Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

© KÉPÚJSÁG

1984. július 28.

Dr. Kern Ágnessel az Országos Egészségnevelési Intézet

osztályvezetőjével

— Dohányzik?

— Válaszoljak is-sel ? Egyet-egyet elszívok, egy- egy pohár bort társaságban megiszom. De valójában nem dohányzóm, nem is iszom. Csak ritkán, és mértékkel. Noha azt mondják, hogy az egészségnevelés a tilalomfák erdeje. Nem! Csak a mértékletességet hirdeti, vagyis azt, hogy például határ nélkül ne fogyasszuk az alkoholt.

— Mit jelent ez decire „lefordítva”?

— Hogy étkezéskor, társaságban, kulturált körülmények között minden következmény nélkül lehet egy- egy deci bort, egy pohár sört, vagy minimális mennyiségű bármilyen alkoholt fogyasztani. Hiszen az egészséges életmódhoz ez is hozzátartozhat. De az is, hogy lehessen koccintani üdítő itallal is. Vagyis a másikat ne kénysze- rítsüík az alkohol fogyasztá— Említette az egészséges életmódot, ami beszélgetésünk mozgatója lesz. De mielőtt rátérnénk e sokakat érdeklő témára, kérem, hogy mutassa be magát olvasóinknak. Annak ellenére, hogy megyénkben, elsősorban Pakson és környékén sokan ismerik.

— így van, hiszen paksi vagyok. Szüleim és bátyám most is ott élnek, s mi oda járunk haza, havonta legalább egyszer. Ami alatt értem a férjemet, aki térképész, s a két gyermekünket: tizenhét éves kislányunkat és a tizenegy éves fiúnkat.

I

— Aíióta él a fővárosban?

— Amikor 1961-ben leérettségiztem, Budapestire jelentkeztem az orvostudományi egyetemre. Nem vettek fel, s mivel mindenképpen az egészségügyben szerettem volna dolgozni, az egyetemtől pedig nem szándékoztam tágítani, ott helyezkedtem el, mint ápolónő, Négy év után, végre felvettek a fogorvosi karra.

— Jól tudom, hogy a fogorvosoknak is feladata az egészségnevelés. De mégis megkérdem, hogy e munka, amit végez, nem áll távol kissé végzettségétől?- — Ne zavarja a kérdés, mert ezt sokan felteszik nekem. S én mindig egyértelmű nemmel válaszolok. Persze, tudni kell, hogy a szervezési munka mindig nagyon izgatott. Amikor végeztem az egyetemen, nem praktizáltam, hanem a XVII. kerületi tanács egészségügyi osztályán helyezkedtem el. S négy év múlva kerültem ide, ahol a szervezési és szakirányítási osztályt vezetem azóta is.

— Tehát pontosan tudja, hogy helytelen életmódunk már-már katasztrofális problémákat okoz.

— Feltétlenül fontos, hogy a következő adatokon, szigorú számokon mindenki elgondolkozzék! Az életmódból adódó elhalálozás 53 százaléka a szív- és érrendszeri megbetegedésekből adódik, a daganatos húsz, a balesetek okozta pedig tizenegy százalék. Az utóbbiban foglaltatnak a mérgezések, az erőszakos halálesetek is. Sajnos, igen magas az otthoni és a közlekedési balesetek száma. Az okok között jelentős szerepe van a hajszolt, kapkodó életmódnak, és az alkoholizmusnak. Ez a három haláloki csoport jelenleg az összhalá- lozás 84 százalékáért felelős, f előfordulásuk állandóan ‘emelkedő tendenciát mutat... Pedig a népesedéspolitikai célok megvalósításának is egyik feltétéle a lakosság egészségi állapotának javulása. Az egészségügyi ágazat erőfeszítései mellett ehhez nélkülözhetetlenül szükséges a gazdasági és kulturális szakterületek, az egészséges társadalom cselekvő közreműködése, a lakó- és munkahelyi közösségek, a családok és mindenekelőtt az egyének felelős magatartása.

— Az elmúlt évben ötvenezerrel csökkent az ország lakosságának száma. A halál zömmel a produktív korosztályt érintette, elsősorban a 35—50 év közötti férfiakat. Miért?

— A genetikusok erre jobban tudják a választ, de ezek az adatok valamiképpen visz- szavezethetők a csecsemőstatisztikákra. Például bármilyen furcsa is, sokkal több fiúgyermek születik, mint kislány. Viszont a halandóságban is igen nagyon „vezetnék”. A felnőttekkel kapcso- laban pedig érvelhetünk azzal, hogy a munkahelyi gondok, az azzal kapcsolatos stressz miatt, a közutakon is elsősorban a férfiak veszítik el életüket; de ők az erősebb doohányosok, de az alkoholizálás terén is ...

— Azt hiszem, az utóbbi kettőnél igencsak jelentkezik az emancipáció.

— S ami még szomorúbb, hogy a terhesség sem motiválja a nőket, hogy abbahagyják a dohányzást.

— Említette a dohányzást. Jó volna bővebben szólni róla, hiszen dohányfogyasztásban a világ országai között második— harmadik helyen állunk.

— Bizony... Es a dohányzás a szív- és érrendszeri betegségeknek, valamint bizonyos rosszindulatú daganat- fajtának első számú kockázati tényezője.

— Hogyan küzd az intézet és a többi egészség- ügyi dolgozó e káros szenvedély ellen?

— Mit mondjak? Szélmalomharc ez még pillanatnyilag. De nem adjuk fel! Hisszük, hogy a sok rossz — — példa és az ész-érvekre ható felvilágosító munkánk majd csak megteszi hatását. A dohányzás elleni küzdelemnek két fő területe van: az egyik, hogy a fiatalok minél később szokjanak rá a cigarettázásra.

A másik terület pedig, mint már említettem, a nemdohányzók tiszteletben tartása

— Közismert, hogy munkájuk gyakran valamiféle ördögi kör ... Mégis, milyen eredményt várnak például a dohányzás terén?

— Ha Magyarországon 15—20 százalékkal sikerülne

csökkenteni a dohányzást, akkor a már említett szomorú demográfiai statisztikát meg tudnánk változtatni.

— Hisz a munkája eredményességében? Abban, hogy előadásaik, más tárcákkal való hol sikeres, hol nem túlzottan sikeres együttműködés hatásában?

— Furcsa lenne, ha nem hinnék. De egy vulgáris példával bizonyítom is, hogy az emberekre lehet hatni. Ha eredményeink csak lassan mutatkoznak is, de vannak. Tehát a vulgáris példa: valamikor a villamosban ki kellett írni, hogy köpködni tilos ... Nem hiszem, hogy szükséges a további magyarázat !

— Említette, hogy hazánk is belépett a WHO- nak (egészségügyi világ- szervezet) olyan programjába, mely az életmódbeli szokások megváltoztatására irányul. Magyar- ország a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a táplálkozást dolgozza fel. Kérem, hogy szóljon a harmadik csoportról, az elhízásról.

— Az esztétikai érveket szóba sem hozom. Viszont ugyancsak „súlyos” számokat sorolok. Egyes lakosságcsoportoknál végzett megfigyelések szerint minden harmadik felnőtt túlsúlyos, minden hatodik—hetedik elhízott. Ma a magyar lakosság táplálkozásában az egy főre jutó átlagos energiabevitel 1200—1400 kJ-lal (kilozsul- lal) több, mint amennyire egy középnehéz munkát végző felnőttnek szüksége van. Voltunk 'koldusország, most pedig kövérek országa lettünk. Részben ebből következően sok a cukorbeteg, a szív- és keringési megbetegedésben szenvedők aránya. Számukat csökkenteni kell! S lehet konkrét eredményeket elérni.

I — Hogyan?

— Például divattá lehet tenni a rostos élelmiszerek, gyümölcsből készült italok fogyasztását, az egyetlen ko- lesztarinmentes olajjal, a napraforgóolajjal való főzést, és ezzel együtt az egészség- ügyi hálózat rendszeres és sokirányú tudatformáló tevékenységével .

— Ne haragudjon heves ágálásomért, de ellentmondás van a dologban, főként az elmondottak első részében. Hirdetik, hogy főzzünk olajjal, erre az olaj ára felmegy, a disznózsíré pedig le. Avagy hiába akarok én rendszeresen fekete kenyeret vásárolni Vagy ugyan milyen a választék a többi termékből? S a rendszeres sikertelenség, az ezzel kapcsolatos helytelen táplálkozás tudata stresszt eredményez!

— Természetesen ezt elismerem. De máról holnapra nem lehet gyökeresen megváltoztatni a dolgokat. Viszont a különböző tárcákkal való együttműködésünk eredménye máris látszik, s ez még fokozódik. Örömmel tapasztaljuk, hogy amikor valamilyen döntést hoznak, egyre inkább figyelembe veszik a lakosság várható egészségi állapotát. Hozzá kell tenni, hogy míg az egyik oldalon a társadálmi fejlődés és a műszaki, technikai haladás eredményeként jelentősen javult az életszínvonal, a másik oldalon az tapasztalható, hogy a lakosság egészségi állapota romlik. Ezért fontos feladatunk az emberek ismeretsziníjének emelése, a bevett szokásrendek átalakítása, a személyi és környe- zethigiéne és a mentálhigiéné, melyek mind benne foglaltatnak az egészség megtartására irányuló programunkban.

— Viszont az egészséges életmód drága életmód.

— Vitathatatlan. Mert a

sovány húsok, például a karaj vagy a gépsonka nem olcsó. De! Gondoljunk csak bele: évente ugyanannyit

költünk alkoholra, mint tejre, tejtermékekre. Ebben az ösz- szehasonlításban kérdem, hogy az alkohol nem drága?

— Igaza van, s bárcsak mind többen látnák ezt be! Saját és társadalmunk érdekében! De hadd kanyarodjak vissza ahhoz, amit korábban mondott, illetve egyetlen szóhoz, a stresszhez.

— Állandóan forszírozzuk a szabad idő kellemes és hasznos eltöltését, a rendszeres testmozgást. Hiszen a napi nyolcórányi rohanás után kell, ami feloldja a stresszt, ami kikapcsolja az embereket. De mit tapasztalunk? A „másodgazdálkodás” látszólag ellentétben van programunkkal... Kifejtem, mire is gondolok. Amíg a fiatal az egzisztenciája megteremtése érdekében, családja életmódja érdekében vállalja a pluszmunkát, addig nincs semmi baj. Hanem akkor fordul a kodka, amikor luxusdolgokért hajszolja magát, amikor egészsége háttérbe szorul.

I

— Egészségügyi és általános kultúránk is megváltozott a nők munkába állásával.

— Sajnos igen, mert ez magával hozta, hogy az anyaszerep elvesztette a nők életében azt a szimbólumot, amivel tudnunk kellene élni. Pillanatnyilag 280 ezer kismama van gyesen. Az első intézményben felnőtt nemzedék. A gyes-sel nagy lehetőséget kapták, viszont azzal — erkölcsi előkészítés híján — nem tudnak élni. Pedig az egészséges életmódra nevelés bázisa mindenképpen a család, s benne az anya szerepe a legfontosabb, aki a kultúra és a szokások kialakítását 'is igazítja.

— Még csak annyit, hogy a gyes bizonyos fokig anyagi hátrány. Ezért leteltével igyekeznek a családok „behozni” mindent.

— Pedig, ha a gyes évei alatt kijöttek anyagilag, meg kellene próbálni továbbra is úgy élni. Nem a szegénység mellett voksolok, de szerényebb körülmények között is lehet boldogan élni, viszont a legnagyobb fényűzésben is lehet sivár a családi miliő.

— Remélem, hogy sokan így éreznek!

V. HORVATH MARIA Fotó: BAKÓ JENŐ

Múltunkból

A közeljövőben filmet készít a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója a Hűséggel a hazához mozgalomról, amely célul tűzte a Volksbunddal szemben álló német ajkú, de magyar érzelmű személyek tömörítését. Ebből az alkalomból — mintegy előzetesként — a Tolna megyei Levéltár őrizetében lévő dokumentumok felhasználásával, bemutatjuk a mozgalmat, ismertetjük célját, a politikai tevékenysége során alkalmazott harci módszereket, tömegbefolyását.

A mozgalomnak 1945. október 16-i memorandumában szó van a szervezeti kiépüLt- ségről is. Ez arról tanúskodik, hogy mint írták: „bejártuk Tolnát, Baranyát, Veszprém, Fejér, Hont, Békés, Arad megyéket, 1-2 csoportot mindenütt megszerveztünk, de a zöme mégis Tolnamegyére, s főleg a völgységi járásra esett”

A mozgalom (tehát nem volt országos méretű tömegmozgalom. De egészítsük ki a fentieket egy budapesti kísérlet leírásával. Ezt a memorandum szerkesztői kihagyták a felsorolásból. A kihagyás oka ismeretlen. Annyi azonban tény, hogy a budapesti kísérlet is tanúsítja, miszerint a bonyhádi vezetés tői» telhetőén megtett mindent . kitűzött cél teljesítéséért.

Perczel Béla kapcsolatot keresett — és talált — Szek- fü Gyula (történésszel, aki előtt feltárta a mozgalom célját. Erről minden bizonnyal akkor is szót váltottak, amikor Szekfü Gyula felkereste Perczelt Bonyhádon. Szekfü kész volt magáévá itenni a mozgalom célját, az alkalmazandó eszközeit, s hajlandó volt bizonyos szervezői munkát is vállalni. Ezt Perczel Bélához írott két levele is tanúsítja.

Az 1942. október 24-én kelt első levélben — amely kért korábbi Perczel-levélre volt válasz —, javaslatot tesz Perczel Bélának arra, hogy véleménye szerint kiket kellene — és esetleg lehetne — bevonni a Hűséggel a hazához mozgalomba Budapesten. A javasolt személyek között találunk olyanokat, akiknek neve ma is ismerősként cseng, minit pl. Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Tildy Zoltán, Barankovics István.

Elképzelhetőnek tartatta Szekfü azt is, hogy a kormányszervek néhány alkalmazottját és egy-két újságírót is bevonjanak a mozgalomba. így például Bállá Antalit a Pesti Hírlaptól, Tom- bor Jenőt, Katona Jenőt, Mo- ravek Endrét („ő kulituszmi- nisztériumi hivatalnok, nem hivatalos kisebbségi szakértő”). Ezt követően a levelét így folytatja Szekfü Gyula:

„Bölcs tanácsod szerint a minisztérium szakértőit elhagyjuk, de azt hiszem ugyancsak el kellene hagyni

azokait is, akik félhivatalosan, de kormányutasításra csinálják a kisebbségi irodalmat (pl. Csuka Z.)”.

Arról érdeklődött a neves történész, hogy néhány jóindulatú revíziós propagandistát meghívjanak-e a megbeszélésre.

Az elképzelés szerint a budapesti tanácskozást 1942. november második hetére, 10-e körüli időre tervezték.

A tervezett megbeszélés azonban elmaradt, nem tudtak helyet biztosítani. Nem sokkal később újabb időpontban egyeztek meg, éspedig november 17-ében. Ezt a november 6-i Szekfü-féle levélből tudjuk. Ebből a levélből azt is tudjuk, Tildy Zoltán ígéretet tett, hogy néhány kisgazda képviselőt is elvisz erre az összejövetelre.

„Persze végtelenül sajnálnék Joó Tiborral együtt — írta Szekfü Perczelnek —, ha Neked előbb kellene hazautaznod és nem lennél jelen. ..”. Ebből a mejegyzés- ből arra következtethetünk, hogy Perczel Bélának Budapestről időközben haza kellett jönnie. Ez csupán feltételezés. Az egykori iratok nem szólnak arról sem, hogy végül megtartották-e a tanácskozást, milyen eredménnyel végződött, s kik voltak jelen.

Tiszteletre méltó törekvése volt a mozgalomnak, hogy lehetőleg megakadályozza a német nyelvű fiataloknak az SS-be történő sorozását és behívását. Erről összefoglalóan az október 16-i memorandumban olvashatunk:

„Amikor a Sztójay-kor- mány megegyezett a németekkel a hazai németségnek a német hadseregbe való be- sorozását illetőleg, a Hűségmozgalom tagjai kétségbeesetten igyekeztek szabadulni a németekhez való bevonulástól. Tagjaink tömegesen jelentkeztek a honvédparancsnokságnál, kérték, könyörögtek, sokan egyenesen felutaztak a HM-ba, hogy felvétessék magukat a magyar hadseregbe. A mozgalom vezetői is eljártak Pécsett, Pesten, Szek- szárdon az illetékes magyar katonai szerveknél. De minden hiába volt! Jóérzésű magyar tisztek csak egyeseket tudtak átmenteni régi katonáik közül, különleges kiképzés címén. Amikor toborzó magyar plakátok jelentek meg, százával jelentkeztek, csakhogy a németkhez ne kelljen menniök. De itt is visszautasították őket. Ha megszöktek vagy nem vonultak be, a volksbund isták

azonnal jelentést tettek, a Gestapo vagy a magyar csendőrség vonultatta be őket, egyes helyeken pedig a szökevények feleségeit hurcolták el. Bauer apát pécsi cellája mellett lévő helységben itöbb ilyen asszony sínylődött. Többen bevonulásuk után szőkítek meg itöbb-ke- vesebb sikerrel a német hadseregből...”.

K. Balog János

Szekfü Gyula 1942. október 24-i levelének első oldala