Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

1984. július 1. KÉPÚJSÁG 3 Sokcélú panel térelemek Több célra is használha­tóvá fejlesztette -előregyár­tott garázsát a Beton- és Vasbetonipari Művek hirdi üzeme. Az új változatok bejárati oldalukon és aljukon nyitott, téglatest alakú, aj­tó- és ablaknyílásokkal ellá­tott tizenhét -négyzetméter alapterületű betondobozok különféle elárusító pavilon­nak, felvonulási épületnek, kiskerti szerszámraktárnak, tetejükön nyílással pedig még szivattyúháznak is al­kalmasak. A hirdi üzem szakemberei a gyártási technológia meg­felelő módosításával a sab­lon megszabta méreten belül szinte bármilyen megrende­lői igényt képesek kielégíte­ni, ablakot, ajtót nyitnak az egy darabban öntött beton­elem tetszőleges oldalfalán. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat felvonu­lási -épületként, a Pécsi Pi­acfelügyelőség vásártéri új pavilonsorának - elemeiként, Dunaújváros autóbuszváró­ként használja a Hi-rden ké­szült térelemeket, de rendel­tek már tőlük -kis fazekas- műhelyt és gazdasági épü­letként szolgáló házikót is. ■«-!_ ■ f a Megkezdődött a szüret a tolcsvai Békeharcos Terme­lőszövetkezet most termőre fordult 22 hektáros fekete ribizli ültetvényén. A gaz­daság a Debreceni Konzerv­gyár jelentős anyagi támo­gatásával finn gyártmányú ribizlibetakarító kombájnt vásárölt. A -gép naponta 3—4 hektár termését -szedi le, s így 100 —150 ember munkáját he­lyettesíti. Az egy kilométe­res óránkénti sebességgel haladó kombájn úgy fogja be a termő bokrokat, hogy a növényben nem okoz kárt, eközben vibrációs berende­zése tálba gyűjti a termést, aztán ládába rakja, a ládá­kat pedig a sorok végén de- pózza. A kombájn mindösz- sze 8 százalékos, tehát még a szedőknél is kisebb vesz­teséggel és nagyon tisztán dolgozik. A szemeket nem töri össze. A most -termőre fordult ri- bizliültetv-ényt már eleve gépi -betakarításra, 70 cen­timéteres tő és 300 centimé­teres sortávolsággal telepí­tették. Kórház-rendelői ntézet a figyelem központjában Mielőtt bárki meggyanúsítana bennünket " . ......... azzal, hogy szándékosan i dőzítettük július 1-re — Semmelweis Ignác születésnapjára, az egészségügyi dolgozók nap­jára — a Tolna megyei Balassa János Kórház- Rendelőintézet tevékenységéről szóló krónikán­kat, meg kell mondanunk, tévednek. Amikor a megye legnagyobb — 1515 ágyas 35 gyógyító és diagnosztikai osztállyal működő —, több, mint intézményének, mert inkább szervezetének el-* múlt tíz évi tevékenységét tárgyalta a hét dere­kán a fenntartó Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága, hely- és időhiány szabta szűk­szavúra híradásunkat. De alig sajnáljuk, hogy így esett, hiszen a közérdeklődés központjában helyet foglaló szervezetről érdemben szólni már csak azért is kötelező, mert lakosságunk társa­dalmi, gazdasági fejlődésünk következménye­ként is mind magasabb igényeket támaszt az egészségüggyel szemben. Kritikai készsége oly­kor meglehetősen kihegyezett, bár észrevételei olykor megalapozatlanok, s nem ' túl nagy egészségügyi kultúráról, állampolgári kiegyen­súlyozottságról, ha úgy tetszik felelősségtudat­ról tanúskodik. Azt aligha kell itt és most hosszadalmasan ki­fejteni, hogy hazai egészségpolitikánk megvaló­sulása révén milyen hatalmas utat tett meg a fejlődésben a megyei kórház-rendelőintézet, fek­vő- és járóbeteg-ellátásunk egyaránt! Ahogy ha­zánk, úgy a szűkebb haza is dicsekedhet szép eredményekkel akkor is, ha az egyes, középtávú tervidőszakokban a fejlődés dinamikája eltérő volt. Ha valamiért, a fejlődés dinamikájában je­lentkező eltérések miatt tárgyalt a Tolna me­gyei Tanács V. B. dr. Molnár Ádám főigazgató főorvos írásos és szóbeli előterjesztésében egy olyan beszámolót, mely a megelőzés, ellátás ja­vítása érdekében — és az egészségügyi ellátás távlati fejlesztési elképzeléseinek ismeretében azzal foglalkozott döntően, ami a jelenleginél eredményesebb gyógyító-megelőző tevékeny­ség feltételeinek megújításához, gazdagításához kell. A helyzetelemzés sem maradt azért el, mert a beszámolóra záporozó kérdések megválaszolása során kialakult a kép az évi 265 milliós költség- vetéssel működő szervezet munkájáról. Mind­ezeket megelőzően arról, hogy a kórház-rendelő­intézet tevékenységének színvonalát az 1982-es főfelügyeleti szemle — résztvevői a szakminisz­térium megbízásából országos intézetek voltak — a hasonló nagyságú vidéki kórházak színvona­lához viszonyítva jónak értékelte, egynémely vonatkozásban a vidéki átlagot meghaladónak. Megállapítva azt is, hogy az egyes osztályok szakmai vezetésének színvonala között van ugyan eltérés, de ennek okai nem az osztályve­zetők személyére vezethető vissza. Ugyancsak fontos megállapítása volt a főfelügyeleti szem­lének az is, hogy korrekt, a betegellátás szem­pontjait érvényesítő az egyes osztályok közötti szakmai együttműködés. Nincsenek favorizált osztályok, az egyes osztályok és vezetőik jól is­merik, értékelik egymás tevékenységét. Mielőtt bárki közbeszúrhatna egy epés kér­dést, megjegyezzük, hogy a megyei kórház-ren­delőintézet sem a mennyei békesség szigete. A napi munka feszültségeket, vitákat, vélemény- különbségeket dob felszínre — akárcsak más munkahelyeken —, de ezek nem torkollnak had­üzenetbe. Azért nem, mert a gyógyítás-megelő­zés munkájának alkalmanként adódó vitás kér­déseit különféle szakmai fórumokon és rend­szeresen tárgyalják meg. Akárcsak a gyógyító­munka mellett végzett tudományos kutatás ered­ményeit. Nemrég egy ismerős, aki potenciális beteg­ként tartja magát az egészségügyi ellátás szak­értőjének (a hozzá hasonlókról később, többet!) azt mondotta, hogy a megyei kórház gigantikus intézmény. Nincs miért vitába szállni vele. A szervezet — mert mint említettük, ez esetben erről van szó — közel 2000 dolgozót foglalkoz­tat — áll a kórház gyógyító és diagnosztikus osztályaiból, a palánki szocioterápiás és rehabili­tációs osztályból és foglalkoztatóból, a szakor­vosi rendelőintézetből, gondozóintézetekből, de integráns része a szervezetnek az üzemegészség­ügy, a Szekszárd városi felnőtt- és gyermekkör­zeti orvosi és fogorvosi ellátás, a védőnőkkel egyetemben. Része ezenkívül a megyei kórház­rendelőintézetnek a pincehelyi kórház és szak­rendelője is. A felállásból nem nehéz következtetni a ---------------------------zökkenőmentes fekvő- és járó­betegellátás, -gondozás, stb. működtetésének feladatára, mely feladat nem egyszeri, hanem folyamatos, így gondjai sem rendezhetők va­rázsütéssel. E lkészült 1983 végére a kórház-rendelőintézet új kazánháza, mely tartósan szolgálhat a bizton­ságos üzemeltetés alapfeltételéül. Elkészült a fű­tőműhöz kapcsolódó transzformátorház, átadták a távfűtővezeték egy szakaszát, mely lehetővé teszi a többi felújítását. Elkészült a víztározók bővítése, mely átlagos fogyasztás esetén 36 órás tartalékot biztosít. Befejeződik az idén a szol­gálatból rég kiöregedett távbeszélőhálózat és telefonközpont rekonstrukciója. Előreláthatóan év végén megtörténhet a kórbonctani osztály új szárnyának átadása, s ezzel megszűnik az az ál­datlan állapot, mely miatt ez az osztály az ér­vényben lévő norma által meghatározott alapte­rület 50 százalékán végzi most még a tevékeny­ségét. A gyermekegészségügyi ellátás kulcsfon­tosságú kérdéseként ismert új gyermekosztály megépítése változatlanul napirenden van. Jö­vőre elkészül ennek kivitelezési terve és a so­ros tervidőszakban megkezdődhet az építés. Nem történhet azonban belátható időn belül lépés az élelmezési üzem kapacitásának bővítésére, a gé­pek, konyhatechnológiai berendezések rekon­strukciójára, jóllehet ennek tanulmányterve már elkészült. Rendkívül mostoha körülmények kö­zött működik a központi sterilező, aminek ideá- lisabb elhelyezése sürgős megoldást követel. Elégtelen a belgyógyászati osztályok röntgenka­pacitása, a fertőző osztály teljes rekonstrukciója is időszerű, megfelelőbb elhelyezése, a laborató­rium bővítése, a fizikoterápiás lehetőségek javí­tása. De jobb megoldást sürget a raktározás, a mosoda, a javítóműhelyek és az adminisztratív részlegek megfelelőbb telepítése is. Bár a felsoroltak fontossági sorrendjének megállapítása nehéz dolog, mégis meg kell tör­ténnie, mintegy folytatásaként az évtizedekkel ezelőtt kezdett rekonstrukciónak, ami az in­tézmény pavilonrendszere miatt némely vonat­kozásban abszurdnak látszik. Éppen'ezért a kö­zéptávú tervekre ütemezhető fejlesztések mel­lett szükségesnek látszik a fejlesztés hosszú tá­vú tervében helyet adni a központi műtő és di­agnosztikus blokk megépítésének. De térjünk vissza a fekvőbeteg-ellátás idé­zett minősítéséhez, mely ha az orvosi munkát tekintjük a megyei ellátási szintnek felel meg. Ám egyes szakmákban ezt jócskán megha­ladja. A kórbonctani osztály ma másutt még nem rutinszerűen végzett szövettani vizsgáló módszereket vezetett be. A központi laboratóri­um Gamma-kamerával végzett izotóp diganosz- tikai tevékenysége ugyancsak meghaladja a vi­déki kórházak átlagszintjét, de országosan is­mertek a sebészeti osztálynak az érprotézis műtétéi, valamint a II. sz. belosztály endoscopos vizsgáló eljárásának gyakorlata is. Ami a járóbeteg-ellátást illeti, a rendelőin­tézet zsúfoltsága immár megyére szólóan is­mert. A bővítés megtörtént, de úgy látszik a minőségileg kifogásolható munkához is idő kell. A zsúfoltság feloldása mellett az ellátás szak­mai színvonalát is garantálja az új szárny, melynek munkába állítása után kezdődhet csak a régi szárny felújítása, majd a központi karto- nozó és a tervezett gyógytornaterem létesítése. Szekszárdon 10 felnőtt-körzeti orvosi állás van. Valamennyi betöltött, nyolc körzeti orvos rendelkezik szakképesítéssel. A megyeszékhely alapellátásának nagy gondja viszont, hogy az or­vosi rendelők kivétel nélkül nem orvosi ren­delőnek épültek, így funkciójuknak nehezen felelnek meg. Ellátatlan a baktai lakótelep. Itt csak a következő tervidőszakban épülhet meg a tervezett egészségügyi központ. Nem megfe­lelő a városi fogászat elhelyezése, a fogászati, szájsebészeti állások közül öt üres. De a volt Beruházási Bank épületében megkezdődött egy 4 munkahelyes fogorvosi rendelő kialakítása. Az üzemegészségügy területén tíz orvos tevékeny­kedik napi 80 órában. A megyei tanács vb. elismeréssel nyugtázta a kórház-rendelőintézet tevékenységét. össze­cseng ez az elismerés a lakosság véleményével? Igen is, nem is. 1980 és 1983 között 98 lakossági panaszbejelentés történt. Ebből 31 kifogásolta a gyógyító munkát, a többi a nem szakmai ellátás körébe tartozó dolgokat (hotel-szolgáltatások, rendelési idő, várakozási idő, táppénzes eljá­rás körülményessége, élelmezés, dolgozók hang­neme). A két kategóriában 10—10 panasz bizo­nyult négy év alatt megalapozottnak a kivizsgá­lás során. A kórház-rendelőintézet ettől függet­-------------------------------------------------------lenül min­den jelzést komolyan vesz. Nem rajta múlik, hogy az 1980-as év második felétől kiosztott 50 ezer kérdőívnek — mely íveken a betegek vé­leményt nyilváníthatnak a kapott kezelésről, ápolásról, bánásmódról — mindössze négy szá­zaléka jött vissza kitöltve. A kivizsgálással, ke­zeléssel elégedett volt és érzése szerint mindent megkapott és ezért elégedett 1816. Nemleges vá­laszt adtak 35-en. Részben távoztak elégedetten 97-en, és a kérdésre nem válaszolt 21. A közvélemény olykor, sajnos, nyilatkozóképe- sebb. Hogy mennyire objektív? A 20 a 98 pa­naszhoz arány ezt jól érzékelteti. —óa— Lefoglalt kábítószerraktár időben megnőtt Nyugat-Euró- pa fontossága is. Az USA-ban évente állítólag több, mint 100 milliárd