Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

1984. június 2. NÉPÚJSÁG 3 MHSZ-klubok, -szakosztályok Tolnán 0 honvédelmi nevelő munka Az 1982-83-ban ren_-------------------------------- dezett „ Nekem szülőhazám” honvé­delmi játéksorozat Tolna megye legeredményesebb szereplője Tolna volt. Az út­törő- és középiskolás-kate­góriákban a tolnaiak nyerték meg a járási versenyt, ki­egészülve a felnőtt csapat­tal, megyei elsők lettek, Pé­csett, a területi döntőn — megyénk „színeit” képvisel­ve — a harmadik helyezést érték el. Az egyik gimnáziu­mi tanuló részt vett az or­szágos döntőn is. Több terü­leti, megyei és országos ver­senyen is arattak kiemelke­dő sikereket a tolnaiak. Mindez — és számos egyéb tény — is azt tanúsítja, hogy a, nagyközségben eredmé­nyes honvédelmi nevelő mun­ka folyik. Ezt állapította meg a nagyközségi párt-végre­hajtó bizottság, legutóbbi ülésén, elismerve a Magyar Honvédelmi Szövetségnek az üzemekben, a lakóterüle­ten és a gimnáziumban mű­ködő klubjainak, szakosztá­lyainak ilyen irányú mun­káját. MHSZ-klub működik a PATEX szövőgyárában, a Magyar Selyemipari Vállalat gyárában, a gimnáziumban, Tolnán és Mözsön, ezek ke­retében mindenütt lövész­szakosztály, két helyen tar­talékos-, egy-egy klubban rádiós- és modellező-szak­osztály. A klubok tevékeny­sége kiterjed a honvédelmi nevelés minden területére. A területi honvédelmi klu­bok szervezésében folyik a sorkötelesek általános hon­védelmi oktatása, amely évek óta a legszervezettebb a ha­sonló tanfolyamok között, a tolnai területi klub a gaz­dája a nagyközségben folyó személygépkocsi-vezetői tan­folyamnak is. Mindegyik klub sok segít­séget ad az általános és kö­zépiskolai honvédelmi okta­tás és nevelés feladatainak eredményes megvalósításá­hoz. az objektumok, techni­kai eszközök, előadók és lö­vészetvezetők biztosításával, a honvédelmi napok előké­szítésében és lebonyolításá­ban való közreműködéssel. Megfelel a követelmények­nek a klubokban és a lakos­ság körében folyó hazafias nevelő, valamint a honvé­Űj, olcsó épületalapozási módszert alkalmaznak a Dél­magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. A Földmérő és Talajvizsgáló vállalat közreműködésével kidolgozott, találmánynak minősülő eljárással az épü­let alapozásához szükséges betoncölöpök anyagát a föld előzetes kiemelése nélkül, je­lenleg is használatos építő­gépekkel sajtolják a talajba. Először spirálmenet-formáju éles tárcsát mélyítenek fúró­mozgással a földbe. Ez körül­metszi, de nem emeli ki a cölöp kijelölt helyén a földet. Ezután az üreges fúrószáron keresztül, nagy teljesítményű szivattyúval betonmasszát préselnek a mélyben lévő fúrótárcsa alá; ennek a nyo­mása emeli ki a tárcsát, a nagy földdugóval együtt. E módszer teljesen kikü­szöböli a közvetlen emberi Hat új típusú gyújtógyertya gyártását kezdte meg a veszprémi Bakony Művek, és ezzel már 14-re növelte választékát. Egyidejűleg megkezdték a rádió-zavar­szűrővel ellátott gyertya gyártásának előkészítését is. A Bakony Művek az angol Smiths cégtől vásárolt licenc alapján rendezkedett be gyújtógyertya-gyártásra. A delmi tömegsportmunka. Ki­emelkedő tevékenységet foly­tat a PATEX honvédelmi klubja, amely saját felada- in túlmenően tevékenyen se­gít a sorköteles-képzésben, a KISZ Ifjú Gárda-képzés­ben, az iskola patronálásá- ban, a nagyközségi honvé­delmi jellegű rendezvények lebonyolításában. A klubok évek óta gazdái a meghívá­sos lövészversenyeknek, jó eredménnyel szerepeltek az úttörőversenyeken, a Hon­véd Kupa lóversenyen. A te­rületi klub elsősorban a nagyközségi rendezvények gazdája. A gimnáziumi klub főként a tantervi követel­mények eredményes megva­lósítását segíti, amellett részt vesz a KISZ Ifjú Gárda­képzésben. A selyemgyár klubja évente két-három al­kalommal rendez lövészetet. A nagyközségben működő MHSZ-klubok mű­ködésének anyagi-technikai feltételei biztosítva vannak. Van Tolnán MHSZ-székház, amely otthont ad többek kö­zött a gépjárművezető-kép­zésnek, különböző összejö­veteleknek, rendezvények­nek, valamint a fokozatosan egyre eredményesebbé váló modellezésnek. Elkészült a tolnai kispuskalőtér fedett lőállása, így a nagyközség korszerű építménnyel ellá­tott lőtérrel rendelkezik. Két éve napirendre került a mö- zsi lőtér építése is, ám anyaghiány miatt nem kez­dődhetett meg. Most a vég­rehajtó bizottsági ülésen ígéretet tett a nagyközségi tanács elnöke — lévén a pénzügyi fedezet biztosítva, az MHSZ-aktivisták pedig vállalták az építéshez a tár­sadalmi munkát —, hogy fnég ebben az évben elké­szülhet az épület. A nagy­községet ellátta az MHSZ egy honvédelmi akadálypá­lya fémszerkezetével. Bizto­sítani kell a berendezés megfelelő, bekerített helyre való telepítését — erre is hamarosan sor kerül —, ez­zel megoldódik a klubok és az iskolák felkészülése az összetett honvédelmi ver­senyekre. Az MHSZ tolnai tisztség- viselői rendelkeznek tapasz­talatokkal, a szükséges poli­tikai és katonai ismeretek­munkát, feleslegessé teszi az üreg beomlását meggátló zsa­luzást, mélyebb helyeken pe­dig a talajvíz-betörést, illetve az ezzel kapcsolatos szivaty- tyúzást. Ugyanakkor az alap­készítés ideje a korábbinak egyharmadára, egynegyedére csökken További előny az anyagtakarékosság: egy nagy­méretű lakóház síkalapozásá­hoz másfél ezer köbméternyi sóder szükséges, a cölöpala­pokhoz 200—300 köbméter elegendő. Jelentős ez Szeged környékén, ahová több száz kilométerről szállítják a só­dert. A következő hónapokban Fejér, Szolnok és Borsod megyei építkezéseken is ki­próbálják az új módszert. Ózdon hamarosan két, egyen­ként tízemeletes lakóházat alapoznak ilyen módon. (MTI) licenc több mint százféle gyújtógyertya konstrukciós leírását adja. Első lépésként, az elmúlt esztendőben, a hazai utakon futó gépkocsik­ban használható gyertyák előállítását kezdték meg. Ezek már kaphatók az üzle­tekben. A gyárban az idén már 10 millió gyújtógyertya készül, s ennek a felét kül­piacon értékesítik. (MTI) kel, munkájukat az önzet­lenség és ügyszeretet jel­lemzi. Gondot okoz, hogy sok esetben egyedül, maguk­ra utalva kell sokirányú te­vékenységüket végezni. Mint a végrehajtó bizottság állást foglalt, helyes az, hogy ál­talában kétévenként beszá­moltatja a klubvezetőt az irányító pártszervezetet, vala­mint az is, hogy a két üzem­ben évek óta gyakorlat a pártmegbízatások értékelése­kor az MHSZ illetékeseinek megkérdezése az érintett ak­tivista tevékenységéről. Ám nem szabad a segítésnek- irányításnak csak ezekre korlátozódnia, annak folya­matosnak * kell lennie. A klubtanácsok, mint a klubok demokratikus irányító szer­vei, alapvetően megfelelnek a követelményeknek, de munkájukat rendszeresebbé, tartalmasabbá kell tenni. Az eddiginél több segítséget kell, hogy adjanak a párt- szervezetek a kádergondok megoldásához. A közigazgatás átszervezé­sével Tolna megyei irányí­tású nagyközséggé vált. En­nek következtében szüksé­ges a nagyközségi MHSZ- vezetőség létrehozása, amely majd irányítja, koordinálja a klubok működését. Létre kell hozni a területi klub tartalékos-szakosztályát. El­készíteni a már említett honvédelmi akadálypályát és befejezni a mözsi lőtér épí­tését. Mindegyik klubban fokozott figyelmet fordíta­ni a tagszervezésre és az utánpótlás-nevelésre — kü­lönös tekintettel a rádiós­szakosztályra. Teljes csapa­tokkal részt venni minden klubnak a versenyeken és szakági rendezvényeken. To­vább javítani az iskolák, el­sősorban a honvédelmi jel­legű szakkörök patronálását, a tantervi és tanórán kívüli honvédelmi nevelés és fel­készítés segítését. Nagyköz­ségi és klubszinten megszer­vezni a szocialista verseny­mozgalmat a felszabadulás 40. évfordulója, valamint a párt XIII. kongresszusa tisz­teletére. Ezeket ielölte mes — a------------- honvédelmi neve­lő munka eredményesebbé té­tele érdekében — feladatul a végrehajtó bizottság. J . J. • • Ünnepelt a dobrokozi takarék­szövetkezet Idős szövetkezeti alapító tagok, az igazgatóság és fel­ügyelő bizottság tagjai, s a szövetkezet dolgozói gyüle­keztek azon a tanácskozáson, amelyen Katus Gyula, a ta­karékszövetkezet elnöke meg­emlékezett a döbröközi taka­rékszövetkezet megalakulásá­nak 25. évfordulójáról. Az alakuláskor 136 tagja, 13 000 részjegyalapja, az év végére 187 000 Ft betétállománya és 72 000 Ft kölcsönállománya volt a szövetkezetnek. A 25 év alatt a szövetkezet dina­mikusan fejlődött, s ma már 8 ezer tagot, 1,3 millió Ft részjegyalapot mondhat ma­gáénak. A betétállomány meghaladta a 85 millió fo­rintot, kölcsönállománya a 25,5 milliót, nyeresége 1983- ban több mint 1 millió forint volt. Az elmúlt 25 év alatt a szövetkezet és a szövetke­zet dolgozói többször része­sültek megyei és országos dicséreten, többen kaptak ki­tüntetést. Ez alkalommal dr. Kálmán Gyula, a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöke Katus Gyula elnöknek átnvúitotta a „Kiváló Dolgozó” kitünte­tést, s a vele járó pénzjutal­mat, Vidóczi László, a dom­bóvári Városi Tanács elnöke pedig a városi tanács elisme­rését tolmácsolta. SZOBOSZLA1JENŐ Alapozás - fél költséggel Űj típusú gyújtógyertyák HÉTRŐL HÍRRŐL Jócskán bent járunk a nyárban és nin­csen nyár. Szomorú, főleg azoknak, akik­nek ebben az időszakban van beutalójuk, vagy már végig is dideregték a két hetet. Az év huszonkettedik hete nem kedve­zett nekünk. Hol esett az eső, hol csak ké­szülődött. Az a baj, hogy örülnünk kell, kellett a csapadéknak, mert a földek még mindig, mint a szivacs, magukba szívják az éltető nedveket. De a növényeknek a napsütés, a meleg is kellene. Az öröm és a bánat keveredik egymással... Ugyanígy voltám a héten az újságolva­sással is. örültem, amikor egy-egy tudósí­tást olvashattam a kitüntetések átadásáról. Mert a szűkebb, a kis haza sikere nemcsak pár száz embernek öröm, hanem mind- annyipnknak. Büszkeséget jelent a duna- földvári Aranykalász, a felsőnánai Kossuth Termelőszövetkezet sikere, a bátaszékiek, a gerjeniek nemzeti zászlaja. Bosszankodásra is volt ok. Mert felmegy az emberben a „pumpa”, amikor gyermek­napon a serdülők labdarúgómeccsén a já­tékosoknak nem az ellenfelet kell legyőz­ni, hanem a játékvezetőket. Vagy akkor is, ha megyénk „legvizesebb” községe, Tolna nem tud mit kezdeni „nemzeti” kincsé­vel . . . Szóval öröm és gond is volt ezen a héten. De az élet valahogy így megy . . . Gyermeknapi vereségek Ezeken a hasábokon nem szoktunk sport­tal foglalkozni. Főleg labdarúgással. Okunk is van rá. Ez a sportág ma a szurkoló ide­geire rosszabb hatással van, mint az összes civilizációs betegség együttvéve. Ebbe még a régen kidobott DDT-port is belesorolom... Ami a labdarúgópályáinkon történik, az életünk része. Túlzott általánosításokat nem szabad levonni a helyzetből, mert az sem igaz. Tehát nem olyan a társadalom, ami­lyen a labdarúgás . . . Történt pedig az, hogy vasárnap a Szek­szárdi Dózsa serdülő- és ifjúsági labdarúgói Baján szerepeltek. Ezeken a mérkőzéseken — takarékossági okokból is — helyi já­tékvezetők a mérkőzés bírái. Ez utóbbi tényt sok esetben a végeredmény is mutat­ja. Baján egyértelmű volt. Itt nyerni a vendégcsapatnak lehetetlen. Nem is aka­rom tovább minősíteni a játékvezetők te­vékenységét ... A legfontosabb, hogy ezt a részrehajló bíráskodást jól tűrték a szek­szárdi fiatalok. És ez a lényeg ... Mert az életben is vannak olyan helyzetek, amikor az embernek tűrnie kell, amikor kénytelen elviselni másokat, az olyan embertársakat, akik igenis megkeserítik életünket. Nem azt mondom, hogy örülnünk kell annak: ezek a fiatalok legalább megtanulják, hogy nem is olyan egyszerű az élet! Hogy nehézsé­gek, keservek és kínlódások árán lehet csak élni... Nem, mert ezzel felmenteném azokat a játévezetőket... mintahogy fel­mentést adnák sokan mások az ilyen cse­lekedetekre. Azt mondják: ki az az ökör, aki ennyi pénzért tisztességes .. . Ezek az emberek általában máskor is azt mondják: ki az az ökör, aki ennyi pénzért. . . Amikor az ember elvállal valamit, akkor egyben aláírja, hogy azt a feladatot — já­tékvezetés, újságírás, esztergálás, utcasep­rés — tisztességgel végzi. Arra már nincs joga, hogy azt mondja — később — ezért a pénzért ebből a feladatból csak ennyit vagyok hajlandó ... A játékvezető vállalta, hogy két csapat mérkőzését elbírálja .. . Meccs közben nem jogos azon gondolkodni, hogy honoráriuma csak kétszáz forint. Ezt tette volna a mér­kőzés előtt és akkor, ha kevésnek találja, ne vállalja. Gondolom, hogy ez utóbbi vélemény az élet más területére is érvényes. A legszebb lehetne... Szabad-e elherdálni kincseinket? Mert az előbbi példánkban is az a szörnyű, hogy a fiatal labdarúgók esetleg előbb feladják, mint kellene... I Ugyanígy vagyunk a tolnai holt Duna- ággal. A megye, sőt az ország egyik leg­szebb, leglátogatottabb kirándulóhelye