Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-13 / 111. szám
A ^rEPÜJSÄG 1984. május 13. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Inzulin cukorbetegeknek Egy tolnai olvasónk, Nagy Józsefné leveléből idézünk: „Tolna nagyközségben nagyon sok a cukorbeteg öreg, egyedülélő ember, aki inzulinra szorul. Tolnán van két gyógyszertár, az egyik a községben, a másik az újtelepen. Az inzulint csak a szekszárdi gyógyszertárban lehet megkapni receptre. Akinek nincs hozzátartozója, annak mindig meg kell kérni, valakit, hogy hozza el az inzulint.” Kérdése: Miért nem lehet a tolnai gyógyszertárban megkapni a gyógyszert, hiszen a recept névre szóló! Kérdését a Tolna megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályához továbbítottuk, ahonnét Papp Ferenc megyei főgyógyszerész az alábbi tájékoztatást adta: Magyar gyártmányú inzulinkészítmény a megye ösz- szes közforgalmú gyógyszer- tárában van, a két tolnai gyógyszertárban is kapható. Az importált inzulinkészítmények forgalmazását, rendelését és kiadását az egészségügyi miniszter 33/1976. (Eü. Ki 23.) Eü. M. számú utasítása szabályozza. Az egészségügyi miniszter kijelölte azon gyógyszertárakat is — megyénként egy gyógyszertárat —, amelyek a külföldi inzulinkészítményeket forgalomba hozhatják. Tolna megyében a 11/1 számú szekszárdi gyógyszertár került kijelölésre. Szekszárd, Széchenyi u. 68. A betegeknek nem kell személyesen a gyógyszerért beutazni — a felírt vényt postán kell eljuttatni a nevezett gyógyszertárba — és a gyógyszertár utánvéttel minden hó 10-ig a gyógyszert a betegek címére megküldi. Tekintettel arra, hogy import gyógyszerről van szó — egy vényre csak egy hónapra szükséges mennyiség írható fel. Háztáji föld juttatása Háztáji földdel kapcsolatos problémával fordult szerkesztőségünkhöz özv. Kocsis Ferencné Tengelic- szőlőhegyi olvasónk. Azt írja, hogy a helyi téesznek megalakulása óta tagja, mely később egyesült a tengelici termelőszövetkezettel. A megalakuláskor valamennyi tag átadta földjeit a téesznek. „Most ezekből a régi földjeinkből akarnak nekem visszaadni egy darabot, mint háztáji földet — írja —. A terület már éveken keresztül parlagon hevert”. A továbbiakban azt írja, hogy nem tudja a földet megmunkálni, mivel munkaképtelen és szívbeteg. A szövetkezeti döntőbizottság kérelmét elutasította: .......azzal, hogy a f öld nekik nem kell, nekem vissza kell vennem háztáji részként”. Horváth József, a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkárától a következő választ kaptuk: A mezőgazdasági szövet- keztekről szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 81. paragrafusa értelmében „A háztáji föld területébe be kell számítani a tag személyi tulajdonában álló földet...” Figyelemmel arra, hogy személyi tulajdonában 5027 négyzetméter területű föld van, háztáji juttatásra — mivel a hivatkozott jogszabály értelmében be kell számítani ezt a területet — nem jogosult. Kriptanyitás hatósági engedéllyel Szerkesztőségünkhöz küldte levelét Kiss István simon- tornyai olvasónk, amiben azt panaszolja, hogy Simontor- nya nagyközség lett ugyan, de ügyeiket intézni Tamásiba kell utazniuk. Ugyanis: „Simontornyán, ha valaki meghal, s kriptája van, azt a tamási orvos engedélyezi, hogy ki lehessen nyitni. Miért nem lehet ezt helyben intézni.” Dr. Szügyi Gyula, a Tolna megyei Tanács egészség- ügyi osztályának helyettes vezetője kivizsgálás után tájékoztatta szerkesztőségünket: A temetőkről és a temetkezési tevékenységről a 10/1970. (IV. 17.) ÉVM—Eü. M. számú együttes rendelet intézkedik. A rendelet 37. paragrafus (1) bekezdése szerint „a sír, vagy sírbolt felnyitását az elhunyt közeli hozzátartozója, vagy az kérheti, aki az eltemetésről gondoskodott. Ezt indokolt esetben az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő engedélyezi”. A halottszállítással kapcsolatban ugyanezen rendelet 40. paragrafus (1) bekezése a következőképpen rendelkezik: „Ha a halottat más helységbe, vagy külföldre kívánják szállítani, a szállításhoz annak az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelőnek engedélye szükséges, akinek működési területéről a halottat el akarják szállítani”. Mint a rendelet idézett részei mutatják, mind a kriptanyitáshoz, mind a halottszállításhoz az állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő engedélye szükséges. Közegészségügyi-járványügyi felügyelő csak a megye városaiban működik, ez az oka annak, hogy Si- montornyáról Tamásiba kell utazni ezen ügyekben. Az tény, hogy Simontornyán ez év január elsejével megyei nagyközség lett, de az idézett rendelet ezen településeikre is vonatkozik. A helyben működő orvosok tehát továbbra sem adhatnak ki ilyen irányú engedélyt. T elefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A helyiséggazdálkodásról szól a Minisztertanács 19/ 1984. (IV. 15.) számú rendelete, amelynek hatálya — az ott megjelölt kivételekkel — kiterjed a nem lakás céljára szolgáló elhelyezési igények kielégítéséhez, továbbá az ezzel összefüggő kártalanításhoz szükséges minden helyiségre és telekre. A rendelet szerint az elhelyezési igény kielégítése az elhelyező hatóságok kiutaló vagy engedélyező határozata, illetőleg az arra jogosult felek egymással kötött megállapodása alapján történhet. A jogszabály más rendelkezéseket tartalmaz az állami tulajdonban álló helyiségekre és telkekre, és másokat a nem állami tulajdonban álló helyiségekre és telkekre vonatkozóan. Az előbbi körben kimondja a rendelet, hogy az elhelyező hatóság az elhelyezési igény kielégítése céljára — a jogszabály keretei között — bármely helyiség, illetőleg telek egészét, vagy egy részét igénybe veheti és kiutalhatja, részletesen szabályozza, hogy valamely helyiség mikor vehető igénybe hivatalból történt eljárás során, rendelkezik a használati jog megszerzéséről és megszűnéséről, kimondja, hogy az elhelyező hatósághoz helyiség kiutalása iránti kérelem csak az igénylő által meghatározott, illetőleg az elhelyező hatóság által pályázati rendszer keretében meghirdetett helyiségre nyújtható be. Az elhelyező hatóság az igényelhető üres helyiségekre pályázatot hirdet, a pályázaton résztvevő igénylők közül a használati jogot az szerzi meg, aki a pályázati feltételeknek megfelel, és a legmagasabb összegű igénybevételi díj fizetésére tett ajánlatot. A kiutalás általában határozatlan időre szól. A nem állami tulajdonban álló helyiségekre és telkekre vonatkozó rendelkezések szerint nem állami szerv vagy magánszemély tulajdonában álló helyiséget és telket — ugyancsak a rendeletben megjelölt kivételekkel — az elhelyező hatóság nem vehet igénybe és nem utalhat ki; a tulajdonos azt az elhelyező hatóság határozata nélkül maga használhatja, illetőleg a rendeltetésének megfelelő célra másnak egészben vagy részben bérbe- (albérletbe) adhatja, használatra átengedheti vagy mással elcserélheti. Kihangsúlyozandó, hogy nem állami szerv tulajdoné- bán álló lakás (lakrész) nem lakás céljára lakáspótlás mellett használható fel, s hogy nem állami tulajdonban, nem állami szerv tulajdonában álló üzlet és a hozzá tartozó helyiség bérbeadásához, illetőleg használatra átengedéséhez az elhelyező hatóságnak az állami helyiségekre vonatkozó rendelkezések szerint adott engedélye szükséges. Ugyancsak kiemeljük a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely szerint az elhelyező hatóság a nem állami szerv tulajdonában álló, a tulajdonos részére felesleges (indokolt szükségletét meghaladó) és általa nem hasznosított helyiséget más elhelyezési igény kielégítésére ideiglenes jelleggel igénybe veheti és kiutalhatja. A kiutalás legfeljebb arra az időre szólhat, amíg a tulajdonos a helyiséget nélkülözni tudja. A rendelet 1984. évi október hó 1. napján lép hatályba. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke A patikus piócáival kezdődött... Jubileumi évében továbbfejlődik a MAVAD Hovatovább megszokottá válik, hogy egyes arra érdemes nagyvállalatok önálló exportjogot kapnak. Nemcsak az irántuk megnyilvánuló bizalom jelentkezik ebben, hanem az a jól megfontolt gazdasági érdek is, hogy ezáltal újabb piacokat hódíthatnak meg közvetlenül a termékeiknek és jobb árbevételt tudnak elérni. Újabban olyan népgazdasági ágazatok is bekapcsolódnak ebbe a folyamatba, amelyekről korábban aligha tudtuk ezt elképzelni. Ilyen például a bortermelés, amelynél a felszabadulás óta egy export-import vállalat kezében összpontosult a kereskedelem, de napjainkban már tudunk önálló exportjogról. A másik időszerű példa a magyar vadkereskedelemé. amelyben az elmúlt hónapokban alakult ki teljesen új versenyhelyzet. ÚJ VERSENYHELYZETBEN A dolog érdekessége, hogy éppen az idén ünnepli fél évszázados fennállását a MAVAD, a Magyar Vadtenyésztő és Kereskedelmi Vállalat, amely egyedüli képviselője volt a külföldre irányuló hazai vadkereskedelemnek. Olyannyira, hogy az 1960-as évek közepén a lőtt vad exportja is a Te- rimpextől ide került. Most pedig az idén januártól vadgazdálkodási termékek exportjával más szervek is foglalkoznak. így párhuzamos exportot folytat a Mezőföldi Erdő- és Vadgazdaság, valamint kísérletképpen az év végéig külföldieket - vadásztat hazánkban a Pe- gazustour. Mi tagadás nem éppen örömmel fogadták ezt az új helyzetet a MAVAD-nál. Bizonyos mértékig kátlik, hogy ez hozzájárulna új piacok szerzéséhez, mivel ők jóformán már az egész világot behálózzák. E mellett nem bíznak a magasabb árak elérésében sem, mivel — mint mondják — ebben eléggé élenjárnak már mind a külföldiek lődíjait, mind a vad- gazdálkdási termékeket illetően. Ám meglátjuk mégis mit hoz a jövő! Mindenesetre dicséretükre szóljon, hogy a minap sajtótájékoztatón dr. Báli István, a MAVAD vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a netán kieső árualap pótlására új cikkeket kívánnak fölvenni a vállalat profiljába ás más módokon is törekszenek az újonnan kialakult versenyben helytállni. Mind maguk, mind a népgazdaság hasznára. Már a közeljövő terveiben szerepel a feldolgozási vertikum további bővítése. Konkrétan ez azt jelenti, hogy megkezdték Vecsésen csigafeldolgozó üzem előkészítését, Orosházán pedig szárnyasvad-feldolgozót építenek föl. Ami pedig az új cikkeket illeti: nem tudnak ugyan sokfélét kitalálni, de például megnövelik a hullajtott agancsok eladását, sőt rátérnek a nem közvetlenül a vadgazdálkodás körébe vágó 'árukra. így például díszhalakkal is foglalkoznak maid. vagy bizonyos baromfifélékkel, -amejyek különlegességet jelentetlek a külföldi piacon. Ilyen a hernádi Március 15. Tsz-ben kitenyásztett Hermina csir- kefajta is. amelyet különleges keverékkel táplálnak és ígv sajátosan finom, a házi- csirkéhez hasonló ízt, zamatot kap a húsa. A CSIGÁTÓL A KUTYÁIG Hasznos ötletekben tehán nincs hiány, ennyi eredményt mindenesetre hozott a versenyeztetés. Bár az igazsághoz tartozik, hogy a MAVAD-nál eddig sem lehetett panasz a kezdeményezőkészségre. Erre mutat, hogy helyes piackutatási érzékkel már jó néhány esztendeje észrevették: nagy lehetőségek rejlenek a kutya- és macskaexportban. No, ne gondoljon senki rosszra: nem a külföldi étlapok választékát kívánták bővíteni ezzel, hanem a hazánkban honos híres kutyafajták kedvelőinek akartak kedvezni, hiszen a magyar puli, kuvasz, komondor valóban világhírű barátja az embernek. S ugyanúgy van néhány macskafajtával is, amelyet szívesen vásárolnak az állatbarátok. Az étlapok választékát viszont a csigaexporttal gazdagítják, különösen Franciaországban, az NSZK-ban és Svájcban, ahol különösen nagy a keletje. Nálunk pedig sokaknak nyújt előnyös mellékkeresetet a szezonidőben, mert esy-egy ügyes csigafogó naponta egy mázsát is „összevadászik”. Nem megvetendő jövedelem ez, ha figyelembe vesszük, hogy egy kilóért a MAVAD 13 forintot fizet a gyűjtőknek. így is az éves bevétele csigából 60— 70 millió forint. A különleges exportcikkek közé tartozik a pióca, amelyet még ma is sok helyen hasznosítanak orvosi célokra. Ennek a kis állatkának jelképes szerepe is van a vállalat történetében. A fel- ■-sZabadulás után újjáéledt úáílalat ugyanis 1945-ben egy patikustól átvett és Svájcba küldött piócaszállítmánnyal indult meg újra. Akkor még egyébként az 1934-ben alapított Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi RT égiszében működött, és csak 1949-ben alakult meg — az időközben alapított Apróvad-értékesítő Kft-ből — a jelenlegi MAVAD. Az első külföldi vadászok azonban csak 1956- ban jöttek a közvetítésével hazánkba, hogy azóta már rendszeresen 25 országból érkezzenek. Köztük legtöbben az NSZK-ból. LEGTÖBBET ÉLŐ VADBÓL A MAVAD félévszázados története természetesen elválaszthatatlan a magyar vadgazdaságtól, ami jókora változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, illetve bizonyos átrendeződés ment végbe. A nagyvadállomány a többszörösére növekedett, de a környezeti feltételek változásának a következtében viszont mérséklődött az apróvad mennyisége. A természetes környezet változása követkéztében tűntek el, illetve minimálisra csökkentek néhány évtizede még slágernek számító olyan cikkek. mint a rák. a béka, vagy éppen a pióca. A forgalom mindenesetre dinamikusan fejlődött, főként az elmúlt másfél évtizedben. A legsikeresebb évet azonban tavaly zárták, mintha az idei jubileumot kívánták volna köszönteni ezzel. A tőkés árbevételük 9 1 százalékkal meghaladta még a rekordnak számító 1979. évit is. Ebből a legnagyobb forgalmat az élővad teszi ki, amely a leghagyományosabb cikkük és mintegy egyötödét adia a bevételnek. A két meghatározó: az élő nyúl és az élő fácán. A legnagyobb vásárló Olaszország és Franciaország. A lőttvad exportja is jelentős: az árbevétel 35 százaléka. Dicséretes előrelépés, hogy mind többet exportálnak feldolgozott formában és e célból vadfeldolgozókat építettek. A legújabb a vecsési telep, amely a legkorszerűbb követelményeknek felel meg vaddisznót, szarvast, őzet feldolgozó soraival. L. A tavaly augusztusban épült vecsési telepen dolgozzák föl a vaddisznókat A jubileumi évben is megszólalnak természetesen a vadászkürtök, hogy szívesen látott vendégekként köszöntsék a külföldi puskásokat. Hol tartunk már az 1956-os első év 19 vadászától? Tavaly már több mint 15 ezer külföldi puffantotta vadjainkat, s eredményezte a MA VAD forgalmának több mint 40 százalékát. Közben azzal is öregbítették hírnevünket, hogy két gímszarvas világrekordunkból az egyiket közülük lőtték, egy NSZK állampolgár. A világrekordot már hosszú ideje magyar gímszarvas és dámszarvas tartja, 1965-től 1982- ig pedig a legkiválóbb őzagancsban voltunk rekorderek. Nem jelentéktelen, hogy az elejtett szarvasbikákból évente 60—80 százalék az érmesek aránya. A jubileumi esztendőben van mire visszatekintenie a MAVAD-nak és terveiket ismerve joggal bízhatunk a vadgazdálkodás további fejlődésében, amely a jelenlegi helyzetünkben fontos tényezője a népgazdaságnak. L. Z.
