Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 111. szám ARA: 1,40 Ft 1984. május 13., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) A PATIKUS PIÖCÄIVAL KEZDŐDÖTT (4. old.) EGYENLŐEN? (5. old.) FOGATHAJTÖ- VILÄGBAJNOKSÄG (6. old.) PAKS, A FIATALOK VAROSA (3. old.) Kihez mérjük magunkat? Napjaink gyakran használt fogalmai között vezető helyen áll a versenyképesség. Mondjuk, írjuk, a javí­tását sürgetjük. Tudjuk-e azonban mindig pontosan, mit is jelent a számunkra konkrétan ez a feladat, hogy milyen szintről, hova kell, s mi módon eljutni, milyen minták segítségével? Gyakran hajlamosak vagyunk általánosítva, vagy éppen leegyszerűsítően, esetleg illúziókat táplálva gon­dolkodni a versenyképességről, s ritkán reálisan, aho­gyan az a honi ipar eddig elért technikai, szervezettségi és képzettségbeli szintjén ésszerű. Tucatszámra jelennek meg például a japán és az amerikai elektronikai ipar csodáit, a csúcstechnológiá­val rendelkező legelsők félvezető iparának színvonalát, szervezettségét bemutató írások, s ezek mellett ugyan­csak tucatszámra látnak napvilágot a bírálatok a hazai ipar tehetetlenkedéseiről az elektronikai ágazat fej­lesztésében. E bírálatok rendre-másra megfeledkeznek arról, hogy az amerikai és a japán gazdaság — egyhén szólva — nincs azonos súlycsoportban velünk. Mindkét országban nemcsak a magán-, hanem — és főleg — az állami tőke hatalmas összegei áramlanak az ágazatba, létrehozva — s ez rendkívül meghatározó — a félve­zető ipar mellett ennek roppant fejlesztés-igényű infra­struktúráját: a vegyiparát, amely nélkül nincs integrált áramkörgyártás, a berendezésiparát, a berendezések és műszerek szervizhálózatát, a kutató és gyártó szakem­berek képzésének rendszerét. Ugyanakkor — s ez az előző feltétellel egyenrangúan fontos — nem kellett létrehozniuk az elektronikai ter­mékek -felhasználóinak, megrendelőinek piacát: az USA-ban főleg a hadsereget, a komputer-ipart, Japán­ban a híradástechnikát, az autógyártást. Az amerikai kormány szinte számolatlanul költi a milliárdokat, év­tizedek óta, a fegyverkezésre, s ezen keresztül lénye­gében az elektronikai ipar fejlesztésére. A japánok nem rendelkezvén az ütőképes hadsereg húzóhatásával, a híradástechnika fejlesztésével és a termelés automa­tizálásával teremtettek az elektronikai ágazat számára tekintélyes megrendelői kört. Nem a játékgyártás, és a háztartási computer-tecnika által lett naggyá az USA és Japán elektronikai ipara: hanem a mammut- sorozatokat gyártó fegyver-, illetve híradástechnikai eszközipar elektronikai szükségleteinek talaján; a játékgyártás „melléktermék”. Mit jelenthet akkor a számunkra, ezen a terepen, a versenyképesség? Semmiképp sem azt, hogy törjünk be az amerikaiak űrprogramjába szupergyors integrált áramkörökkel; sem, hogy ütközzünk meg az elektroni­zált japán távközlés és híradástechnika termékeivel; sőt: még a japán és amerikai tőke segítségével a taj­vani és hongkongi zászlók alatt piacra dobott játé­kokkal sem. A honi elektronikai ipar versenyképességének reális célja csak az lehet, hogy a hazai feldolgozó ipar be­rendezéseinek elektronizálását legyen képes termékei­vel ellátni. Versenyképessége az importmegtakarítás lehetőségét teremti meg, illetve az embargó semlegesí­tését. A magyar elektronikai ipar reális célja tehát, hogy az Ikarus, a Medicor, a SZIM, a BHG, a Hajó­gyár stb. gyártmányait tegye versenyképessé a hazai integrált áramkörökkel, mikroprocesszorokkal. Ez a célja a hazai elektronikai fejlesztési programnak. I E programban azonban szoros kölcsönhatásnak kell érvényesülnie. Tudniillik, a hazai elektronikai ágazat úgy lesz képes egyre jobban kibontakozni, amilyen ütemben a hazai feldolgozóipar és az egészségügy, a közlekedés, a távközlés, stb. elektronizálása előre­halad. Tehát, ahogyan nő majd a hazai felhasználói igény, amelyet az integrált áramkör-gyártásnak ki kell szolgálnia. Egyik területen sem szaladhat sokkal előbb­re a fejlődés, mint a másikon. (Bár jó lenne, ha mind­kettőn gyorsulna. S ha például a MÁV, a Posta és egy- egv nagy vállalat hajlandó lenne a műszaki fejlesztést az elektronikai ágazattal együtt tervezni, s esetleg anyagiakkal is beszállni az elektronikai ipar beruhá­zásaiba.) Az elektronizáció előrehaladásához a gyárakban, az egészségügyben, az oktatásban, a közlekedésben stb. meg kell jelennie az igénynek, az új konstrukcióknak, s meg kell izmosodnia annak a szakembergárdának, amely szemléletében, tudásában elősegítheti az elektro­nika alkalmazásának gyorsabb kibontakozását. Ez a társadalmi-gazdasági fejlődés keretében mehet végbe, s nem egy-egy gyár eredményének vagy tehetetlenke­désének függvényeként. A fejlődés mai szintjén, az egyre kiterjedtebb tár­sadalmi munkamegosztás keretei között a vállalatok versenyképessége egyre kevésbé múlik csak az adott gyár munkáján, törekvésein. Gyárak, ágazatok lánco­latának kell előrelépniük ahhoz, hogy a gazdaság, de akár egyetlen üzem versenyképessége tartósan feljebb kerülhessen egy osztállyal. Ezért mindenki külön-külön is érdekelt az egésznek az előrejutásában, kialakításában. A kohászat, az alkat­részgyártó, a késztermék-előállító ne külön-külön akar­jon boldogulni, exportnövelő babérokra szert tenni. Egy teljes termelési lánc versenyképességének össze­hangolt fejlesztése ígér igazán hasznot. Ennek érde­kében ma már korlátlanul lehet önállóan kezdeményez­ve társulásokat szervezni, közös vállalatot alapítani, szerződéseket kötni, csak kezdjük el véfíre kiaknázni a lehetőségeket. GERENCSÉR FERENC Ballagas, 1984 Ballagok Bátaszéken, ahol a gimnázium 65 végzősét Kunos Ferenc igazgató búcsúz­tatta Ismét „kivénült” középis­koláink padjaiból egy kor­osztály és kopogtathat a fel­sőfokú tanintézetek valame­lyikének kapuján az utolsó még középiskolás megmére­tés, az érettségi vizsgát kö­vetően. Megyénk gimnáziumaiban és szakközépiskoláiban az 1983/84-es tanévben a nappa­li tagozaton 1003 leány és fiú végez. Mellettük a gimnázi­um levelező tagozatán 134, a szakközépiskolák levelező tagozatán pedig 323 felnőtt diák tesz érettségi vizsgát. Szakmunkásképző intézete­inkben az idén 1140 általános iskolát végzett ás 48, szak­mát érettségi után szerzett tanuló tehet szakmunkás- vizsgát. A rendes korúak ké­pesítővizsgája előtt az egész­ségügyi szakiskolások, vala­mint a gyors- és gépíró is­kolások közül az idén 95-en állnak. A hét két utolsó napja az említett több, mint kétezer diák bücsúzásától volt me- gyeszerte hangos. A küszöb­ről visszanéző „vén” diákok tartatták magukat a hagyo­mányokhoz. Végigszerená- dozták a ballagást megelőző napon a városok, nagyközsé­gek utcáit az eső cseperészé- sére mit sem adva. Tegnap pedig búcsúztatás­ra földíszített iskolákban foglalták el helyüket, hogy búcsút vegyenek osztályfőnö­keiktől, majd a tanintézet bejárása után fölsorakozza­nak meghallgatni az elköszö­nő szép szavakat és jó taná­csokat a szülők, barátok, di­áktársak koszorújától övez­ve. Elutazott a PRP küldöttsége Elutazott Magyarországról a Portugál Kommunista Párt küldöttsége. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására május 8 —12. között látogatást tett hazánkban a Portugál Kom­munista Párt küldöttsége, Octavio Patonak, a Politikai Bizottság és az Állandó Po­litikai Titkárság tagjának vezetésével. A delegáció tag­ja volt Edgar Correia, a Po­litikai Bizottság póttagja és Manuela Bernardino, a Köz­ponti Bizottság munkatársa. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára fogadta Octavio Patot és a portugál pártküldöttség tagjait. A delegációval Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára folytatott megbeszé­léseket. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozókon tájé­koztatták egymást a két or­szág helyzetéről, az MSZMP és a PKP tevékenységéről, időszerű feladatairól. Az egyetértés és a közös ügy iránti felelősség szellemében véleményt cseréltek a nem­zetközi élet, valamint a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom fontosabb kér­déseiről. Áttekintették a két párt hagyományosan szoros baráti kapcsolatait, és köl­csönösen kifejezték készsé­güket az együttműködés to­vábbi elmélyítésére. A Portugál Kommunista Párt küldöttsége szombaton délelőtt elutazott Budapest­ről. A vendégeket a Ferihe­gyi repülőtéren Kovács László, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. BT-határozat Ciprusról Országos döntő "Magyarország az én hazám Műveltségi verseny szakmunkástanulóknak Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken este 13 szava­zattal egy ellenében (Pa­kisztán) és egy tartózkodás­sal (Egyesült Államok) el­ítélte az észak-ciprusi török sza-kadár állam létrehozását, valamint Törökországnak azt a lépését, hogy nagykövetek cseréje révén elismeri e tör­vénytelen államot. A testület e döntésével síkra szállt a szigetország független, szuverén, terüle­tileg egységes, el nem köte­lezett politikát folytató ál­A libanoni nemzeti egy­ségkormány kétnapos tanács­kozás után sem volt képes elejét venni a polgárháborús összecsapások kiújulásának. Szombatra virradóan ismét heves tüzérségi párbaj zaj­lott le a jobboldali vezetésű kormányhadsereg és az el­lenzéki fegyveres alakulatok között a hegyvidéki Szűk el- Garbnál, valamint Bejrút dé­li külvárosában és központ­jában. Két személy életét vesztette, tízen megsebesül­tek. Az estéről estére kiújuló harcok hátterében az húzó­dik meg, hogy a kormány ülésén éles ellentétek tá­madtak a hadsereg átszerve­lamként való fenntartása mellett. A dokumentum fel­szólít minden államot, hogy ne ismerje el a szakad ár köztársaságot és az ENSZ főtitkárának további erőfe­szítéseit sürgeti a ciprusi probléma rendezése érdeké­ben. A Biztonsági Tanács ha­tározata nem tartalmazza a ciprusi kormánynak azt az eredetileg szorgalmazott kö­vetelését, hogy szankciókat léptessenek életbe Ankara el­len. zése körül. Az ellenzéki mi­niszterek olyan egységes nemzeti hadseregért szálltak síkra, amely mentes minden felekezeti köteleléktől és elő­jogtól. A keresztény jobbol­dal hangadói viszont ragasz­kodnak a felekezeti struktú­ra fenntartásához. Az ellen­zék követelte továbbá azok­nak a törvényerejű rendele­teknek az érvénytelenítését, amelyek rendkívüli hatalom­mal ruházták fel a hadsereg parancsnokát és a hadügy­minisztert bízták meg a leg­felsőbb védelmi tanács veze­tésével. Az új megállapodás alapján a kormány tagjai együttesen alkotják a védel­mi tanácsot. Ismét országos rendezvény színhelye volt a szekszárdi 505-ös ipari szakmunkás- képző intézet. Ezúttal a Ma­gyarország az én hazám el­nevezésű műveltségi verseny országos döntőjét rendezhet­te meg, a korábban hasonló rendezvényekkel már figyel­met keltett iskola. Ezek és az ezekhez hasonló művelt­ségi és szakmai versenyek jelentik a szakmunkásképzés napfényes oldalát, mert az csak az egyik igazság, hogy a diákok egy része gyenge bizonyítvánnyal érkezik és a szakmunkásképzőben sem je­leskedik, a másik fele pedig az, hogy évente igen sokan indulnak és szerepelnek ered­ményesen a szakmai vetél­kedőkön, szavalóversenye­ken, műveltségi vetélkedő­kön. Az Országos Pedagógiai Intézet és a Kulturális Mi­nisztérium hirdette meg a szakmunkásképzők tanulói számára, a Magyarország az én hazám elnevezésű verse­nyét. A döntőbe huszonhá­rom intézet, csapata jutott be, köztük a házigazdák. A csapatok tagjait és fel­készítő tanáraikat már pén­teken fogadták az iskolában, városnézés után a kollégium­ban zenés ismerkedési est volt. Tegnap reggel a Panoráma filmszínházban a verseny té­májához és jelentőségéhez méltóan a Himnusszal nyi­tották meg álversenyt. A vendégeket Babai Zol­tán, az iskola igazgatója kö­szöntötte, majd Póla Károly, a megyei tanács vb. műve­lődésügyi osztályának veze­tője nyitotta meg a versenyt, hivatkozva arra, hogy sze­retni is azt lehet igazán, amit jól, vagy még jobban ismerünk. A műveltségi ver­seny célja a diákok hazaké­pének és ezzel együtt haza­szeretetének tudatosítása, el­mélyítése. Műveltségi ver­seny az elnevezése azért, mert a földrajzi, történelmi, néprajzi ismereteken kívül voltak kérdések, amelyek az adott táj, város, vagy éppen falu, puszta, nagy szülöttei­nek, művészeinek az életére és munkásságára vonatkoz­tak. A megnyitón bemutatott film megyénkről egyúttal se­gédanyag is lehetett a ver­senyhez, az utána következő irodalmi, diaporámás, mű­sor pedig, amely a Vallomás a hazáról címet viselte, meg­adta a verseny alaphangula­tát, és oldotta a feszültséget. Az ötfős csapatok három helyszínen vetélkedtek egy­idejűleg — a múzeumban, a zeneiskolában és az SZMT- székházban — mindhárom helyen az OPI, a minisztéri­um vezetőiből és a megye pedagógusaiból álló zsűri bí­rálta el az azonos kérdések­re adott válaszokat. Búcsú­esttel zárult a verseny. Az értékelésre és az eredmények ismertetésére visszatérünk. Libanoni jelentés Kormányviták és harcok

Next

/
Oldalképek
Tartalom