dollárt költenek különféle kábítószerekre, s a listán a kokain egyre fel­jebb emelkedik. S míg ma- -ihuánából például az ameri­kai fogyasztók lassan önel­látóvá váltak, kokainból vál­tozatlanul a délkelet-ázsiai aranyháromszögből és a la­tin-amerikai ellátóktól (ahogy a londoni Times egy nagy terjedelmű leleplező írásában titulálta: Narkó- földről) származnak a csem­pészküldemények. A hatósá­gok általában tehetetlenek: a titkos kolumbiai finomító laboratóriumokban előállított port kis magánrepülőgépek szállítják, amelyek közül jó, ha minden századikat sike­rül elcsípni. A fő célpont Florida, Miami, de ha az amerikai hatóságok itt fo­kozzák az ellenőrzést, akkor az árut könnyűszerrel más szövetségi államba irányít­ják át. A vámőröknek nincs egy­szerű dolguk: tavaly ugyan csaknem 10 tonna kokaint koboztak el a határállomáso­kon, a szakemberek vélemé­nye szerint azonban ez csak töredéke az országba áramló mennyiségnek. Ráadásul a portéka minősége is egyre javul — a fehér por tisztasá­ga napjainkban 2—3 szorosan meghaladja a néhány évvel ezelőttit. Ez a háttéripar la­boratóriumainak felkészült­ségéről árulkodik. Érthető hát, hogy Washing­tonból erősödik a sürgetés: a bogotai kormány számolja fel a kábítószerláncolatot. La­ra Bonilla épp erre töreke­dett: igyekezett összehangol­ni a kokainkereskedők elle­ni fellépést. Először történt meg az is, hogy nyilvánosan, név szerint megjelölte a „fe­kete hercegek” némelyikét, s hogy sajtónyilatkozatokban leplezte le szoros összefonó­dásukat az üzleti és politikai élettel. Voltaképp nem volt nehéz dolga. Kolumbiában ugyanis közszájon forgott, ki az, aki a szennyes pénzek se­gítségével még képviselőség­hez is jutott, s az is nyílt ti­tok volt, hogy az ország má­sodik legnagyobb városában székelő „medellini maffia” mintegy egymillió dollárral szállt be a legutóbbi, márciu­si helyhatósági választások­ba. Kiadatási kérelmek Ami viszont újdonság: az igazságügy-miniszter által in­dított kampány során bebi­zonyosodott a kábítószerpiac irányítóinak és egyes anar­chista gerillacsoportoknak együttműködése. Tavasszal például, "amikor a kolumbiai rendőrség eddigi legnagyobb fogását érte el (csaknem 14 tonna kokaint foglaltak le és semmisítettek meg egy dzsungelbeli rejtekhelyen), kiderült, hogy a kábítószer­raktárakat egy szélsőséges fegyveres szervezet emberei őrizték. A politikai harcok és a kábítószerpiac elleni küz­delem frontjai tehát össze­függnek. A bogotai kormányzat most teljes erőbedobást hirdetett a „fekete hercegek” ellen. Kér­dés, hogy lesz-e elég erejük beváltani a fenyegetéseket Az elnök Lara meggyilkolása után mindenesetre több ha­tározott lépést tett: a bizton­sági erők rendkívüli megha­talmazást kaptak, fokozzák a fegyveres alakulatok készült­ségét, megkönnyítették a le­tartóztatásokat. Belaúnde Terry azt is bejelentette, hogy ezentúl teljesíteni fogják az Egyesült Államokból érkező kiadatási kérelmeket. A higgadtabb megfigyelők azonban csak mérsékelt de­rűlátással figyelik a szigorú intézkedéseket. Egyrészt túl kiterjedtnek, a hatalmi rend­szerbe mélyen beágyazódott- nak látják a kábítószerbárók birodalmát, s figyelmeztet­nek: a kábítószer rabjainak száma magában Kolumbiá­ban is gyors ütemben növek­szik, elsősorban a fiatalok so­raiban. Másrészt — valószí­nűleg joggal — túl erősnek tartják a százmilliós üzlete­ket jelentő kábítószer-busi- ness vonzását. S ez nemcsak a viszonteladókra, az utcai árusok alvilági hálózatára igaz. Amíg ugyanis egy ko- kanövényt termesztő paraszt akár tízszer annyit is kaphat a felvásárlóktól, mint ameny- nyiből társai egy évig ten­gődnek, addig a veszélyeket is vállalni fogják, s kitart a gyilkos anyag mellett. Már­pedig ez szolgál alapul a „fe­kete hercegek” uralmának. Sz. G. Belaúnde Terry elnök meggyilkolt minisztere koporsójá­nál

Next

/
Oldalképek
Tartalom