Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

TÓIN* \ _ 2 “KÉPÚJSÁG 1984. augusztus 1. PANORÁMA Athén a gyanú árnyékában „A Papandreu-effektus Görögországnak van különvéleménye ff Kampány - lőporfüstben A NATO egyik hírszerzé­si bizottságának üléseit mostanában az unalom leve­gője lengi körül: az infor­mációk három legnagyobb szállítója — az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és az NSZK — óvatosan mé­ricskéli, mit köt saját szö­vetségeseinek orrára. Az észak-atlanti szövetség egyik legtitkolózóbb testületében, a Nukleáris Tervező Cso­portban hasonló tespedtség tapasztalható. A „nagyok” tízszer is meggondolják, mi­ről beszéljenek. S nemcsak a NATO, de a Közös Piac berkeit is a sötét gyanakvás szelleme hatja át: mintha csak a nyugati világ e két legnagyobb intézményébe egy kívülálló, gyanús elem keveredett volna, aki előtt nem tanácsos beszélni, aki csak azért fülel, hogy az oly értékes információkat to­vábbadja, s aki minden le­hető módon igyekszik meg­keseríteni szövetségeseinek életét. „Mr. Lábjegyzet” — nem annyira gúnyosan, mint in­kább gyanakvóan, így titu­lálják az említett szerveze­tek rendezvényein jelen lé­vő görög képviselőt. Mert — derül ki a The New York Times cikkéből — Görögor­szág fölöttébb gyanús! A kö­zös piaci és NATO-doku- mentumok kényes mondatai után rendre kis csillagocs- kák jelennek meg, s a vo­natkozó lábjegyzetben min­dig Görögország különvéle­ménye található. Görögor­szágnak volt saját vélemé­nye az afganisztáni ügy megítélésében; Athén állás­pontja eltér a szövetségese­kétől az amerikai atomfegy­verek európai telepítése ügyében, mi több, híve a balkáni atomfegyvermentes övezet tervének. Görögor­szág nem támogatta a Len­gyelország elleni szankció­kat, sőt: szovjet hadihajó­kat engedett kikötőinek ja­vítódokkjaiba. Ami pedig szinte „istenkáromlásnak” hat az atlanti szolidaritásról szónoklók szemében: Athén úgy véli, hogy reá nézve Törökország — egyik szövet­ségese a NATO-ban — na­gyobb fenyegetést jelent, mint a Szovjetunió. Egyszóval Athén fölöttébb gyanús; ez a gyanú még csak fokozódott, amikor Gö­rögország — Washington meglepetésére — nem volt hajlandó automatikusan meghosszabbítani a görög földön működő amerikai tá­maszpontok szerződéseit, mint korábban, hanem ér­vényesíteni kívánta szuverén jogait. Az amerikai külügy­minisztériumban arra is fel­kapták a fejüket, hogy Athén szerint az amerikai támaszpontokon dolgozó gö­rög alkalmazottakra, horri- bile dictu, a görög munka­törvénykönyv vonatkozik. A Pentagon bürokratáinak nem kevés „papírmunkát” okozott, hogy a görög kor­mány kívánságára több, mint 100 kisebb-nagyobb katonai megállapodást, jegy­zőkönyvet kellett egyenesen a szemétkosárba dobni. Az Amerika Hangja rádióállo­más két görögországi reléál­lomásának működésével kapcsolatban sem mennek simán a dolgok — legalább­is Washington számára nem. Richard Burt, amerikai külügyi államtitkár a minap kifakadt: egyre nehezebb együttműködni a görög kor­mánnyal, mert az szovjetba­rát magatartást tanúsít. A helyzet tehát az, hogy mi­közben egyesek arról pa­naszkodnak, hogy Görögor­szág komoly fejfájást okoz, mások már „súlyos problé­mának” tartják a „Papand- reu-effektust”. fgy történt, hogy Görögor­szágot — ha nem is távolí­tották el az említett testüle­tekből, gyakorlatilag mégis elszigetelték. A jelen hely­zetre jellemző, hogy a nyu­gati világ ügyeit egy szűk körű klub intézi: az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszor­szág. Erős azonban a gyanú, hogy az említett és fejtető­re állított problémát talpára állítva lehet inkább megér­teni: valószínűbb, hogy „a gyanúsított gyanakvó” eseté­ről van szó. Athén azt gya­nítja, hogy ha ő maga nem oltalmazza meg saját érde­keit, más ezt nem teszi meg helyette. Nyugati megfigye­lők, miközben elítélik a há­rom éve hatalomra jutott szocialista párti kormány politikáját, elejtenek egy áruló félmondatot is: a bí­rált tendencia a Papandreu- kormány előtt is érezhető volt. A változás talán azért szembetűnő Washington szá­mára, mert az ezredesek készséges, Amerika-barát po­litikája után a görög szo­cialista párti kormány mar­kánsabban képviseli, sőt, jut­tatja érvényre a nemzeti po­litikát és a nemzeti érdeke­ket, mint elődje, a konzer­vatív Űj Demokrácia vezet­te kormány. Washingtont ta­lán az is irritálja, hogy az Európában hatalmon lévő „baloldali” pártok közül egyedül a Pánhellén Szocia­lista Mozgalom (PASOK) őrizte meg mandátumát az európai parlamenti választá­sokon. Jóllehet a gazdasági válság Görögországot is sújtja, de a lakosság még mindig lubickol az éppen tíz éve visszaszerzett demokrá­ciában — tüntethet, ha akar — és tüntet is. Azon kívül, hogy ez a siker nem éppen jó előjel az Egyesült Álla­mok számára, Washingtont a görög „különút” azért is ag­gasztja, mert precedenst te­remt: ezt támasztotta alá a holland döntés, hogy elna­polják a „eurorakéták” befo­gadását. Az atlanti szolidaritást — amelyre Washingtonnak most különösen szüksége van, szá­mos repedés gyengíti: nem éppen jó az összhang az Egyesült Államok és Nyugat- Európa között a gazdasági kérdésekben, és még több a nem is titkolt ellentét a nagy politikai kérdésekben, a ke­let—nyugati párbeszéd, az enyhülés, a fegyverkezési politika megítélésében. A görög-ellenes gyanakvás már csak azért is túlzott, mert Athén végül is aláírta a tá­maszpont-szerződéseket, vál­tozatlapul részt vesz a nyu­gat-európai fegyvergyártás­ban és továbbra is tagja a NATO-nak, a Közös Piacnak. FODOR GYÖRGY BUDAPEST Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Leon Soh'lumpf-naik, a Svájci Ál­lamszövetség elnökének ha­zája nemzeti ünnepe alkal­mából. * A Lutheránus Világszövet­ség VII. nagygyűlése kedden Budapesten Káldy Zoltánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökét vá­lasztotta a világszövetség so­ros elnökévé. • A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Tra­utmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke kedden a Parlamentben fogadást adott a Lutheránus Világ- szövetség VII. nagygyűlése résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára, Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, továbbá az Elnöki Tanács több tagja. A kongresszus küldöttei és az LVSZ vezető tisztségviselői mellett ott voltak a társegy­házak képviselői is. * Kedden az Országos Tár­sadalombiztosítási Főigazga­tóság vezetője előtt esküt tettek a Főigazgatóság és a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok vezetői. Falu­végi Lajos miniszterelnök- helyettes köszöntötte az es­küt tett vezetőket. MOSZKVA Pjotr Vorosilov altábor­nagy, Kliment Vorosilov marsall, a nagy forradalmár fia életének 71. évében el­hunyt. Pjotr Vorosilov 1914- ben született, s 1932-től szol­gált a szovjet hadseregben. A második világháború ide- ján nagy érdemeket szerzett a harckocsizó alakulatok fej­lesztésében. A háború után a páncéltörő tüzérségnél te­vékenykedett. BÉCS Becsben először van több, mint ezer fiatal orvos állás nélkül — közölte az orvos­kamara. Mind az utóbbi években fejezte be tanulmá­nyait a bécsi orvosegyetemen, s azóta nem tudott elhelyez­kedni. TOKIÓ Az Egyesült Államok és Japán haditengerészete újabb közös hadgyakorlatot kezd augusztus 7-én a Japán-ten­geren. Választási előkészületek és honvédelem — e két kérdés­ről érkeznek mostanában a leggyakrabban hírek Nicara­guából. Alig két hete, hogy Managuában több százezres tömeggyűlésen emlékeztek meg a hajdani diktátor, So­moza rendszerének fél évti­zeddel ezelőtti megdöntésé­ről, egy új korszak, egy új fejlődési irányvonal kezde­téről. Az évfordulós ünneplést azonban hamar háttérbe szo­rították a közép-amerikai or­szág mindennapjainak nehéz­ségei. Változatlanul fennáll ugyanis az a veszély, amelyet az erőteljes washingtoni tá­mogatást élvező ellenforra­dalmárok akciói jelentenek: Managua gyakorlatilag évek óta egyfolytában harcol a