Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-13 / 111. szám
1984. május 13. / TOtNA 'ŐÉPÜJSÁG 3 Külkereskedelmi tanfolyam A megye szövetkezeti ipara évről évre növeli exporttermelését, és csaknem minden évben újabb szövetkezetek „lépnek be” az exportálók sorába. Ma a szövetkezetek háromnegyede exportra is termel, és ez a tevékenység — mind mennyiségét, mind a múlt évi növekedést tekintve — a tizenkilenc megye „rangsorában” az első helyre teszi a Tolna megyei szövetkezeti ipart. Ezért szükséges, hogy a szövetkezetek külkereskedelmi ügyintézői rendszeresen „karbantartsák”, . felújítsák ismereteiket, megismerkedjenek az újabb és újabb jogszabályokkal, módszerekkel. Korábban az ilyen továbbképzést központilag oldották meg, most azonban szükségesnek látta a KISZÖV, hogy itt, a megyében szervezzék meg a továbbképzést, ily módon az előadónak felkért szakemberektől alaposabb, mintegy „testre szabottabb” válaszokat is kaphatnak problémáikra. A Külkereskedelmi Minisztérium és a Külkereskedelmi Főiskola készséggel vállalta a segítést, biztosítva a szakembereket az előadá- sokhoz-konzultációkhoz. Az egyhetes tanfolyamot Tengelicen, a megyei tanács oktatási és továbbképzési központjában tartották meg, részt vettek rajta nemcsak a szövetkezetek, hanem néhány megyei vállalat külkereskedelmi ügyintézői, valamint több szövetkezeti vezető is. Előadást tartott többek között Deák János, a minisztérium főosztályvezető-helyettese; a termelő- és külkereskedelmi vállalatok együttműködési formáiról, dr. Mester Irén, a Külkereskedelmi Főiskola docense; a külkereskedelmi technikáról, árügyletekről, a biztosítások fajtáiról, a külkereskedelemben érvényesülő szokásokról és szokványokról, dr. Dalmadi György, a minisztérium jogi főosztályvezetője; a külkereskedelmi jogról, dr. Sajósiné dr. Kovács Magda, a főiskola adjunktusa; az alkalmazható fizetési módokról, dr. Patkó András, a minisztérium pénzügyi osztályvezetője; aktuális pénzügyi és árképzési kérdésekről, dr. Zelkó Lajosné, a külkereskedelmi szervezet jövőbeni felépítéséről. A hét végén kerekasztal- beszélgetéssel zárult a tanfolyam, melyen Rekettye Gábor, a TANNIMPEX igazgatóhelyettese, Selmeczi Iván, a HUNGAROCOOP vezérigazgató-helyettese és Hagyák Miklós, a KONSUMEX osztályvezetője válaszolt a kérdésekre. A tanfolyamzáró bcszélgclcs SZOT-üdülök Felkészülés a vendégfogadásra Az idén a SZOT-üdülők megközelítően 400 ezer vendéget fogadnak. A főidény kezdetén az üdülők többsége kicsinosítva, rendbe hozva, jól felkészülten várja a vendégeket. Az ország 201 SZOT-üdülő- jének felújítására, az épületek korszerűsítésére az idén 180 millió forintot fordítanak. A cél, hogy az üdülőépületek minél magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtsanak az ott pihenőknek; egyre csökken az alacsonyabb komfortfokozatú üdülők száma, és ezzel párhuzamosan mind több az I. kategóriájú létesítmény. Jó néhány épületet soroltak az I/A kategóriába, ezekben (napi 5 forint) árkülönbözet fejében a legszínvonalasabb szolgáltatásokat nyújtják, többnyire különleges természeti környezetben. Az idei felújítási munkálatok közül kiemelkedik a haj- dúszoboszlói Béke üdülő koi- szerűsítése. A több mint két évig tartó, 84 millió forintot igénylő építkezés során valamennyi szobát komfortosí- tották, s bővítették és korszerűsítették a gyógyászati részleget is. Húszmillió forintba került a soproni Csepel üdülő épületeinek felújítása: harmadik kategória helyett az idén már I/A-s színvonalú szobákban fogadják a vendégeket. A Balaton déli partján lévő üdülők korszerűsítésére ebben az évben 60 millió forintot költöttek. A meglévők mellett új SZOT- üdülő is megnyitja kapuit Balatonszéplakori: július 6-tól áll a beutaltak rendelkezésére az 1000 személyes Ezüsi- part üdülő. Három üdülőhajója van a SZOT-nak, ezek közül kettő Bécsbe, illetve Belgrádba viszi a beutaltakat hatnapos turnusokban. A harmadik a Margitsziget mellett horgonyozva fogadja a vendégeket. A vízi járművek kicsinosítva futottak ki a kikötőkből. Valamennyi SZOT-üdülő- ben igyekeznek gondoskodni a vendégek szórakozásáról, a kulturált időtöltésről. Az év során sok ezer programon vehetnek részt a beutaltak, mindenki találhat magának megfelelő időtöltést. Nagy számban szerveznek ismeret- terjesztő előadásokat, egészségügyi felvilágosító programokat, s kirándulással egybekötött helyismereti tájékoztatókat. A nyári hónapokban, amikor különösen sokan töltik szabadságukat az üdülőkben a szokásos rendezvények mellett időszaki programokat kínálnak. A Balaton-partján például, ahol az üdülők zöme csak nyáron tart nyitva, tartalmas, színvonalas rendezvények, műsorok várják az üdülőket. Egyebek között hajókirándulásokat szerveznek Tihanyba, Badacsonyba, Siófokra és Füredre. Autóbuszos túrákat indítanak Belső-Somogyba, Hévízre, és Keszthelyre. Az üdülőkben fellép az Operettszínház és a miskolci színház társulata, továbbá a Somogy tánc- együttes. Külföldi vendég- művészek, NDK-beliek, lengyelek és szovjetek is szórakoztatják a beutaltakat. A gyerekekkel is törődnek; mesefilmeket vetítenek, vetélkedőket rendeznek, s például megtanulhatják a bábkészítés fortélyait. Több helyen megszervezték az úszásoktatást, és a rendszeres napi sportolást. Az idén először a beutaltak a szobakulccsal együtt megkapják a két hét kulturális programját. Paks, a fiatalok városa Az első pillanatban az ember úgy foglalja össze a látottakat, hogy „érdekes”. Azj tán, némi tűnődés után rájön, hogy természetes. Mármint az, hogy Pakson, az óváros napközben csöndes, alig járnak az utcákon. Viszont az új lakótelep élete igencsak mozgalmas és hangos. „Lent” csak azok vannak az utcán, akik a környéken laknak, s már jórészt nyugdíjba mentek. Igyekeznek a boltokba, az orvosi rendelőbe, vagy valamilyen ügyes-bajos dolgot szeretnének elintézni. Viszont „fönt” már-már tumultuózus jelenetek játszódnak az üzletekben, a játszótereken, sokada- lom az utcán is. Kismamák egy-két gyerkőccel. — Decemberben jöttünk ide Zalából — mondja Herman Zoltánná, s szorosan fogja a kétesztendős fekete szemű Márk kezét, nehogy elszaladjon. — A második gyereket júliusra várom — simítja meg büszkén a pocakját. — Éddig IBUSZ-la- kásban laktunk. Két hete pedig beköltöztünk a... mondjuk sajátba. Szóval ez itt úgy van, hogy Pakson viszonylag gyorsan lehet lakáshoz jutni, öt évig lakbért fizetünk, s ha maradunk, akkor kezdjük törleszteni, azaz akkor átminősül a lakás. Fiatal házasoknak ez nagyon jó megoldás, segíti a letelepedést. Férjem egyébként üzembe helyező mérnök, én pedig adatrögzítő vagyok. Tehát a gyes után én is el tudok helyezkedni Pakson. — Mi a véleménye a fiatalok szórakozási, kulturálódási lehetőségéről? — A művelődési központ színes rendezvényekkel állandóan nyitva áll, van sportolási lehetőség, könyvtár... Ha valaki le akarja kötni magát, annak sikerül. Ezen kívül a társasházak lakói is összemelegednek, a gyesen levő kismamák közösen csinálnak programot, no és ha valami gond van, bármikor átléphetünk egymáshoz. — Hova tartanak? — Le a „faluba” — ezt mi így mondjuk — tanácsadásra. Egyébként másért nem is kell lemenni. Van itt orvosi rendelő, üzletek, szolgáltató- ház... szóval minden. «■■■ Nem állom meg, bemegyek néhány lépcsőházba. Mondjam, hogy ezzel megint érdekes megfigyelésre tettem szert? Pedig így van, annak ellenére, hogy egészen mást lehet hallani. Persze, a szóbeszéd... A lépcsőházak általában tiszták, rendezettek. A legtöbb helyen virágok, egy-egy plakát, faliújság. Kislány jön le a lépcsőn ugrálókötéllel. Mint elmondja, most volt hatéves. Anyukájával és kistestvérével van itthon. Nem „lóg” az oviból, hanem beteg volt, s a héten még otthon tartják. — Az is a mi virágunk — mutat egy szép aszparáguszra. A lakótelepi házak lépcsőházai közül az OTP-sekét megfelelő rendben maguk a lakók takarítják, másutt pedig a házfelügyelők végzik ezt a munkát. Most pedig elnézést kell kérnem az olvasóktól, ugyanis meglehetősen sok számot írok le. De a számok beszédesek, és sorra azt bizonyítják, hogy Paks a fiatalok városa, s hogy pontosan ezért milyen változásokon ment át az elmúlt esztendőben. Egyébként a számok frissek és pontosak. Aki adta, illetve összeállította, dr. Veis Béla, a városi tanács titkársági osztályvezetője. A nulla és tizennégy éves közöttiek száma 1980-ban 4137 volt, most 5100. A 15 és 30 év közöttiek száma 8526- * ról több mint tízezer-háromszázra emelkedett. Hatvan éven felüliek — szintén 1980-ban — 2261-en voltak, most pedig 2490-en vannak. Az összes lakók száma négy A lakótelepi óvoda délután Lejárt a „munkaidő” Szakkörre várva a művelődési központban — Az árak is elfogadhatóak — mondja a fürdőruhák között válogató fiatal hölgy. Poór Károlyné, az üzlet vezetője pedig így: — A városi tanács hirdette meg ezt az üzletet. A MÖDI azért pályázott, mert biztos volt a sikerben. Mármint abban, hogy az itt élő fiataloknak sokat jelent majd az üzlet. Van gyártóüzemünk, ezért az olcsóság. Előny az is, hogy egy-egy termékből mindössze 8—10 darabot kapunk, tehát nem „egyenruhát”, hanem szinte egyedi darabokat árusítunk. Forgalom? Nem panaszkodhatunk, sőt... Örömmel vették az emberek, hogy „idegen áruként” behoztuk a lakástextilt, szőnyeget, mert így nem kell lemenniük az óvárosba. Az óvárosba, ahol az Ifjúsági és úttörőház sokszínű programokkal várja a betérőt, de nincsen ez másként a lakótelepen sem, ahol a szórakozásról, a szabad idő kultúrált eltöltéséről a Munkásművelődési Központ gondoskodik (gondoskodna!). Győri Bertalanná Gerendái Klára a módszertani előadó sok gondot sorol: — Pedagógus vagyok, s rajongásig szeretem a fiatalokat. De mit mondhatnék arra, hogy a ház képes-e eleget tenni az igényeknek? Jó részt nem, de nem is akarunk. Ugyanis még mindig sok az olyan tízen- és hú- szonéves, aki a diszkóban, a beatkoncertben és a hangoskodásban látja a szórakozást. Például a folyóiratolvasóban összeégetik, eltépik az újságokat, elrontják a különböző elektronikus játékokat... egyáltalán nem tudják kultúráltan használni a házat. Mi pedig miattuk nem vagyunk hajlandóak leszállítani az igénynívót. Kialakított követelményrendszerünkhöz szeretnénk tartani magunkat. Később arról beszélgetünk, hogy a dekádrendszerben dolgozó, igen jól kereső és munkásszálláson lakó fiatalokkal szinte senki nem törődik a hat szabadnapon, őket gyámolítani, nevelni és tanítani kellene. A művelődési központban persze másként is „zajlik” az élet. Igen sok szakkör és tanfolyam működik telt házzal, az adminisztrátorképzés is sokakat, vonz. De most már az esti előadásokra egyre több fiatal házaspár is eljut, mert kezdenek összerázódni a lakókollektívák, ahol a kismamák egymás között megszervezik a pótmama-szolgálatot. V. HORVATH MÄRIA Fotó: Bakó Jenő év alatt 19 509-ről 24 89ŰTre nőtt. Az utóbbiból az állandó lakosok száma: 18 653. A három általános iskolába közel 2800 tanuló jár, őket (101 tanteremben) 184 pedagógus tanítja. A hét óvodában 67 szakképzett óvónő foglalkozik az 1016 gyerekkel, s mindössze 18 óvodai felvételi kérelmet utasítottak vissza. Az öt .bölcsődébe 328 kicsi jár, viszont az „elutasítottak” száma 117. A fiatal nők elhelyezkedési lehetőségéről dr. Veis Béla a következőket mondja: — Sajnos, gond van. Az atomerőmű építésével párhuzamosan itt nem épült háttéripar, mint például annak idején Kazincbarcikán, vagy Komlón. Pakson csak a konzervgyárban és a ruhaipari vállalatnál van a nők számára munkalehetőség. Viszont az asszonyok elsősorban adminisztratív munkakörben helyezkednének el. Sokan bejárnak Szekszárd- ra dolgozni. Megjegyzem, hogy minderről tájékoztattuk az itt letelepedni vágyókat. Meglepetés így senkit se ért. A lakásépítésekkel kapcsolatban egy friss hír: hetek kérdése, s átadják a negyven úgynevezett előtakarékos garzonlakást a fiatal házasoknak. ök öt éven belül kapnak nagyobbat. Véglegeset. Milyen jelei vannak annak, hogy a Pakson munkát vállalt, az ország minden részéből érkezett fiatalok végleg letelepednek? Sokan vásároltak, illetve béreltek földet tartós használatra, sőt hétvégi házat is építettek már. Többen családi ház építésén gondolkodnak. És igen sok azoknak a száma, akik rendszeresen társadalmi munkáznak, ezzel bizonyítva, hogy megérkeztek, magukénak érzik a várost. Otthon vannak benne. A boltokat járva meglepődöm. Igen, már megint. Imponáló az árubőség. A csemegeüzletek polcai roskadoznak : bébiételek, konzervek és sok más áruféleség megfelelő választékban. Míg korábban kissé akadozott a felsőruházati termékekből az ellátás, mára ez se gond. Több, divatos árut kínáló butik nyílott, de a MÓDI divatkereskedelmi vállalat üzlete is szemet gyönyörködtető holmikkal várja a vásárlókat. És, ami a legfontosabb:
