Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1984. május 26. Képújság 7 Helyünk a világban A Budapesti Nemzetközi Vásáron jártunk... Számítógépek mindenütt - Családi házak fából - Bonyhádi újdonságok Á mi feltűnő, és az előbbieket erősíti: a magyar ipar sok alkatrészt állított ki, egyre több a részegység, ami feltétlenül előnyös, ami azt eredményezheti, hogy a világpiacon olyan gép- és berendezés-rendszerekkel állunk ki, ami csak ránk jellemző, és természetesen megoldható a szervizelés, a szakember- képzés, az alkatrészellátás ... Ehhez azonban a továbbiakban meg kell teremteni — ami nehézkes — a kitermelő, az alapanyaggyártó és a feldolgozóipar összhangját. Mert a nehezen megszerzett alap- és nyersanyagot, valamint a hozzáadott energiát a lehető legmagasabb feldolgozási fokon kell értékesíteni ... Ez törvény. Komoly gazdasági törvény... DÍSZTÉGL4K szekszárdról — FAHÁZHOZ Lecövekelünk mindén számítógépnél. Bámészkodunk. Percekig, órákig, napokig lehetne nézelődni. Talán nincs is olyan kiállító ország, amely nem hozott valamiféle számítógépet. Ez lehetne a vásári tudósítás összefoglalója. Meg természetesen az, hogy a bableves sűrű, inkább főzelék, mint leves. Mért a vásárhoz az étel is hozzátartozik. Ugyanúgy az életünk része, mint az okos gép, a számítógép. Az a különbség, hogy a magyar ételt ismerjük, a számítógépet meg csak bámuljuk. Nem így a gyerekek, akiknek szinte egy egész pavilonnyi területet szabadítottak fel a játékra, a huszonegyedik század játékára... Mi is lehetne ez? A számítógép. Mi felnőttek csak csodálkozunk, ők meg vidáman, jókedvvel nyomogatják a gombokat, nézik a képernyőt, és örülnek, mert az eredmény azonnal jelentkezik. A gyerekek otthon érzik magukat a számítógépek körül. Én végül is kikötök a Központi Fizikai Kutatóintézet személyi számítógépénél. A szakmai ártalom miatt is. Ennek a gépnek szövegfeldolgozó rendszere mindent tud. Csak be kell táplálni a szöveget, azt rendezi, kinyomtatja... Egy hibája azért van: mindegy neki, hogy Nobel-díjas regényt, vagy csapnivaló krimit táplálnak belé... A BONYHÁDIAK HÉTVÉGI HÁZA... Már éppen kimérgelődtem magam, amikor a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet műszaki vezetőjével találkozunk. A mérgelődés talán jogos, de lehet, hogy a vidéki lelkűiét, a túlzott lokálpatriotizmus dolgozott bennem. Szerintem egyáltalán nem elítélendő dolog, hogyha valaki szeretné látni szűkebb pátriája munkáját is. Erre Természetesen a vásárlátogató kicsit a hazai „ízeket” keresi Kellemes érzés, hogy az egyik pavilonban a simon- tornyai SIMOVILL Ipari Szövetkezet RP lámparendszeréből összeállított bűvös meg. kockája várja a látogatót. Már tavaly bemutatták ezt a rendszert, de a sorozatgyártása csak 1984-ben indult Hobbi hétvégi ház Bonyhádról föl sehol sem látok Tolna megyei kiállítót. Dehogynem látok, ott van a kiállításon az MMG—AM, a BHG és még számtalan nagyüzem, olyanok, amelyeknek gyára vagy gyáregysége dolgozik a megyében. Kiállításaik is pompásak, díjakat is kaptak... De valahogy hiányérzetem van. Nem érződik ezeken a standokon a vidéki egységek munkája. A BHG kiállítópavilonjánál érdeklődöm, hosszas fejtörés után tudják csak megmondani: a szekszárdiak crossbar telefonközpontja is itt van. Fényképen. Az MMG—AM csodaműszereinél is érdemes megállni. Itt megnyugtat az a kép, hogy a szekszárdi kisautomatikák és hegesztőkészülékek mellé nem írták oda a gyártási helyet, de azért mindegyik gyáregység fényképe ott van a kiállításon. Tudom, hogy egy nemzetközi vásáron a kutya sem nézi azt, hogy melyik gyáregységben mi készül, a termék a fontos, de gondolom, hogy az a sok ezer ember erkölcsileg, aki elvetődik a vásárra, jobban érez- né magát, ha ott lenne a terméken az a név, város, község, vagy gyár, ahol ő dolgozik. Megnyugszik és felüdül az ember a bonyhádiak kiállításán. Az építőipari szövetkezet ráérzett valamire, amit bizonyít, hogy még a zuhogó esőben is van érdeklődő a hétvégi házuk iránt. Amikor pedig felnéznek a homlokzatra, földbe gyökerezik a lábuk. A bonyhádiak 10 négyzet- méteres hobbiháza 35 ezer forintba kerül... S manapság 35 ezer forintért mit lehet építeni? — Tudja, én régimódi asztalos vagyok — mondja Pa- czulay József, a szövetkezet asztalosüzemének vezetője. — Ezért úgy terveztem meg ezt a 10 négyzetméteres kis épületet, hogy annak patinája is legyen. Tartozik hoz zá egy 2,5 négyzetméteres terasz, az ajtókat, ablakokat, zsalugáterrel szereltem fel. Ugye szép? — Tökéletes. Természetesen a hétvégi házat csak „idecsempészték” a bonyhádiak. Ez az egy épület készült el, és igazi frontáttörést majd ősszel, a fogyasztási javak vásárán várnak. Erőss István műszaki vezető inkább a nagyobb mezőgazdasági üzemek részére készült épület terveit mutatja. — Erre van kereslet — mondja, ami azt is jelenti, hogy manapság kemény konkurenciával kell megküzdenie a szövetkezetnek. — De az idei kapacitásunkat azért már lekötötték. Évente 12 millió forint értékben gyártunk faházakat. Kínálatunkat folyton bővítjük. Szeretnénk az őszi vásárra kirukkolni egy hőszigetelt bejárati ajtóval, mert olyan manapság nincs a hazai piacon. — Üzletet kötnek itt a vásáron? — Több vállalat bejelentette, hogy tárgyalni kíván. HOL A HELYÜNK? A VILÁGBAN? Iparunk az utóbbi években nem lehetett hurráhangulatban. A világ ipara — így természetesen a miénk is — súlyos gondokkal küszködött. A nagy nemzetközi vásárok feladata megmutatni; mit tették a nagy világcégek ez idő alatt, hogyan tudtak ehhez igazodni a magyar iparosok... Beruházási javak vásáráról lévén szó, az összehasonlítás lehetséges. Elég csak megnézni az Ikarus által kifejlesztett és bemutatott autóbusz-családot. Szívet gyönyörködtető a reptéri busz, , a konferencia, vagy a luxuskivitelű jármű. Ezek a gépek mindent tudnak, amit ma a világ más cégei, a megrendelők igényelnek. Érdemes megállni a magyar szerszámgépek előtt. A csepeliek CNC-vezérlésű kis megmunkáló gépénél, amely már igazodik a követelményekhez. Nem azzal tűnik ki — mint általában nálunk szokás —, hogy nagy és hatalmas, anyagigényes gépmonstrum. Lehet úgy is értékelni a látottakat, hogy a magyar ipar mit tud összességében felmutatni. Hiszen ha csak egyetlen gépet mutatunk, ak kor az nem a valóságot tükrözi. Hiába tud egy ország ipara egyetlen világszínvonalú szerszámgépet, vagy bármit elkészíteni, az nem jelenti, hogy ott áll az ipar egésze. Együtt kell vizsgálni számtalan tényezőt, mert manapság csak komplett, egységes áruval lehet megjelenni a világon. A termékhez kell alkatrész, szervizhálózat, sőt, helyenként szakember-export is... Ikarus-csodák... Sláger lesz a tamási radiátor — mert ezt már gyárt- « ják I-—--------------------------------------------------------------------------- Szemben a SIMOVILL pav ilonjával a tamási TA-LUX Ipari Szövetkezet kimondotCsaládi ház fából — szekszárdi díszburkolattal A KFKI szövegrendező számítógépe A simontornyai bűvös kocka tan újdonsággal jelentkezett. A Radilux radiátorcsaláddal. A sikert nem kell megjósolni, hiszen ahogy hírét vették az építők, a kereskedelem, hogy Tamásiban radiátort gyártanak, azonnal megindult a kérő, kuncsorgó folyam... Hiánycikk a radiátor. És a tamásiak fél év alatt jutottak el a sorozatgyártásig. Ezt még tetézi is, hogy már egy újabb, korszerűbb változattal is bemutatkoztak, olyan radiátorral, amelynek a hő- hasznósítása tökéletes. A séta alkalmával feltétlenül álljunk meg az ÉRDÉRT Vállalat . 150 négyzetméter alapterületű családi lakóházánál. A ház fából készült, díszburkolattal. Szekszárdi díszburkolattal. A tetőtérbeépítéses faház négyzetmétere 10 ezer forintba kerül, ami azt jelenti, hogy a vásárban felállított másfélmillió forint... ami borsos ár, ha a pénztárcánkat végigsimítjuk, de kis ösz- szeg, ha tudjuk, hogy manapság 12—13 ezer forint fölött vannak a lakások négyzetméter-árai. Az ÉRDÉRT faházában két szakemberrel beszélgetünk. Dobos István főosztályvezetővel és Sárdi Ferenc szaktanácsadóval. — Már felépítettünk egy ilyen házat Vecsésen — mondja Sárdi Ferenc. Az idén még exportálunk 20 darabot és 1985-re a partner 150 darabot kér. — A dísztéglák érdekelnének, lévén szekszárdi lakos. — mondom beszélgetőpartnereimnek. Apró kitérőt kell tenni most: a dísztéglákat, a burkolóanyagot Tischler János gyártja. Tavaly a televízió ötlet- meccs-pályázatán díjat nyert Tischler János, ezután kötött vele szerződést az Alkotó Ifjúság Egyesülés. A szerződés értelmében az ÉRDÉRT családi faházához ő gyártja a burkolatot és a kandallót. • H. MM Befejezésül: Az ellátásról nem sokat tudok mondani. Szerdán, a vásár nyitásának napján zuhogott az eső. Megpróbáltunk babgulyást enni, de főzeléknek mutatkozott... A látottak azonban feledtették velünk ezt a kis malőrt, A Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállító cégek az idén is kirukkoltak. Hogy üzletet kötnek-e? Azt hiszem, eladni többen szeretnének, mint vásárolni. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY
