Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

2 ÜÉPÜJSÁG 1984. augusztus 25. Jobboldali támadás Bonnbai Honecker látogatása ellen Indira Gandhi döntése Péntek esti kommentárunk. Bár Andhra Prades állam kormányzója lemondott, a szö­vetségi állam főminiszterének elbocsátása körül kirobbant vihar újabb és újabb hullámokat vet Indiában. Rama Rao, a közelmúltban elmozdított politikus Űj-Delhiben nyílt ki­hívást intézett a kormányhoz: ha nem hívják össze haladék­talanul Andhra Prades parlamentjét, hatnapos tiltakozó kampányt indít a szövetségi államban. Fenyegetése nem érte váratlanul a kormányzati szerve­ket: a dél-indiai államban már hetek óta rendkívül feszült a helyzet. Nemkülönben az ország más területein, ahol — Indira Gandhi miniszterelnök szavait idézve — „olyan mér­tékben megbomlott a törvényes rend, hogy az igazságszol­gáltatás hagyományos formái rendkívül nehezen alkalmaz­hatóak”. Érthető, hogy ilyen körülmények között az indiai parlamentben elfogadták a kormány terrorizmus ellenes törvénytervezetét. A soknemzetiségű Indiában már jó ideje tartanak a val­lási és etnikai csoportok közti véres összetűzések. Pandzsáb szövetségi államban a szakadár szikhek hónapok óta fegy­veres harcot folytatnak. A szeparatistákat — indiai források szerint — külföldről irányítják. Erre utalnak az elkobzott fegy­verek és a letartóztatott terroristák vallomásai: többeket közü­lük Kanadában és Pakisztánban létesített táborokban képeztek ki. A biztonsági erők foglya 38 külföldi állampolgár is, akik a szikhek osztagaiban harcoltak. Szikh fegyveresek kerítet­ték hatalmukba azt az indiai repülőgépet, amelynek több mint száz utas volt a fedélzetén. A gépeltérítők azt követe­lik, hogy az Egyesült Államokba távozhassanak. Indira Gandhi helyzete tehát meglehetősen bonyolult. Már a Pandzsáb állambeli szikh szeparatisták elleni határo­zott föllépését óriási belpolitikai vita övezte. Ellenzéke ko­rábban erélyes közbeavatkozást sürgetett, s tétlenséggel vá­dolta a kormányt. Ám amikor a biztonsági erők emlékezetes akciójára sor került, az Arany Templom ostromát, a szaka- dárok kifüstölését az ellenzék egyes képviselői elítélték. Most hasonló a helyzet. A terrorizmussal szemben szigorú intézkedéseket kilátásba helyező törvényt végül is elfogadta a parlament, de bizonyos, hogy az ellenzék — taktikai okok­ból — hevesen támadja majd a rendkívüli bíróságok tevé­kenységét és megkérdőjelezi a kormányfő jogát a terroriz­mus áltál sújtott térséggé nyilvánított területek ügyében. Pandzsábban már három ilyen bíróság látott munkához, s valószínű, hogy szükség esetén más államokban is sor került működésükre. India központi kormánya szemmelláthatóan megelégelte a szélsőségesek tevékenységét. Bármily nehéz választás előtt is állt Indira Gandhi, a nyugalom helyreállítása és a köz­ponti kormány tekintélyének megőrzése céljából nem volt más választása. Az erélyes föllépés nyilván nemcsak a bel­ső szakadár erőket inti óvatosságra, hanem azokat is, akik az ország határain túlról táplálják a terror és elvakult fa­natizmus szellemét. ' GYAPAY DÉNES Elutazott az NDK árhivatalának vezetője Az ADN hírügynökség je­lentése szerint Herbert Ha­ber, az NSZEP KB PB tag­ja, a KB titkára fogadta Volker Rühét, a CDU/CSU parlamenti frakciójának el­nökhelyettesét. A felek köl­csönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg. A megbeszélés során Herbert Häber kifejtette az NDK álláspontját néhány nemzetközi problémával, el­sősorban a leszereléssel kap­csolatban. Herbert Häber a leghatá­rozottabban visszautasította a Springer-sajtóban csütör­tökön megjelent támadást, amelyet a CDU/CSU parla­menti frakciójának elnöke, Alfred Dregger intézett az NDK és annak államfője el­len. Ezek a támadások — mondotta — az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok fejlődése ellen irányulnak, és csak arra jók, hogy meg­terheljék a két német állam viszonyát. Dregger úr bot­Iraki és iráni hadijelentés Iraki katonai szóvivői köz­lés szerint az iraki légierő „nagy tengeri célpontot” tá­madott meg és talált el csü­törtökön, az iráni Harg szigettől délre. Üjabb „igen nagy tengeri célpont” meg­semmisítését jelentették péntek hajnalban. Az iraki szóvivő bővebb részletekkel nem szolgált. A bagdadi ka­tonai közleményekben a „nagy tengeri célpont” kife­jezéssel általában olajtar­tályhajókat jelölnek. Pénteken egy ciprusi olaj- szállító hajó segélykéréseket adott le Harg olajkikötő kö­zelében. Bahrainban észlel­ték a vészjeleket, és mentő­hajókat küldtek a 31 ezer tonnás Amethyst nevű tar­tályhajóhoz. Bahraini hajó­zási források és a londoni Lloyds biztosító szerint a ciprusi tartályhajót rakéta­találat érte. A hajón tűzvész pusztít, a legénység elhagyta a hajó fedélzetét. Közben az iraki—iráni fronton is folytatódtak az összecsapások. rányos megnyilatkozásai ál­talános felháborodást keltet­tek. Senkinek sem szabad magát abban a hitben rin­gatnia, mintha az NDK ál­lamtanácsának elnöke min­denáron el akarna látogatni az NSZK-ba. Dregger úr sza­vaiból az derült ki, hogy a viszony nem olyan, hogy „azt a' legmagasabb proto­kolláris szinten lehetne ün­nepelni”. Az NSZK effajta erőinek hadjárata minden­esetre nem csekély kárt okoz. Herbert Häber és Volker Rühe megbeszélésén jelen volt Karl Seidel, az NDK külügyminisztériuma NSZK- osztályának vezetője, Hans Otto Bräutigam, az NSZK NDK-beli állandó képvisele­tének vezetője és Burkhard Dobiey, a nyugatnémet Bun­destag CDU/CSU frakciójá­nak munkatársa. Az MTI bonni tudósítójá­nak jelentése szerint nyugat­német kormánykörök csütör­tökön este közvetve elhatá­A Demokrata Párt és az előző kormányzat elleni éles támadások, saját kormány­zata eredményeinek felma- gasztalása volt a lényege Reagan elnök beszédének, amelyet csütörtökön este — magyarországi idő szerint pénteken 'hajnalban — tar­tott Dallasban, a Republi­kánus Párt elnökjelölő ta­nácskozásán. Az elnök beszédében csak röviden és általánosság­ban foglalkozott külpoliti­kai kérdésekkel. Kijelentet­te, hogy „a jövő legnagyobb kihívása a nukleáris háború veszélyének csökkentése, a nukleáris fegyverek szintjé­nek csökkentése útján.” „Csak két olyan ország van, amely közös -megállapodás­sal megszabadíthatja a vi­lágot a végítélet e fegyve­reitől, az Egyesült Államok és a Szovjetunió” — mon­dotta az elnök, de ugyanak­kor azzal vádolta a Szovjet­uniót, hogy „'kivonult a -tár­gyalásokról”. Reagan beszé­rolták magukat Alfred Dreg­ger minősíthetetlenül udva­riatlan megnyilatkozásától. Dregger a Die Weltnek adott interjújában elhang­zott mondatát („Az NSZK jövője nem attól függ, hogy Honecker úr megtisztel-e bennünket látogatásával”) nem egyeztette Helmut Kohl kancellárral, aki a látoga­tásra Erich Honeckert meg­hívta — hangoztatták Bonn­ban. A szociáldemokrata párt vezetése a történtekből azt a következtetést vonta le, hogy a bonni kormánykoalí­ció nem egységes a szeptem­ber végére tervezett látoga­tás megítélésében, a CDU bizonyos konzervatív körei szeretnék megakadályozni azt. Az SPD vezetői felszó­lították a Kohl-kormányt: ne engedje, hogy nyugatnémet provokációk meghiúsítsák Erich Honecker nagy jelen­tőségű útját. de semmiféle konkrét javas­latot sem tartalmazott arra vonatkozóam, 'hogyan -képzeli él -a nukleáris fegyverek csökkentését, de a beszéd hangvétele arra utalt, hogy nem -kíván változtatni az amerikai feltételeken. Kormányzata külpolitiká­járól az elnök elmondta: „Megkezdték a nagy értékű szövetségi rendszerek hely­reállítását, különösen a NATO-ban. A Közel-Keleten változatlanul nehéz véget vetni a történelmi konflik­tusnak, de ez -nem bátor- talanít el bennünket, s -nem árusítjuk ki egyik legköze­lebbi barátunkat, Izrael ál­lamot.” Latin-Amerikáról szólva Reagan kijelentette, hogy az Egyesült Államok szövetsé­gesei ebben a térségben „fennmaradásukért 'küzde­nek, azért, hogy megakadá­lyozzák a kommunista ha­talomátvételt, amelyet a Szovjetunió és Kuba fűt”. PANORAMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, és Apró Antal, az Or­szággyűlés elnöke fogadta Rosta Lászlót, hazánknak a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki a kö­zeljövőben utazik állomás­helyére. Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnö­ke, Sarlós István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és Apró Antal, az Országgyűlés elnöke fogadta Palotás Re­zsőt, hazánknak a Francia Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki a kö­zeljövőben utazik állomás­helyére. \ PEKING Csao Ce-jang, a Kínai Népköztársaság miniszterel­nöke pénteken hivatalában fogadta a Kínában hivatalos látogatáson tartózkodó Mar­jai József miniszterelnök-he­lyettest, a kormány gazda­sági bizottságának elnökét, akivel elsősorban a két or­szág kapcsolatairól folytatott megbeszélést. Jelen volt Iván László, hazánk pekingi nagy­követe. GENF Közvetett afgán—pakisztá­ni tárgyalások újabb fordu­lója kezdődött pénteken Genfben, Diego Cordovez ENSZ-főtitkárhelyettes köz­vetítésével. Cordovez külön- külön találkozott Sah Mu- hammed Doszt afgán és Szahibzada Jakub Han pa­kisztáni külügyminiszterrel. TRIPOLI Hafez Asszad szíriai elnök csütörtökön este Líbiába ér­kezett. A szíriai államfőt a bengházi repülőtéren Moa- mer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője és Abdesszalam Dzsallud, az észak-afrikai ország második számú politikusa fogadta. Pénteken elutazott Buda­pestről az a küldöttség, amely Walter Halbritter mi­niszterrel, az NDK Minisz­tertanácsa mellett működő árhivatal vezetőjével az élén Magyarországon tárgyalt. A delegáció Szikszay Béla ál­lamtitkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnö­kének meghívására látoga­tott hazánkba. Reagan választási programbeszéde Dallasban Chilei tiltakozóhullám Égő gyertyával és virág­szállal a kézben vonultak nemrég a békés tüntetők a santiagói katedrális elé, a diktátor mégis a rendőrsé­get vetette be ellenük. Pino­chet pánikban van, s ezt mi sem jelzi jobban, mint az oktalan vérontás. Mindebből arra következ­tethetünk, hogy már csak fegyvereiben és talán fegy­vereseiben bízhat, de ki tud­ja meddig? A tiltakozó meg­mozdulások alapjaiban ren­getik meg a diktatúrát. Ta­valy májusban a rézbányá­szok kezdeményezték az első országos tiltakozó napot — hihetetlen sikerrel. A békés tiltakozásnak régebbi hagyo­mányai vannak itt, mint az gyerekek távol maradtak az értelmetlen erőszaknak: a iskolától, szüleik nem vég­zik el bevásárlásaikat, fül­siketítőén tülkölnek az autódudák, csörömpölnek a fazekak. A diktatúra fagyos, félelemmel teli csendjébe váratlanul hasítottak ezek a hangok. S ami a leginkább elgondolkodtató volt: még Pinochet egykori támogatói­nak jó része is a protestá- lók táborába állt. Idén szep­tember 3—5-ére pedig már tizedik alkalommal hirdették meg az országos akciónapot. Gazdasági kátyúban Ezzel háromhónapos szü­net után újrakezdődnek a kormányellenes tüntetések. A gyűlölt diktátor, Pino­chet A kezdeti lendület átmeneti lefékeződésének oka feltehe­tőleg a meglehetősen széles ellenzéki tábor belső meg­osztottságában rejlik. A kü­lönböző ellenzéki csoporto­sulások, szervezetek ugyanis valójában csupán egyetlen dologban egységesek: abban, hogy a diktátornak távoznia kell. Eltávolításának módjá­ról, s még inkább a Pinochet utáni korszak képéről azon­ban már jócskán megoszla­nak a vélemények. Maga a tábornok-elnök látszólag nem óhajt tudomást venni a közhangulatról. Amikor a Newsweek, amerikai hírma­gazin riportere azt kérdezte, nem fontolgatja-e a vissza­vonulást, így válaszolt: „Ma­radok, mert népem ezt kí­vánja ... E pillanatban hely­zetem erős. Minden nekem kedvez.” Egy másik nyilat­kozatában kijelentette: man­dátumának lejártáig, 1989-ig nem köszön le posztjáról. Óvatos ellenzéki becslések szerint viszont legfeljebb, ha 1986-ig húzhatja ki. A változás lehetőségét szá­mos tényező befolyásolja. Kérdés, mindenekelőtt, sike­rül-e a jelenlegi kormány­zatnak kikecmeregnie a gazdasági válság kátyújából. Hiszen, míg a látványos, rö­vid távú gazdasági sikerek kezdetben segítettek a kato­nai rezsim konszolidációjá­ban, később a „chicagói fi­úk” által ihletett szabadke­reskedelmi politika csődje felmorzsolta a rendszer tár­sadalmi bázisát, s ez okoz­ta a kis- és középtőkés vál­lalkozói rétegek pálfordulá- sát. Bizony, katasztrofális az eltelt több mint egy évtized mérlege: 18 milliárd dollá­ros külföldi adósság (egy la­kosra számítva az egyik legmagasabb a világon!), 30 százalék feletti munkanélkü­liség, ugyancsak 30 százalék körül infláció, tönkrement hazai ipar, összeomlott bank- rendszer. Pinochet minde­nekelőtt itt próbál fordítani; a gazdaságpolitika módosí­tott irányvonala a hazai tő­ke fokozottabb védelmét, tá­mogatását ígéri. Párbeszéd helyett terror Politikai téren azonban a jelek szerint, semmiféle vál­toztatásra nem hajtandó a magát magabiztosnak érző diktátor. Bár kormányzatá­nak tagjai is sürgetik, nem hajlandó párbeszédet kezdeni — még az ellenzék jobbszár­nyával sem. Kilátásba he­lyezte ugyan a polgári poli­tikai pártok újbóli legalizá­lását, de ennek gyakorlati­lag elfogadhatatlan feltételt szabott: 150 ezer aláírás összegyűjtését. A politikai csoportosulások sorából ugyanakkor egy másik tör­vénytervezet kizárná a Chi­lei Kommunista Pártot, amely több mint hat évti­zedes múltra tekinthet visz- sza. A párbeszéd helyett Pi­nochet a terror fokozásához teremt „törvényes” kereteket: egy nemrégiben elfogadtatott terroristaellenes rendelkezés lehetővé teszi a tiltakozó megmozdulások résztvevői elleni megtorlást minden­féle bírói ítélet nélkül. A chilei közeljövő másik nagy kérdőjele: sikerül-e el­simítani a különböző ellen­zéki csoportosulásokon be­lül, s mindenekelőtt a kor­mányellenes szervezetek kö­zötti nézeteltéréseket, sike­rül-e valamiféle széles el­lenzéki front létrehozása. Ezt szorgalmazná a Népi Demokratikus Mozgalom (MDP), amely a baloldal erőit, így a kommunistákat is tömöríti. A Kommunista Párt álláspontja szerint a kibontakozás Chilében csak a fasiszta rezsim megdön­tése után képzelhető el. A polgári politikai csoportosu­lások, mindenekelőtt a Ke­reszténydemokrata Párt (DC), azonban nehezen szabadul­nak régi beidegződéseiktől, s vonakodnak az együttműkö­déstől a kommunistákkal. Kérdőjel: a hadsereg A legerősebb polgári ellen­zéki tömörülés, a DC-t is magában foglaló Demokrati­kus Szövetség (AD), sem egységes, heves viták foly­nak arról, ki lehet-e egyez­ni a jelenlegi kormányzat­tal, avagy törésre kell vinni a dolgokat. Az ellenzéki erők összefogásának leg­utóbbi biztató jele, hogy si­került közös megegyezésre jutniuk a szeptemberi tilta­kozó megmozdulás meghir­detéséről. A diktatúra jövője szem­pontjából döntő lehet: mi­lyen álláspontra helyezkedik a hadsereg. Magas rangú fő­tisztek Pinochetet bíráló nyi­latkozataiból ítélve, a fegy­veres erők tömbje ma már korántsem egységes. A ka­tonák igyekeznek elhatáro­lódni a legutóbbi vérontá­soktól. (Tavaly május óta 103 ember esett a rendőrter­ror áldozatául.) Tisztában vannak azzal, hogy ami a szomszédos Argentínában a polgári hatalomváltás óta fo­lyik, Chilében sem lehet iga­zán messze: előbb-utóbb vállalniuk kell a felelősséget tetteikért. SZEGŐ GABOR Virágok és fegyverek Rendőrök támadnak a tüntetőkre Santaigóban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom