné számviteli előadó első pillantása a lepedőre esett. Nézte a megkeményedett, sárga foltokat, de nem értett meg belőle semmit. Óvatosan megtapogatta, mintha valami rejtvényt akart volna megfejteni. Aztán felkelt, a tükörhöz lépett, arcát vizsgálta, testének vonalait, melyet az idő egyre inkább elmosott. Lerogyott a székbe, s az ágyat bámulta. Érezte, remegni kezd, sírás fojtogotta. De a sírás miértjére sem kapott választ belülről. Arra eszmélt, hogy fázik. Ekkor vette észre, hogy nyitva van az ablak, s a szél besodorja az esőszálakat, melyek apró ütésekkel verték a padlót. — Vajon miért, vajon miért? — motyogta maga elé. Szemének fókuszába gyűjtötte a szobát, a falakat, a bútorokat, melyek még ki sincsenek fizetve, a vázákat, a térítőkét, melyek egy részét őmaga horgolta, a képeket a falról, az egyik éppen az esküvőn készült, családi körben. — Én lennék az? — vetített® maga elé a szobát. — Ezek a tárgyak? Ezek a formák, ez az egész, valóban én vagyok? Az ablakhoz ment, hogy becsukja, de valami megállította ebben, s az éppen az a látvány volt, melyet az imént a szomszéd házban is észleltek. A férjét látta odakint meztelenül állni az esőben, kezében nagyapja szitájával. Magára kapta pongyoláját, férje hálóköntösét hóna alá gyűrte, s egy esernyővel kiszaladt az ajtón. — János — állt meg a férje előtt —. János — sírta el magát. — Miért, mondd meg, hogy miért? A férfi ránézett, és sajnálni kezdte. Húsz éve éltek együtt, a múló napok örvényében. — Nézd, Irén, ezt nem lehet csak úgy megmagyarázni. Ezt nem lehet, mert nincs rá'okos magyarázat. Csak az eső van. ez a szita és a csillagok. Én kimosom nekünk az aranyat, a csillagok aranyát, mely odaföntről jön. Mást nem tudok mondani. Nem vagyunk már fiatalok, de még nem veszett el minden. Még segíthetünk magunkon. — Vedd fel a köntösöd — tuszkolta rá az asszony, de a férfi nem engedte. — Nem, inkább vetkőzz le te is. — Mindenki minket néz — mutatott körbe az asszony. — Az ablakok tele voltak kíváncsi arcokkal, ■ dühös, kárörvendő, sajnálkozó tekintetekkel. — Nem baj, ne is figyelj oda, ez a mi aranyunk, a mi örömünk, a mi gazdaságunk, a mi álmunk, és ezt nem veheti el tőlünk senki — próbálta feleségét nyugtatni Kis János. — De hát János, mi olyan szépen éltünk, nemsokára a bútor részlete is lejár — mondta, s közben a lakásra gondolt, mely itt az esőben, a csillagok közelségében távolinak és értelmetlennek tetszett. — Add a kezed, Irén — hagyta abba a szitálást a férfi. — És ne gondolj többé ilyenekre. — De mindenki azt hiszi, hogy megbolondultál. A férfi nem szólt, csak nézte a haját, a szemét, a száját. — Mi lesz velünk, János? — motyogta az asszony, de már nem félt annyira. Amikor a rendőrkocsi befordult a sarkon, a benne ülők egy meztelen férfit láttak, aki egy csuromvizes, pongyolás nő kezét fogta, másik kezében pedig egy szitát tartott. A bejelentés pontos volt, állapította meg az őrmester, s már fogalmazni is kezdte magában a jegyzőkönyv szövegét. Az ................... lakótelepen e gy meztelen férfi magamutogatás céljából, mely a közbotrányokozás esetét meríti ki.... De aztán abbahagyta, hisz hogyan is tudná feletteseinek megmagyarázni, hogy az a két ember, akit részegnek, magamutogatónak hitt, egyszer csak felemelkedik, s elkezd fölfelé szállni az esővel szemben, míg a szemük elől el nem tűnik. A házkutatás nem állapított meg semmit. A szomszédok kikérdezése sem. Kiegyensúlyozott, anyagi problémáktól mentes házaspárnak ismerték őket, akik havonta egyszer színházba, kéthetente moziba mentek, s esetenként egymás mellett feküdve nézték a televíziót. Az esetre logikus magyarázat nem volt. A lakást lezárták, s Kis János utókalkulátor és Kis Jánosné számviteli előadó kartonjára rányomták a pecsétet: engedély nélkül külföldre távoztak.
