Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
1984. június 9. TOLNA \ ifsifPÜJSÄG 7 szintje pedig száraz. Sokan meg is elégelték már az esőt, mondván — megesz bennünket a gaz, ha nem hagyja abba. Igaz, ami igaz, csupán néhány órát lehetett kapálásra „ellopni”, s a lekaszált széna is többször elázott. De ahogy mondani szokás: fekete széna, fehér lucerna, mert hát a természet mérlege mindig másfelé billen. Nagytormáson, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság kerületében szépen, zölden kúszik föl a magsba a komló. Nem lehet kapálni mostanában, mert nemrég szórták meg lisztharmat meg peronoszpóra ellen vegyszerrel. A várakozási idő nyolc nap, s addig senki sem mehet a növények közé, míg a méreg föl nem bomlik. Odébb traktoros áll a vetőgép mellett, csavarral a kezében nyújtja a jobbját. A napraforgót már kiszántották, kukoricát vetnek a helyébe. A szomszédos táblában kapával a kezében negyven ember járja a kukoricasorokat. — Idegenéinek — világosít fel Madarász József növénytermesztési brigádvezető. Ebben a táblában tavaly is hibrid kukoricát termeltünk, de másfajtát, mint idén. ősszel, amikor a kombájnok törték le a csöveket, elhullott a szem, a csutavég. Most meg kikelt, sok helyütt csomósán, ezeket kapálják ki az emberek. Gyorsan mennek, 8—9 perc alatt végigérnek a sorokon. Zömében nyugdíjasok jöttek Kisdorogról, Tévéiről, Hőgyészről. Reggel 6-tól este 5-ig dolgoznak, és 80 kiló kukoricát keresnek meg egy nap alatt, ez durván 300 forintnak felel meg. Az alkalmi brigád legidősebb tagja Erős Vilmos, 78 éves. Bőrkalapot visel, s felhajtott nadrágszárral rója a sorokat. — Miért vállalt munkát? — Mert állataim vannak, és kell a kukorica. Nem nehéz ez a munka, elbírom még. Reggel négykor kelek, megetetem a 15 jószágot, aztán jön a busz, indulunk Tévéiről Nagytormásra. hogy. Busz hoz, busz visz, délben 17 forintért meleg ebédet kapunk. Napestig így aztán elvagyunk, eldolgozgatunk. Bár én vagyok a legidősebb, de hál’ istennek jó az egészségem. A feleségem, szegény, fekvő beteg, de a két fiam a kertszomszédom, úgyhogy mindig van nálunk valaki, gyerek, meny, unoka. De megbocsát, már megyek, mert igen elmaradtam a többiektől. Pálfán, az Egyetértés té- eszben igen szép a határ. Rácegrespusztán csikók ugrándoznak a friss gyepen, a nemrég nyírt birkák egy kupacban gomolyognak a karámban. A fólia alatt szépen gondozott paprika díszük, s lassan érik a paradicsom is. — Melyek most a legfontosabb munkák? — kérdezem Lakatos Józseftől, a szövetkezet elnökétől. — A takarmány-betakarítás adja a legtöbb tennivalót. A fogatok, a gépek hordják be a szénát, aztán kazalba rakjuk, és a bálákat is hordjuk össze. A mostani kaszálásból mintegy fele széna már benn van a 220 hektár lucernából. A többi renden van, az eső miatt csak annyi szénát sodrunk össze egyszerre, amennyit be is tudunk hozni a szé- rűskertbe. — Milyen a széna minősége? — Sajnos, nem a legjobb, mert többször megázott, de az eső a többi növénynek meg használt. Az eső ellen nem lehet mit tenni, ha esni akar, úgyis esik. — Hány állatnak kell takarmányról gondoskodni? — A szarvasmarha-létszám 1360, lovat és csikót 107-et tartunk, valamint 1670 anyajuhot. Szépen lesz szénánk az idén. Füvesherét 100 hektáron termeltünk, de az ősgyepet sem legelték le teljesen a jószágok, úgyhogy az is le tudjuk kaszálni. De levágtuk 50 hektáron is a lapos réteket, a savanyú füveket így gyengén még megeszi az állat. — Meddig tart a takar- mény-betakarítás ? — Ügy számítjuk, hogy június 20-ig, s biztosítottnak látjuk az állatok téli takarmányellátását. Jól sikerült idén a 100 hektáros új telepítésű lucerna, aminek egy részét borsóval, a másik részét tisztán vetettük el. Idén 250 hektáron vetettünk borsót, ebből csupán 30 hektár a konzervborsó, a többi takarmány. Olyan gyönyörű a borsó, hogy ilyet még életemben nem láttam. — Idén is termelnek zöldségfélét a község ellátására? — Természetesen, ezt nagyon fontos feladatunknak tartjuk. A primőrökön kívül konyhakertet is művelünk, közvetlenül a község mellett, a kéthektáros táblán. Sárgarépa, petrezselyem, paprika, paradicsom és burgonya kerül a konyhakertből a zöldségárudánkba. Kora délután van, népte- len a falu, mozgalmas a határ mindenütt a megyében. Hajnaltól napnyugtáig szorgalmasan, csupán szussza- násnyi időre megállva dolgoznak a gépek és az emberek. így van ez ilyenkor mindig, nyárelőn, mikor a termés még csak mutatja magát. D. Varga Márta Fotó: Bakó Jenő Igazi nyárelő. Bármerre is néz az ember mostanában, a zöldnek legalább tízféle árnyalatát számolhatja meg. Virágzik az akác, a bodza, a fagyai, az olajfa, s rózsaszín csipkebokrok terítik szét a szoknyájukat a domboldalakon. A csordát már György napján kihajtották a legelőre, a hirtelen ránk szakadt nagy melegben most a ligetek fái alatt pihennek a jószágok. Délfelé jár az idő, s legalább 30 fok lehet a napon. A sok eső miatt párás, nehéz a levegő, de nincs mese, a csapadék nemcsak a növényeket növesztette pár nap alatt két- akkorára, hanem a dudvát, a gazt is. Szinte minden falusi kertben dolgozik valaki, főleg kapál, esetleg permetez. Zá vödön, Nagydorogon a falu mellett lévő „káposztáskertekben”, ahol persze a szőlőktől a hagymáig, a gyógynövényig mindent termelnek, nem láttunk senkit sem, aki a fák alatt keresett volna menedéket. A kukoricasorokon még látszik a vetőgép csíkja, a cukorrépaföldet betakarták a levelek. Haragoszöld az egyenes szárú búza — nemrég kapott fejtrágyát az árpával együtt, amibe bizony sok helyütt bele-belehara- pott a szél. A napraforgónál, a kukoricánál különösen a homokfoltokon gyakran látni teljesen kopár részeket. A karbamidtartalmú szerek, a Malorán, az Afa- lon okozta, a kicsi növényre felverte az eső a gyomirtószert. Nincs mit tenni, ahol sok növény hiányzik, kiszántják és újravetik a táblát. A májusi eső ilyet is produkál, de nincs itt mit tenni. Noha több mint 100 milliméter csapadék hullott a megyében, még a felső termőréteg sem telített, a talaj alsóbb, a vizet tároló — Honnan ment nyugdíjba? — A csoportból, ahol fo- gatos voltam. A feleségemmel együtt 3000 forint a nyugdíj, kell a kiegészítés, tavaly is itt dolgoztam egy híján 90 napot, és 60 mázsa gabonát kerestem. — Nem fárad el? — Mit csináljak, kevés a nyugdíj, pótolni kell valaCsikók, délidőben Kazalba rakják a lucernaszénát Pálfán Silókukoricát vetnek a kiszántott napraforgó helyére Nagytormáson Határjárás
