Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
1984. július 22. ^PÜJSÁG 3 A járási hivatalok megszüntetésének tapasztalatai A járások megszüntetését követő első hat hónap tapasztalatai kedvezőek, a tanácsrendszer középszintű irányítási egységeinek megszüntetése a meghatározott céloknak megfelelően, az állam- polgároik érdekeivel összhangban, az érintettek teljes egyetértésével lezajlott — állapítja ímeg a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának e témáról készült jelentése. Az államigazgatási munka de- centrali zásának folyamata lezárult, megteremtődtek a helyi önállóság kibontakoztatásának feltételei, mgkezdődött az új irányítási rendszer gyakorlati alkalmazása. Az átszervezés körültekintő és felelősségteljes előkészítésének eredményeként, a sokdldalú koordinációnak, valamint a megyei és a helyi szervek jó együttműködésének köszönhetőn nem voltak olyan gátló körülmények, zavarók, amelyek a járások megszüntetésével kapcsolatos alapvető társadalmi, politikai célok valóra váltását akadályozták volna. Mind az állampolgárok, mind a tanácsi apparátusban dolgozók tájékoztatása megfelelő volt, az átszervezés éppen aktuális kérdéseiről mindenki időben információt kapott. A tapasztalatok szerint a lakosságot az átszervezés miatt ügyintézéssel összefüggő érdeksérelem nem érte, a törvényes határidőket túlnyomórészt mindenütt sikerült megtartani. A 139 városkörnyék kialakulása, az azokhoz tartozó községek beosztása általában a lakosságnak is 'megfelelt, csak néhány helyről érkeztek olyan jelzések, hogy az állampolgárok egy része szívesebben tartozna más városkörnyékhez, elsősorban a közlekedéssel ‘kapcsolatos gondok, s a hagyományok miatt. A közlekedést érintő problémák egy része azonban már megoldódott, a Volán vállalatok például a ínyári menetrend bevezetésekor új járatokat indítottak. A lakossági igényeket szolgáló művelődési és egészség- ügyi intézmények az átszervezés időszaka alatt is rendeltetésszerűen működtek, az irányításukban helyenként -bekövetkezett változások munkájukat átmenetileg sem nehezített ék. Az új államigazgatási rendszer működési mód-szeréi lényegében kialakultak, bár több helyen tapasztaltak a végrehajtásban bizonytalankodást, helyenként félreértést is. így például vitát váltott ki az, hogy a megyei tanácsi szervek milyen mértékben és módon vonják be -az irányításba a városok tisztségviselőit és szakigazgatási szerveit. E vitákat már az -első negyedévben sikerült megnyugtatóan lezárni. A tanácstörvény módosításával lehetővé vált, hogy a megyei tanács egyes nagyközségeket — amelyeknek gazdasági, kulturális, üdülőhelyi vagy más szerepköre indokólja — közvetlen .irányítás alá -vonjon. Ezzel a lehetőséggel élve -nyolc megyében 32 közvetlen megyei lirányítású nagyközség működik. A közvetlen megyei irányítású nagyközség — mint irányítási kategória — alkalmat ad a jövőben hasznosítható tapasztalatok megszerzésére ás. A tanácsi szakigazgatási tevékenység az előzetes elképzeléseknek megfelelően fejlődött. Jelentősen megnö- veíkedett a községi tanácsi szervek hatásköre, a helyben elintézhető ügyek aránya. A városok és a városi jogú nagyközségek szakigazgatási szerveit az eddigieknél is korszerűbb, összevontabb, kevesebb vezetőt foglalkoztató szervezetként alakították ki. A szákszerűbb községi ügyintézést azzal is segíteni kívánják, hogy a bonyolultabb, nagyobb szakértelmet igénylő -hatósági-igazgatási feladatokat -több községre is kiterjedő, úgynevezett igazgatási társulás látja el. Ez a szervezeti forma akkor kedvező, ha nem csökkenti a tanácsi testületek szakigazgatási tevékenységet irányító lehetőségeit, és az igazgatás nem távolodik el a lakosságtól. Az átszervezés során nagy körültekintéssel foglalkoztak a személyi kérdésekkel: a járási hivatalok tisztségviselőinek helyzete a közigazgatás számára megfelelően, s az érintett -személyek megelégedésére rendeződött. A járási hivatali-okból a dolgozók 66 százaléka a tanácsi apparátusba, 19 százaléka pedig nem tanácsi területen dolgozik tovább, 15 százalékuk nyugállományba vonult. Gondot fordítottak a járási hivatali épületek hasznosítására is, amelyek közül több, új funkcióként, egészségügyi, oktatási, vagy művelődési célokat szolgál. Koflor 2. Nemesítés magyar kooperációban A Koflor 2. napraforgóhibrid, amelyet most minősítettek, két szülőhelyet mondhat magáénak: Iregszemcsét és Szegedet. Ez az első magyar kooperációs nemesítésű hibrid. Kurnik Ernő, Frank József, Mészáros László, Bognár Györgyné és Szabó Antal- né állította elő a Takarmánytermesztési Kutató Intézet iregszemcsei és a Gabonatermesztési Kutató Intézet sze- ged-kiszombori telepén. A Koflor 2. az új, minősített napraforgóhibridek között szerepel. Nemrég öt új hibridet minősítettek: két magyart és három külföldit. Ezzel lényegesen bővült a fajtaválaszték, amely eddig sem volt szegényes. E választéknak is köszönhető, hogy hazánk a napraforgó-termesztő országok között a termés- eredményeket illetően előkelő helyet foglalt el eddig is. Eredményeinket a megfelelő fajtahasználatnak és termesztéstechnológiánknak tulajdoníthatjuk. Ma már a szabad elvirágzású fajták vetésterülete 4—5 százalékra szorult vissza. Előtérbe kerültek a hibridek. A vetésterületek nagysága, az eltérő ökológiai körzetek szükségessé tették a korai és középérésű hibridcsoport fajtaválasztékának kibővítését. Az egyes éréscsoportokon belül a fajtaválaszték növelése elősegíti a termelés biztonságossá tételét is. A Koflor 2. napraforgóhibrid tenyészideje rendkívül rövid. Kelése erőteljes, kezdeti fejlődése intenzív — olvastuk a minősítésben. — Szeptember elején beérik. Mindössze 110—118 napra van szüksége a mag beérle- léséhez. Állóképessége kifogástalan, elágazásképzésre alig hajlamos. Virágzása és érése rendkívül egyenletes, magasságkiegyenlítése jó, jobb mint a Marianne hibridé. Tányérlehajlása kisméretű, tányér alatti szártörése minimális. Üzemi viszonyok között 2200—3200 kg/ha termés elérésére képes. Olajtartalma 45—47 százalék. Kór- tani tünetei megegyezőek a minősített, illetve termesztésben levő hibridekkel. ^ Környezetvédelmi beruházás A Salgótarjáni Ötvözetgyár építésekor — 1938-ban — még nem gondoltak a környezetvédelemre. Az üzem nem kímélte a környék levegőjét, mintegy harminc évvel ezelőtt némileg korszeriisitették ugyan a gyárat, de a kéményeken távozó füst továbbra is szilícium-dioxid port tartalmazott. Most viszont megoldódott a probléma: olyan porleválasztót szereltek fel, amely naponta 10—12 tonna port fog vissza zsákos szűrőiben. A 140 millió forintos környezetvédelmi beruházás költségeit a gyár. az Ipari Minisztérium és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács közösen fedezte. Ez mindennapi kézfogás... Dombóvár es Aue Tolna megyeiek az Auersberg lábánál Ha meg neon győződöm róla, nem hittem volna el, hogy Karl-Marx-Stadt megyében oly sok honfitársam él, s legalább kétszer, ha nem háromszor annyi fordul meg ott látogatóként, turistaként — testvérmegyei kapcsolatok révén —, üdülőként is évente. Meggyőződtem és ebben jóízű találkozások segítettek, többek között az auei Konsum szövetkezet látogatójaként. Ide, Dombóvárról — a testvérszövetkezettől — hoztam szívélyes üdvözleteket, a küszöbönálló viszontlátásig. Lothar Geoirgi, az auei szövetkezet elnöke ugyanis néhány nap mújva érkezik Gunaras-für- dőre — pihenni. Utána, néhány nap eltéréssel jön egy hónapra Hans Löfferholz, a szövetkezet dekoratőre aki, mint azt örömmel elmondta róla Bertus Ferenc, a dombóvári áfész elnöke, „tiszteletbeli dombóvári 1977 óta”. Bertus Ferenc kötötte egyébként a lelkemre azt is, hogyha eljutok Aueba, föltétlenül nézzem meg Sósát, és a szövetkezetnek azt a fenyőfából épített, hatalmas vendégházát, éttermét, ahol me- gyénkbeliek ás üdülnek. így hát, az öles termetű, és roppant szívélyes üzletvezető, Martin Schalter kíséretében állhattam útját a dunaföld- vári Velics Istvánnak és druszájának, Jagodics Istvánnak, Vincze Józsefnének — aki Bátaszéken vezet egy kis élelmiszerboltot — és Koirmos Lászlóéinak, akik Dombóvárról érkeztek. — Stop! Ellenőrizni jöttem, hogy csakugyan pihennek-e és jól érzik-e magukat .. . Meglepetés, öröm az arcokon, majd szóözön. Remek a helyűik, csodálatosan szép, igazán festő ecsetjére való a vidék itt, az 1020 méteres Auersberg lábánál, 700 méterrel a tengarszint felett, toronymagas szálfenyők alatt. A levegőt szinte harapni lehet, a gyönyörű erdei utak akkor is sétára csábítóak, ha mint most is, szemerkél az eső. Kár, hogy úgy szalad az idő. Vasárnap, július 22-én már indulnak haza. Az is kár, hogy nem jöttem hamarabb, tegnap utazott el két szekszárdi házaspár. Biztosan azok is örültek volna a.z „ellenőrzésnek”. A koszt? Kitűnő és bőséges. Vincze Józsefné háziasszonyként nyilatkozva egészíti ki a minősítést azzal, hogy a vendéglátók konyhája egészségesebb, mint a mienk, magyaroké, akik csak módjával fogyasztjuk a zöldségféléket. — Szóval, jó itt? — Otthon se tehetne jobb — mondják mintegy búcsúzásképpen, s indulnak szokásos ebéd utáni sétájukra. Mi pedig, ugyancsak túl az ebéden, bejárjuk a Meiler étterem és vendégház minden zugát. Hans Löfferholz volt egyik szülőatyja a hatalmas fenyőépítménynek, mely úgy készült, hogy „nem kerülhet többe 346 ezer márkánál”. Hát... a sok társadalmi munka ellenére többe került végül .jó egymillióval, de „két év alatt meghozta az árát” a 15 éve működő szövetkezeti egység. Igaz, itt szünnap nincs és gyakori a napi 2000 vendég. A mérsékelt forgalom 900—1000 vendéget jelent a „Szénégetőben”, ahol huszonhatan dolgoznak, két műszakban, hogy az autóbusz- és autekaravánokban érkezők étlen-szomjan ne maradjanak, s megelégedéssel nyugtázzák a vendéglátást. Martin Schalter üzletvezető — aki ugyanazt vallja, mint Hans Löfferholz, hogy „ebben a szakmában nem lehet elaludni” — szentem- ber eleién Dunaföldvárra látogat. Még csak az a kérdés, talál-e helyettest addig. Egyébként, itt ás, néhány órával korábban az auei Konsum központjában is úgy Az építmény kívülről nem sejteti, hogy 36 méteres magasságú belső terében egyszerre több százan étkezhetnek A kép 15 éves. így nézett ki a tájba illő, a tradícióknak is megfelelő Szénégető, amikor építeni kezdték 375 köbméter fenyőgerendából. esett szó a testvérkapcsolatok szélesedése, erősödése, gazdagodása révén az ide, meg oda utazásokról, mintha csupán néhány száz kilométer választaná el az NDK-t Magyarországtól, Karl-Marx- Stadt megyét Tolna megyétől. Igaz, sízépen eljárt az idő a testvérkapcsolatok fölvétele óta. Termékeny, nagyon jól gyümölcsöző lett az együttműködés az auei Konsum és a dombóvári áfész között. — 1976. december 11-én éppen ezt az asztalt ültük körül Bertus elvtárs ott foglalt helyet, ahol most maga — mondja Lothar Georgi elnök és Theo Georgi, a vendéglátó ágazat vezetője élénken helyesel. S ezután? Felgyorsultak a dolgok, mert az auei vezetők 1977. január 21-én már Dombóváron voltak, majd Szekszárdon, a MESZÖV- nél, megkötendő azt az együttműködési megállapodást, mely a dombóvári Szász söröző megtervezésére, berendelésére vonatkozott. E munka első számú felelőseként lett aztán tiszteletbeli dombóvárivá Hans Löfferholz dekoratőr, akinél univerzálisa'bb emberrel hosszú pályafutásom alatt nem találkoztam. Megjegyzem, a hűségben is párját ritkítja ez az építészethez is értő férfi, hiszen 1978. július 1-én nyílt meg Dombóváron a „Kisbetörő”, azaz Kisbetérő, de Hans Löfferholz kapcsolata ezzel nem szűnt meg. Járt itt azóta háromszor, úticsomagjában valahányszor a működtetéshez szükséges utánpótlással. Most, a negyedik alkalommal például textíliákat hoz. Valódi erzbirgischer. érc- hegységi kékfestő abroszokat, szalvétákat. És legalább két láda Radeberger sört. mert igen sok az olyan jó barátja akikkel együtt dolgozott, s akikkel koccintani kell. Lothar Georgi dossziét vesz elő, arcára van írva, hogy meglepetésre készül. Sikerül is meglepnie, mert a Népújságnak azon példányait teríti ki előttem, amelyekben látogatásaikról és a dombóvári Szász sörözőről tudósítottunik. De ez még nem minden. A Kisbetérő- nek egy étlapja is előkerül. Nagy utat tett. Itt készült a kartonra nyomott étlap Karl-Miarx-Stadt megyében, „elutazott” Dombóvárra, és onnan egy kiarl-marx-stadti vendég csórta el, hogy levelet mellékeljen hozzá, családjának elismerését, köszönetét fejezve (ki e módon az auei Konsumnak is. — Jót jóval fizess — így a szólásmondás, amire gondolva mesélem el, hogy Nagy Istvánt, a testvérkapcsolatok szülte Kisbetérő, elterjedtebb nevén Szász söröző üzletvezetőjét Szász Pistának szólítják, és van, aki nem is tudja a családi nevét. — István remek ember — mondja Theo Georgi, aki azt is meséli hogy iszafemunkás- csere keretében dolgozott itt, Aueban, hat hónapig Nagy István. De Hans Löfferholz vendégeiként járt itt ez év februárjában is. Lothar Georgi: — Adja át szíves üdvözletemet a Tolna megyei olvasóknak és a dombóvári áfész vezetőinek, minden dolgozójának. Sok sikert kívánok, erőt, egészséget és békét. íme, átadtam. Boldogan attól a személyes tapasztalattól, hogy a hivatalos kapcsolatok, a partneri együttműködésen kívül, vagy ezek értékes ráadásaként igen sok életre szóló barátság is született és ez az, ami hét év alatt mindennapi szükségletté tette az érkezők és búcsúzok kézfogásait. A testvéri barátság az, ami miatt elenyészőnek tűnik a földrajzi távolság a 31 ezer lakosú érchegységi város, Aue és Dombóvár között. Illetve Dombóvár és a grimitschaui szövetkezet között. Utóbbival a szekszárdi Skála kapcsolata révén alakított ki 1983-ban árucserét a dombóvári áfész. Tavaly az NDK partner volt itt áruválaszték-nézőben. Ez év elején pedig Dombóvárról Buda Jánosné járt kint, s azóta megérkezett a küldemény: olcsó pamutáruk, zoknik, háztartási felszerelési cikkek. A minősítés: — NDK-beli elvtársaink korrekt partnerek, pontos szállítók. Többen az aueiak közül: — Szeretjük a dombóvári elvtársakat és legalább olyan szívesen látjuk őket Aueban, Sósában, mint ők minket Dombóváron, Gunaras-fürdő- ben és Fadd-Domboriban. Az újságíró: — Ezért volt érdemes Karl- Marx-Stadtból a több mint 300 ezer lakosú nagyvárosból elmenni az Érc-hegység legnagyobb városába, Aueba, mely a Schwarzwasser és a Zwickauer Mulde találkozásánál keletkezett völgykatlanban fekszik textil- és gépgyáraival, nikkelkohójával. És amely város természeti környezetének elbűvölő szépsége miatt közkedvelt turistaközpont. Aki teheti, keresse föl! LÁSZLÓ IBOLYA