Hondurasból és Costa Ricá­ból újra meg újra támadó kormányellenes erőkkel. Ezek a katonai akciók el­sősorban arra alkalmasak, hogy elvonják az elmaradott­ság amúgy is ezernyi gond­jával birkózó állam erejét, s így a növekvő gazdasági gondok, az ellátás romlása révén elégedetlenséget szítsa­nak a lakosság körében. Né­hány napja ráadásul a két legjelentősebb ellenforradal­mi csoport megállapodást kö­tött ténykedésük összehango­lásáról, s arról, hogy közös céljuk egy ideiglenes kor­mány létrehozása lesz, még ebben az esztendőben. A tá­madók taktikája — amint azt a legfrissebb jelentések is alátámasztják — változatlan. Fő célpontjuk továbbra is a polgári lakosság, s igyekez­nek elkerülni a közvetlen összecsapást a sandinista védelmi alakulatokkal. Ki­használják, hogy a sokszor A hivatalos nyugati köz­lésekkel ellentétben az NSZK területén nem kilenc, ha­nem már 36 Pershing 2-es rakéta, a telepítésre szánt 108 Perching 2-es rakéta egyihar- mada italálható — jelentette a Der Spiegel legújabb szá­ma. A hamburgi hetilap úgy ítélte meg, hogy a nyugat­német hatóságok már min­den befolyásukat dlveszítették az új, amerikai, közép-ható­gyéren lakott tartományok­ban megfelelő légierő híján a hadsereg nehezen tudja el­vágni Hondurasból rendsze­resen érkező utánpótlásukat. A nicaraguai vezetés tehát e fenyegetést nem hagyhatja figyelmen kívül. Különösen annak tudatában, hogy a dip­lomáciai és kereskedelmi esz­közök mellett a környező térségben végzett hadgyakor­lataival az Egyesült Államok fenntartja a katonai nyomást is. Washingtonban éveken át azt követelték, hogy Mana­gua választások kiírása útján bizonyítsa be demokratikus voltát. Most azonban, amikor minden előkészület megtör­tént a novemberre tervezett elnök- és parlamenti Válasz­tásokra, a Fehér Ház további igényekkel állt elő. Ezek gyakorlatilag szabad kezet adnának az ellenzéki erők­nek, beleértve a fegyveres harcot folytató ellenforradal­mi csoportok képviselőit is. így érthető volt a Sandinista Front válasza. „Nem lesz párbeszéd azokkal, akik né­pünket gyilkolják”, mondta például Daniel Ortega, a kormányzó tanács koordiná­tora. Mindemellett Managuában nem tervezik a voksolás el­halasztását. Megtörténtek a nevezések az elnöki posztra, esetleges változtatások még a következő három napban hajthatók végre. A kampány tehát — képletesen szólva — a lőporfüstben is folytatódik. Nem engedékenységből, a külső nyomásnak engedve, hanem azért, mert Managuá­ban úgy ítélik meg: a for­radalom intézményesítése, a közélet demokratizmusának fejlesztése szükségessé teszi ezt a lépést. SZEGŐ GÁBOR távolságú rakéták telepítésé­vel kapcsolatban. Mindez azonban nem nö­velte az NSZK biztonságát, mert a Varsói Szerződés meg­felelő ellenintézkedéseket tett az NDK és Csehszlovákia te­rületén — szögezte le a Der Spiegel, hozzátéve: a kibon­takozó rakétatelepítési ver­seny mindennél ékesebben bizonyítja az amerikai raké­ták telepítésének felesleges­ségét, esztelenségét. Rakétatelepítés az NSZK-ban A varsói felkelés Augusztus 1-én a varsói felkelés 40. évfordulójára emlékezik Lengyelország és a világ. Arra a 63 napra, amellyel az utókor számára nemcsak a hősiesség fogal­ma fonódott össze, hanem a pusztulásé, a fasiszta bruta­litásé is. A felkelés résztve­vői közül 18 ezren haltak hősi halált az egyenlőtlen küzdelemben, míg a polgári lakosságból 200 ezren estek áldozatul a harci cselekmé­nyeknek, a hitleristák tö­megkivégzéseinek és a fel­kelés leverését követő de­portálásoknak. Azóta már világosan lát­ható: ez az óriási véráldo­zat katonai szempontból sajnos hiábavaló volt. A fel­kelést a jobboldali londoni emigráns lengyel kormány irányítása alatt álló lengyel ellenállási szervezet, a „Ho­ni Hadsereg”, a szövetséges hatalmakkal való kielégítő egyeztetés nélkül, elhamar­kodottan, idő előtt robban­totta ki, így a hősi harc túl­ságosan elszigetelt maradt. Különösen a Varsó térségé­hez közeledő felszabadító szovjet hadsereggel lett vol­na kézenfekvő az akciók összehangolása. A felkelés irányítói ezt azonban poli­tikai megfontolásokból szán­NEGYVEN ESZTENDEJE 1 4 81 14 15 dékosan elmulasztották, mi­vel saját pozícióikat kíván­ták erősíteni a háború utáni időkre, a tőkés társadalmi rend átmentése érdekében. A harcok kezdete után a kö­zös ellenség elleni küzde­lemben csatlakoztak hozzá­juk a Lengyel Munkáspárt körül tömörülő baloldali erők ellenálló szervezetének, a „Népi Hadseregnek” a ka­tonái • is, szervezeti különál­lásukat azonban mindvégig megtartották. A felkelés hírére Hitler őrjöngött. Kiadta hírhedt parancsát: „Varsót a földdel egyenlővé kell tenni”. Jóllehet, a harcok kezdet­ben valamennyi varsói vá­rosrészre kiterjedtek, a fel­kelők birtokában lévő terü­let már a tizedik napon lé­nyegében a Visztula nyugati partja menti sávban elterülő városrészekre zsugorodott. Először a Visztula túlpart­ján lévő Praga városrész ve­szett el, amit a németek híd­főnek akartak kiépíteni a közeledő Vörös Hadsereg el­lenében. Augusztus 5-én a hitleristák erősítést kaptak, megkezdték a legnyugatibb városrész, Wola elleni táma­dásukat. A nácik nagy ke­gyetlenséggel jártak el. Nemcsak a foglyul ejtett fel­kelőket végezték ki könyör­telenül, de a sebesülteket, sőt a kórházak személyzetét is. Az általuk elfoglalt terü­leteken megkezdődött a varsói lakosság módszeres kiirtása. Nőket, gyermeke­ket, férfiakat gyilkoltak vá-* logatás nélkül halomra. Az augusztus 5-ét követő napokban csupán Wola vá­rosrészben 40 ezer ember esett a fasiszta barbárság ál­dozatául. A németek százá­val terelték tankjaik előtt golyófogó gyanánt a békés polgári lakosokat, más ese­tekben kényszerítették őket, hogy golyózáporban szedjék szét a barikádokat. A fa­s' s I * A varsói Vár tér a híres Zsigmond-oszloppal, mögötte pedig az öváros. A németek által lerombolt városrészt eredeti formájában építették újjá. siszta aljasság betetőzése­képpen a szó szoros értel­mében martalócokat, köztör­vényes bűnözőkből verbu­vált alakulatokat vetettek be. Ezek aztán a kíméletlen harcok során maradék em­beri mivoltukból is tökélete­sen kivetkőztek. Közben Varsó fokozatosan romhal­mazzá vált. A felkelők, mivel tudták, hogy számukra nincs kegye­lem, halált megvető bátor­sággal valóban az utolsó töl­tényig harcoltak. Sokáig tar­tani is tudták pozícióikat. Augusztus 31-én azonban el­esett a hősiesen védett Óváros, ahol parancsnoksá­guk kezdetben tartózkodott. A parancsnokság ekkor át­költözött a belvárosba. Azokkal a városrészekkel, amelyekkel a közvetlen kap­csolat megszakadt, a csator­nahálózaton keresztül tar­tottak fenn összeköttetést. Szeptember 13-án még egyszer felcsillant a remény. A szovjet csapatok a Visz­tula túlsó oldalán támadás­ba lendültek, a velük együtt harcoló első lengyel hadse­reggel karöltve felszámolták a németek hídfőállását, és bevették a Visztula keleti oldalán lévő Praga város­részt. A segítség karnyújtás­nyi közelségbe került. A né­metek azonban ekkor vissza­vonuló csapataikkal is meg­erősödve, minden eddiginél eltökéltebb támadásokat in­téztek a felkelők ellen, igye­kezve elvágni őket a folyó­tól. így aztán hiába dobott át az 1. lengyel és a szov­jet hadsereg szeptember 15. és 21. között a németek per­gőtüzében több zászlóaljat is a felkelők megsegítésére. A fasiszták egymás után foglalták el az egyes, egy­mástól egyre inkább elszige­telődő városrészeket. A re­ménytelen helyzet láttán a felkelés parancsnoka, Bor tá­bornok (válódi nevén Tade- usz Komorowski) október 2- án elrendelte a még harcoló egységeknek a fegyverleté­telt. Az iszonyú véráldozattal járó . 63 napos legendás küz­delem — amelynek külön tragikumot ad a résztvevők önfeláldozó hősiessége és a kirobbantásában közrejátszó politikai meggondolások kö­zötti ellentmondás — elbu­kott ugyan, de kifejezésre juttatta a lengyel nép . eltö­kéltségét a fasiszta elnyomás elleni harcban. BOGNÁR maria

Next

/
Oldalképek
Tartalom