le­hetne. Helyette van intenzív haltenyésztés, valamint libatenyésztés. Nem ez a gondom. Gazdaságpolitikai újságíró lévén, tudom, hogy erre feltétlenül szükség van. De azt nem hiszem, hogy a halászati szövetkezet csak — „hasznosításra kaptuk a vizet” — addig gazdája a víznek, míg abból halat tud fogni. Azt sem hiszem, hogy bele kell tö­rődnünk abba: hogy a faddi térségben a HÉTRE HÍRRE A tolnai holtáig, amelyből látszik, hogy itt évek, évtizedek óta nem történt semmi... libatenyésztés miatt erőteljesen nitrátoso- dik a víz ... Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy a két gazdálkodó egység a felelős a vízért. De, azt vártam volna a május 30-i lapunkban nyilatkozó vezetőtől, hogy elmondja azt is: mit tettek a vízért az intenzív haltenyésztésen kívül. Nem mondta ... Talán semmit? Azt sem akarom mondani, hogy keressük, kutassuk és büntessük meg azokat, akik fe­lelősek azért, hogy ez a nemzeti kincs — mert a termőföld mellett, a víz is az — ebek harmincadjára került. Kár lenne a múlt­ban kutakodni, de azt mondom, hogy sür­gősen meg kell keresni annak lehetőségét, — még a népgazdaság mai helyzetére sem szabad apellálni —, hogy a tolnaiak miha­marabb régen volt gyönyörű holt Duna- ága ismét olyan legyen, hogy abban úszni, fürödni, a partján sétálni, pihenni, viken- dezni lehessen. Azt hiszem, ebben egyet­értünk minden tolnaival... csak ne a ki­búvót keressék azok, akiknek hivatali kö­telessége ez ügyben lépni, óriásit lépni, úgy, hogy az a közösség számára is meg­nyugtató legyen. Örülnünk is kell... Értékeink megőrzése közös ügyünk. Ér­vényes ez a szekszárdi platánsorra, a volt zsinagógára és a még ezután létrehozandó kincseinkre. Mert én azt gondolom, hogy a volt zsinagógából átépített Művészetek háza kincs — kincs volt és a jövőben is az lesz. Ugyanilyen érték a munkásotthon. La­punkban nem teljesen szabályosan a szak- szervezeti művelődési házat mi önkényesen munkásotthonnak írjuk. A szabályok ezt nem teszik lehetővé. De, mit érnek a sza­bályok, ha azok rosszak? Legyen Szekszár- don munkásotthon, Várongon pedig pa­rasztok háza. Nem az elnevezésen van a hangsúly. Az legyen a végső érv, hogy pár hónap múlva a szakszervezeti kultúrház legyen mind­azoknak az otthona, akik szeretnének be­szélgetni a földszinten lévő klubban, vagy sakkozni, kártyázni . . . Érjék el azt, hogy az ingázók, abban az egy vagy két órában, míg vonatra várakoznak, érezzék magukat otthon a könyvtárban, vagy az előadóte­remben, vagy egy kiállítás alkalmával.. . Befejezésül pedig vegyünk példát a fecs­kékről, akik napokig, hetekig építik fészkü­ket ... erre mi emberek is képesek va­gyunk, de a fecskék meg is őrzik értékei­ket . . . nagyon sokszor mi erről elfelejtke­zünk. Mert érték az a fiatal futballista is, aki hetente öt alkalommal edz, hogy va­sárnap szórakoztatni tudja a közönséget, érték a hal és a liba is, de közben nem sza­badna elfelejtenünk, hogy a víz még annál is többet ér. Érték a fa, a műemlék, a kultúrház . .. És mind a miénk. A csivitelő példakép-madaraink hozhatná­nak már egy kis nyarat is ... HAZAFI JÓZSEF Fotó; Gottvald Károly.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom