Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

1984. május 23. AnÉPÜJSÁG Negyvenöt év, kilencven filmszerep Jean Gabin mint Gaston Dominici, a háromszoros gyil­kos szerepében Utolsó éveiben már hófe­hérre vált a sörénye, de a szeme még a régi, csibészes tekintetét őrizte. Negyvenöt év alatt kilencvennél több filmben játszott. A francia filmgyárás első számú rep­rezentánsa volt. Május 17-én lett volna 80 éves Jean Ga­bin. Nyolc éve halott. Jean Alexis Moncorgé egy közepes tehetségű színészhá­zaspár fia. Tizenkét évesen elhagyta a családi otthont, és hat éven át volt kifutófiú, építőmunkás, műszerész — azzal kereste a kenyerét, ami éppen adódott. Aztán haza­tért, és apja ösztönzésére, nehéz szívvel megkezdte színpadi pályafutását. Sta­tiszta lett a Foliés Bergeres- ben. Vaudeville-darabok énekes-táncosaként lassan lépkedett felfelé a színházi sikerlétrán. A fiatal Gabin — ekkor már ezen a néven szerepelt — tetszett a közön­ségnek, és segítőre-pártfo- góra talált a híres Mistin- guette-ben, mint korábban Maurice Chevalier. Hamaro­san a film is felfedezte ma­gának Gabint. 1930-ban állt először a kamerák elé, és a harmincas évek második fe­lében már olyan művek fő­szereplője volt, amelyeket őriz a filmtörténelem. A francia költői realizmus is­kolája nagy mestereinek, Renoirnak, Carnénak, Duvi- vier-nek irányításával készült a Szajna-parti sze­relem, Az alvilág királya, A nagy ábránd, a Ködös utak, a Mire megvirrad. André Bazin, a neves francia film­esztéta „a modern film tra­gikus hősének” nevezte. A munkásként eltöltött évek hatására Gabin úgy játszot­ta a munkásfigurákat, aho­gyan rajta kívül senki. 1940-ben a nácik elől az USA-ba menekült. A nyelv­vel nem tudott megbirkózni, az ottani munkastílust nem szerette. De megismerkedett Marlene Dietrichhel, egy­másba szerettek, és egy kö­zös filmet készítettek. Aztán mindketten visszatértek Európába, és részt vállaltak a német megszállók elleni harcban. Útjaik azonban el­váltak — végérvényesen. Gabin magas kitüntetésekkel ékesítve szerelt le 1945-ben. Visszatért a műtermekbe, ahol nem várták tárt karok­kal. A hazai producerek már leírták. A negyvenes évek végére azonban a francia film első számú csillaga lett és maradt haláláig. 1951-ben Georges Lacombe Az éjszaka az én birodal­mam című filmjének moz­donyvezetőjéért elnyerte Ve­lencében a Volpi-kupát, és 1954-ben ugyanott ugyanezt a díjat kapta Jacques Becker Grisbijének gengsz­terfőnökéért. 1959-ben a nyugat-berlini fesztiválon a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki az Archimedes, a csavargó címszerepéért, 1971-ben ugyanott és ugyan­azzal A macska főszerepé­ért. Gabin repertoárja a le­hető legszélesebb volt. Ját­szott munkásokat, csavargó­kat és iparmágnásokat (A nagy családok), veszélyes bűnözőket (A szicíliaiak klánja) és Maigret felügye­lőt. És volt A nyomorultak felejthetetlen Jean Valjean­ja­Saját állítása szerint szá­mára a (kamerák előtti já­ték nem volt szent művészi misszió, sem hivatás, hanem olyan foglalkozás, mint bár­milyen másik, amelyet lel­kiismeretesen kell gyakorol­ni. Ahogyan öregedett, egyre gyakrabban jelentette ki, hogy visszavonul. Aztán min­dig újra a kamerák elé állt. Utolsó filmje halála évében, 1976-ban készült. Jean-Paul Le Chanois, aki többször rendezte — A nyomorultak­ban is —, egy évvel Gabin halála előtt mondotta róla: „Ha visszavonult volna, a francia film egy nagy mű­vésszel volna szegényebb. Azt az űrt senki sem lett volna képes betölteni.” Egy évre rá végérvénye­sen „visszavonult”, szívro­ham végzett vele 1976-ban, a filmszalag azonban őrzi alakját. Nemzedékek csodál­hatják utánozhatatlan egy­szerűségét, természetességét, a fiatal Gabin darabos bá­ját, az öreg művész megfog, hatatlan varázsát, ö, akit a francia film lelkiismereté- neR neveztek, és aki nem hitt a film jövőjében és hal­hatatlanságában — halhatat­lanná lett. ERDŐS MARTA Heti tárlatunk Az elmúlt hét péntekén — május 18-án — D. Fehér Zsuzsa művészettörténész nyitotta meg Kölesden a mai magyar képzőművészet alkotóit bemutató sorozat 24. kiállítását. Baky Péter fes­tőművész, Körösényi Tamás és Török Richard szobrász- művészek a kortárs művé­szet fiatal vonulatának kép. viselői, s bár pályájuk ele­jén állnak, biztató sikereket könyvelhetnek el, rendszeres résztvevői a hazai és külföl­di kiállításoknak. Az érdek­lődésre érdemes kölesdi ki­állítás anyagából nyújtunk itt át ízelítőt olvasóinknak.---------------------------------------------------1 Körösényi Tamás: . Graco- metti párizsi műterméből (poliészter) Török Richard: Oszlop Baky Péter: Keresztül (tus) Somogyi Népiap Építészeti érték a családi ház, nem mindegy, hogy mi­lyen, hisz egy életen át lakják — állapították meg többek között az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület kaposvári szervezetének ülésén, ame­lyen a megye családiház-épí- tésének problémáiról és ered­ményeiről tanácskoztak. A kaposvári Technika Háza kí- vül-belül megújult, impozáns épületében tablókon mutat­ták be a családiház-építés eredményeit és a készülő ter­veket. Mint a tanácskozáson meg­állapították: két évvel ezelőt* még a telekellátás, a hitelek, a terv- és anyagellátás prob­lémáival foglalkoztak. Ma már inkább az épített kör­nyezet minőségére kell na­gyobb gondot fordítani. A cél: emelkedjen a családiház építészeti értékké. Hogy mi­lyen fontos ez, mutatja az MTA szociológiai felmérése is, mely szerint sokan azért hagyták el megépített házu­kat, mert igényeiknek, vá­gyaiknak már nem feleltek meg. Kaposvár főépítésze tárlat- vezetés keretében bemutatta az új, hosszú távú rendezési tervet. Elmondta, hogy a szá­mítások szerint Kaposvár la­kossága 1995-ig 82 ezer lesz A magánépítkezéseket első­sorban Kaposvár gyűrűjében szorgalmazzák. A tanácskozáson elhangzott: Kaposváron előremutató vá­rosrendezési kísérlet folyik. Ezt példázzák a mintatelepek. A tervezés kiindulópontja, hogy a családi lét boldogsá­gának egyik alapja a lakas. Ezt figyelembe véve olyan családi házakat kell a jövő­ben építeni, amelyek gyara­pítják a közösség javát, ugyanakkor magukban fog­lalják az egyéni célok meg­valósulását is. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A lap levéltárról szóló tu­dósításában olvastuk: a le­véltárban dolgozók az idén széles körű adatgyűjtést foly­tatnak a Népfront törtene'.e Fejér megyében című téma hoz kapcsolódóan. Százegy községben az 1945-ben létre­jön nemzeti bizottságok tag­jainak névsorát készítik el. Dolgoznak a községi föld­igénylő bizottságok tagjainak felderítésén is, hiteles irattári anyagok alapján. A levéltár igazgatója egy példával is ér­zékeltette, hogy milyen ala­pos munkát követel ez, s hogy negyven év távlatából sem lehet már az emlékezetre építeni. 1959-ben a Tanács- köztársaság 40. évfordulójára a megyei direktórium tagjai­nak névsorát kellett összeál­lítaniuk. A kutatások ellené­re nem sikerült a névsort teljes egészében összeállítani határidőre, mert annyira el­lentmondóak voltak még az írásos anyagok is. További aktív levéltári munka alap­ján tíz év múlva lett csak teljes, hiteles a névsor. A felszabadulás negyvene­dik évfordulójához kapcso­lódva végzik azt az adatgyűj­tést is, amelyek alapján ösz- szeállítják az 1945. november 4-i választások eredményeit. A Fejér megyei Levéltár­ban országos megrendelésre is kutatnak. A Fővárosi Le­véltár felkérésére három éven át dolgoztak Buda tö­rök alóli felszabadításának, a megyére vonatkozó törté­neti „felderítését”, a Székes- fehérvár és Buda közötti had­mozgásokról, a lakosság köz­reműködéséről. A levéltárban különböző kiadványok is készülnek. Már nyomdában van a Fejér megyei Történeti Évkönyv 15. száma, amely Cece, Csab- di, Csákvár, Csór, Csókakő, Csősz, Dég, Diósd és Előszál­lás községtörténeti tanulmá­nyait tartalmazza. Egyébként a levéltári kutatóforgalom azt mutatja, hogy megnőtt a tár­sadalmi igény, az érdeklődés az átfogó településtörténeti munkák iránt. A levéltárban a múlt évben megfordult ku­tatók közül negyvennégyen ezt a témát vizsgálták, műve­lődéstörténettel huszonné­gyen, politikatörténettel pe­dig tizennyolcán foglalkoz­tak. PETŐFI NÉPE A jó ajtóknak, ablakoknak nem kell cégér! — változtat­hatnánk meg a közmondást az ÉPFA bajai gyárának ese­tében. E gyár dolgozói a la­kásépítési programhoz kap­csolódóan külső nyílászáró­kat gyártanak. Az elmúlt évben eredményeik alapján az öt gyáregység közötti ver­senyben ők érdemelték ki a Kiváló Gyár címet. Kiemel­kedő volt a termelési ered­ményük: a tervezett 189 ezer darab termék helyett 204 ez­ret készítettek. A nyeresé­gük 36 millió helyett 53 mil­lió forint lett. E nyílászárók iránt tavaly olyan nagy volt a kereslet hogy a gyártóknak minden tartalékukat mozgósítaniuk kellett. A bajai gyár dolgo­zói lehetőséget kaptak arra, hogy többlettermelésük ará­nyában keresetük is az átla­gosnál nagyobb ütemben nö­vekedhessen. A szombatokon szervezett műszakokkal, túl­órával, az éjszakai munka bevezetésével sikerült elér­niük a tervezettnél nagyobb darabszámot, és ezzel enyhi teni a piacon mutatkozó hi­ányt. A termékszerkezetben is lényeges változás kezdődött el az elmúlt évben. Mintegy havanezer korszerű, hőszige­telt üvegezésű, DUNATHERM típusú ablakot gyártottak. Ez a termékük árban alig tét­el a korábban készített abla­koktól, viszont a zaj- és hő- szigetelése a mai, nagyobb követelményeknek is megii- lel. A gyár dolgozói az elmúlt évben azt is bizonyították, hogy a feszített munkatempó mellett is lehet javítani a minőséget. A jobb minőségű munkát segítette elő az is, hogy a minőségi munkával elnyerhető bér összegét ta­valy megemelték. Dunántúlt napló Építkezéseinkhez a díszítő­kövek nagy részét külföldről hozzuk be, holott import he­lyett a hazai díszítőköveket is használhatnánk. Ezt bizo­nyította Konda József geo­lógus több „tárgyi bizonyí­tékkal” színesített előadásá­ban Pécsett, a Magyarhoni Földtani Társaság dél-dunán­túli szervezete és az MTESZ rendezésében megtartott ta­nácskozáson. Az építő-díszítő tömbkő­bányászatnak nagy lehetősé­gei vannak a Dunántúlon. Négyféle, burkolólapnak vagy épületszobrászati fel- használásra alkalamas tömb­követ bányásznak a Dunán­túlon, például Siklós és Vil­lány környékén. A feldolgo­zott, megfaragott köveket elsősorban nagyobb intézmé­nyekben (metró, kórházak stb.) használják fel, és a mostani termelés nem tudja fedezni a szükségleteket, a hiányzó mennyiséget impor­tálni kell. Ezért volt különösen idő­szerű Konda József előadása, aki eddigi kutatásai alapján kimutatta, hogy Dunántúl több részén (Fazekasboda, Mórágy, a Balaton mellett és a Gerecse hegységben) nagy lehetőségek vannak az építő- és díszítőtömbkő bányásza­tára. Ezek kihasználásával és a feldolgozási lehetőségek megteremtésével jelentős mértékben vissza lehetne szorítani az importot, sőt, egyes kőzetfajták a magán­építkezők körében is sikert arathatnának. á%TCMEOBCKflSI ® npflBfla Testvérlapunk, a Tambov- szkaja Pravda cikket közöl Tambov energiatermelésének szívéről, a tambovi hőerőmű­ről, amely idén ünnepli fenn­állásának harmincadik évfor­dulóját. Mint a lap írja: har­minc évvel ezelőtt közel sem volt olyan nagy az elektro­mos áram fogyasztása a me­gyeközpontnak, a megyének, mint ma. Akkoriban nem voltak olyan világítótestek még Tambovban sem, mint amilyenek ma már a kisebb településeken is vannak. 1955-ben két utcában, a Szovjetszkij és az Internacio- nalnij utcában közlekedett trolibusz. Az erőmű nagy szerepet töltött be az elmúlt harminc évben a megyeközpont ipari fejlődésében. A Tambovi Elektrokombinát volt hivatva biztosítani a megyeközpont, a megye teljes elektrifiká- lását. Az erőművet azóta már kétszer bővítették, korszerű­sítették, hogy kielégíthesse az elektromos áram iránti igényeket. A bővítésekkel, korszerűsítésekkel az elektro­kombinát teljesítménye a harminc év alatt a kilenc­szeresére nőtt. A Jelenkor májusi száma A Pécsen szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának élén Radnóti Miklós születésének 75. év­fordulóját köszöntő összeállí­tást olvashatunk. Az Á la recherce c. költeményt, Vas István és Lator László be­szélgetés-szövegét, valamint Radnóti kiadatlan Naplójának részleteit találjuk az összeál­lításban. A szépirodalmi közlemé­nyek sorában Károlyi Amy, Keresztury Dezső, Orbán Ot­tó, Somlyó György, Vészi Endre és Weöres Sándor ver­seit, továbbá Kalász Márton, László Lajos, Mándy Iván és Nádas Péter prózai írásait közli a folyóirat. A művészeti rovatban Bécsy Tamás budapesti, Koltai Tamás kaposvári színházi beszámolója és Tarján Tamás új filmlevele kaptak helyet. Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek közül figyelmet ér­demel Király István Koszto- lányi-elemzése, Sőtér István Olvasónaplója és Balassa Péter írása Mándy Iván el­beszéléseiről. Érdeklődésre tarthat szá­mot Vekerdi László kritikája Enyedi György földrajzi ta­nulmányairól, valamint Bali- pap Ferenc, Csepeli György és Csordás Gábor írása Vi­tányi Iván: Vitairat a mai magyar művelődésről c. kö­tetéről. Jean Gabin és Fernandel első közfis filmjük (a Hálátlan kor) bemutatóján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom