Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

1984. július 25. NÉPÚJSÁG 3 A külkereskedelem első féléve Jelentősen mérséklődött ha­zánk rubel elszámolású külke­reskedelmi passzívuma 1983 első félévéhez képest, miköz­ben a konvertibilis forgalom­ban a tavalyihoz hasonló ak­tívumot sikerült elérni — ez derül ki a Külkereskedelmi Minisztériumban közelmúlt­ban készített összesítésből, amelyben hazánk idei első félévi külkereskedelmi for­galmát értékelték. A rubel elszámolású piaco­kon kivitelünk mennyisége 11,3 százalékkal növekedett, míg behozatalunk megegyezik a tavalyival. Mindez azt ered­ményezte, hogy a szocialista országokkal szembeni külke­reskedelmi passzívumunk az első félév végén a tavalyinak alig fele. Az exportnövek­mény döntő része a gépipari exporttöbbletből adódik, emellett — az élelmiszeripar kivételével — valamennyi ágazat növelte kivitelét. Be­hozatalban különösen a vegy­ipari és a bányászati termé­kek importja növekedett je­lentős mértékben, összessé­gében az 1984-re előirány­zott rubel elszámolású export és import eddigi teljesítése megfelel a tavalyinak. _A konvertibilis elszámolá­sú forgalomban a kivitel több mint 260 millió dollárral ha­ladta meg a behozatalt, ez lényegében azonos a tavalyi­val. Nőtt az ipari export, ezen belül is különösen a ko- hászati kivitel, amely az éves tervnek eddig mintegy 57 szá­zalékát teljesítette. Hengerelt acélból például az éves elő­irányzatnak már több mint 60 százalékát kiszállították, és jelentősen túlteljesítették az alumínium-alapanyag ex­porttervet is. A vegyipar ki­vitele 7 százalékkal haladta meg az 1983. első félévit. Számottevően felgyorsult a gyógyszertermékek kivitele is. Kedvezően alakult a köz­úti gépjárműveik (teherautók, autóbuszok) kivitele: idén eddig egyharmadával töb­bet exportáltunk ezekből a termékekből, mint az elmúlt év azonos időszakában. Je­lentősen elmaradt ugyan­akkor a gépipar és az élel- miszergadaság exportja. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szakszervezeti bizalmi tes­tületi ülést tartottak a TÁÉV-nél, amelynek napi­rendi pontjai a következők voltak: 1. Szakszervezeti munka tapasztalatai, a továbbfejlesz­tés feladatai az MSZMP KB 1983. október 12-i állásfogla­lása alapján. Előadó: Tóth Béla SZB-titkár; 2. A vállalat 1984. I. fél­évi eredményei és további feladatok. Előadó: Villányi József igazgató. A jelenlevőket Katz József, a szakszervezeti bizottság el­nöke köszöntötte, majd Tóth Béla, a szakszervezeti bizott­ság titkára az előre kiadott írásos anyagot szóban kiegé­szítette. Röviden foglalkozott a szocializmus politikai rend­szerével, ennek fejlődésével, ezen belül a szakszervezetek feladatával és munkájával. Kiemelte a KB-határozat új, gyakorlati alkalmazásra vá­ró állásfoglalásait, ennek vállalatunknál történő vég­rehajtásait. A második napirendi pont keretében Villányi József igazgató ismertette vállala­tunk I. féléves gazdálkodási eredményeit a vállalati mér­leg alapján. A tájékoztatóra jellemző- volt, hogy nagyon kritikus, a vezetők szempontjából pedig önkritikus volt. Az igazgató elmondta, hogy az 1984. évi vállalati célkitűzéseket a múlt év decemberében ez a testület tárgyalta, s a félévi eredményeket is e testület előtt szükséges megvitatni. Itt kell értékelni, hogy mit vállalt a testület, mit vállalt a vállalat vezetése és ebből ki mit teljesített, ki hogyan tartotta be az ígéretét. Kö­zös volt a döntés, közös a fe­lelősség is. — A vállalati mérleg alap­ján néhány főbb mutatónk az alábbiak szerint alakult: épszerterm.-ben: 436 mill. Ft bruttó term.-ben 459 mill. Ft árbevétel 439 mill. Ft Átadás 215 db lakás Létszám az I. félévben 2533 fő Nyereség 28,7 millió forint. Az I. félév során 4,6 szá­zalékkal nőtt az átlagbérünk, az átlagkereset 6 hónapra 30 132 Ft-ra alakult. Elemez­ve a tervhez viszonyítva tel­jesítményünket, néhány he­lyen lemaradás tapasztalha­tó. Például az épszertermelés területén, az árbevétel terü­letén, elmaradtunk a terve­zett létszámtól, és 2—2,5 szá­zalékkal az egy főre jutó ter­melési értéktől. Javulást mu­tat az anyagmentes termelé­si érték s kedvezően alakult a költségszint, forgóeszköze­inkkel jól gazdálkodtunk. Pénzügyi helyzetünk májusig jó volt, júniusban romlott, s ezért esedékes hiteltörleszté­sünket csak késve tudtuk tel­jesíteni. — Tovább elemezve az első félévet, megállapíthatjuk, hogy az új vállalkozásokat a műszaki osztály jól irányítja, vannak, akik szinte erejükön túl igyekeznek helytállni, na­gyon túlterheltek, de sajnos, vannak, akik nem végzik jól munkájukat. Nem árulunk el azzal titkot, hogy ezektől a kollégáinktól vagy megvá­lunk, vagy más munkaterü­letet ajánlunk fel számukra. Javítani kell a vállalat mo­rális légkörét és önmagunk­hoz viszonyítva javítanunk kell a termelést és a munka­idő jobb kihasználását. Nö­vekednek a feladataink, a vállalat háztartásában ugyan­úgy drágul minden, mint a család háztartásában. Növe­kednek az állami elvonások, csökken a nyereségünk s ez egyértelműen indokolja, hogy jobban kell dolgoznunk, ha a személyi jövedelmünket szin­ten tartani, illetve növelni akarjuk. Sokan a munkások és az alkalmazottak köréből azt hiszik, hogy a vállalat ál­tal biztosított jövedelem fix­nek tekinthető, „ezért nem is kell dolgozni, úgy is megkap, juk”. El kell oszlatni ezt a tévhitet, bérfejlesztés csak akkor lehetséges, ha ezt előbb megtermeljük. — Vállalatunk munkája a magyar építőipari átlagnak megfelel. Várhatóan az év vé­géig tervezett gazdasági fel­adatainkat maradéktalanul teljesíteni tudjuk. A III. negyedévi főbb gaz­dasági célkitűzéseink: épszer. termelésünket 310 millió Ft. ra tervezzük, árbevételünk­nek meg kell közelítenie a 300 millió Ft-ot, ennek érde­kében át kell adnunk 208 la­kást, be kell fejeznünk a sió­foki DÉDÁSZ-t, a bonyhádi általános iskolát és az ehhez csatlakozó 1000 adagos kony­hát, Szekszárdon a kórház távfűtő vezetékét és a Tar- tsay utcai gázvezeték kiépí­tését. Pakson át kell adnunk a bölcsődét és el kell készíte­nünk a központi telepünk szociális épületét és a sport- létesítményt. Ezen feladató, kát 65—70 fővel kevesebb létszámmal kell megoldani. Nagyon fontos, hogy megfe­lelően előkészítsük a IV. ne­gyedév munkáit is. Ezek kö­zül kiemelt figyelmet kell for­dítani a paksi MSZMP-szék- ház és a Bonyhádi Cipőgyár átadásra történő előkészíté­sére. Vállalatunk igazgatója tá­jékoztatóját azzal fejezte be, hogy sokkal szigorúbb rend­nek, fegyelemnek kell lenni a vállalat minden területén, jobban kell kihasználni a munkaidőt, törekedni kell a minőségi munka fokozására és biztosítani kell a külön­böző intézkedések, utasítások következetes betartását. Ezt követték a hozzászólá­sok, majd arra a konkrét vá­laszadások, és ezzel fejező­dött be a kibővített bizalmi testületi ülés. GYURKOVITS FERENC A tanácskozás résztvevői Negyven éve történt (H.) A Magyar Antifasiszta Ellenállási Mozgalnm Fegyverrel a kézben Magyarország német meg­szállásával (1944. III. 19.) az ellenállási mozgalomban is új szakasz, a fegyveres küz­delem szakasza kezdődött el. A párt harci csoportok alakí­tására, a nemzeti ellenál­lás szervezésére hívott fel. „Ne legyen se éjjele, se nap­pala hazánk földjén a né­met megszállóknak. Ne hagy­jatok nekik egy nyugodt pil­lanatot sem. Gyújtsátok rá­juk a házat, pusztítsátok őket tűzzel-vassal!” — han­goztatta a Békepárt. Partizáncsoportok Az ellenállás első lát­ványos megmozdulása a sá­toraljaújhelyi börtön politi­kai fogjainak fegyveres ki­törése volt. Ezt azonban a helyőrség és a városba ér­kező német csapatok lever­ték. A felkelést követő bírói megtorlás, a harcok és az ül­dözés során 62-en vesztették életüket. A szerveződő ellen­állásra súlyos csapást jelen­tettek a Gestapo és az SD (biztonsági szolgálat) akciói is. Alig másfél hónap alatt politikai ökokból 8225 zsi­dót, antifasiszta ellenállót, külföldi polgárt fogtak el, hurcoltak koncentrációs tá­borokba. Az ellenállás politikai ve­zető szerve a demokratikus, antifasiszta pártokból 1944 májusában létrejött Magyar Front lett. A fegyveres harc vezetésére Pálffy György ve­zérkari százados irányításá­val megalakult a KP Katonai Bizottsága, amely 1944 nya­rán és őszén Budapesten 14 kisebb-nagyobb partzáncso- portot szervezett. Közvetlen irányításukat Fehér Lajos látta el. A fedőnévvel jelölt csoportok közül említsük meg a Városi színházi nyilas nagygyűlés éllen robbantást végrehajtó „Marót” csopor­tot, a több kézigránátos ak­cióval jeleskedő „Szir”, vagy a vasutat robbantó „Laci” csoportokat. Fegyveres ak­ciógárdákat szervezett több úgynevezett „polgári” anti­fasiszta csoport, valamint a Magyar Diákok Szabadság- frontja nevű szervezet is. Budapesten a munkáslak­ta peremvárosokban — Új­pesten, Kőbányán, Pester­zsébeten, Csepelen — jöttek létre nagyobb létszámú fegy­veres csoportok. Ezek szer­vezetileg többnyire valami­lyen katonai, légoltalmi, kar­hatalmi stb. alakulattal, szervezettel legalizálták te­vékenységüket. Az újpestiek például politikai foglyokat szabadítottak ki, megvédték a robbantás elől a városrész víztornyát. A kőbányaiak hátba támadták az ott védő németeket. A csepeliek fje­dig nagy népi megmozdu­lással (1944. december 4—6.) akadályozták meg a város­rész kiürítését. KISKA és társai A magyar ellenállás tör­ténetében sajátos formációt jelentenek a több kerület­ben (VIII., XIII., XIV.) lét­rejött KISKA (Kisegítő Kar­hatalmi) alakulatok, ame­lyekbe az ellenállóknak si­került beépülniük. A zuglói KISKA-ban tevékenykedett például a fiatalokból szerve­zett Vörös Brigád nevű par­tizáncsoport, amelynek 11 harcosát a német fasiszták kivégezték. Vidéken első­sorban az ipari központok­ban, Miskolcon, Diósgyőr­ben (itt szerveződött meg a híres „Mokan-komité”), Győrött, valamint a bánya­vidékeken, Tatabányán, Sári- sápon, Pécs, Komló környé­kén és Salgótarjánban jöt­tek létre antifasiszta és par­tizáncsoportok. A Karancs — lejtősaknai bányászok levonultak a föld alá, s e jelentőssé vált népi megmoz­dulással fejezték ki szemben­állásukat a nyilas rendszer­rel. 1944. augusztus 8-a és ok­tóber 15-e között sorban raj­zoltak ki a kievi partizániis- kolán felkészített, s az ország területére ejtőernyővel ledo­bott szovjet—.magyar vegyes állományú partizáncsoportok. Kievben egyébként 666 hon­fitársunk kapott partizánki­képzést. Ezek a csoportok fő­leg az ország erdős-hegyes területein, valamint Szlo­vákiában és Kárpátalján szálltak le, ahol megkísérel­ték partizánbázisok létreho­zását. Néhány csoport, mint a Fábry, úszta, Nógrádi cso­portok eredményes harci te­vékenységet folytattak, de a többségük elvérzett a fasisz­tákkal vívott egyenlőtlen küzdelemben (Szőnyi, Orley, Molontay és más csoportok.) Nyilasterror A nagyobb méretű, a la­kosság széles köreit bevonó partizánharchoz' sem az or­szág természeti feltételei, sem a belső politikai viszonyok nem voltak kedvezőek. Az államhatalmi szervezetek, a csendőrség, majd a nyilasok terrorosztagai hatékony el­lenőrzést gyakoroltak az or­szág területe és lakossága fe­lett. Október 15-e után újabb internálási hullám kezdődött. Ezreket tartóztattak le, vit­tek német koncentrációs tá­borba. 1944 novemberében például a komáromi várerőd­ben 7—8000 politikai foglyot őriztek. 1944. november 22-én a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék árulás révén elfogta a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy ve­zette Magyar Nemzeti Fel­kelés Felszabadító Bizottsá­gát. Ez a szervezet a Magyar Front intézménye volt a né­metellenes szabadságharc ve­zetésére. A Felszabadító Bi­zottság katonai vezetői egy részét december 8-án a Mar­git körúti fogházban kivé­gezték. Az október 15-én hatalom­ra juttatott Szálasi-rendszer- rel szemben tömeges méretű népi ellenállás bontakozott ki. Az emberek tízezrei szök­tek meg a hadseregből, nem vonultak be, nem teljesítet­ték a kiadott utasításokat. A lakosság keresztülhúzta a ki­ürítési, kitelepítési rendelke­zéseket. Menekülni csak az menekült, akinek volt oka félni, hogy régi bűneiért a felszabadult Magyarországon majd felelnie kell. Itthon és külföldön A magyar ellenállási moz­galom méreteiben nem volt olyan átfogó, mint például Lengyelországban, Jugoszlá­viában, Bulgáriában stb. volt. Hazai földön 38 kisebb-na­gyobb partizáncsoportban kb. 2500—3000 ember harcolt fegyveresen a szabadságért. A külföldi országokban mint­egy 8000 magyar antifasiszta küzdött. A Vörös Hadsereg- gel'együtt harcoló Budai ön­kéntes Ezred honvédéinek száma pedig 2500 fő volt. A fasizmus elleni harcra szer­veződő új néphadseregben, az Ausztriába elvonult 1. és -6. hadosztály soraiban, a szov­jet hadsereg alárendeltségébe tartozó vasútépítő alakula­tokban pedig kb. 40 ezer honvéd szolgált. GAZSI JÓZSEF Villányi József igazgató beszámol az eredményekről és a feladatokról Kibővített bizalmi testületi ülés a TÁÉV-nél

Next

/
Oldalképek
Tartalom