Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. június 9. TOLNA \ ifsifPÜJSÄG 7 szintje pedig száraz. Sokan meg is elégelték már az esőt, mondván — megesz bennünket a gaz, ha nem hagyja abba. Igaz, ami igaz, csupán néhány órát le­hetett kapálásra „ellopni”, s a lekaszált széna is több­ször elázott. De ahogy mon­dani szokás: fekete széna, fehér lucerna, mert hát a természet mérlege mindig másfelé billen. Nagytormáson, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság kerü­letében szépen, zölden kú­szik föl a magsba a komló. Nem lehet kapálni mosta­nában, mert nemrég szór­ták meg lisztharmat meg peronoszpóra ellen vegy­szerrel. A várakozási idő nyolc nap, s addig senki sem mehet a növények közé, míg a méreg föl nem bom­lik. Odébb traktoros áll a ve­tőgép mellett, csavarral a kezében nyújtja a jobbját. A napraforgót már kiszán­tották, kukoricát vetnek a helyébe. A szomszédos táb­lában kapával a kezében negyven ember járja a ku­koricasorokat. — Idegenéinek — világo­sít fel Madarász József nö­vénytermesztési brigádveze­tő. Ebben a táblában ta­valy is hibrid kukoricát ter­meltünk, de másfajtát, mint idén. ősszel, amikor a kombájnok törték le a csö­veket, elhullott a szem, a csutavég. Most meg kikelt, sok helyütt csomósán, eze­ket kapálják ki az emberek. Gyorsan mennek, 8—9 perc alatt végigérnek a sorokon. Zömében nyugdíjasok jöt­tek Kisdorogról, Tévéiről, Hőgyészről. Reggel 6-tól es­te 5-ig dolgoznak, és 80 ki­ló kukoricát keresnek meg egy nap alatt, ez durván 300 forintnak felel meg. Az alkalmi brigád leg­idősebb tagja Erős Vilmos, 78 éves. Bőrkalapot visel, s felhajtott nadrágszárral rója a sorokat. — Miért vállalt munkát? — Mert állataim vannak, és kell a kukorica. Nem ne­héz ez a munka, elbírom még. Reggel négykor kelek, megetetem a 15 jószágot, aztán jön a busz, indulunk Tévéiről Nagytormásra. hogy. Busz hoz, busz visz, délben 17 forintért meleg ebédet kapunk. Napestig így aztán elvagyunk, eldol­gozgatunk. Bár én vagyok a legidősebb, de hál’ istennek jó az egészségem. A felesé­gem, szegény, fekvő beteg, de a két fiam a kertszom­szédom, úgyhogy mindig van nálunk valaki, gyerek, meny, unoka. De megbocsát, már megyek, mert igen el­maradtam a többiektől. Pálfán, az Egyetértés té- eszben igen szép a határ. Rácegrespusztán csikók ug­rándoznak a friss gyepen, a nemrég nyírt birkák egy kupacban gomolyognak a karámban. A fólia alatt szépen gondozott paprika díszük, s lassan érik a pa­radicsom is. — Melyek most a legfon­tosabb munkák? — kérde­zem Lakatos Józseftől, a szövetkezet elnökétől. — A takarmány-betakarí­tás adja a legtöbb tenniva­lót. A fogatok, a gépek hordják be a szénát, aztán kazalba rakjuk, és a bálákat is hordjuk össze. A mostani kaszálásból mintegy fele széna már benn van a 220 hektár lucernából. A többi renden van, az eső miatt csak annyi szénát sodrunk össze egyszerre, amennyit be is tudunk hozni a szé- rűskertbe. — Milyen a széna minő­sége? — Sajnos, nem a legjobb, mert többször megázott, de az eső a többi növénynek meg használt. Az eső ellen nem lehet mit tenni, ha es­ni akar, úgyis esik. — Hány állatnak kell ta­karmányról gondoskodni? — A szarvasmarha-lét­szám 1360, lovat és csikót 107-et tartunk, valamint 1670 anyajuhot. Szépen lesz szénánk az idén. Füvesherét 100 hektáron termeltünk, de az ősgyepet sem legelték le teljesen a jószágok, úgy­hogy az is le tudjuk ka­szálni. De levágtuk 50 hek­táron is a lapos réteket, a savanyú füveket így gyen­gén még megeszi az állat. — Meddig tart a takar- mény-betakarítás ? — Ügy számítjuk, hogy június 20-ig, s biztosítottnak látjuk az állatok téli takar­mányellátását. Jól sikerült idén a 100 hektáros új tele­pítésű lucerna, aminek egy részét borsóval, a másik ré­szét tisztán vetettük el. Idén 250 hektáron vetet­tünk borsót, ebből csupán 30 hektár a konzervborsó, a többi takarmány. Olyan gyönyörű a borsó, hogy ilyet még életemben nem láttam. — Idén is termelnek zöld­ségfélét a község ellátására? — Természetesen, ezt na­gyon fontos feladatunknak tartjuk. A primőrökön kí­vül konyhakertet is műve­lünk, közvetlenül a község mellett, a kéthektáros táb­lán. Sárgarépa, petrezse­lyem, paprika, paradicsom és burgonya kerül a kony­hakertből a zöldségárudánk­ba. Kora délután van, népte- len a falu, mozgalmas a ha­tár mindenütt a megyében. Hajnaltól napnyugtáig szor­galmasan, csupán szussza- násnyi időre megállva dol­goznak a gépek és az embe­rek. így van ez ilyenkor mindig, nyárelőn, mikor a termés még csak mutatja magát. D. Varga Márta Fotó: Bakó Jenő Igazi nyárelő. Bármerre is néz az ember mostaná­ban, a zöldnek legalább tízféle árnyalatát számol­hatja meg. Virágzik az akác, a bodza, a fagyai, az olajfa, s rózsaszín csipkebokrok te­rítik szét a szoknyájukat a domboldalakon. A csordát már György napján kihajtották a lege­lőre, a hirtelen ránk sza­kadt nagy melegben most a ligetek fái alatt pihennek a jószágok. Délfelé jár az idő, s legalább 30 fok lehet a napon. A sok eső miatt párás, nehéz a levegő, de nincs mese, a csapadék nemcsak a növényeket nö­vesztette pár nap alatt két- akkorára, hanem a dudvát, a gazt is. Szinte minden fa­lusi kertben dolgozik valaki, főleg kapál, esetleg perme­tez. Zá vödön, Nagydorogon a falu mellett lévő „káposz­táskertekben”, ahol persze a szőlőktől a hagymáig, a gyógynövényig mindent ter­melnek, nem láttunk senkit sem, aki a fák alatt keresett volna menedéket. A kukoricasorokon még látszik a vetőgép csíkja, a cukorrépaföldet betakarták a levelek. Haragoszöld az egyenes szárú búza — nem­rég kapott fejtrágyát az ár­pával együtt, amibe bizony sok helyütt bele-belehara- pott a szél. A napraforgó­nál, a kukoricánál különö­sen a homokfoltokon gyak­ran látni teljesen kopár ré­szeket. A karbamidtartalmú szerek, a Malorán, az Afa- lon okozta, a kicsi növényre felverte az eső a gyomirtó­szert. Nincs mit tenni, ahol sok növény hiányzik, ki­szántják és újravetik a táb­lát. A májusi eső ilyet is pro­dukál, de nincs itt mit ten­ni. Noha több mint 100 mil­liméter csapadék hullott a megyében, még a felső ter­mőréteg sem telített, a ta­laj alsóbb, a vizet tároló — Honnan ment nyugdíj­ba? — A csoportból, ahol fo- gatos voltam. A feleségem­mel együtt 3000 forint a nyugdíj, kell a kiegészítés, tavaly is itt dolgoztam egy híján 90 napot, és 60 mázsa gabonát kerestem. — Nem fárad el? — Mit csináljak, kevés a nyugdíj, pótolni kell vala­Csikók, délidőben Kazalba rakják a lucernaszénát Pálfán Silókukoricát vetnek a kiszántott napraforgó helyére Nagytormáson Határjárás

Next

/
Oldalképek
Tartalom