Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-29 / 202. szám

2 tfÉPÜJSÁG 1984. augusztus 29. New York, ENSZ A dekolonizációs bizottság határozata a Falklandokról Válaszúton az ETA Kedd esti kommentárunk. Feltűnést keltett az a madridi hír, miszerint a spanyol kormány hajlandó tárgyalásokat kezdeni az ETA nevű baszk terrorista szervezettel. A szeparatista törekvéseiről ismert szervezet legradikálisabb elemed hosszú ideje valósággal ret­tegésben tartják Baszkföldét, s véres merényleteik színhe­lyéül gyakran választják a fővárost is. A többszáz áldozatot követelt baszk szákadár mozgalom gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza. Franco alatt, a fasiz­mus évtizedeiben a korábban köztársasági érzelmű baszkok — számarányuk Spanyolország népességében körülbelül há­rom százalékos — minden korábbi kiváltságukat elvesztették. Elkeseredett harcba kezdtek a fasiszta állam ellen, s küz­delmüket a diktátor halála, a demokratikus jogok helyreál­lítása után is folytatták. Hasztalan tett látványos lépéseket a madridi kormányzat a baszk tartományok közigazgatási önállóságának biztosítására, a nyelvhasználat szabad gya­korlására, a szeparatisták nem érték be ennyivel. Egyes vezetőik a teljes elszakadást, és önálló baszk állam kialakí­tását követelték. Baszkföldön a helyzet fokozatosan romlott, s szinte állandósult a terror légköre. Felipe González kabinetje valószínűleg most azért döntött az ETA-val való tárgyalások mellett, mert megelégelte a ki­látástalan testvénháborút. A spanyol kommunisták — mint a párt hétfőn közzétett nyilatkozata megállapítja — támo­gatják a kormánynak ezt az álláspontját, amelyet „felelős politikai lépésnek” tekintenek. Magától értetődik, hogy a hosszú viszály megoldása egyik napról a másikra nem vár­ható. Még akkor sem, ha mindkét fél igyekszik tárgyilagosan mérlegelni a másik álláspontját. Az évtizedek során föl­gyülemlett indulatokat aligha lehet egy csapásra föloldani. Az eszmecserére viszont elsősorban a kormánynak van nagy szüksége: a társadalmi megbékélés előmozdítása megkönnyí­tené helyzetét, egyszersmind megszilárdítaná tekintélyét a jelenlegi súlyos gazdasági körülmények közepette. Kérdés, milyen álláspontra helyezkednék az ETA vezetői. Köztudott, hogy a szervezetben sok olyan személyiség is be­folyásra tett szert, akit elvakult soviniszta célok vezérelnek, s az egyetlen eszköznek a terrorizmust tartják. Mások, az ETA mérsékelt szárnyának képviselői, bizonyára fontolóra veszik a kormányzat tárgyalási ajánlatát. Annál is inkább, mert a merényletek nem öregbítették az ETA tekintélyét, s Baszkföldön is sokan elítélik a gyilkosságokat. Ugyanakkor González miniszterelnök elgondolása saját ellenzéke körei­ben is nyilván heves vitákat kavar. Alkalmat nyújt arra, hogy a spanyol szocialistákat gyengeséggel vádolják. Külö­nösen a hadsereg és a csendőrség tisztikarában várható nyílt ellenállás a tárgyalásokkal: a fegyveres erők körében a terroristákkal szemben csakis a legszigorúbb föllépés, a „fogat fogért” vastörvénye az uralkodó nézet. Ha sikerülne a spanyol kormány elképzelése, a tárgyalások meghoznák a várt eredményt, Európa térképéről eltűnne egy ősi feszültséggóc. González kezdeményezése ezért is figyel- met érdemel. ________ GYAPAY DÉNES N icaraguában lelőttek egy ellenséges repülőt Az Egyesült Nemzetek Szervezetének dekolonizáci­ós bizottsága határozatban szólította fel Nagy-Britannia és Argentína kormányát, hogy a Falkland(Malvin)­szigetek kérdésének mielőb­bi békés rendezése érdeké­ben újítsák fel tárgyalásai­kat. A bizottság most befejező­dött ülésszakán elfogadott határozat szerint a nemzet­A harmadik kísérlet A „Discovery” amerikai űrsikló ma harmadszor kí­sérli meg, hogy első útjára fölszálljon. Ha útja sikeres lesz, s ha az elődje által el- potyogtatott mesterséges hol­dak „befogására” tervezett novemberi expedíció is eléri célját, a NASA — az Űrha­józási Hivatal — végül ta­lán feledtetheti az idei esz­tendő kellemetlenségeit. A „Felfedezés” — ez az indulásra kész űrrepülő ne­ve — sorsát eddig nem kí­sérte szerencse. Júniusban a felszállást technikai problé­mák miatt kellett félbesza­kítani — az egyik számító­gép kilenc perccel az indu­lás előtt meghibásodott, majd a főhajtómű mindösz- sze négy másodperccel a ra­kéta felemelkedése előtt rendellenesen működött és a vezérlő komputer leállította az egész kísérletet. Az Űr­hajózási Hivatalnak, a NA- SA-nak még magyarázatot kell adnia arra is, hogy a főhajtómű egyik üzemanyag- szelepe miért nem nyitott ki; ez kényszerítette arra a számítógépet, hogy az összes hajtóművet leállítása. közi közösség érdekelt a megbeszélések megtartásá­ban, hiszen a tárgyalások jelentik „a gyarmatosítás megszüntetésének egyetlen módját a Falkland(Malvin)- szigetek ügyében”. A deko­lonizációs bizottság vélemé­nye alapján a szigetek kér­dése brit álláspont miatt nem kerül le a napirendről: London ugyanis nem haj­Valid Dduzsmblatt és Na- bih Berri baloldali vezetők hétfőn munkaülésen vitatták meg a legújabb libanoni fej­leményeket és a kormányon belül kialakult feszült hely­zetet — jelentették be Bej­rútban. Az egyórás találkozó után a két miniszteri tisztséget viselő politikus megerősítet­te: mindent megtesz a hely­zet további romlásának meg­akadályozásáért és a rende­zési folyamat meggyorsítá­sáért. Mint Dzsumblatt ki­fejtette, elsőbbséget kell ad­ni a nemzeti egyetértésnek. Ezt azokra a határozatokra kell felépíteni, amelyeket a Líbiai meghívásra Tripoli- ba érkezett hétfőn a brit parlamentnek az ellenzéki Munkáspárthoz tartozó öt képviselője. A képviselők a líbiai forradalom kezdeté­nek tizenötödik évfordulóján rendezendő ünnepségeken vesznek részt. A hír önmagában is fi­gyelmet érdemel, hiszen a két ország között áprilisban landó teljesíteni a közgyűlés és a Biztonsági Tanács vo­natkozó határozatait a brit— argentin konfliktus politikai rendezésére. Mi több, az ENSZ állásfoglalásait fi­gyelmen kívül hagyva, a brit kormány szeretné végleges­sé tenni fennhatóságát a szi­getek felett, katonai tá­maszponttá fejlesztve a Falklandokat. lausenne-i értekezleten és az egységkormány ülésein fo­gadtak el. Hétfőn az észak-libanoni Tripoliban folytatódtak a lövöldözések, jóllehet Rasid Karami miniszterelnök va­sárnap a kikötővárosra vo­natkozó biztonsági tervet je­lentett be, és a szemben álló iszlám csoportok megálla­podtak a „végleges” tűzszü­netben. Az ENSZ Biztonsági Taná. csa ma összeül, és megvizs­gálja a bejrúti kormány pa­naszát az izraeli megszálló hatóságok dél-libanoni tevé­kenysége miatt. Erről a ta­nács tizenöt tagja hétfői konzultációján döntött. megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. Noha a brit parlamenti képviselők hiva­talos meghívása az ünnepsé­geken való részvételre szól, hírügynökségi értesülések szerint megpróbálnak köz­benjárni azoknak az angol állampolgároknak az ügyé­ben, akik az észak-afrikai országban vannak fogság­ban. PANORAMA BUDAPEST A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának meghívá­sára kedden hazánkba érke­zett a Vietnami Hazafias Front küldöttsége, amelyet Huynh Tan Phat, a Vietna­mi Hazafias Front KB El­nökségének elnöke, az Ál­lamtanács elnökhelyettese vezet. BESZTERCEBÁNYA Csehszlovákiában kedden megemlékeztek a szlovák nemzeti felkelés kitörésének negyvenedik évfordulójáról. A központi ünnepségre Besz­tercebányán, az antifasiszta nemzeti felszabadító harcok és a népi demokratikus for­radalom négy évtizeddel ez­előtti központjában került sor. A mintegy százezer em­ber részvételével megtartott nagygyűlésen Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, cseh­szlovák köztársasági elnök mondott beszédet, aki maga is a felkelés egyik vezetője volt. Felszólalt Dmitrij Usz- tyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, honvédelmi miniszter, az ünnepségen résztvevő szov­jet párt- és kormányküldött­ség vezetője. MAPUTO A mozambiki nemzetgyű­lés meghívására Maputóba érkezett a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának küldött­sége, élén Antanasz Barka- uszkasszal, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének helyettes elnökével. TEGUCIGALPA A hondurasi hatóságok há­rom év alatt 114 ellenzéki vezetőt „tüntettek el”, 85-öt pedig meggyilkoltak — je­lentette be az Elhurcoltak Érdekeit Védő Lat:n-ameri- kai Szövetség. A szervezet szerint ugyanakkor Salva­dorban is folytatódik az a gyakorlat, hogy a biztonsági alakulatok fényes nappal já­rókelőket ragadnak el és gyilkolnak meg. A nicaraguai légvédelem hétfőn Nueva Segovia tar­tományban lelőtt egy ameri­kai gyártmányú katonai re­pülőgépet, amely fegyvert, lőszert és más ellátmányt szállított a niéaraguai ellen- forradalmároknak. A gép Honduras felől hatolt be az ország légterébe és Nicara­gua belső területei felé tar­tott. Libanoni fejlemények Brit képviselők Líbiában Negyven éve történt f& hegyek hősei A szlovák nemzeti felkelés emlékműve Besztereebányán A negyven esztendővel ez­előtt kirobbant szlovák nem­zeti felkelést gyakran tűz­hányó kitöréséhez hasonlít­ják, fellobbanásának heves­ségével, annak az intenzitás­nak folytán, amivel a nép forradalmi energiája meg­nyilvánult benne. Ez nem azt jelenti, hogy itt csupán ösztönös robbanás történt. Megelőzte a felkelést az ille­gális kommunista pártnak — Szlovákia egyetlen szervezett és akcióképes antifasiszta erejének — széles körű, ön­tudatra ébresztő és szervező tevékenysége. A Szlovák Kommunista Párt illegális központi veze­tőségét 1943. szeptemberében K. Smidke hozta létre, ami­kor a Csehszlovák KP moszkvai vezetősége Szlová­kiába küldte. Az illegális vezetőség másik tagjai G. Husák, és L. Novmetsky vol­tak. Fő feladatuk Szlovákia hazafias antifasiszta ellen­állási erőinek egyesítése, nemzeti csúcsszerv kialakí­tása, a felkelés előkészítése volt. Megalakult az illegális Szlovák Nemzeti Tanács. Létrejöttek az illegális nem­zeti bizottságok (tanácsok), a városok és községek jöven­dőbeli alapvető néphatalmi szervei. Célul tűzték ki fel­fegyverzett partizáncsoportok szervezését és a hadsereg megnyerését, amelyben erő­sen antifasiszta gondolkodás nyilvánult meg. A hadsereg bekapcsolódását a felkelés előkészítésébe elsősorban a Szlovák Nemzeti Tanács Katonai Központjának létre­hozása segítette elő. A felkelés tervét a Kato­nai Tanács dolgozta ki a Szlovák Nemzeti Tanács pe­dig 1944. június 29-én hagy­ta jóvá. Két lehetőséggel számoltak: vagy azonnal megkezdik a harcot, együtt­működve a szlovák határok felé közeledő Vörös Hadse­reggel, vagy pedig csak ak­kor, ha a német hadsereg megkísérli Szlovákia meg­szállását. A feladat súlypont­ja a koordinálás volt a Vö­rös Hadsereggel. Ezért a Szlovák Nemzeti Tanács K. Smidke vezette küldöttségé­nek azonnal Moszkvába kel­lett volna repülnie, hogy a tervvel megismertesse a CSKP moszkvai vezetősé­gét és az illetékes szovjet szerveket. Az útra azonban csak augusztus 4-én kerül­hetett sor... Augusztusban a szlovákiai események gyors iramot vet­tek. Augusztus elején a Csapajev partizán egység Kelet-Szlovákiában megtá­madott egy lőszerekkel és robbanóanyagokkal teli né­met szállítójármű-oszlopot; egy másik egység a Hernád egyik hídját repítette a leve­gőbe, egy további német transzportot támadott meg a margecanyi pályaudvaron. A partizánok egyre növekvő aktivitása a kormányt arra késztette, hogy rendkívüli intézkedéseket vezessen be. Augusztus 10-én katonai büntető különítményt kül­dött ki az Alacsony Tátrá­ban és a Nagy Fátrában működő partizánok ellen. A katonák azonban összebarát­koztak a partizánokkal és át­adták nekik fegyvereiket. Ezért egy nappal később a fasiszta kormány statáriu­mot hirdetett. Válaszként a partizánok megsemmisítettek minden vasúti alagutat, le­tartóztatták a rezsim expo­nált személyeit, kiszabadí­tották a politikai foglyokat, megszállták a városokat és a falvakat. A szlovákiai né­met követ az ország lehető leggyorsabb megszállását ja­vasolja. S augusztus 29-én már Szlovákiába érkeztek a repülőgépekkel és harcko­csikkal támogatott német megszálló egységek, majd a hitlerista katonaság minden irányból özönleni kezdett. A Szlovák Nemzeti Tanács Katonai Központja ezért pa­rancsot adott a hadsereg vé­delmi ellenállására. Elsőként a zsolnai helyőr­ség lépett harcba, de a nehéz haditechnika ellenében kénytelen volt visszavonulni a sztrecsnói szorosba. Itt a martini katonai egységekkel és az első csehszlovák parti­zán brigáddal együtt majd­nem egy teljes héten át visz- szaverte a németek repülő­gépekkel és harckocsikkal támogatott egységeinek tá­madását. Hősiesen harcolt itt a francia partizánok egy cso­portja is: a felkelés különbö­ző frontjain további 26 nem­zet és nemzetiség fiai is együtt küzdöttek velük. A szlovák nemzeti felkelésben mintegy 20 ezer partizán, 60 ezer szlovák katona, 40 ezer munkásőr, továbbá kilenc­ezer cseh, háromezer szov­jet, több mint 800 magyar, 400 francia és több száz más nemzetiségű harcos vett részt. A felkelés első napjaiban több katonai parancsnok el­esett, ami' megkönnyítette az előrehaladást a megszálló egységek számára. A felke­lésre nézve legsúlyosabb kö­vetkezményekkel két kelet­szlovákiai hadosztály lefegy­verzése járt, mivel ezeknek kellett volna utat nyitniuk a Vörös Hadsereg előtt Szlo­vákiába és Magyarországra. A kárpát—duklai hadműve­let — amellyel a 38. szovjet hadsereg és keretében az I. csehszlovák hadtest tör utat a hatalmas, járhatatlan hegységen át — több mint 20 ezer szovjet, cseh és szlo­vák katona életébe került. Ez az áttörés azonban a fel­kelésnek nyújtott legna­gyobb segítséget jelentette, mert arra kényszerítette az észak-ukrajnai német had­csoportok parancsnokságát, hogy Szlovákiából 12 ezer katonát rendeljen vissza. A többi között harckocsi ro­hamezredét is, ami lehetővé tette, hogy a felkelők meg­szilárdítsák a felkelési front keleti és északi szakaszát. További fontos segítséget je­lentett a 2. csehszlovák ej­tőernyős dandár és a szov­jetunióbeli 1. csehszlovák vadászezred átirányítása a felkelés területére, és az, hogy fegyverrel és lőszerrel látták el a felkelőket. A mintegy 20 ezer négy­zetkilométernyi felkelési te­rületen — ahol hozzávetőle­gesen 1,7 millió lakos élt — a Szlovák Nemzeti Tanács a forradalmi nemzeti bizott­ságokkal és üzemi bizottsá­gokkal együtt azonnal ér­vényre juttatta a forradalmi hatalmat. A Szlovák Nemze­ti Tanács 40 fontos rendele­tet bocsátott ki, egyebek kö­zött a fasiszta szervezetek feloszlatásáról és vagyonuk elkobzásáról, nemzetőrség és nemzetbiztonsági szerv fel­állításáról, a földreformról, az iskolák államosításáról. A nemzeti bizottságok átszer­vezték a falvak és városok életét, biztosították a lakos­ság ellátását, védművek épí­tését, egészségügyi szolgála­tot. Az üzemi bizottságok megtisztították a gyárakat a régi rezsim kiszolgálóitól, s a gyártást a felkelés köve­telményeire irányították. A nagy aktivitás élén változat­lanul a kommunisták áll­tak. Befolyásuk mindenütt érvényesült. Több mint két hónapon át tartották a felkelők az ösz- szefüggő frontot. A szlo­vák nemzeti felkelés így idő­tartamában és terjedelmében Európa legjelentősebb anti­fasiszta megnyilvánulásai közé tartozik. Végül azonban 6—8 német hadtest ötven­ezer katonája, 200 harckocsi­ja és több száz ágyúja nyo­mására október végén kény­telenek voltak visszahúzódni a hegyekbe. A hegyi parti­zánok — 17 dandár és 22 csoport, összesen mintegy 13 500 harcos — továbbra is támadásokat intéztek a né­met katonaság ellen, akadá­lyozták szállításaikat. Min­den fő utánpótlási és visz- szavonulási útvonalat állan­dó ellenőrzés alatt tartottak. A vasútigazgatóságok nem teljes adatai szerint is a par­tizánok csupán 1944. novem­bere és 1945. márciusa kö­zött 168 diverziós támadást hajtottak végre a vasútvo­nalak ellen. Több partizán- csoportnak sikerült átvágnia magát az előrenyomuló szov­jet alakulatokhoz, mások Morvaországba vágták át magukat és ott segítettek aktivizálni az antifasiszta mozgalmat. Egy részük a felszabadító katonai egysé­gekkel együtt további har­cokban és helységek felsza­badításában vett részt. A szlovák nemzeti felkelés tehát elérte alapvető célkitű­zését. A szabadsággal együtt jött el a társadalmi felsza­badulás is. Űj Csehszlovákia született, amelyben a döntő szerep már a dolgozó embe­ré lett. STEFAN ZUKER

Next

/
Oldalképek
Tartalom