Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
S NÉPÚJSÁG 1984. június 9. Mínusz 44 fokban flBAM épül - nnködik - folytatsdik A Bajkál-Amúr vasúti fővonal építése az idén — előreláthatóan az év végére — fejeződik be. A már működő 400 kilométeres szakaszon, a dél-jakutiai Berkakittól a transzszibériai vasútvonal (az úgynevezett kis BAM) Bamovszkaja állomásig megkezdődött az első nagy- teherbírású szerelvények közlekedtetése. Jakutiai szénnel megrakva. Berkakitban a hőmérő mínusz 44 Celsius fok hideget mutatott. A vasutasok nyugtalankodni kezdtek: vajon kibírják-e az automatikus kocsikapcsolók a megnövekedett terhelést, hiszen a szerelvény hétezer tonnát nyomott. Ez sokkal több a szokásos tehervonat súlyánál. Elöl pedig a Szta- novoj gerinc meredek hágójánál hosszú emelkedőre kellett feljutni. Vészfékezés esetére a vonat végére manőverező mozdonyt kapcsoltak, a szerelvénybe pedig kiegészítő vontatómozdonyt. De nem történt semmi váratlan, mert megállta helyét az új, 12 ezer lóerős, szovjet gyártmányú mozdony, amelyet nemrég gyártottak az ukrajnai Vorosi- lovgrádban, sepeciálisan a BAM számára. Nemrég Berkakitból már sokezer tonnás szerelvényt indítottak útnak. A több tucatnyi, szénnel megrakott vagonok sora majdnem három kilométeres hosszúságban húzódott. Vastagon átfagyott talaj, erős szeizmikus tevékenység, 50 fokos fagy — ilyen nehézségek álltak a vasútvonal építői előtt, akik a Sztanovoj hegygerincén át „ablakot vágtak Jakutiába”. A világon először itt fúrtak az örökké fagyos talajba 1240 méter hosszúságú alagutat, Nagornij alagutat. Ez a vonal kísérleti területté vált a vasutasok számára is. Az első munkavonatok néhány vagonnal csigalassúsággal haladtak előre. A töltés helyenként majdnem egy métert sűly- lyedt — állandóan fel kellett tölteni. A mozdonyvezető elindulás előtt a figyelmeztetésekről és korlátozásokról hosszú felsorolást kapott. Az évek során felhalmozódott a vasútvonalak az Észak rendkívüli terep- és éghajlati viszonyai közötti használatának tapasztalata. Egyre erősebbé vált a pályatest, az óránkénti 5—10 kilométeres sebesség 60 kilométerre nőtt. A teherszállítás a BAM körzetében kialakuló dél-jakutiai területi-termelési komplexum A kis BAM vonalán híd a Zolotyinka folyón Jakut földön. Jakutszámára tízszer olcsóbbá vált a teherautós szállításhoz képest. Az ellenkező irányba a kis BAM-on egyre áramlik a szén, 1978 októberében indították el az első tonnákat, 1983 augusztusában — a 10 milliomodikat, 1985-től mintegy évi 13 millió tonnát kell elindítani — naponta nyolc szerelvényt. A szakemberek számításai szerint a kis BAM építésére fordított tőkebefektetések már 1985-re megtérülnek. A kis BAM építésének és használatának tapasztalatait fel fogják használni a BAM-tól Jakutiába — a Szovjetunió észak-keleti részén található autonóm köztársaságba — vezető ezerfektetésekor is. A Moszgip- rotransz Intézet befejezte az új vasútvonal terveinek kidolgozását a Berkakit—Ton- not—Jakutszk vonalra. Az építési költségek csupán a szállítási költségek csökkentése révén hat év alatt megtérülnek. Itt a BAM építőinek már kialakult kollektíváját tervezik alkalmazni. A fővonal kőszén, vasérc, bauxit és más ásványi kincsek lelőhelyeinek körzetein halad keresztül. A szakemberek hangsúlyozzák azt, hogy az ország észak-keleti részének meghódításában ez a vasútvonal legalább olyan fontos szerepet játszik majd, mint a BAM. Huszadik századi királyi palota Báthory István, aki a 16. században ült a lengyel trónon, itt tartotta az akkori szejm — az országgyűlés — tanácskozásait. Száz évvel később a svéd-lengyel háborúban lerombolták, fényét Stanislav August király adta vissza — olasz festőket hívott meg és műkincseket hozatott a palota díszítésére. Lengyelország dicsőségének és tragikus eseményeinek egyaránt tanúja volt a varsói királyi palota, az egykori mazóviai hercegek először a 13. szászadban felépített kastélya. Utoljára — de akkor teljesen — a második világháborúban, 1944-ben, a varsói felkelés leverése után pusztult el a palota: a nácik, együtt a lengyel főváros sok más épületével, felrobbantották. Csak az alapja és az egyik kapuja maradt meg. Addigra a hitleri hódítók már kifosztották az épületet. Az maradt meg, amit az ellenállók ki tudtak menteni a romok közül: négyezer díszítőelemrészt. 300 festményt — köztük Canaletto alkotásait — 60 szobrot, néhány kandallódarabot, oszlopot, ajtót. A szejm még 1949-ben elhatározta az újjáépítést, de a munka csak 1971-ben kezdődött meg. 1974-re eredeti formájukban álltak a falak, s azóta tart a belső rendezés. Először is újra kellett tervezni az épületet, olyannak, amilyen volt. Ehhez csak egy-egy megmentett fénykép, vázlat, tervrajz adott segítséget. Még több gondot okozott a berendezés. Amit annak idején sikerült biztonságba helyezni, csupán töredéke volt a régi berendezésnek, műkincseknek. A megmentett freskórészek, stukkódíszek, ajtófaragások, tapéták is csupán egy-egy darabkái voltak az eredetinek. Megannyi kis részletből, mozaikból állt össze a díszítés, a berendezés. Bukarest új lakónegyede Bukarest különböző kerületeiben újabb és újabb korszerű, levegős, hangulatos lakótelepek létesülnek. Nagyszabású építkezés folyik például a keleti városrészben, amely amúgy sem volt lakott. A régi, kopott negyed rozzant, vert falú házait sorra szanálják, s a helyükön kiépül a román főváros legújabb lakótelepe. A telep kilencezer lakosnak nyújt a későbbiekben komfortos otthonokat. A házakat négy- és nyolcemeletesre tervezték, toronyházak csak a negyed déli határára kerülnek. A lakások mérete a garzontól a négyszobásig terjed. Minden egyes otthonhoz balkon is tartozik majd. Az SZKP a jövőbe tekint Új pártprogram előkészítése Két év van hátra a szovjet kommunisták soronkövet- kező XXVII. pártkongresszusáig. A párt vezetői felszólalásaikban azonban már most hangsúlyozzák, hogy a felkészüléssel nem szabad késlekedni. „Számunkra, kommunisták számára a felkészülés az elgondolkodásnak, az elért eredmények összegezésének, és a sikerek megszilárdításának időszaka — mondotta Konsztantyin Csernyenko. — S ez az időszak, amikor le kell vonni a tanulságokat az elkövetett hibákból, önkritikusan elemezni kell a hiányosságokat, meg kell határozni kijavításuk módját, és a legfőbbet — az újabb feladatok megoldásának útjait.” A Szovjetunió Kommunista Pártja több mint 18 és fél millió tagjának — a többi között — el kell végeznie a pártprogram újjászerkesztését. E munkának a Központi Bizottság óriási jelentőséget tulajdonít. A párt új szerkesztésű programja az SZKP megelőző, XXVI. kongresszusán hozott határozat alapján készül, s annak tükröznie kell a szovjet társadalom életében és a világ fejlődésében végbement legfontosabb változásokat, a kommunizmus építésének fő feladatait. A pártprogram előkészítésére bizottság alakult, amelynek elnöke Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára. Soron következő kongresszusára készülve a párt különös figyelmet szentel a nyolcvanas évek második felét felölelő új, 12. ötéves terv kidolgozásának, valamint a Szovjetunió kulcsfontosságú fejlődési távlatai meghatározásának a legközelebbi évtizedekre. A kormány most dolgozza ki az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének új irányait az 1986—1990-es évekre és a 2000-ig terjedő hosszú távú tervet. A formálódó elképzelések szerint a termelőerőket minőségileg új szintre, a munkatermelékenységet döntő módon kell emelni, s ennek alapján el kell érni a szovjet emberek életszínvonalának lényeges növelését, biztosítani kell anyagi és szellemi szükségleteik teljesebb kielégítését. A felkészüléssel szorosan összefügg a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének problémája. A párt úgy véli, hogy ez a rendszer, csakúgy, mint az ország egész gazdasági mechanizmusa, átalakításra szorul. Az SZKP azonban nem híve az elhamarkodott döntéseknek. Azt ajánlja, hogy az új megközelítési ■módokat és megoldásokat minden vonatkozásukban át kell gondolni, tüzetesen ellenőrizni kell a gyakorlatban. Ezt célozza a számos gazdasági ágazatban az év eleje óta megvalósuló nagyszabású kísérlet az iparvállalatok jogainak bővítésére és felelősségének fokozására. A szovjet gazdaságban máris örvendetes változások figyelhetők meg. Az idei év első negyedében fordult elő első ízben az, hogy az ipari termelés növekedésének 96 százalékát a munka termelékenységének fokozása révén érték el. Jelentős változás történt az állattenyésztésben: a hús- és más élelmiszerek termelése már 16 hónap óta egyfolytában növekszik. Ez azonban csak a kezdete annak az óriási, megfeszített és sokéves munkának, amelynek célja a gazdaság korszerűsítése. Korunkban minden egyes ember, mindegyik nép, az egész emberiség valamennyi problémája egyetlen fő kérdés körül összpontosul: ez a béke megőrzése. Minden más cél megvalósítása ettől függ — ezért is tekintik a szovjet kommunisták a béke oltalmát, az atomkatasztrófa elhárítását a legeslegfontosabb feladatuknak. APN—KS KNDK Nagyvárosi »rizsgyár” A phenjani háziasszonyok legnagyobb örömére megjelent a fővárosi élelmiszerboltokban az előfőzött rizs. A konyhakész rizs egy olyan phenjani üzemben készül, ahol minden egyes munkafolyamatot gépesítettek. NDK Klinkmann professzor műszív-kísérletei A rostocki Wilhem-Pieck- Egyetem orvosprofesszora, a 47 éves dr. Horst Klinkmann Rostockban, Budapesten és a svédországi Lundban folytatta tanulmányait. A művese-kutatásban elért eredményei révén egy ideig vendégprofesszorként dolgozott az Egyesült Államokban, az utahi egyetemen. Klinkmann professzor jelenleg az NDK Orvostudományi Tanácsának elnöke, s egy neves kutatócsoport vezetője. A tudós újabban műsziv- kísérleteivel vívta ki az orvosi világ érdeklődését. Műszíves állatkísérleteiről a moszkvai kardiológiai világkongresszuson tartott beszámolót. Azóta már a modell felhasználására vonatkozó kísérletsorozat tesztelése is megtörtént. Dr. Klinkmann elmondotta, hogy a rostocki modell hároméves kutató-fejlesztő munka eredménye. Teljesítménye kiváló — percenként 13 liter vért mozgat meg — súlya pedig lényegesen kisebb, mint a világon eddig előállított műszíveké. Ugyanakkor gond, hogy a rendszer jelenleg még stacioner jellegű: a szivattyút a testben helyezik el, a meghajtást azonban a testen kívülről végzik. A kísérleti állatok tehát nem mozoghatnak szabadon, helyhez kötöttek. Hogy a műszívet ember is használhassa, hasonló teljesítő képességű, de a jelenleginél is kisebb modellt kell kifejleszteni. A nemzetközi irányzatoktól eltérően Klinkmannék úgy vélik, hogy egyetlen univerzális szívmodell nem elegendő az ember számára. Ezért az NDK modell megfelelő standardot képviselő jobb, és ugyancsak megfelelően módosított bal szív- kamrából áll. Rostockban eddig három saját gyártmányú modellt próbáltak ki borjakon. Mivel a bioanyag kérdése a poliuretán hasznosításával megoldottnak tekinthető, a rostockiak arra számítanak, hogy a következő tíz évben kikísérletezik a klinikai kipróbálásra is alkalmas műszívet. A kiváló tudós rámutatott arra is, hogy a kutatómunkában milyen nagy szerepe van a nemzetközi együttműködésnek. Igen nagyra értékelte például a szovjet és cseh kollégák kontrollkí- sérleteit. Nevelés a természetben jelentős szovjet pedagógiai módszer Manapság nagy figyelmet szentelnek a természetvédelemnek. A Szovjetunióban törvényeket is hoztak, és sokat áldoznak megvalósításukra. A szovjet iskolákban is igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az ökológiai nevelésnek. Az 1970-ben elhunyt szovjet pedagógus, Vaszilij Szuhomlinszkij olyan nevelési módszertant dolgozott ki, amelyet a természetben lehet megvalósítani. Ukrajnában a vezetése alatt álló pavlisi községi iskola több mint 20 éven át követte ezeket a módszereket. Vaszilij Szuhomlinszkij, amikor bevezette a természetben való elmélkedést, a gyerekeket a természet segítségével tanította a szép szóra, a rajzra és a zenére. Úgy gondolta, hogy a természetben a gyerekek meglátják és visszaadják környezetük színeit, formáit és hangjait, észreveszik harmóniáját. Bebizonyította, hogy a természettel állandó élő kapcsolatot kell fenntartani. A pavlisi iskolában arra tanítják a gyerekeket, hogy minden élőlénnyel — növénnyel, madárral, állattal, emberrel — együtt tudjanak érezni. Enélkül nem lehet humánus embert nevelni. Ugyanakkor állandó elvnek tekintették az alkotómunkát, amely egyesíti az önálló gondolatot, az esztétikai érzéket és a fizikai munkát. A pavlisi iskolások részt- vettek a vetési és betakarítási munkálatokban, fákat ültettek. Szuhomlinszkij úgy vélte, hogy a természettel való munkakapcsolat nem korlátozódhat a szezonális munkákra, hanem folyamatosan kell végezni: télen az osztályban, a télikertben, az iskolai élősarokban, a többi évszakban pedig kint a mezőn és az erdőben. Hangsúlyozta azonban, hogy a természet nem nevel önmagában, hanem az embernek a természetben végzett alkotó tevékenységeként. A Szuhomlinszkij-módszer foglalkozásain: kisdiákok az erdőben barkácsolnak.
