Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
1984. június 7. NÉPÚJSÁG 3 Merre tovább, nagyvállalkozás? Roppantott kukorica Szabálytalan jegyzőkönyv egy párttitkári értekezletről Szerencsére csak a környezet, nem pedig a hangvétel volt idilli azon a másfélnapos országos eszmecserén, amelyet a vegyipari nagyüzemek pártbizottsági titkárai tartottak a szolnoki folyóparton a Tiszamenti Vegyiművek üdülőjében. Manapság, a gazdasági reform továbbfejlesztése, a gyakorlat diktálta kérdések cselekvő megválaszolása, a párt munkasítlusá- nak az új követelményekhez igazítása megannyi teendőt ró az ipar pártmunkásaira. A hasonló tanácskozások célja tehát, hogy a kedvezőbb vagy nehezebb pillanatnyi helyzet, a konkrét gazdaság- politikai körülmények, az adott helyen kialakított testületi állásfoglalások és megannyi egyéb tényezők formálta nézetek itt — vagy itt is — ütközzenek. Ahelyett például, hogy a konfliktust hordozó témák — mindenki által eggyel „feljebb” pasz- szolva — végül afféle egységcsomagban szükségszerűen a kormányzat asztalán kössenek ki. NYÍLT VÉLEMÉNYCSERE Nehéz lenne eldönteni, hogy az összejövetel tartalma, hangvétele szempontjából könnyebbség avagy teher volt-e azon tény, miszerint az egybegyűltek semmiféle hivatalos kötelékkel nem függtek egymástól, önállóan gazdálkodó vállalatok önálló munkára is képes pártbizottságaink titkárai voltak ott. Magának a szervezőnek, a Vegyipari Egyesülés párt- alapszervezetének sincs semmiféle koordinációs feladata, a tanácskozást egyszerűen az időszerű politikai teendők ismeretében verbuválták egybe. Nem először tették ezt: a mostani értekezlet immár a negyedik ilyen rendezvény volt. A kezdeményezők fő szándéka az volt, hogy az egyesülés 17 tagvállalatának vezető pártmunkásai olyan teendőkről, gondokról válthassanak szót egymással, amelyek — lévén az ágazat kerítése az országhatár — más-más területi-politikai irányításhoz tartozásuk miatt a mindennapok során viszonylag ritkán kapnak hangsúlyt. Nem valamiféle partizánkodásról, hanem pusztán azon ténynek a felismeréséről van szó, hogy odahaza elsősorban az adott város, megye teendőire összpontosítva kapnak tájékoztatást, így a párttitkári értekezlet főképp a szakmailag orientált, első kézből való ismeretek és vélemények kicserélésének fóruma. Vigyázat: a két szempont semmiféle erőszakolt rangsorteremtő kísérletet nem képes elviselni; nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Nyilvánvaló, Jiogy a hasonló rendezvények színvonala, politikai terméke elsősorban a jelenlévőkön múlik. Az első kézből való információ, az egymástól való függetlenségből következő szabadabb hangvétel, s a többi adottság ehhez pusztán keret. Lényeges azonban, hogy az a bizonyos kéz értő módon nyúljon teendőihez, és hogy a vita szabadsága ne csapjon át szabadosságba. Gyorsan hozzáteszem, hogy a Tiszamenti Vegyiművek igazgatójának vitaindítója jó alapot is adott az alkotó eszmecserére. A vállalat is vállalkozás — hangoztatta a többi között —, az állam gazdasági vállalkozása. Most, amikor a reform továbbfejlesztése a közgazdasági és jogi eszközökkel való irányítást, a 'közvetlen beavatkozások számának csökkentését is diktálja, arra is hasznos vigyázni, nehogy a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket. A válságágazatok megsegítése nem magyar és nem is mai találmány, körülbelül azóta szokás, amióta a gőzgépet feltalálták. Az ilyesfajta beavatkozás kétségkívül nem kevésbe kerül, de még drágább volna teljes ágazatokat „leülni” hagyni — mondotta az igazgató, igazán nem hazabeszélve, hiszen a TVM- nek nincsenek ilyen gondjai. De azt is hozzátette, hogy „azt úgy is megsegíti az állam, mert az ő vállalkozása vagyunk” című szemlélet helytelen. Semmilyen rendelkezés nincs arra, hogy egy cég ne gyártson csúcsterméket, megfelelő garanciák mellett ne kapjon hozzá hitelt, egyszóval ne igyekezzék és ne tudjon elsősorban önerővel kitörni a bajból. NE CSAK DIVAT LEGYEN! Ennek készsége vállalati magatartás és önismeret kérdése is. Mindig voltak és vannak gazdaságpolitikai fő célok, ám létkérdés, hogy ezek ne váljanak pusztán divattá. Volt nálunk már termékszerkezetváltási, minőségjavítási, valamint fokozott ösztönzési korszak, amint ma éppen a vállalkozás idejét éljük. Nos, ezen követelmények egyike sem csak akkor volt követelmény, amikor 'kiírták a táblára. Az adott konkrét állapotnak megfelelően előtérbe helyezni egy másikat, olykor együtt alkalmazni őket, mindenkinek lehetősége és kötelessége volt, s ma is az. Jószerével rímelt erre a Központi Bizottság munkatársának hozzászólása. Elemzőén foglalkozott azzal, hogy az átlagot meghaladó fejlesztési, bérezési és egyéni lehetőségeknek a legjobban gazdálkodó vállalatoknál kellene lennie. A tétel akkor is igaz, ha a jelenlévők kapásból megannyi példát citálhattak, ahol ez nem mindig érvényesül még a gyakorlatban. Jelen helyzetünkből fakad, hogy a gazdaságot —, mint valaki megfogalmazta — kézi irányításra fogtuk, s gyakorta olyan szabályozóknak kell, pontosabban kellene eleget tenni, amelyek a tervezéskor még meg sem születtek, ismertek sem voltak. Több mint rokonszenves, hogy az Ipari Minisztérium pártbizottságának titkára a vitában nem engedett a könnyebb ellenállás csábításának — hiszen talán egyszerűbb lett volna a másik tárcára hárítva azzal elintézni az ügyet, hogy „a közgazdasági szabályozókat nem nálunk, hanem a pénzügyben alakítják ki”. Ehelyett alaposan megokolva bizonyította, hogy az évenkénti vagy időnként még sűrűbb változtatásokról az illetékesek nem jókedvükben, netán valamiféle szeszélytől vezéreltetve, döntenek. Hanem azért, mert a mai külgazdasági és belső nehézségek közepette maga a népgazdasági tervezés sem tud mindent precízen, mondjuk öt évre előre meghatározni. A megújulás készségéhez kétségkívül az is hozzátartozik, hogy lehetőség szerint a váratlant is várni kell. Abban meg a nagyüzemi embereknek volt igazuk, hogy ehhez a mainál részletesebben, alaposabb, rendszeresebb politikai információ lenne szükséges, amit a hasonló értekezletek csak részben pótolnak. Egyikük úgy fogalmazott, hogy a helyi tájékoztató fórumok egy része legfeljebb a Pártmunkás zsebnaptár színvonalát üti meg. Azaz — bár a reform továbbfejlesztésének előkészületeit, az alternatívák kidolgozását széles körű társadalmi vita előzte rpeS —, ebből a párt aktivistáinak egy része kimaradt. A legalább utólagos orvoslás azért is fontos, mivel a végrehajtás politikai teendői javarészt ugyancsak a kommunistákra hárulnak majd. kinek az Érdeke? Meglehet: sokféle és nem is mindig szorosan összekapcsolódó dolgokról szólt ez a szabálytalan jegyzőkönyv, de hát teendőink is sokrétűek. Nos, a tanácskozás mondandója ugyancsak sokrétű volt. Jóleső érzés, hogy bizonyította: a vegyipar — ám remélhetően a többi ágazat is — túl van már azon, hogy a pártszervezet csak a népgazdasági, a szakmai vezetés pedig kizárólag a vállalati érdek letéteményesének képzelje magát. A közös célokért cselekedni is közösen kell. A vállalati önállóság további növelésének közepette kivált fontos, hogy a párt- szervezetek is növeljék fel- készültségüket és készségüket az önállóbb politizálásra. Ezáltal is fejlődő partnerségük, magasabb színvonalú együttműködésük ahhoz segít közelebb, hogy a nemzeti jövedelem jelentős részét produkáló vállalatok gazdasági és politikai feltételei, mindannyiunk javára, tovább erősödjenek. R. T. J. Tüdőgyógyász-kongresszus A közelmúlt rettegett népbetegsége, a tuberkulózis elvesztette tömeges jellegét, s ma már a nem tbc-s tüdő- betegségek gyógyítása teszi ki a feladatok zömét — hangzott el a Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság 44. nagygyűlésén, amely szerdán kezdődött meg a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetemen. A tüdőgyógyászat neves magyar képviselői mellett 11 ország szakemberei is részt vesznek a háromnapos tanácskozáson. A kongresz- szust dr. Miskovits Gusztáv, a Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság elnöke nyitotta meg, majd a résztvevőket dr. Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes és dr. Zoltán Imre, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) elnöke üdvözölte. A kongresszus első napján a* tüdőgyógyász-társaság tiszteletbeli tagokat is avatott, továbbá átadták az 1983-as kiemelkedő tudományos tevékenységért járó nívódíjakat. A 44. magyar tüdőgyógyász kongresszus előadásai, referátumai három fő téma köré csoportosulnak. Az első napon a légzés és keringés elégtelenségével foglakoznak a szakemberek. Az idült légzési, keringési elégtelenségben szenvedő, légzéskárosodott betegek folyamatos ellátásában, gondozásában szerzett tapasztalatokat, a felmerült kórélettani, diagnosztikai és terápiás kérdéseket vitatják meg. Az első témához külön szimpózium is kapcsolódik, amelyen az idült légzési elégtelenségben szenvedő betegek tartós otthoni oxigén-kezeléséről tanácskoznak. A kongresszus második fő témája a mellkasi nyirokcsomó-betegségek és daganatok diagnosztikája és kezelése. /E betegségek gyógyításában jelentős haladást hozott a számítógépes röntgen-rétegfelvételek, az izotóp diagnosztika használata: az új, nagy hatású, daganat elleni gyógyszerek és sebészeti módszerek alkalmazása. Világszerte keresik azokat az éljárásokat, melyek feleslegessé teszik a mezőgazda- sági termények szárítását. Ezek közül is első helyen szerepel a kukorica, melyet betakarítás után, szárítás nélkül is fel lehet használni takarmányozási célokra egész éven át. Ezzel jelentős mennyiségű energia takarítható meg. Hazánkban háromféle eljárást alkalmaznak széles körben. — 1. Nedves kukorica tárolása silótoronyban. — 2. Claas Dominátor kombájnnal, zúzóadapterrel csöveskuko- rica-zúzalék előállítása ás palánksilóban történő tárolása. — 3. Átalakított SZK— 4-es kombájnnal zúzalékkészítés, és fóliaprizmában történő tárolása. Az első eljárás hátránya — különösen a kisebb termelőszövetkezetek esetében — az, hogy magasak a beruházási költségek. A második módszer (aCCM) már inkább elterjedt, többen alkalmazzák. A harmadik módozat látszik a legalkalmasabbnak széles körben való elterjesztésre. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy egy SZK—4-es kombájn vágószerkezetének a helyére garatot építettek be, amibe a szállítójárművek belebillentik a terményt. A zúzást átalakított dob végzi. Az átalakítás 280 munkaórát igényel, és az anyagköltsége 11 ezer forint. A zúzalékkészítés folyamata a következő: a 33—37 százalék nedvesség- tartalommal rendelkező kukoricát betakarítják, majd a zúzás folyamán 12 méteres fólián, 25—35 méter hosszú, 2,5 méter magas és 3,5 méter széles prizmát készítenek a zúzógép szakaszos előrehaladásával. Ennek a gépnek az átlagos teljesítménye 10 tonna óránként. Egy-egy orizma 1,5—2 munkanap alatt készül el, a prizma hosszától függően. A 12 méter széles fólia, a 2,5 méter magas, természetes rézsűszögű prizma 2 méterés átfedéssel történő takarást tesz lehetővé. A takaráshoz földet használnak, amit T—174-es típusú markolóval raknak föl. Egy prizmára 30—40 centiméter vastag földréteg kerül. Ezek az adatok az apar- hanti Búzavirág termelőszövetkezet energiatakarékos, Toppantott kukorica feldolgozása és tárolása kapcsán kerültek elemzésre. Először 1980-ban alkalmazták, miután Makón tanulmányozták az eljárás egyes mozzanatait. Az azóta eltelt több mint három évben megmaradtak e mellett a feldolgozási rendszer mellett, azzal a különbséggel, hogy ma már nem SZK—4-es kombájnnal dolgoznak, hanem a hőgyészi Állami Gazdaságtól évente 2—3 hétre bérelt Zetor 120— 45 típusú traktorral, ami kalapácsos darálóval van ellátva. Ennek a gépnek a teljesítménye már 15—20 tonna óránként, és 1982-től alkalmazzák. Évente általában 100 vagon Toppantott kukoricát tárolnak, ami kitart a következő évi új termésig. Naponta átlagban három tonnát etetnek koncentrátu- mok felhasználása mellett. A gazdasági abrak 90 százalékát teszi ez ki. Minden alkalommal csak a felhasználásra kerülő mennyiséget bontják ki a prizmából. Előre több földet nem is húznak le róla, nehogy felmelegedjen. Így minőségromlás nem is fordulhat elő. A takarmánynak kellemes, savanykás íze van, az állatok szívesen fogyasztják. Nyári időszakban legelő kiegészítéseként tisztán is etetik. Takarmányozási értéke jó. Mintavétel alapján a tej- sav-tartalma 0,8—1,3 százalék, ecetsav-tartalma 0,2—0,3 százalék, a töretlen szemek aránya csak 2—3 százalék. Gondot okozhat a vajsavas erjedés, ami megfelelő tárolási módszerek mellett nem fordul elő. A kukoricazúzalék beltartalmi értéke is jónak mondható. Ha a betakarított kukoricának magas a nedvességtartalma, minőségjavulás érhető el Silaferm S—5 nevű szerrel. Aparhanton haltakarmányozásra is használják már a kezdet óta. Ha megfelelően beérett kukoricát etetnek, a halak is szívesen fogyasztják. Négy kilogramm takarmánynyal egy kilogramm súly- gyarapodás érhető el. Szakszerű felhasználás mellett kitűnő eredményeket mutat, étvágygerjesztő hatása is kimutatható. Mindezeken az előnyökön kívül nagyon jelentős a szárítóüzemi költségek csökkenése. Száz vagon esetében az energiamegtakarítás összege egy átlagos évben 184 ezer forint volt, amikor pedig kifejezetten magas nedvességtartalmú kukoricát dolgoztak fel, ez az összeg már 346 ezer forintra emelkedett. Nincs szükség raktárterületre, és a ki- és betárolási költségek sem jelentkeznek. Mindezeknek az adatoknak az ismeretében a szárítás nélküli, zúzott állapotban történő tartósítás egyértelműen azok közé a mezőgazdasági költségcsökkentő tényezők közé tartozik, melyeknek az alkalmazása előnyt jelenthet. Szs—B. J. A roppantás — zúzás — egyenletessége minőségi követelmény A szabadban, fóliaprizmába n történő tárolás hatékony és olcsó eljárás Indul a > mirelit-szezon Élénkül külföldön a kereslet a magyar mirelittermékek iránt. Amint Csaba László, a Magyar Hűtőipari Vállalat gazdasági igazgatója elmondta: az év első öt hónapjában az elmúlt év azonos időszakához képest 26 százalékkal több fagyasztott terméket exportált az ipar — mintegy 210 millió forint értékben, s az árak is kedvezően alakultak. A külpiacon évek óta tapasztalt tartózkodás szűnőben van, s kedvezőbbek az értékesítési kilátások. A hazai üzletekben szintén keresett a mirelitáru. A tavalyi aszály miatt a legkapósabb zöldségfélékből kevesebbet dolgozott fel az iparág, emiatt e termékekből több is elkelt volna az üzletekben. Az idén változhat a helyzet; a bőséges májusi esőzés nyomán várhatóan gazdagabb lesz a termés a zöldségfélékből, ami a mirelit-ellátásban is előnyösen érezteti hatását. Jelenleg a paraj feldolgozása adja a legtöbb munkát a bajai és a győri mirelitüzemekben. A 2100 tonnás tervet máris teljesítették a feldolgozók. Ezenfelül megközelítően 10 százalékkal több parajt adhatnak át a kereskedelemnek.
