Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

1984. május 26. a népújság KNDK Számvetés a hétéves terv végén A KNDK-ban 1984-ben zá­rul a második hétéves terv­időszak. Így természetes, hogy ez az év a számveté­sek jegyében telik el. A hétéves terv alatt az ipari körzetekben több mint 11 800 új termelő objektum kezdte meg működését. Köz­tük olyan nagyüzemek léte­sültek, mint a Taean nehéz- gépgyártó vállalat, a Nam- hung vegyészeti kombinát, a Kim Csaek vasmű új hideg- hengerdéje, vagy a vinalon- kombinát modern üzemrész­lege. Korszerű gyorsforgalmi utakat építettek, s újabb 1400 kilométernyi vasútvo­nalat villamosítottak. Az elmúlt években több mint 300 ezer újítás és ta­lálmány született az ország­ban. Szovjetunió Lombik­facsemeték Parányi, ujjnyi nagyságú, világoszöld pelyhes takaró­val borított sudár fák látha­tók Leningrádban az erdő­technikai akadémia általá­nos növényökológiai — ana­tómiai és — fiziológiai tan­székének laboratóriumában. A fák itt lombikban szület­nek. A Néva-parti város tu­dósainak először sikerült tű­levelű fát növeszteniük a nö­vényi szervezetből vett, kü­lön élő sejtből. Egy „üveg­bölcsőben” 300 hajtás is le­het, amelyek aztán idővel fa­csemetékké válnak. tatódik a népgazdaság terv­szerű bővítése. Az ország hosszabb ideje a KGST egyik legdinamikusabban fejlődő tagállama. (Külkereskedelmi forgalmát is szinte teljes egészében a szocialista kö­zösség kebelén belül bonyo­lítja le.) A történelmi örök­ség, az alacsony kiindulási szint magyarázza, hogy szá­mos területen még lehető­ség nyílik a fejlődés exten- zív módszereinek alkalmazá­sára is, de több ágazatban már előtérbe került a mun­Mongóliái valóság ígéretes fejlődés ka minőségi jellemzőinek ja­vítása. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni az arányos fejlődésre, az elma­radottabb iparágak felzár­kóztatására. Mongol megítélés szerint a lendületes előrelépést aka­dályozó egyik tényező a szükséges munkaerő hiánya. Érthető tehát, hogy a kor­mányzat minden eszközzel segíti a népesség-szaporulat emelését. Nem csekély ered­ménnyel: a gazdaság fellen­dülésével párhuzamosan az ország sokáig stagnáló la­kossága a hatvanas évek ele­jétől napjainkig ugrássze­rűen, mintegy 50 százalékkal nőtt. A népességszaporulat jelenleg eléri az ázsiai vi­szonylatban is kiugrónak számító 30 ezreléket. Az át­lagos családnagyság 6—7 fő, vagyis egy-egy famíliában általában 4—5 gyermek van. A lakosság fele manapság 30 évesnél fiatalabb! A pilla­natnyi munkaerő-gondokat ez persze nem oldja meg, de biztosítékot jelenthet arra, hogy a mostani demográfiai hullám az elkövetkező évti­zedekben elősegíti a távol­keleti baráti állam ambició­zus fejlesztési terveinek va­lóra váltását. SZEGÓ GABOR Mongóliába — hiába a tá­volság nagy úr — ritkán jut el magyar turista. Talán ez­zel magyarázható, hogy ben­nünk szívósan tovább él az a néhány sablonkép, amely a távol-keleti ország nevé­nek említésekor az átlagem­berben rendszerint „beug­rik”. A jurta, ez a díszes, lakóházat .helyettesítő ne­mezsátor, a teveháton isko­lába tartó gyerekek, a vég­telen, lakatlan homoksivata­gok, a kumisz (erjesztett ló­tej), mint nemzeti ital. KORSZAKOS ELŐRELÉPÉS S valóban: a jurta ma is a mongol települések képét meghatározó látvány, a gye­rekek pár esztendős korban „riyeregbe szállnak”, s az ál­lattenyésztés napjainkban is a népgazdaság alapvető szek­tora. De az is tény, hogy a mai mongol valóságot a gyors, nem egyszer gyökeres változás jellemzi. Ez vonat­kozik mindenekelőtt a tár­sadalmi és gazdasági életre. Az ország 1924-ig, a szocia­lista átalakulás kezdetéig nemhogy a kapitalizmus kor­szakáig nem jutott el, ha­nem szinte prefeudális viszo­nyok között élt. A most már hat 'évtizednyi fejlődés egyik fő sajátossága éppen az, hogy történelmi léptékkel vi­szonylag rövid idő alatt év­százados utat jártak be, kor­szakos előrelépést tettek meg. Mongólia messzemenően ki­használta a Szovjetunióval, majd később a többi szocia­lista állammal folytatott gazdasági együttműködés elő­nyeit. (1962 óta teljes jogú tagja a KGST-nek), s az ér­vényben lévő hosszú távú tervek a korszerű ipari-ag­rár struktúra kialakítását tűzik ki célul. Az ipar jelenleg a nem­zeti jövedelem egynegyedét adja. Legjelentősebb a gaz­dag hagyományokkal rendel­kező könnyűipar (például a bőrfeldolgozás), de számot­tevően erősödött a fűtő­anyag- és energetikai szféra is. Jelenleg ezek az ágaza­tok büszkélkedhetnek a leg­fejlettebb műszaki bázissal. A nehézipar másik ígéretes ága a színesfém-kitermelés és -feldolgozás. Alig néhány hónapja, hogy teljes kapaci­tással üzemel az erdeneti réz- és molibdénkombinát, ahol 1700 dolgozó évente 16 millió tonna koncentrátumot termel. (A felhasznált villa­mos áram a Szovjetunióból érkezik.) Gyors ütemben fo­lyik az ország egyéb ásvány­kincseinek, nyersanyag-tar­talékainak feltérképezése, a feltárás előkészítése. A HÁZTÁJI SZEREPE A népgazdaság fő felada­tai ugyanakkor a mezőgaz­daság terén jelentkeznek — itt dolgozik a foglalkoztatot­tak döntő többsége. A nö­vénytermesztésnek — föld­rajzi, történelmi és vallási okok miatt — nincsenek ha­gyományai; gyakorlatilag csupán az ötvenes évek vé­gétől fejlődött ki. Az új kul­túrák meghonosításában el­sősorban az állami- és szö­vetkezeti gazdaságok mutat­nak példát. Annál ősibb időkre tekinthet vissza az állattenyésztés: az állatállo­mány évtizedek óta magas szinten stabilizálódott. (Kö­rülbelül 24 millió juhot, szarvasmarhát, kecskét, lo­vat és tevét tartanak — ez az alig másfél milliós né­pességszámmal egybevetve világelsőséget jelent!) A fő gond jelenleg az idő­járásból eredő ingadozások leküzdése, a takarmányellá­tás állandó biztosítása, az átteleltetések megoldása, az elhullás csökkentése. Ehhez az itatórendszerek építésére, színvonalas állategészségügyi szolgáltatásra van szükség. Nagy erőfeszítéseket tesznek az állattenyésztők nem rit­kán mostoha életkörülmé­nyeinek könnyítésére, a la­kás- és kulturális feltételek javítására. Az elmúlt évek­ben a korábbinál többet fog­lalkoznak a háztáji gazdál­kodás kérdéseivel. Ez — Ma­gyarországtól- eltérően — szinte kizárólag állattartást jelent: az ország különböző adottságú vidékein egy-egy pásztorcsalád 50—75 saját állatot nevelhet — jórészt egyéni fogyasztásra. Kor­mányhatározat mondja ki, hogy a háztáji állomány szá­mára ugyanúgy biztosítani kell a tápszert, takarmányt és más segítséget, mint az állami, vagy szövetkezeti gazdaságok tulajdonában lé­vő állatok számára. DEMOGRÁFIÁI ROBBANÁS összességében elmondha­tó: Mongóliában tovább foly­A népgazdaság egyik fontos ága: az állattenyésztés Húskombinát a fővárosban Ma már korszerű gépek se gítségével készül a gutul, a hagyományos mo ngol nemezcsizma fejlődés osztonzoi Szovjet-magyar gazdasági együttműködés A sokoldalú szovjet- magyar gazdasági együtt­működésben jelentős he­lyet foglal el a külkeres­kedelem. A szovjet és a magyar fogyasztókhoz ke­rült áruk évről évre egy­re jobb minőségűek lesz­nek. Az árucsere fő szer­kezeti mutatói nem vál­toznak, bővül viszont az áruk választéka és no­menklatúrája, a lehető leg­nagyobb mértékben figye­lembe veszik mindkét or­szág népgazdasági szük­ségleteit. Tavaly a szovjet —magyar áruforgalom meghaladta a nyolcmilli- árd rubelt és növekménye 12 százalék volt! Még né­hány évvel korábban ez az összeg csak öt mllliárdot tett ki. KÖLCSÖNÖS IGÉNYEK A Szovjetunió továbbra is nagy mennyiségben szállít Magyarországnak energiát és nyersanyagot, gép- és szer­számgépipari termékeket. Az idén a magyar traktorállo­mány 3600 szovjet traktor­ral, a gépkocsiállomány pe­dig 4000 teherautóval és több mint 27 000 személyko­csival gyarapodik. A szovjet elektronikai ipar gyártmá­nyai nem kis szerepet kap­nak a magyar műszeripar fejlődésében. Az idén szovjet megren­delésre az Ikarus 7600 autó­buszt, hozzájuk tartozó tar­talékalkatrésszel gyárt, ezen­kívül a hagyományos ma­gyar exportcikkek között ott lesznek a számítástechnikai és híradástechnikai eszközök, hajók, úszódaruk, mezőgaz­dasági gépek, élelmiszeripa­ri és mezőgazdasági termé­kek, áruházi berendezések, gyógyszerek, könnyűipari gyártmányok. A magyar üz­letekbe viszont a számos szovjet közszükségleti cikk közül nagy mennyiségben kerülnek varrógépek, hűtő­gépek, porszívók, kerékpá­rok és az idén először hor­dozható színes tv-készülé- kek. Megállapodás jött létre ta- voly júliusban, a Kádár Já­nos vezette magyar párt- és kormányküldöttség Szovjet­unióban tett látogatása so­rán, hogy a két ország köz­ti gyártásszakosítás és koope­ráció hosszú távú program­ját kidolgozzák az 1995-ig terjedő időszakra. Jelenleg 40 szakosítási és kooperációs megállapodás van érvény­ben. Az ezek keretében gyár­tott termékek szállítási volu­mene gyorsabban nő, mint az egyéb gyártmányoké. Az idén is fokozott figyelmet fordítanak az autóipar, az elektronikai ipar, a híradás- technika és a műszergyártás, a vegyipar és a kőolajvegyé­szet területét felölelő hosszú távú megállapodások teljesí­tésére. Külön ki kell emelnünk, hogy a Szovjetunió több mint 450 ezer tonna kálium- és nátriumműtrágyát szállít a magyar népgazdaságnak, Magyarország pedig mintegy 20 ezer tonna nagy hatású nö­vényvédő szert küld. VÁLLALATI KAPCSOLATOK Ismeretes, hogy tavaly megkezdte működését a pak­si atomerőmű első blokkja. Az első magyar atomerőmű — amelyet magyar intéze­tek részvételével szovjet in­tézetek terveztek — újabb bizonyítéka a KGST-tagálla- mok eredményes együttmű­ködésének ezen a területen. A berendezés szerelése, üzembe helyezése .és besza­bályozása szintén szovjet szakemberek irányításával folyt és folyik, akik a bein­dítást követő első két esz­tendőben aktívan részt vesz­nek majd az erőmű üzemel­tetésében is, egyidejűleg át­adva tapasztalatukat magyar kollégáiknak. Szovjet szakemberek se­gítséget nyújtanak a Dunai Vasmű és más fontos nép- gazdasági objektumok re­konstrukciójában és építé­sében. A magyar vállalatok mind aktívabban vesznek részt egyes szovjet autógyártó és könnyűipari üzemek rekonst­rukciójában, korszerű mező- gazdasági termelési rendsze­rek meghonosításában. A Szovjetunióban már egész sor, Magyarországon készült csirkegyár működik, most pedig megkezdődött az élen­járó kukoricatermelési mód­szerek széles körű felhasz­nálása. Befejeződött a likinói autó- buszgyár rekonstrukciójának első szakasza magyar szak­emberek közreműködésével, akik a gyár korszerű terme­lésre való átállításával kap­csolatos további munkákhoz is hozzájárulnak. Tervbe vet­ték továbbá magyar vállala­tok közreműködését a tbili­szi és a cserkaszi ruhagyá­rak, a krasznodari bútor­kombinát, a Párizsi Kommün moszkvai cipőgyár és más üzemek rekonstrukciójában. KÖZÖS MUNKATERÜLETEK A kölcsönös együttműkö­dés további bővítésének le­hetőségeit keresve új érde­kes forma született: magyar vállalatok és intézmények kollektíváinak közvetlen kontaktusai egyes szövetsé­ges köztársaságokban — Moldavában, Azerbajdzsán­ban, Grúziában és Ukrajná­ban — élő kollégákkal. Ilyen kapcsolatok alakulnak ki tu­dományos akadémiák és mi­nisztériumok, kutatóintéze­tek és felsőoktatási intézmé­nyek, rokonvállalatok és in­tézmények között. A közös munkák témáit maga az élet sugallja. Néhány példa: ha­tékony technológiák kidolgo­zása a mezőgazdasági ter­mékek előállítására, őszi búza-, kukorica-, naprafor­gó-, lucerna-, szója, zöldség-, szőlő- és más haszonnövény­fajták létrehozása és javítá­sa, hulladékmentes technoló­giák kifejlesztése, együttmű­ködés az élelmiszer-, a bőr­és cipő-, a bútoriparban és más ágazatokban. A kölcsönös együttműkö­dés új formájává válhat ve­gyes vállalatok alakítása is. A jogi és pénzügyi feltéte­leknek, hasonló vállalatok tevékenységének tanulmá­nyozása már megkezdődött, s a jövőben bizonyára szem­tanúi leszünk ilyen közös szovjet—magyar cégek meg­születésének. A két ország között már megindultak a tárgyalások az 1986—1990 évekre szóló népgazdasági tervek egyez­tetéséről. Éppen most rak­ják le “az alapjait annak, hogy a Szovjetunió és Ma­gyarország közti áruforgalom — amely előzetes számítások szerint az idén meghaladja a 8,6 milliárd rubelt — ugyanolyan dinamikusan nö­vekedjék, mint a megelőző esztendőkben. RUDOLF KOBAL Bulgária Iparművészek szövetkezetei Négy. évvel ezelőtt alakult meg Bulgáriában a népmű­vészek és iparművészek ipa­ri-gazdasági egyesülése. A szervezet 11 szövetkezetét és 3 állami vállalatot egyesít. Az egyesülés termékei iránt nagy a kereslet. Az itt készülő szőnyegek, hímzé­sek, kerámiatárgyak, népvi­seletek, fafaragások, ková­csoltvas dísztárgyak közül nem egy elnyerte az Arany kezek díjat a legutóbbi plov- divi vásáron. Különösen keresettek az 500-féle terv alapján készü­lő szőnyegek. A különleges szőnyegeket úgy szövik-cso- mózzák, hogy mindkét olda­lukon egyaránt érvényesül a mintázat. Igen gazdag a kínálat ke­rámiákból is. Az eddig meg­formált 3 ezer fajta kerá­miatárgy legszebb darabjai Trojan, Veliko Tirnovó, Preszlav és Buszincsi faze­kas műhelyeiből kerültek ki. A hímzők — több mint 2 ezren dolgoznak — az ősi népművészeti minták leg­jobb ismerői. Emellett nép­viseleti babákat, ezüst bizsu­kat, népi hangszereket, já­tékokat, kézzel kötött ruhá­kat is készítenek az egyesü­lés tagjai. Termékeiket a vi­lág 50 országában vásárolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom