Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

1984. április 17. f tOlM \ NÉPÚJSÁG 3 Romlott a pénzügyi fegyelem Mit kínál a kereskedelem? Szabálytalankodó vállalatok „Az előző esztendeihez ké­pest romlott a pénzügyi fe­gyelem” — állapítja meg évről évre a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásá­nak ellenőrzését összegező jelentés, amely az idén már­ciusban is a kormány ülé­sének napirendjére került. A bizonyítvány ezúttal sem volt jobb a korábbinál. A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága 1983-ban összesen 3220 vál­lalat és szövetkezet házatá- ján vizsgálódott, és ellen­őrizte — teljes körűen — az 1981. és 1982. évi gazdálko­dás szabályszerűségét. Az el­lenőrzések 81,7 százalékát jegyzőkönyv felvétele követ- te. Erre akkor van szükség, ha a revizorok lényeges hi­bát, mulasztást, szabályta­lanságot tapasztalnak. Két­ségtelen: a gazdálkodók hely­zetét nem javítják a gyako­ri szabályozó-módosítások: a sűrű változtatások időszaká­ban gvakrabban vétenek. Ugyanakkor az is előfordul, hogy némelyik cég a szigo­rú gazdasági feltételeket ügyeskedéssel, számviteli manőverezéssel igyekszik ki­védeni. PÉNZÜGYI MANŐVEREK A főigazgatóság szakem­berei emellett úgy vélik: a pénzügyi fegyelem rosszab­bodásához hozzájárult az is, hogy változatlanul nem ki­elégítő a pénzügyi-számvite­li munkakörben dolgozók munkájának megbecsülése. Mindez fokozza a fluktuá­ciót (és ezáltal a szakértelem csökkenését), valamint a lét­számhiányt, ami viszont kapkodáshoz, pontatlanság­hoz vezethet. Sok nehézsé­get okoz az is, hogy a belső ellenőrök megbecsülése sem megfelelő, különösen a szö­vetkezeti szektorban hagy sok kívánnivalót maga után. Erre utal, hogy olykor nem helyesbítik az önrevízióval feltárt szabálytalanságot. In­kább a hatósági ellenőrzés és a bírság kockázatát vál­lalják. Az ellenőrzések gyakori számszerű pontatlanságot (az 1981. évinél 16 százalékkal többet) tapasztaltak a válla­lati eredmények kiszámítá­sánál. A pontatlanság csak­nem fele a költségvetési kap­csolatokat is érintette. A kü­Aprilislban zajlik ország­szerte a kollektív szerződé­sek vitája, melynek során a vállalati vezetőik beszámol­nak a szerződésekben fog­laltak múlt évi teljesítéséről, s megvitatják a dolgozókkal, hogy 1984-re milyen módo­sítások szükségesek. Az Ál­lami Dér- és Munkaügyi Hi­vataliban rámutattak, hogy a vállalati munka új feltételei és az időközben megjelent jogszabályok lényegében mindenütt szükségessé teszik az öt évre szóló kollektív szerződésék módosítását. Sokhelyütt azonban nem elég csak azokat a pontokat mó­dosítani, amelyeknek szaibá. lyai a múlt évben változtak, hanem érdemes teljes egé­szében felülvizsgálni a kol­lektív szerződést. A tapasz­talatok szerint ugyanis a vállalatok nagy részénél még mindig sok olyan rendeletet tartanak nyilván, melyek már régóta idejüket múlták. A megnövekedett vállalati önállóság lehetőséget ad ar­ra, hogy rugalmasan gazdál­kodjanak a munkaerővel, munkaidővel. így a berende­zések jobb kihasználása ér­dekében vállalaton belül, akár üzemrészenként is egy­mástól eltérően állapíthat­ják meg a munkarendet, a műszakok számát, s ha a feladataik idényjellegűek, akkor ennek megfelelően akár hónapokra is eltérően szabályozhatják a napi mun­kaidőt. A több műszakos munkarend anyagi ösztönzé. lönböző adóhiányok aránya 64 százalékos volt. A revi­zorok arra is fényt derítet­tek, hogy mind több gazdál­kodó próbálkozik pénzügyi manőverekkel kimélni fej­lesztési alapját. Ilyen sza­bálytalan elszámolásokat ta­pasztaltak például a Május 1. Ruhagyárban, a Metri- pond Mérleggyárban, a Ma­gyar Kábel Művekben, a Borsodi Vendéglátó Vállalat­nál, a Dunavecsei Fémipari Vállalatnál, a Jászberényi Apritógépgyárnál, a Moson­magyaróvári Timföld- és Műkorundgyárban, valamint az áfészek 60 százalékánál. Gyakoribbá váltak a kü­lönböző adók (munkadíj-, részesedési, bérfejlesztési adók) téves számításai. Az e tekintetben is hosszú lajst­romban egyebek között a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Tangazdasága, a Veszprém megyei ÁÉV, a Péti Nitrogénművek, a La­bor Műszeripari Művek, a Tatabányai Ingatlankezelő Vállalat, a Vasvill Kereske­delmi Vállalat és a duna- földvári Alkotmány Mgtsz található. TÖBB BÍRSÁG Növekedett a szabálytala­nul, vagy vitatható módon szerzett személyi jövedelmek és más előnyök aránya. A főigazgatóság ebben a téma­körben 263 gazdálkodónál végzett vizsgálatot, és a re­vizorok 154 helyen tártak fel szabálytalanságokat. A hibák száma ennél is több, egy-egy gazdálkodóra ugyan­is átlagosan két kifogásol­ható jelenség jutott, de olyan szervezet is akadt, ahol 4— 6 féle szabálytalanságot is vétettek. Az e tekintetben sokat szabálytalankodók kö­zött volt: a mátraballai Üj Barázda, a hernádkércsi Bé­ke. a makói József Attila, a drávaszabolcsi Dózsa Mgtsz, a pécsi Szikra Nyomda és így tovább. Gyakori szabálytalanság volt, hogy jogtalanul fizettek térítési díjat a személyi tu­lajdonban lévő gépkocsira, szabálytalanul létesítettek másod- és mellékállásokat, vállalati pénzeket magáncél­ra használtak. Az ellenőrzé­sek tapasztalatai szerint az is gyakran előfordult, hogy a gazdálkodó szervezetek ve­zetői jogtalan előnyt biztosí­sére a vállalatok az idei év­től központi támogatást is kaphatnak a műszakipótlék emeléséhez. Ennek mértékét és az érintett munkaköröket a kollektív szerződéseikben kell rögzíteni. Az év elején változtak a dolgozók besorolási kategó­riái, valamint bértételeik al­só és felső határai is, ezit a kollektív szerződéseken is át kell vezetni. A dolgozók új besorolásánál a munka fel­tételei mellett azt is figye­lembe vehetik, hogy milye­nek a szakképzettségi köve. telményék, s tisztázhatják azt a sokhelyütt régóta vita­tott kérdést, hogy a külön­féle tanfolyamok közül me­lyeket ismerik el a vállalat­nál, mint szakmai képesí­tést. A vállalatok többségé­nél ma már teljesítményibér­ben dolgoznak a fizikai munkások, akiknek jogos ké­rése, hogy a mennyiség .mel­lett munkájuk minőségét is vegyék figyelembe. Az ilyes­fajta bérezés feltételeit szin­tén a kollektív szerződések­nek kell tartalmaznia. A megfelelő szakember- utánpótlás minden vállalat érdeke, ezért arról is dönt­hetnek a kollektív szerződé­sekben, hogy nagyobb kezdő- fizetést adnak annak a fia­talnak, aki kiemelkedő ered­ménnyel végezte tanulmá­nyait. A kollektív szerződések az idén már új módon intézked­nek a vállalati kitüntetések­ről is. tottak a vgmk-knak és a szakcsoportoknak. A szabálytalanul szerzett jövedelmekkel kapcsolatban az elemzések megállapítják: nagy részük, megfelelő veze­tői magatartással kizárható, vagy kiküszöbölhető lett vol­na. Mindezt bizonyítja, hogy a feltárt esetek csaknem ki­lencven százaléka mögött a vezetők elnéző magatartása, az ellenőrzés elmulasztása rejlett. A szabálytalanságok kö­vetkezménnyel járnak: az utóbbi időszakban növeke­dett a vállalatok által kifi­zetett bírságok összege és a személyes felelősségre vonás. 1983-ban a gazdálkodókra összesen 1 milliárd forintot (az 1981. évihez képest 44 százalékkal többet) róttak ki. A visszaesőknek (a vizsgált időszakban 324 volt az is­métlődően hibát vétők szá­ma) az átlagosnál jóval na­gyobb bírságot kellett fizet­niük. NÖVEKVŐ SZIGOR Több a személyes felelős­ségre vonás is: A főigazgatóság saját ha­táskörében 1981-hez képest tavaly 20 százalékkal több szabálysértési eljárást indí­tott. Emellett más hatóság (elsősorban a kereskedelem­ben) 55 alkalommal kezde­ményezett szabálysértési el­járást. Az ellenőrzési szervezet 133 alkalommal kezdeménye­zett munkajogi felelősségre vonást, és a befejezett ese­tek 85 százaléka zárult fe­gyelmivel. Bűncselekmény alapos gyanúja, a társadalmi vagyon elleni vétség, adócsa­lás és más súlyos mulasztá­sok miatt nyolc esetben tett feljelentést a szervezet, emellett négy alkalommal gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte. Az ellenőrzés tapasztalatai alapján a kormány a közel­múltban megtartott ülésén megállapította: a fegyelem megsértőivel szemben tanú­sított elnéző magatartás miatt veszteségek érik a népgazdaságot. A kormány kötelezte az irányító szerve­ket, hogy tegyenek intézke­déseket a hiányosságok meg­szüntetésére, a mulasztók és a szabályok sértőinek fele­lősségre vonására. Molnár Patrícia Távközlési konferencia Kétnapos országos ifjúsá­gi-tudományos konferencia kezdődött „Hírközlő rend­szerek és berendezések” címmel hétfőn a Távközlési Kutató Intézetben. A tanács­kozást a KISZ Központi Bi­zottsága Értelmiségi Fiata­lok Tanácsa kezdeményezé­sére, az országos középtávú kutatási-fejlesztési 'tervhez kapcsolódóan a Távközlési Kutató Intézet KISZ-szerve. zete és a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-szervezete a Híradástechnikai Tudomá­nyos Egyesület bevonásával második alkalommal rendezi meg. A konferencián hír­adástechnikával foglalkozó ipari, kutató-fejlesztő és ok­tatási bázisok fiatal szak­emberei szakterületük jele­néről és jövőjéről alkotott elképztléseiket, kutatási programjaikat, eredményei­ket ismertetik. A konferen­ciai célja a szakmai infor­mációk kölcsönös cseréje mellett az, hogy lehetőséget adjanak e szakembereknek a tudományos pályán való el­indulásra, publikálásra, elő­adói készségük fejlesztésé­re. A irészltvevők három szek­cióiban, több mint 60 elő­adást hallgatnak meg. Ki­emelt témaként szerepel a ráddahírközlő és mikrohul­lámú rendszerek tervezés 3, gyártása és méréstechnikája: valamint az átviteli és kap­csolástechnikai áramkörök és berendezések fejlesztése. A kollektív szerződések vitája Sárga címkés ételek Bencze Istvánné közel ötven termékből tud kínálni a ve­vőknek Az elmúlt hét végén is vé­tettem orvosunk tanácsa el­len, nem fogadtam meg a különféle, egészségre nevelő társadalmi és hivatalos szer­vek ajánlásait. Azaz nem ét­keztem egészségesen. Azaz nem hagytam fel öt évtize­des táplálkozási gyakorla­tommal. Bőséges volt a szom­bati reggeli, az ebéd, még a vacsora is. A vasárnap ugyan higgadtabban kezdődött, mert zsírban sült pirítós ke­nyér teával volt a menü. Az első. Mert ki tud ellentállni a most megkezdett füstölt szalonnának, amelyben két sávban is húsréteg húzódik és a kertben már zöldell a vöröshagyma, amely tudva­lévő éppoly fontos kísérő a szalonnához, mint külföldi magas rangú vendégekhez a szirénázó rendőrautó. Hát, ha már vétettem, le­gyen úgy. Am feljogosít e vétség ellenére mégis a hi­vatás, hogy legalább másokat óvjak a túltáplálkozástól, hogy amikor kórházba kerü­lünk, ne azt írják a lázla­punkra, hogy túltáplált. Éppen ezért ildomos, hogy az ember kissé jobban körül­nézzen a boltokban, mit kí­nálnak azoknak, akik nem magyarosan, hanem köny- nyebben akarnak étkezni. Mondjuk vajjal habart zöld- borsókonzervet, egy szál virslivel. Netán édességet ke­resnek, amely ugyancsak sár­ga címkével jelölt, mint ál­talában a fogyókúrázóknak, diétázóknak ajánlott. Mint a jó magyar, három szekszárdi élelmiszerüzletben jártam, legyen így az igaz­ság teljes. Skála, 25-ös Nép­bolt, Bartina. E három üzlet a legnagyobbak között van. Szóval e három üzletben a fogyókúrázóknak, diétá­zóknak kínált áruk válasz­téka nem nagy. Van befőtt, a dunakeszi konzervgyárból, vegyes is, almából készített úgyszintén. Mindegyik friss — nagy a forgalom ezekből, nem ér rá a gondolán meg­öregedni. És ízletes, nem ér­ződik rajta a vegyszer, amely tartósítja. Az édesítőszerek választéka szegényes. Legin­kább nyugati importból szár­mazik, az NSZK meg Svájc a fő szállító, de van magyar gyártmányú is, amely szegé­nyesebb csomagolásban, ne­gyedannyi áron kapható, mint a nyugatiak. A lekvárok. Apró doboz­kába, műanyagba csomagol­va, a választék kitűnő. Ám az árak is figyelemre méltó­ak. Egy-egy kis dobozban 30 —80 gramm lekvár fér, ép­pen két sovány palacsintába elegendő. A lisztek. Köztudomású, egyre több olyan ember van, aki érzékeny a különféle bú­zakészítményekre, lisztre, grízre. S ezért találta ki az ipar a kukoricalisztet, a rozs­lisztet, a rizs helyett az ár­pagyöngyöt. Ezekből lehet könnyű ételeket készíteni. A süteményekről. Ponto­san egy éve nagy bemutatót tartottak a fővárosban. Fo­gyókúrázóknak való ételeket tálaltak e bemutató vitrinek­be, majd az újságírók aszta­lára . Elképesztő választékot találtunk. A Rákóczi terme­lőszövetkezet, a Budapesti Csokoládégyár, a Fővárosi Vendéglátóipari Vállalat megközelítően százféle süte­ményt, krémest, szárazát, ro­pogósát, puhát, teához, tej­hez valót, étkezés utánra, uzsonnára, értekezletre valót. Mind ízletes, finom volt. Egyikhez sem használtak ré­pacukrot. S nem lehetett kü­lönbséget tenni a hagyomá­nyos cukrászati sütemények és a diétások között. Két hét múltán ismét a fővárosban jártam azokban az üzletek­ben, amelyeket árusításra ki­jelöltek. A termékek tized- részét, ha meg tudtam vol­na vásárolni. A csokoládék. A Diósgyőri Csokoládégyár áttörte a ma­gyar édesipar betonfalát. Ki­tűnő minőségű áruval, sárga címkéssel látja el a fogyó­kúrázókat, diétázókat. A ter­mékek három-öt ízzel ké­szülnek, legalábbis én eddig ilyenekkel találkoztam. Ter­mészetesen van nyugati im­port csokoládé is. Az NSZK- ból hoznak be rendszeresen, volt rá példa azonban, hogy a szavatossági idő lejárta miatt az árut leértékelték. Tekintélyes mennyiségű finn édességet például állati ele­delnek adtak el — a szava­tossági idő felülvizsgálata nemcsak a kalóriaszegény ételeknél volna indokolt, ha­nem más termékeknél is. Azonban jobban tesszük, ha az általános tapasztalatok összegezése után megkérdez­zük a kereskedőket. A Fü- szért szekszárdi csoportveze­tője, Bencze Istvánná azzal kezdi, hogy az élelmiszer összforgalmúknak 3—4 szá­zalékát teszi ki évente a ka­lóriaszegény ételek árusítá­sa. Főleg a szövetkezeti és Népbolt ABC áruházak a ve­vőik, a maszekok nem viszik a drága árut. A vevőkör a megyében évek óta kialakult, újak általában akkor jelent­keznek sárga címkés áruért, ha meghallják, hogy meny­nyire finom egyik-másik ter­mék — és a nők közül azok, akik a molettség határán vannak. Főleg a szörpöket vásárolják. A forgalom érdekes mó­don alakult az elmúlt évben, Horváth János, a Füszért fi­ókigazgatója mondotta: — Forgalmunk tavaly tő­kés importból származó ka­kaóból, csokiból, cukorkából, dobozos áruból 162 ezer fo­rint volt, az idén 200 ezret tervezünk. A hasonló hazai termékek forgalma tavaly 722 ezer forint volt, ez évben 760 ezer körül alakul. A diabeti­kus befőttekből kiszállítottak a kiskereskedelmi hálózatba 265 ezer forint értékűt. A készételekből már gyengébb a választék, van egy káposz­tafőzelék, meg egy húsgom- bócos étel, ez utóbbi sósze­gény, rajtunk marad majd az egész készlet, aki egyszer vesz belőle, az többet alig­ha. Az édesítő szerek éves forgalma általában negyed- millió forintot ér. A szekszárdi, általában a hazai üzleteket befőttel, dzsemmel, itallal a Dunake­szi Konzervgyár látja el, Nagyhalásziból cukorkát kül­denek, a dombóvári áfész üzeméből Emese néven ku­koricás teasüteményeket és liszteket is forgalmaznak. Üjabban felkapott áru a díszdoboz, a hazai is ízletes árut tartalmaz, azonban, aki „ad magára”, az a franciát vásárolja. Tavaly a magyar termékből talán kétezer cso­maggal adtak el. A kalóriaszegény ételeket fogyasztók tábora, mint Ben- czéné mondta, alig-alig nö­vekszik. Oka ennek nyers­anyaghiány, a csomagolóesz­közök gyenge minősége, és egyes termékekből a túlkíná­lat, másokból pedig az egye­netlen szállítás. Késik pél­dául az Arola, az őszibarack, a cseresznye, a körte, az al­ma és a szilvabefőtt. A meggy megérkezett. Az időszakos ellátásnak a szavatossági idő rövidsége is oka. Ügy gondolom, a kalória­szegény, diétás termékekről és diabetikus, betegeknek va­ló ételekről még tudnánk so­kat mondani' de azt javas­lom, hogy keressük az üzle­tekben az árut, a sárga cím­kését, meg a más jelűt is. És ha nő a kereslet, a nagykerek tudnak rendelni, a gyárak hajlandók termelni. A szekszárdi Skála Áruház gondoláján jó a választék PÁLKOVÁCSJENŐ Fotó: Gk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom