Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

A^fÉPÜJSÁG 1984. június 17. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért kerülik el a régi buszállomást? Nincs olyan intézkedés, amely mindenkinek egyfor­mán jó lenne. Mindig akad kifogás. Ez történt a dombó­vári autóbusz-állomás áthe­lyezése után is. Levelet kap­tunk egy olvasónktól, aki azt írta, hogy: „Szeretném megtudni, hogy Dombóváron miért nem érintik a várost, illetve a volt buszállomást a távolsá­gi járatok. Kertvárosban la­kunk, két gyermekem Szek- szárdra jár iskolába. Az autóbusz 5.40 órakor indul a MAV-pályaudvarról. Az első helyijárat (kertvárosi) 5.33 órakor érkezik a régi pálya­udvarra, de onnét 5.30 órakor elmegy az 1-es járat, így nem megoldott a bejárás. Ha el akarják érni a buszt, fel kell kelni hajnalban és gya­log bemenni a régi buszál­lomásra. Én helyben dolgo­zom, de az új buszállomás átadása óta, mindenhol a bosszúságot tapasztalja az ember. A helyijáratok zsú­foltak. A vidéki és helyijára­tok, valamint a vonatok nin­csenek egyezteve kellően ...” Olvasónk nem közölte a teljes nevét. Ennek ellenére, gondolva arra, hogy hasonló levelet írhattak volna mások is Dombóvárról, szokásunktól eltérően, választ kértünk a kérdésre Pech Józseftől, a Volán 11. sz. Vállalat igaz­gatójától. — A dombóvári autóbusz­állomás áthelyezését a meg­növekedett forgalom tette szükségessé. A Hunyadi té­ren a közlekedés már nagyon balesetveszélyessé vált. En­nek megszüntetése érdekében született a városi tanáccsal egyetértésben az áthelyezés­ről szóló döntés. Az autó­busz-állomásnak a vasútállo­más előtti térre történt át­Telefonszámunk: 16-211 helyezésével a Szekszárd, Kurd, Tamási, Kocsola irá­nyába induló és az onnan érkező járatok nem érintik a Hunyadi teret. E járatok Hu­nyadi tér érintésével való közlekedtetését ezután sem tervezzük, mert ezzel a tér zsúfoltsága ismét a régi len­ne. A Hunyadi tér és az új autóbusz-állomás között je­lentkező megnövekedett uta­zási igény lebonyolítására öt új járatpárt állítottunk be az 1. sz. helyi járati vonalon. — A bejárással kapcsola­tos panaszra azt tudom vála­szolni, hogy: a Kertvárosból 5.20 órakor induló 2. sz. he­lyijárat igénybevételével biz­tosított a csatlakozás a Hu­nyadi tér és a vasútállomás között. Másik lehetőségként kínálkozik, hogy a 2. sz. he­lyijárattal a kórházig utaz­nak és ott szálnak át a Szek- szárdra közlekedő autóbusz­ra. — A menetrend tervezése' időszakában a menetrendi értekezleten elhangzottak alapján alakítottuk ki a dom­bóvári menetrendünket, fi­gyelembe véve a MÁV me­netrendtervezetét is. Konkrét eset ismerete nélkül a csat­lakozás hiányára nem tudok választ adni. Hová lett a film vége? Alsónyékről kaptuk a le­velet. A levélíró arról tájé­koztatott bennünket, hogy az alsónyéki mozinézők fel van­nak háborodva. Gyakori, hogy a jó filmekből egész ré­szek hiányoznak. Május 23-án vetítettek egy filmet, amely­nek hiányzott a vége. Egy­szerűen csak kijelentették: vége, nincs tovább. Vissza kellett volna adni a jegy árát. Végül felhívja a figyel­met: jobban ellenőrizni kel­lene az alsónyéki mozit is, hogy ilyenek ne fordulhas­sanak elő. Harmat József, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója megköszönte a bejelentést, és az ügy kivizs­gálása után a következő vá­laszt adta: — Saját apparátusunknak sok-sok előadást kellene na­ponta, ellenőrizni. Nagyon ne­héz a fegyelmezetlen dolgozó tettenérése. Ezért örülünk. a moziba járók jelzéseinek. E jelzések nagy segítséget nyújtanak nekünk. Különö­sen hasznos, ha névvel te­szik meg a bejelentést, mert így könnyebb az ügy végére járni, jobban lehet bizonyí­tani. A bizonyítás a felelős­ségre vonáshoz elengedhetet­len. — A jelzett esetet válla­latunk ellenőrével megvizs­gáltattam. Utólag megállapí­tottuk, hogy nem a gépész volt a gondatlan, csonka fil­met kapott, hiányzott az utolsó tekercs. Az üzemveze­tő és a gépész figyelmét fel­hívtam a gondosabb munká­ra. A jövőben az alsónyéki mozinál fokozottabb ellenőr­zést végzünk, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. A buszvezető nem tudhatja? özvegy Börcsök Istvánná, Bátaszék, Malom u. 6. szám alatti olvasónk egy. „emlé­kezetes” utazásáról írt. „1984. május 5-én, szombaton, Paks­ról szerettem volna Báta- székre hazajutni. Kis menet­rend-könyvecskémből néz­tem ki, hogy abban az idő­ben Szekszárdon átszállással tudok hazamenni. Pakson a 12.40 órakor induló autó­buszra ültem fel. Szokásom­hoz híven:' „Jó napot kívá­nok, kérek Szekszárdig egy menetjegyet.” (Mindig köszö­nök a gépkocsivezetőnek, hisz én megyek az ő „ottho­nába”.) Amikor kiértünk a városból, előrementem és megkértem, legyen szíves megmondani: elérjük-e Szek­szárdon a 13.30 órakor in­duló bátaszéki járatot. Meg­lepőek voltak a válaszai: ő azt nem tudhatja, hogy mi­kor merre mennek a buszok, különben is minek ez a já­rat is, csak az ő szabad ide­jét veszik el vele, nézzem meg, alig, van utas, egyéb­kéné neki 13.35 órakor van a beérkezési ideje, és úgy tudja, hogy Bátaszékre fél­óránként vannak járatok. Én ültem, de ő Szekszárdig mondta a magáét egy férfi­utasnak: „Ilyenek az utasok, soha nem elégedettek, a reg­geli bonyhádi járatain is mindig nyafognak, mind­egyik különböző időpontban szeretne úticéljához elérni, miért nem mennek akkor vonattal, a buszsofőrökre senki sincs tekintettel...” Olvasónk érthető okokból elfelejtette az autóbusz rend­számát felírni. Ennek ellené­re a Volán 11. sz. Vállalat vezetői kivizsgálták az ügyet és megtalálták azt, akiről szó volt. Pech József, a Vo­lán 11. sz. Vállalat igazga­tója a következő választ ad­ta szerkesztőségünknek: — A gépkocsivezető, mivel nem dolgozott ezen a vona­lon, nem ismeri a Bátaszék­re induló járatok menet­rendjét. Az autóbuszvezetők nem rendelkeznek menet­rend-könyvvel — (miért ne rendelkezhetnének? — a szerkó, amelynek segítségé­vel információt tudnának adni. — Sajnálatos 'és helytelen magatartás volt a gépkocsi- vezető részéről, hogy magán­jellegű problémáit az utar sokkal éreztette. Erre, vala­mint az udvarias magatar­tásra, írásban figyelmeztet­tük. Ml VÁLASZOLUNK Zágrábi híradás Elloptak egy tonna A szenzációt keltő tudósítás a zágrábi Vjesnik című lapban jelent meg, majd az újvidéki Magyar Szó is köz­zétette az évszázad egyik nagy bűnügyi szenzációja­ként tálalva a nem mindennapi bűnügyet. Zágráb hoz­zánk sincs messzebb, mint Cjvidékhez, a határmenti kapcsolatok csatornáin már rég eljutott hozzánk a zág­rábi nemesfémrablás híre. Talán nem untatjuk a ked­ves olvasót, ha a hivatalos nyomozati adatok alapján mi is ismertetjük az eddig feltárt részleteket. Hihetetlen a tény: április harmincadikén az IKOM fémárugyár Ilica utca 191 számú házban lévő fémrak­tárából minden segítség nél­kül behatolt egy Zlatko Ben- kovic nevű 34 éves férfi, és onnan 36 tömb színezüstöt ellopott. 941—983 kilogramm súlyú ezüstöt egymaga hord­ta ki a raktárpincéből az épület előtt álló kocsijába. A zsákmányt a környéken, fél­reeső rejtekhelyen, börtön­viselt barátainál, megtévesz­tett jóhiszemű ismerőseinél rejtette el, abban bízva, hogy elmosódik a forró nyom, és apránként értékesíteni tud­ja a 110 millió dinárt érő zsákmányt. Az emberben akarva-aka- ratlanul is megfogalmazó­dik a kérdés: hol voltak az éjjeli őrök, miért nem jelzett a biztosító berendezés, egy­általán hogy juthat be vala­ki egyedül, minden segítség nélkül egy ilyen nagy érté­kű kincset rejtő raktárba? A válasz ugyanolyan hi­hetetlen, mint amilyen a bu­dapesti Szépművészeti Mú­zeum esetében — azzal a különbséggel, hogy csupán u deszkakerítést kellett meg­bontani, majd egy síma laka­tot szétfeszíteni a pince lejá­ratánál. Öröktől nem kel­lett tartania a betörőnek, mert .a pinceraktárat, — benne az egy tonnányi szín­ezüstöt — egy árva lélek sem őrizte. A tettesnek inkább az ezüstrudak kicipelése okoz­hatott gondot, mert az utcán azért éjszaka is járnak-kel- nek az emberek és a zsákot cipelő, sokszor térülő-forduló betörő véletlenül is feltűn­hetett volna valakinek. Sze­rencséje volt, senki sem lát­ta meg, nem érték tetten. Fémrudakról lévén szó, a tolvajnak viszonylag köny- nyebb dolga volt, mint a „mi olaszainknak”, hisz csak türelemmel ki kellett volna várni az értékesítés kellő időpontját. Az ezüst nem rozsdásodik, így igen egyszerű az elrejtése: el kell ásni. Benkovic is ezt tette. Az ezüstrudak egy részét a medvedniki erdőben, a Kraj- levac melletti erdőben, Si- munovic község határának egy elhagyott, félreeső ré­szén, Mala Mlakán a futball- pálva melietti bozótban rej­tette el. Zágrábban is ha­ezüstöt gyott valamit, de csak keve­set, mert félt ,hogy a rendőr­ség hamar nyomra talál. Benkovicnak persze sür­gősen kellett a pénz, ezért türelmes várakozás helyett, elébe ment sorsának. Tudni kell, hogy büntetett előéletű volt és nemrégiben szaba­dult a lepoglavai fegyház- ból. Alvilági ismerősei ré­vén vette fel a kapcsolatot Vladimir Starvecictyel, aki a betörés idején az NSZK-ban tartózkodott, de a jó zsák­mány hírére sürgősen visz- szautazott Jugoszláviába, hogy Benkovic-csal talál­kozzék. A betörő két ezüstru- dat ajánlott fel neki, és meg­bízta a 34 ezüstrúd értékesí­tésével. Starcevic tovább bővítette a kört, az üzletet felajánlotta a körözés alatt álló, börtönből szökött Mi­lan Vukasnak és szállásadói­nak, Mijko Ovanjkov- és fe­leségének. Így már öten tud­tak az ügyről, — bár a kin­csek rejtekhelyét Benko- vics nem árulta el nekik sem. A zágrábi rendőrség május harmadikén szerzett tudo­mást az ezüst-lopásról. Az IKOM fémárú-gyár amely­nek korábban a jelvénykészí­tés volt a főprofilja, az utób­bi időben már nem foglalko­zott jelvények tömeges gyár­tásával. A tonnányi ezüstről szinte meg is feledkeztek, — mindenesetre nem őrizték különben, mint bármi más nyersanyagmaradékot. Az IKOM felelősei közül két na- pig senk' sem tudta, nem vet­te észre, hogy eltűnt 110 mil­lió dinár értékű nemesfém az őrizetlenül és biztosítatlanul hagyott pinceraktárból. A rendőrségi nyomozás kezdetben semmi eredményt nem hozott. Két hét múlva azonban, amikor Benkovic egyik bűntársa, Mijko Ivanj- ko értékesíteni akart egy ezüstrudat, a Rubin elneve­zésű nemesfém-felvásárló szervezetnek, rögtön lecsap­tak a nyomra, és néhány nap alatt valamennyi gyanúsított rendőrkézre került. Ivanjko kilétét pár óra alatt azonosították, majd csapdát állítottak neki, és ha­marosan latartóztatták Milan Vukast, Wladimir Starcevi- cet, Zlatko Renkovicot. Né­hány jellemző adalék az ügy nyanúsítottjaival kapcsolat­ban : Zlatko Benkovic: kiváló sportoló, erős, ügyes, vállalko­zó szellemű ember. (Ami azt illeti az egy tonna ezüst ki­hordásához, elrejtéséhez szükség is volt edzettségre és fizikai erejére.) Wladimir Starcevic: 1969- ben résztvett a Generálturist irodájának kirablásában, amiért hat évi börtönre ítél­ték. Mindig vonzották a ka­landfilmek, a látványos küz­dősportok. Feketeöves kara- tézó, aki nemrégiben a zágrá­bi sportcsarnokban is fellé­pett egy nyilvános karate-be­mutatón. Milan Vukast többször is elítélték már, tavaly például öt évet kapott. Szenvedélye az autó, nemrégiben ő lopta el a zágrábi Dinamo közép­csatárának Shirocco-ját. Ez a három bűnöző a le­poglavai börtönben ismerke­dett meg egymással és most együtt kerülnek majd a bíró­ság elé is. (A Vjesnik cikke nyomán — KS) ■f Lapunk olvasóit szé- I les körben aligha I érinti, ezért csupán i röviden utalunk ar- j ra, hogy a Magyar -1 Közlöny idei 20. szá. mában jelent meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1984. évi 8. számú tör­vényerejű rendelete a tanár­segéd munkakör betöltéséről és a művelődési miniszter 11/1984. (V. 19.) MM számú rendelete az említett törvény- erejű rendelet végrehajtásá­ról. A két jogszabály lénye­ge: A tanársegéd munkakör­ben való első alkalmazáskor határozott időtartamú — há­romtól öt évig terjedő — munkaviszonyt kell létesíteni. Nem kell az előbbi rendelke­zést alkalmazni, ha a szak­ember legalább három év ok­tatási gyakorlattal rendelke­zik, vagy az oktatói munka­kör szakirányának megfelelő valamely munkaterületen legalább három évig színvo­nalas tevékenységet végzett, illetőleg tudományos tovább­képzésben végbizonyítványt szerzett. Határozott idejű al­kalmazás esetén a tanársegéd munkáját — a munkaszerző­dés lejárta előtt legalább nyolc hónappal — a közvet­len munkahelyi vezető érté­keli, az alkalmazásra jogo­sult vezető a tanársegédet, a munkaszerződés lejárta előtt hat hónappal — a munka ér­tékelésének közlésével — írásban köteles értesíteni újabb időre történő alkalma­zására vonatkozó javaslatá­ról vagy arról, hogy a továb­biakban nem kívánja őt al­kalmazni. A jogszabály meg­jelöli a tanársegéd részéről ilyen esetben tehető további lépéseket is. Az Ipari Közlöny f. évi 8. számában tájékoztató jelent meg a pályakezdők fo­gadásáról és d munkahelyre történő beilleszkedésük segí­téséről. A tájékoztatóban az Ipari Minisztérium javasolja, hogy a vállalatok vezetői — a helyi KISZ és szakszervezeti szervek segítségével — a sa­játosságok figyelembevételé­vel igazgatói utasításban és ifjúságpolitikai intézkedési tervben határozzák meg a munkahelyi vezető ezzel kap­csolatos feladatait, a pálya­kezdő, elsőmunkahelyes fia­talok fogadása valamennyi munkahelyen rövid tájékoz­tatással kezdődjön, ez alka­lommal kerüljenek ismerte­tésre a legfontosabb doku­mentumok, így a kollektív szerződés, az ifjúságpolitikai intézkedési terv. A tájékozta­Hattyúk a Balatonon tást követően célszerű gyár- látogatást szervezni és ezen ismertetni a gyártás folyama­tát, az egyes egységek terme­lő tevékenységét! Személyes megbeszélések keretében a munkahelyi vezető közölje a pályakezdővel munkakörét, bérezését, időbeosztását, a szociális juttatások igénybe­vételi lehetőségeit, a helyi szokásokat, a munkahelyi fe­gyelmet, a fiatallal szemben támasztott követelményeket stb. A vállalatnál működő If­júsági Bizottság iktassa mun­kaprogramjába a pályakez­dők beilleszkedésével össze­függő feladatok végzését, vég­rehajtásának ellenőrzését. Ugyanitt közlemény jelent meg a szállítási szerve­zetek vállalaton belüli helyé­ről, szerepéről és feladatairól. A közlemény szerint külön­böző vizsgálatok megállapí­tották, hogy a vállalatok ve­zetése általában nem tekinti a szállítást gazdálkodási té-' nyezőnek (pl. a költségeket nem vizsgálják megfelelő mélységben), gyakori, hogy szakképzettsék nélküli dolgo­zókat foglalkoztatnak szállí­tási munkakörökben. Az em­lített hiányosságok megszün­tetéséhez a közlemény aján­lást ad a szállítási szerveze­tek felülvizsgálatára. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Értesítő idei 8. számában tájékoztató jelent meg a gépész illetve 'vegyész gazdasági mérnök képzésről, mely képzés célja okleveles gépész-, vegyész-, villamosmérnökök számára olyan társadalomtudományi és részben műszaki ismeretek nyújtása, amelyek szüksége­sek a mérnökök által betöl­tött műszaki-gazdasági ha­tárterületi funkciók, továbbá vezetői beosztások sikeres el­látásához. A tájékoztató rög­zíti, hogy a speciális ismere­tek milyen tagozatok kereté­ben sajátíthatók el, s hogy a továbbképzés tanulmányi ideje két év, illetve négy fél­év, eligazítást ad természete­sen a jelentkezéssel és to­vábbtanulással kapcsolatos egyéb kérdésekben is. Végül felhívjuk a figyel­met arra, hogy a Munkaügyi Közlöny idei 7. számában megjelent a gazdasági társu­lások munkaügyi kérdéseiről szóló jogszabályok egység» szerkezetbe foglalt szövege. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke. ősz óta élnek Vonyarcvashegy környékén a hattyúk. A Balaton vízében magát jól érző bütyköshattyúpár idén már költött, s a szülőket most már hat, még szürkés­színű fiatal kíséri útjukon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom