Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

2 «EPÜJSÄG 1984. július 25. PANORÁMA Izraeli választások Egyik párt sem kapott többséget A kommunisták öt mandátuma Nem döntötték el a kor­mányalakítás kérdését a hét­főn rendezett izraeli törvény­hozási választások. A le­adott vök sok kilencvennégy százalékán alapuló előzetes felmérések szerint, amelyek lényegében a végeredményt is tükrözik, Simon Peresz ellenzéki Izraeli Munkapárt­ja mindössze három-négy mandátummal tudta meg­előzni kormánypárti ellenfe­lét, Jichak Samir miniszter- elnök Likud-tömbjét. A kedd reggeli részeredmények sze­rint a munkapárti szövetség negyvenöt parlamenti hely­hez jutott, amit pártközi al­kudozásokkal esetleg negy­venhatra növelhet. A Likud- blokknak az új parlament­ben negyvenkét mandátuma lehet. Bár mindkét fél bizako­dóan szólít arról, hogy az elkövetkező, és bizonytalan ideig tartó koalíciós tárgya­lások révén kormányra ke­rül, a választások az izraeli belpolitika holtpontját jelen­tik. A Likud-blokk, amelyet szeptemberi lemondásáig Me- nahem Begin irányított, az­zal számol, hogy kiegyezhet a vallási-etnikai és részér­dekeket képviselő pártokkal. Ezek most rekord számban kerültek be a parlamentbe: a leköszönő knesszetben a két vezető párttal együtt 10 po­litikai csoport volt jelen. Az új törvényhozásban tizenöt pártnak, vagy frakciónak lesz — előreláthatólag — döntő szava olyan kérdések­Mozambik támogatja a Koreai félsziget békés újra­egyesítését célzó háromolda­lú tárgyalásokat, amelyeket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezett. Phenjanban hétfőn kezdőd­ben, mint a gazdasági egyen­súly fenntartása, a megszállt területek izraeli benépesíté­se, Ciszjordánia bekebelezé­se, és a libanoni megszállás. Ebből a kommentátorok arra következtetnek, hogy bármelyik főbb párt alakít­son is kormányt, koalíciós partnereinek rabja lesz. A koalíciós puhatolózáso­kat a Likud-párti vezérek — imint Samir közölte — már megkezdték. A munka­pártiak hasonlóképpen ta­nácskoznak a lehetséges part­nerekkel. Ezek a tárgyalá­sok akár hetekig is elhúzód­hatnak, addig pedig ügyveze­tőként helyén marad a Li- kud-kormányzat. Haim Her­zog államfő a megbeszélé­sek kimenetelétől függően ad majd kormányalakítási megbízást valamelyik politi­kusnak. A választások kimenetele nem felelt meg a tömegek várakozásainak, nem orvo­solta az ország gazdasági és politikai válságtüneteit, nem adott megfelelő választ a li­banoni háború után kiala­kult helyzetre — jelentette ki az Izraeli Kommunista Párt szóvivője. A szóvivő hozzáfűzte: gyenge szereplését az Izraeli Munkapárt önmagának kö­szönheti, mivel nem határo­lódott el kellőképpen a Li­kud-blokk irányvonalától, sőt, bizonyos kérdésekben választási propagandája a Likud-párt jelszavait vissz­hangozta. A munkapárti szö­vetség negatív álláspontot tek meg a hivatalos tárgya­lások Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt főtitkára, a KNDK elnöke és Samora Machel, a FRELIMO-párt elnöke, mozambiki államfő részvételével. Megvitatták a foglalt el egy palesztin ál­lam megteremtésével, a PFSZ-szel való párbeszéddel, és végeredményben a tele­pítési politikával kapcsolat­ban is. Különösen baljós fej­leménye az előrehozott vá­lasztásoknak, hogy parlamen­ti mandátumhoz tudott jutni Meir Kahaine, akinek prog­ramja a fasiszta ideológiára emlékeztet. — Ami a kommunista párt szereplését illeti, ezzel igen elégedettek vagyunk — mon­dotta <a szóvivő. — öt man­dátumukkal az izraeli kom­munisták a parlament har­madik legerősebb frakciójá­vá léptek elő. Ez nagyon ko­moly eredmény, figyelembe véve a választási hadjárat számukra hátrányos körül­ményeit, és azt is, hogy a haladó békelista lényegében megosztotta a szimpatizáns szavazókat. — Az Izraeli Kommunista Párt harcolni fog a parla­mentben minden olyan kor­mányzat ellen, amit a Likud- tömb vezet. Harcot vívna egy olyan kabinet ellen is, amelyet a Likud és az Iz­raeli Munkapárt esetleg kö­zösen alakítana. Ez ugyanis semmiben isem különbözne a Likud-kormányzattól. Ha azonban a munkapárti szö­vetség alakítana kormányt, megváltoztatná politikáját és készséget tanúsítana a béke létrehozására, akkor támo­gatnánk a knesszetben, bár a kormányba nem lépnének be — fejezte be nyilatkoza­tát a szóvivő. kétoldalú kapcsolatok hely­zetét és foglalkoztak kölcsö­nös érdeklődésre számot tar­tó nemzetközi kérdésekkel. Samora Machel mozambiki államfő kétnapos látogatás után elutazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból. BUDAPEST Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára kedden fogadta M. Das-t, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának titkárát. * Ho Kang, a Kínai Népköz- társaság mezőgazdasági, ál­lattenyésztési és halászati minisztere Vámosa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter meghívására július 13—24. között küldöttség élén látogatást tett hazánkban. Ho Kang-ot fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Marjai József miniszterelnök- helyettes. A vendég látoga­tást tett Kapolyi László ipa­ri miniszternél és Veress Pé­ter külkereskedelmi minisz­ternél. MOSZKVA Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára fogadta Ri En Szut, a Koreai Szocialis­ta Dolgozó Ifjúsági Szövet­ség KB elnökét. Ri En Szu küldöttség élén a Komszo- mol KB meghívására érke­zett Moszkvába. BELGRAD Branko Mamula flottaten­gernagy, jugoszláv szövetsé­gi nemzetvédelmi miniszter kedden Plitvicén fogadta a Kínai Népi Felszabadító Had­sereg küldöttségét, amelyet Jang Tö-cse, a KKP KB Politikai Bizottsága tagja, a Kínai Népi Felszabadító Had­sereg vezérkari főnöke ve­zet. LONDON Több mint két órán át tartották blokád alatt a sztrájkoló brit bányászok az imiminghami acélműhöz ve­zető egyik országutat kedden délelőtt. A helyszínre kive­zényelt rendőrök több bá­nyászt letartóztattak. Nagy- Britanniában kedden másutt is összecsapásokra került sor a bányászok sztrájkőrei és a rendőrség között. A letartóz­tatottak száma eléri az öt- venet, s a bányászok között többen megsebesültek. KNDK-mozambiki államfői találkozó ötven éve történt DoHfuss meggyilkolása 1934. július 25-én tehergép­kocsik gördültek a bécsi Ball- hausplatzon álló kormánypa­lotához. A kocsikról mintegy 150, egyenruhás tiszt és ka­tona ugrált le. A jövevénye­ket az őrség a szélesre tárt kapukon azonnal beengedte, azt hívén, hogy a várt erősí­tés érkezett meg. Ellenkező­leg: éppen a náci puccsisták érkeztek, azok, akiktől tar­tottak, s akik aztán percek alatt lefegyverezhették a gyenge őrséget s birtokba ve­hették az épületet. Engelbert Dollfuss kancellár egy mel­léklépcsőn próbált menekül­ni, ám a náci rohamosztago- sok utolérték s két pisztoly- lövéssel halálosan megsebe­sítették. A 42 éves kormány­fő pár órával később elvér­zett. A rosszul előkészített náci puccs mégis aznap ku­darcot vallott, Hitler és oszt­rák hívei csak négy évvel ké­sőbb olvasztották be az or­szágot a harmadik biroda­lomba. Ausztriában az első náci pártocskák után 1926-ban ala­kult meg az „igazi” nemzeti, szocialista mozgalom, amely Hitlert tekintette vezetőjé­nek. A nácizmus németorszá­gi erősödésével Hitler osztrák hódolói fokozatosan teret nyertek: 1930-ban a bécsi vá­rosi tanácsi választásokon például még csak 2,3, két évvel később már 17,4 száza­lékot kaptak a nemzetiszocia­listák, akik az iparvárosok­ban és a középosztálybeliek körében egyaránt egyre erő­sebbekké váltak. Fellépésüket a nyílt, brutális terror jelle­mezte, napirenden voltak a merényletek, az összecsapá­sok a baloldallal, a szociál­demokratákkal és a kommu­nistákkal. A nagy gazdasági világvál­ság szakaszában, 1932. óta Engelbert Dollfuss, a konzer­vatív-klerikális Keresztény­szocialista Párt politikusa állt a kormány élén, aki a „konkurrens fasizmus” kép­viselőjeként került be orszá­ga történetébe. Elutasította a vámuniót a hitlerizálódó Né­metországgal, viszont 1933 őszén maga kapcsolta ki az osztrák parlamentet, amely­ben jelentős erőt képviselt a baloldal, s az ellenzéki szo­ciáldemokratáké volt a leg­erősebb párt. Dollfuss a „ha­zafias front” vezette hivatás- rendi diktatúrát szervezett példaképe, Mussolini, az olasz fasizmus mintájára. Déli pártfogója tanácsára 1934 februárjában leszámolt a baloldallal: hadseregét moz­gósította a bécsi munkások ellen, a munkásfelkelést vér­be fojtotta, majd bitófára küldte az elfogott munkás­vezetőket. Az erősödő osztrák nácik azonban mindennek ellenére szabadulni akartak az önálló Ausztriától, s a maga hatal­mához ragaszkodó Dollfuss. tói, aki a „konkurrens” pár­tot, a hitleristákét is betiltot­ta — bár egyidejűleg tárgyalt a nácikkal azok részvételéről a bécsi kormányban. A törté­nészek nézetei máig megosz­lanak arról, hogy akarta-e Hitler az 1934 nyári bécsi puccsot, vagy sem. Egyes szerzők szerint az akciót Né­metországban készítették elő, más kutatók úgy vélik, hogy Hitlernek akkor, éppen saját belpolitikai nehézségei (s a vezetőivel való leszámolás), valamint a fasiszta Olaszor­szághoz fűződő feszült viszo­nya miatt nem állt érdeké­ben a bécsi puccs. Akármiként is: az osztrák nácik, akik igen erősek vol­tak a hadseregben és rend­őrségben is, cselekedtek. Bal- szerencséjükre egy összees­küvő rendőrtiszt elárulta a tervet, hogy túszul ejtik a kormányt s Dollfuss-szal a maguk emberét, Anton Rin- telen római osztrák követet neveztetik ki kancellárrá. Dollfuss a hírre felfüggesz­tette a kabinet ülését, így csak pár miniszter maradt vele a Ballhausplatzon. A többiek fegyveres erőket küldtek a kancelláriához. A puccsisták időközben elfog­lalták a bécsi rádiót és hírül adták győzelmüket — ám az adót a rendőrség néhány perc után kikapcsolta. Nem járt sikerrel a harmadik kom­mandó sem, amelynek a vi­déken üdülő Miklas államfő elfogása volt a feladata — bár Stájerországban még néhány napig tartották magukat a fegyveres nácik. A Ballhaus­platz immár fogoly puccsis­tái — tanulságos módon a bé­csi német követ bekapcsoló­dásával — 25-én este tárgyal­ni kezdtek, s a megadás fe­jében szabad elvonulást kér. tek és kaptak. Ennek ellené­re — Dollfuss meggyilkolásá­ra hivatkozva — elfogták őket. A kancellár két me­rénylőjét, s további 11 vidéki puccsistát kivégeztek, a töb­biekre néhány év börtön várt — az 1938-as náci bevonulá­sig. Engelbert Dollfuss halálá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból az Osztrák Szocialista Párt sajtója síkraszállt „bizo­nyos konzervatív körök” tö­rekvései ellen, hogy az ausztrofasiszta kancellárt az osztrák ellenállás első áldo­zataként állítsák be. Az Ar­beiter-Zeitung emlékeztetett arra, hogy a Dollfuss-terem- tette fasiszta állam elárulta a demokráciát, felszámolta a munkásosztály harci erejét és az „antibolsevizmus” az an­tiszemitizmus jegyében rend­re tárgyalt a nácikkal — s ezzel megbénította az ellen­állást a nácikkal szemben, megkönnyítette a hitleristák dolgát. HELTAI ANDRÄS Szűrös Mátyás Nyíregyházán Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára Szabolcs-Szatmár megyébe látogatott. Hétfőin, a késő es­ti órákban érkezett Nyíregy­házára, ahol Varga Gyula, a megyei pártbizottság első tit­kára és Tisza László, a me­gyei tanács elnöke fogadta. Kedden a Központi Bi­zottság titkára meghallgatta Varga Gyula tájékoztatóját a megye gazdasági, társadalmi és politikai helyzetéről, ered­ményeiről, gondjairól, majd — a megye és a város veze­tőinek kíséretében — a Nyír­egyházi Konzervgyárat, az ország legnagyobb gyümölcs- feldolgozóját kereste fel. A konzervgyárból a sóstói falumúzeumba vezetett Szű­rös Mátyás útja. Németh Pé­ternek, a megyei múzeum igazgatójának kalauzolásával megtekintette a környéken összegyűjtött, s a falumúze­um területén újra felépített jellegzetes parasztházakat. Szűrös Mátyás Szabolcs- Szatmár megyei látogatásá­nak befejezéséként megjelent a megyei ipari és mezőgaz­dasági üzemek, intézmé­nyek vezetőinek részvételé­vel Nyíregyházán tartott ak- tívaéntékezleten, ahol az idő­szerű külpolitikai kérdések­ről tájékoztatott. A mérleg nyelve Kedd esti kommentárunk Még csak előzetes eredmények láttak napvilágot a hét ele­jén rendezett izraeli parlamenti választásokról, a helyi meg­figyelők mégis igyekeznek azonnal hosszabb távú következ­tetéseket levonni belőlük. A legtöbb értékelés nem fukarko­dik a súlyos jelzőkkel: néhányon egyenesen az izraeli bel­politika holtpontjáról beszélnék. A törvényhozás megújítá­sáért tartott voksoláson ugyanis egyik nagy párt sem volt képes többséget szerezni, s így minden valószínűség szerint elhúzódó, akár több hétig tartó koalíciós tárgyalások idő­szaka kezdődik a közel-keleti országban. A jeruzsálemi parlament, a knesszet képviselőinek újra­választására rendkívül kiélezett helyzetben került sor. Ezt jelezte az a tény is, hogy a voksolást az eredeti határidőhöz képest csaknem másfél esztendővél előbbre kellett hozni. A kampány során leginkább a gazdasági nehézségek (minde­nekelőtt a kínzó, 400 százalékot megközelítő infláció), vala­mint a libanoni beavatkozás 'kudarca került a viták közép­pontjába. Az eddig kormányzó jobboldali Likud-tömörülés visszaesése azt jelzi, hogy a választók többsége mindkét té­ren elégedetlen Samir miniszterelnök kabinetjének eddigi teljesítményével. Nem tudott azonban áttörést elérni az ellenzék fő erejét alkotó munkapárt sem. Simon Peresz pártja valamivel több mandátumot szerzett ugyan, mint a Likud-tömb, de ez ön­magában kevés az önálló kormányalakításhoz. A reméltnél gyengébb eredményt valószínűleg az magyarázza, hogy a Munkapárt sem a kül-, sem a gazdaságpolitikai problémák­kal kapcsolatban nem nyújtott reális, meggyőző alternatí­vát, sőt jó néhány kérdésben egész közel került a Likud- blokk irányvonalához. Elképzeléseik még azokban a témák­ban is meglehetősen tisztázatlanok voltak, ahol pedig az ed­digi kormánypárttal leginkább szemben álltak. Ilyen például a hadsereg kivonása Dél-Lihanonból, a ciszjordániai és gázai településpolitika, vagy a békekezdeményezések felújítása Jordánia felé. Meglehetősen bizonytalan tehát, merre képzelhető el a ki­bontakozás a választási patthellyzet nyomán. Samir kor­mányfő az elmúlt napokban ugyan többször felajánlotta egy nagykoalíció létrehozásának lehetőségét, ám Peresz ezt mindannyiszor határozottan visszautasította, mondván hogy egy ilyen kabinet „nem a nemzeti egység, hanem a nemzeti bénultság kormánya lenne.” így viszont nem marad más megoldás, mint a versenyfutás azért: 'ki tud több kis pártot maga mellé állítani, s megszerezni a kormányalakításhoz szükséges minimális knesszetbeli támogatást. Ez a helyzet pedig érthetően a kisebb pártoknak, politikai csoportoknak, vallási frakcióknak kedvez, amelyekből 15 ju­tott be az új fcnesszetbe. Abban a tudatban, hogy a mérleg nyelve szerepét játszhat jak, mindegyik igyekszik magasra srófolni csatlakozása árát, vagyis saját érdekeit érvényesí­teni az országos politikában. Mindez nyílt és kulisszák mö­gött folyó alkudozásokat, engedményeket és szakításokat je­lent majd és akár hetekig is elhúzódhat. Ám az egyre vilá­gosabb: akármelyik párt, illetve pártszövetség ragadja végül magához a kormányrudat, jelentős irányváltozás aligha vár­ható. S legkevésbé sajnos épp a közel-keleti válság átfogó rendezése ügyében. SZEGŐ GÁBOR Elnökválasztás * Tegnap megnyílt a közös piaci országok parlamentjének új ülésszaka. Bár az úgynevezett Európa-parlamentnek tényleges hatásköre nincs, azért a tisztségekért mégis versengés folyt. Elsőnek a parlament elnökét választot­ták meg. (Telefotő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom