Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-27 / 175. szám

Mai számunkból XXXIV. évfolyam, 175. szám Ara: i,4o Ft 1984. július 27., péntek NEGYVEN EVE TÖRTÉNT (2. old.) VERSENYHELYZET (3. old.) SZAKMUNKÁSTANULÓK KEDVEZMÉNYES ÜDÜLTETÉSE (4. old.) OLVASÓSZOLGALAT SEGÉLYSZOLGÁLAT MINIBEN (3. old.) Nevelőanyák - főhivatásban Gyermekvédelmünk több évtizedes gondja: az állam gondjára szoruló, családjuk-vesztett, elhagyott gyere­kek száma nem csökken. Ma is, akárcsak két-három évtizeddel ezelőtt, több, mint h a r min eh áromézer gye­rek állami gondozott, intézetlakó. Minden anyagi erőfeszítés, pedagógiai figyelem el­lenére nemzedékről nemzedékre valósággal újraterme­lődik a szülői felelőtlenségből, erkölcsi nyomorúság­ból származó árvaság. Mert mai állami gondozottatok legnagyobbrészt élő szülők árvái. Köztudott, hogy a családot — életünk meghatározó, első környezetét — a legkitűnőbb intézet sem pótol­hatja maradéktalanul. A pedagógiai tapasztalat azt igazolja, hogy a nevelő­szülői hálózatban, gyerekszerető családoknál felnövő állami gondozott gyerekek sorsa általában szerencsé­sebben alakul, mint akiknek — felnőtté válva — nincs kihez kötődniük. A gyerekvédedem nálunk eddig járatlan, de a ta­pasztalat szerint világszerte járható útja az SOS Gyer­mekfalu-mozgalom. Ennek lényege, hogy mestersége­sen felépített családokban leljenek otthont az otthon­talan gyerekek. A mozgalom alapítója, Hermann Gmeiner innsbrucki professzor így fogalmazta meg módszere alapelveit: Minden elhagyott kisgyereknek elsősorban anyára van szüksége. Testvérekre, saját otthonra, szűkebb és tágabb közösségre, amelyben ugyanolyan egészséges felnőtté érhet, mint a saját családjukban felnövő gyerekek. Ezen alapelvek alapján épült fel, elsőként az auszt­riai Imstben, harmincöt esztendővel ezelőtt az élső_, tizenöt családi otthonból álló gyermekfalu. Az első nevelőanyák már három nemzedéknyi gyereket ne­veltek felnőtté. Hermann Gmeiner elgondolása évti­zedek alatt világmozgalommá terebélyesedett. Ma több mint hetven ország kétszáznál is több gyermekfal- vában találnak újra otthont, családi kisközösséget az otthonukat vesztett gyerekek. A magyar gyermekvé­delem szakemberei is úgy döntöttek: gyermekvédel­münkben ml is megpróbáljuk ezt a tények igazolta, járható, eredményes utat. Az elmúlt év őszén Magyarország is belépett az SOS Gyermekfalu-mozgalomba, megalakult az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesülete. A szer­ződéskötést az első magyarországi gyermekfalu alap­kőletétele követte a Békés megyei Battonyán. Elkészültek az épülettervek, már épülnek a 6—8 gyereket és az őket anyagi szeretettel vállaló nevelő­anyákat befogadó családi otthonok. S ezzel a magyar- országi gyermekfalu-mozgalom újabb, fontos állomásá­hoz érkezett. Időszerű a kérdés: kik legyenek az első magyar gyermekfaluban a gyereknevelésre igazán al­kalmas és ezt a szép feladatot élethivatásként vállaló asszonyok? Minit mindenütt a világon, nyilván nálunk is élnek olyan egyedülálló, fiatal nők, akik gyerekre vágynak, s nem csupán vér szerinti ' családi közösségben képzel­hető el számukra ez a hivatás. Életkörülményeik úgy alakulnának számukra is vágyuk szerint, ha egymásra találnának a mozgalomban az anyára, testvérekre vá­gyó gyerekekkel. így ők családot, otthont kapnának, a gyerekek pedig anyaszívű nevelőanyát. Olyan 25—35 éves karú, egyedülálló, gyermektelen, gyermekszerető nők jelentkezését várják az egyesület vezetői, akik élethivatásul választják a gyermekneve­lést. Akik felelősséget vállalnak 6—8 gyerekért a Gyer­mekfalu különálló, családi házaiban. E hivatás egyetlen, alapvető követelménye az igazi gyermekszeretet. Feladatukra tízhónapos tanfolya­mon készítik fel a jelentkíezőjcet. A tanfolyamot siker­rel elvégzettek számára a nevelőanyái hivatás főfog­lalkozást, otthont, családot és életpályát jelent. A ter­vek szerint 1985. szeptemberében kezdi meg életét a battonyai gyermekfalu. Az épülő gyermekfaluban a nemzetközi tapasztalaton alapuló hazai tervek szerint olyan környezetben él­nek majd otthonaikban az állami gondozott gyer­mekek, amelyben nemzeti hagyományaink, társadalmi viszonyaink szerint családi légkörben nőhetnek egész­séges felnőtté, csakúgy, mint a saját otthonukban, vér szerinti családjuk körében nevelkedő kis társaik. RAB NÓRA Kísérletek o világűrben Kádár János fogadta a Lutheránus Világszövetség vezetőit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja csütörtökön a Parla­mentben fogadta a Lutherá­nus Világszövetség vezető tisztségviselőit, köztük Jo- siah Kibira püspököt, a Lu­theránus Világszövetség el­nökét és Carl Mau főtitkárt, akik a szervezet VII. világ­A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívásá­ra párt- és kormányküldött­ség élén csütörtökön hivata­los, baráti látogatásra ha­zánkba érkezett Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradal­mi Párt KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Kam­bodzsai Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. A több szocialista országot érintő körútja során most hazánkat felkereső delegá­ció különgépe a délelőtti órákban landolt a magyar és kambodzsai zászlókkal díszí­tett Ferihegyi repülőtéren. Chan Syt, valamint a kül­döttség tagjait ünnepélyesen fogadták; a légi kikötőben katonai díszegység sorako­zott fel csapatzászlóval. gyűlése alkalmából tartóz­kodnak hazánkban. A találkozón vélemény- cserét folytattak a nemzet­közi helyzet időszerű kérdé­seiről, a különböző társadal­mi rendszerekben élő, eltérő világnézetű emberek közös felelősségéről és cselekvésé­nek lehetőségeiről az eny­hülés, a béke, a bizalom köl­A vendégek fogadására megjelent Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Borbándi János, a Központi Bizottság tagja, miniszterelnök-helyet­tes, a kormány több tagja — közöttük Vánkonyi Péter, a KB tagja, külügyminiszter —, s politikai, gazdasági éle­tünk több más vezető sze­mélyisége. Ott volt Karsai Lajos, hazánk Phnom Penh-i valamint Chim Nguon, Kam­bodzsa budapesti nagyköve­te. A repülőgépből kiszálló vendégeket elsőként Sarlós István üdvözölte szívélyes, baráti kézfogással. Ezután úttörők virágcsokrot nyújtot­csönös erősítése, a leszerelés és a társadalmi igazságosság érdekében. Jelen volt dr. Káldy Zol­tán, az Evangélikus Egyház elnök-püspöke, a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagja és Mik­lós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nöke. (MTI) tak át a kambodzsai kor­mányfőnek. A katonai egység parancs­noka jelentést tett Chan Sy miniszterelnöknek, majd a zenekar eljátszotta a kam­bodzsai és á magyar him­nuszt. Chah Sy — Sarlós Ist­ván társaságában — ellépett a díszegység előtt és köszön­tötte a katonákat. Ezt követően a kambodzsai kormányfő és a kíséretében lévő személyiségek üdvözöl­ték a fogadásukra megjelent magyar közéleti vezetőket és a kambodzsai nagykövetség diplomatáit. Az ünnepélyes fogadtatás után a vendégek gépkocsiba ültek és szállá­sukra hajtattak. (Folytatás a 2. oldalon.) Szvetlána Szavickaja, a Szojuz—T—12 fedélzeti mér­nöke és Vlagyimir Dzsani- bekov, az űrhajó parancsno­ka szerdán délután moszkvai idő szerint 18.55-kor elhagy­ta a Szojuz—T—11 — Szal- jut—7 — Szojuz—T—12 űr­állomást és három óra 35 percen keresztül műszaki kí­sérleteket folytatott a nyílt világűrben. Ezzel Szvetlána Szavickaja az első nő a vi­lágon, aki a nyílt kozmosz­ban tevékenykedett — erről számoltak be A „kiszállás” elsődleges célja ezúttal egy, a nyílt űr­ben folytatandó bonyolult technológiai tevékenység végrehajtására szolgáló új kéziszerszám kipróbálása volt. A most kipróbált szerszám a szerdán végzett kísérletek során elektronsugarával né­hány perc alatt vágott szét fémlapokat, hegesztett össze másokat, s forrasztott össze ugyancsak fémeket. Az új szerszámmal végzett — az űrhajózás történetében első — kísérlet kezdeti sza­kaszát Szvetlána Szavickaja végezte, s Vlagyimir Dzsa- nibekov gondoskodott egy kamera segítségével az ese­mény földi irányító központ­ba való közvetítéséről. Az­után a parancsnok látott munkához és Szvetlána volt a „riporter”. A 'két űrhajós a nyílt űr­ben végzett munkát ponto­san s az előírt terveknek megfelelően hajtotta végre. Az űrhajósok egészségi álla­pota jó. A kambodzsai kormányfő Budapesten Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Felszabadulási es kongresszusi munkaverseny Biztatóbb körülmények a második félévben Kalmár Jánosné félmillió forint értékű csomagolóanyag megtakarítását vállalta a brigád nevében Van, ahol a munkafelaján­lások megtételére, vagy azok kibővítésére külön tanácsko­zást hívnak össze, van ahol a szervezetszerű működési keretekben történik. Egyik módszer is jó, a másik is, a lényeg mindenkor az, hogy a munkahelyi kollektíva egyet­értésével találkozzék. A Tolna megyei Tejipari Vállalatnál az utóbbi meg­oldást választották. Az év ele­jén az első vállalások, fel­ajánlások is a szocialistabri- gád-vezetők tanácskozásán hangzottak el, most a pót­vállalások is hasonló kere­tek között. Viszont mindkét alkalommal úgy, hogy előt­te a brigádtagok meghány- ták-vetették, mit tudnak még vállalni az eddigiek fölé, a két jeles esemény kapcsán. Vissza kell térni a tavaszi brigádvezetői értekezlethez, hogy a vállalat akkori igen nagy, de mára már csökkenő gondjai láttán megérezni tud­juk, milyen hallatlan nagy szerepe lehet a munkaver­senynek, a szocialistabrigád- mozgalomnak adott területen. Akkor igencsak nehéz helyzetben volt a vállalat. A megnehezült gazdasági körül­mények őket is sújtották, eh­hez járult az új sajt- és tej­üzem beindítása, ami fokoz­ta a gondokat. A vállalatvezetés akkor, mint ezt Bucsi Elek igazga­tó beszámolójában el is mondta, veszteséget tervezett. A brigádok keresték — és a jelek szerint meg is találták —, mit lehet tenni azért, hogy megforduljon a tendencia. Megszülettek az első, az év eleji vállalások és immáron tanúi lehetünk a teljesítések­nek is. Félév után, a tervhez ké­pest, 4,8 millió forint több­leteredményt tud felmutatni a vállalat. Kielégítették a belső- és exportszállítási igé­nyeket, azzel 104,6 százalékos árbevételi eredményt értek el tervükhöz képest. A bázisidőszakhoz viszo­nyítva ebben a félévben 25,7 százalékkal több árut érté­kesítettek. Közben zavartalan volt az ellátás a saját körze­tekben, és biztosították az országos szükségletek kielégí­téséhez való hozzájárulást is. A szigorúbb minőségi kö­vetelmények ellenére ötmil­lió forint értékű alapanyag­megtakarítást értek el, több új termékkel, köztük négy új olcsó termékkel rukkoltak elő. Az energiamegtakarítás 1,7, a melléktermék-megtakarítás 1, a segéd- és csomagoló­anyag-megtakarítás 1,2 mil­lió forint volt ez év első fe­lében. Az igazgató beszámolójára hivatkozva: az eredmények elsősorban annak köszönhe­(Folytatás a 2. oldalon.) Frei István, társai nevében, további energiamegtakari- tást vállalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom