Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-27 / 175. szám
1984. július 27. NÉPÚJSÁG 3 Versenyhelyzet Bizonyos körben jelenleg is versenyeznek a termelők, például az élelmiszerpiacon. A verseny eredményeként kiegyensúlyozott az ellátás. Miért van itt verseny és miért nincs másutt? Mélyek a verseny feltételei? A verseny nem öncél A versenyhez mindenekelőtt társak, partnerek kellenek. Vagyis egyidejűleg több termelő, eladó jelenléte a piacon, s közülük lehetőleg egyik se játsszon meghatározó (monopol) szerepet. A versenyzők önállósága, anyagi lehetősége, cselekvési szabadsága ugyancsak fontos. Megkívánja ezt a piaci hatások rugalmas lereagálása és az ésszerű, gazdaságos munka egyaránt. Nélkülözhetetlen a hatásos hajtóerő, az egyértelmű és erőteljes anyagi érdekeltség a nyereség növelésében, a termelési tényezők hatékony kombinálásában, a vagyon gyarapításában. A hatásos ösztönzés és maga a verseny feltételezi a rugalmas árrendszert, a kereslet-kínálat, a piaci értékítélet áralakító hatásának érvényesülését. Végül egyértelmű, világos és mindenki számára egyformán kötelező versenyszabályok érvényesítése, betartása szükséges. A verseny nem öncélú, arra való, hogy a termelők, a forgalmazók maximális erőfeszítésre kényszerüljenek a vevők, a fogyasztók szükségleteinek jobb kielégítése végett. Az ellátás javulása több, jobb, korszerűbb, olcsóbb termékben, szolgáltatásban mérhető. Versenyezni tehát mennyiséggel, minőséggel, választékkal, műszaki fejlesztéssel és árral lehet. Ha a szükséges feltételeket a „láthatatlan kéz”, a piac magától nem hozza létre, akkor azokat központilag kell megteremteni. A következetesség elengedhetetlen A versenyfeltételek fejlesztése tehát mindenütt, ahol erre lehetőség nyílik, fontos feladat. Azzal persze számolni kell, hogy eleve nem lehet érdemi verseny például a kommunális (a víz-, a gáz-, az energia-) ellátásban, vagy a bányászatban. A viszonylag szűk belső piac több ágazatban korlátozza a hazai termelő vállalatok számát. A belföldi monopollhelyzetet ilyenkor azonban többnyire ellensúlyozza az export, a világpiaci verseny kényszere. Hol és milyen módon lehet és kell végül is a hazai versenyt szélesíteni, fejleszteni? A piaci monopolhelyzetet, a bürokratikus (gazdaságilag ésszerűtlen) vállalati centralizálást tovább lehet korlátozni. A következetesség elengedhetetlen. Nem szabad hosszú távon bizonytalanságban hagyni a nagyvállalatokat, az önállósulásra kész gyárakat. A versenyzők számszerű gyarapításában, egyenjogúsításában még vannak tartalékok. A szervezeti intézkedések szerepét nem szabad azonban eltúlozni. A tapasztalatok szerint olykor sök termelő között sem alakul ki feltétlenül verseny. A hazai verseny jobb munkára kényszerítő hatása alól gyakran ki lehet bújni. Köztudott, hogy a nyereség az áremelések révén is könnyűszerrel növelhető, s a kényelmes munka, a pazarlás, sőt a külpiaci versenyben elszenvedett veszteségek is olykor a belföldi fogyasztókra háríthatok. Az árakkal kell kezdeni Hogyan lehet az ár egyidejűleg ösztönzően rugalmas, a könnyű haszonszerzéssel szemben pedig korlátozó? Az elv ismert, sőt az árrendszer 1980. óta annak érvényesítésére is törekszik. Eszerint a világpiaci ár a mérce; Ez így perce túl általános, hiszen ahány vevő és ahány eladó, szinte annyiféle a termékár. A mérce konkrét. A skála egyik végén a vállalat által elért átlagos exportár, a másikon pedig a potenciális importár. A két szélső érték merev határ, közülük viszont a piac ösztönző, áralakító hatása szabadon érvényesülhet. A világpiaci árak belföldi alkalmazásával nem lenne baj, ha korlátlan volna az import. De nem az. A nyugati import pedig azon túl, hogy kevés, inkább árfelhajtó, mint mérséklő hatású. A nagyobb vállalati mozgásszabadság, a piaci verseny szélesebb sávja feltételezi a határozott záró vonalakat, az egyértelmű útsze- gólyezéseket. S nem hagyatkozhatunk csupán erkölcsi tényezőkre, a „kalandorok kíméljenek” jeligére. Ezért javasolják a szakemberek, hogy kötelezzék a termelőket árjegyzékek, katalógusok készítésére. Ebben közzéten- nék áraikat, engedményeiket, feláraikat, szállítási feltételeiket és azok érvényességi idejét. Az ajánlások és a tényleges árak nem léphetnék túl a dokumentált átlagos export-, illetve importárakat. És hasonló — kiszámítható, védett — helyzetbe kerülhetne minden termelő saját szállítóival szemben. Igazuk van a javaslattevőknek: a rendteremtést a mércével, az árakkal kell kezdeni. Nem nulláról indulunk... A verseny elmélyítése, intenzívvé tétele' komplex feladat, nem várhatunk egyetlen lépéstől frontáttörést. A tennivalók sokfélék. Tovább kell fejleszteni például az exportösztönzést és a -kényszert. Különösen azokban az ágazatokban, amelyekben a piacra lépés erősen tőke- és fejlesztésigényes, s a belpiaci versenytársak száma eleve korlátozott. Nem mondhatunk le az importverseny növekvő szerepéről sem szűklátókörűségből, sem a jelenlegi devizaínség, s a baráti országok visszafogott népgazdaság nyitottsága realitás, s a gazdaságirányítás tudatosan hasznosítja a kül- és belpiaci verseny egymásra hatásában, kölcsönös erősítésében rejlő lehetőségeket. A belpiaci verseny fejlesztése 1984—85-ben nem nulláról indul. Az eddig tett lépések közül, különösen jelentős a piacra lépés különféle kötöttségeinek felszámolása. Az állami monopóliumokat leszámítva a tevékenységi ‘körök (profilok) bővítése, új szervezetek, vállalkozások létrehozása nem ütközik adminisztratív, jogi akadályokba. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kiegészítő (ipari-szolgáltató) üzemei, a vállalati és a magánjellegű gazdasági munkakörülmények a termelésben, a szolgáltatásban sokféle hiányt csökkentének, szüntetnek meg. S némely helyen (a személyszállításban, a számítástechnikában) már versenyhelyzetet is teremtettek. A, feladat — a ma még kivételnek számító versenyhelyzet általánossá tétele — nem könnyű és nem ígér gyors sikert, de érdemes a megoldásán odaadó- an dolgozni. KOVÁCS JÓZSEF Szerződéses üzletek A kereskedelmi és vendéglátó vállalatok, szöyetkezetek mind szélesebb körben alkalmazzák a nagyobb önállóságon és érdekeltségen alapuló üzemeltetési módszereket. A szerződéses, a bérelt és a jövedelemérdekeltségű boltok, vendéglátó helyek aránya ma már meghaladja a hálózat 20 százalékát. Részesedésük a forgalomból ennél is nagyobb. A legelterjedtebb a szerződéses forma. Különösen a vendéglátásban az, ott a meghirdetett egységek 70 százalékát átvették a vállalkozók. A bolti kiskereskedelemben lassabban terjed ez a forma: a jelenlegi mintegy 3300 szerződéses bolt fele annak, mint amit a korábban átadásra kijelöltek. Az iparcikk szakmában minden második, az élelmiszerkereskedelemben minden harmadik meghirdetett üzletre akad vállalkozó. A szövetkezeti kereskedelemben felgyorsult az átállás: ma már a szövetkezeti vendéglátó helyeknek csaknem 40 százaléka szerződéses. Csupán a kisebb községekben lévő italboltok, büfék, élelmiszer- és vegyesüzletek átvételére, akadt viszonylag kevés jelentkező. A jövedelemérdekeltségi módszer mind a bolti kiskereskedelemben, mind pedig a vendéglátó hely forgalma átlagosan 10 százalékkal magasabb, mint az áttérés előtt volt. Nem keltett eddig különösebb érdeklődést az üzletek bérbevételének a lehetősége, A bérbe adott üzletek száma a vendéglátásban minimális, de a bolti kiskereskedelemben is alacsony. Eredetileg a jelenleg kiadottnál ötször több üzletet és vendéglátó helyet szándékoztak ilyen formában működtetni a vállalatok. Eddig főként élelmiszer-, papír-, dohány-, rövidáru- háztartási és illatszer-, valamint ajándékboltokat adtak bérbe. Az új formák bevezetése óta szerzett tapasztalatok azt bizonyítják: bevezetésükkel javult a lakosság ellátása. Igaz ugyan, hogy az üzemeltetés megváltoztatása nem bővíti számottevően az árualapokat, ám segíti a jobb területi és időbeli elosztást, s az igényeknek megfelelő választék kialakítását. Árualapbővítő hatásuk elsősorban a kisárutermelés ösztönzésével kapcsolatban mutatkozik meg. Eddig elsősorban a zöldség-gyümölcs, valamint a divatáru szakmákban mutatkoznak ennek jelei. Ugyancsak kedvező tapasztalat, hogy az üzletek nyitvatartási ideje mintegy 10— 20 százalékkal növekedett, illetve jobban alkalmazkodik a helyi igényekhez. Több helyütt szolgáltatásokat vezettek be. Ezeken a helyeken gyorsabb, figyelmesebb lett a kiszolgálás, s javultak a vásárlási körülmények. A kedvező változások mellett számos gond, probléma is akad az új üzemelési formában működő üzletekben, vendéglátó helyéken. A forgalom összetétele néhol a kereskedelempolitikai célkitűzésektől eltérően alakult; az alacsonyabb haszonkulcsosai eladható, illetve az alapellátást szolgáló cikkek kínálata sok helyütt visszaesett. Előfordul, hogy a szerződéses és bérbe adott üzleteknél hiányoznak az olcsó áruk, s a készletek a biztonsági szint alá csökkennek. Egyes vendéglátó helyeken — például presszókban — a cukrászkészítmények és az egyéb ételek forgalmának csökkenése, és a szeszesitalértékesítés növekedése tapasztalható. A lakosság gyakran panaszkodik az éjszakai nyitvatartásra, a hangos zene, a vendégek zajongása miatt. (MTI) Segélyszolgálat miniben Az autózás mindennapjaink részévé vált, de az utakat járva tapasztalhatjuk, hogy gépkocsiparkunk egyre öregebb járművekből áll. Az autók átlagos életkora hét év. Ez az idő bőven alkalmat ad arra is, hogy az autók műszaki állapota a közlekedés biztonságát veszélyeztesse. Sok autós kedvtelésből, vagy adott esetben kényszerből maga végzi el gépkocsiján a kisebb-nagyobb javításokat és igyekszik annak műszaki, esztétikai állapotát minél tovább megőrizni. Ezek az „olcsó” házi javítások a végén gyakran sokba kerülnek, mert sokszor több az önbizalom, mint a tényleges szaktudás. Fényszóró-beállítás, motordiagnosztika, közlekedésbiztonsági felülvizsgálat — íme néhány fogalom, ami mögé nyomban korszerű műszaki állomást képzelünk, ahol a problémák megoldásában segít a Magyar Autóklub. Ezek mellett a műszaki állomások mellett országos viszonylatban közel száz mini állomás működik, ahol műszeres vizsgálatokat, beállításokat és karbantartási munkákat is végeznek. Mi indokolta a mini műszaki állomások létrehozását? E kérdés nyomában jártunk a Magyar Autóklub Tolna megyei, szekszárdi szervezeténél, ahol Papp Aranka gazdasági vezetőtől megtudtuk, hogy megyénkben Dombóváron, Pakson, Pincehelyen és Nagydorogon üzemel mini műszaki állomás. DECSI KISS JÁNOS — Milyen kötelességei vannak a munkavállalónak? — Köteles a szervezet által meghatározott időben az állomást nyitva tartani, ott munkára képes állapotban megjelenni és munkát végezni. Köteles időközönként az állomás területén kívül is tevékenységet folytatni, segély- nyújtási hívás esetén. A részére kiadott eszközökért anyagilag is felelős. Amikor Nagydorogon Szabó Lászlót, a megyénkben elsőként üzembe helyezett mini állomás dolgozóját, „tulajdonosát” megkeresem, csendben elmosolyodik és kitárja a műhely ajtaját. A te. kintet az első pillanatban így összegezi a látottakat: rend van. Ez a rend pedig meghatározója a munkának és a bizalomnak. Egyiknek sincs hiányában a nagydorogi mini állomás. A beszélgetés ideje alatt helybeli és kajdacsl lakosok is érkeznek különbö- ' ző problémáikkal Szabó Lászlóhoz, aki minden esetben hasznos tanáccsal látja el a hozzá fordulókat. Az autók iránti szeretetet örökül kapta nagyapjától, Altmüller Boldizsártól. Két fényképet és egy jelvényt vesz elő, mely igazolja, hogy nagyapja a Ma-' gyár Királyi Automobil Klub vezetője volt 1938-ban. Emlékidézés közben bemutatja a szerelőaknával és emelővel ellátott műhelyét. A falakon és azok mentén körben különböző szerszámos polcok állnak. Minden a praktikus elhelyezés, a kényelmes munkavégzés igénye szerint. A rend az egyedül végzett, egymagára utalt munka fegyelméből fakadó módszer tükre is. A nagydorogi mini állomás árulkodik arról, hogy gazdä. ja nem pusztán anyagi érdekeltségből végzi munkáját, hanem szeretettel és hozzáértéssel is. Két kislánya van Szabó Lászlónak, de bennük is mintha a dédnagyapa vére folyna, hiszen a játékbabákat könnyű szívvel cserélik apró autókra. Nagydorogon és környékén 450 klubtag igazolhatja — Györkönytől, Pusztahencsén, Kajdacson, Pálfán, Uzdon át Kölesdig — Szabó László hasznos munkáját. — Az a célja és feladata ezeknek a mini állomásoknak — tájékoztat a gazdaságvezető —, hogy a Magyar Autóklub műszaki szolgáltatásait eljuttassák azokra a területekre, ahol még nem üzemel műszaki állomás, vagy szervezett segélyszolgálat. A műszaki állomás dolgozója az autóklub főállású alkalmazottja. A mini állomás felszereltségéhez mérten diagnosztikai és hibaelhárítási vizsgálatokat, menetkészséget helyreállító kisjavításokat és segélyszolgálatot végez. A további cél az, hogy a klubtagok által kifogásolt többletkilométerek megtételét csökkentsék. Az is feladata végül, hogy új tagokkal gyarapítsa a szervezetet, és a magánautósokat egy közös érdekvédelmi szervezetbe, a Magyar Autóklubba tömörítse. — Milyen személyi feltété, lei vannak a mini állomásoknak ? — Az lehet csak dolgozója, aki már jelenleg is munka- viszonyban áll a klubbal, vagy az illetékes tanácsi testület javasolja. Természetesen gépszerelő, vagy ennek megfelelő szakmai képesítéssel, és ötéves gyakorlatot kell igazolnia, a személygépkocsik javításában. A mini állomás céljára minimum 20 négyzet- méter alapterületű helyiséggel és az autóápoláshoz szükséges felszereléssel kell rendelkeznie. A gépjárművezetői engedélye mellé mág kötelező olyan emberi magatartás, formát is tanúsítani, amely megfelelő munkavégzéssel párosulva közmegelégedéssel képviseli a Magyar Autóklubot. — A mini állomások gazdasági működését tekintve mennyi a havi bevételi elvárás? — Ez 12 ezer forint. Az alsó határ pedig 8 ezer. Ha ezen összeg alatt van a termelés, akkor az állomás szerződését megszüntetjük. Emlékek a nagyapától Szabó László a futóművet ellenőrzi Kajdacsról érkezett a Wartburg
