Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-03 / 79. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 19. szám. ÄRA: 1,40 Ft 1984. április 3., kedd. A KÖZIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉNEK TAPASZTALATAI (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.) DMVSC—SZEKSZÁRD 3:1 (0:0) (5. old.) OLCSÓN, OTTHON ÉPÍTENI, JAVÍTANI (3. old.) Nyelvtanulás - nyelvtudás Nyáron történt egy nemzetközi konferencián, hogy pillanatra kihagyott a figyelmem, vagy a felszólaló harapta el a mondat végét, miniden esetre odahajoltam a szomszédnőmlhöz, és halkan megkérdeztem, hallotta-e a kérdéses szavakat. Fejét rázta: „Ne haragudj kedves, de én angolul csak azt értem, amit magam mondok!” Odahajolok a másik oldalamon ülőhöz, de ő is a fejét rázza: „Én csak azt érteim, aki Budapesten tanulta a nyelvet, és lassan beszél...” Maradtam hát a mondat vége nélkül, azzal a tanulsággal, hogy tudunk is nyel­vet, meg nem is. Nem újdonság, soha ennyii gyerek, felnőtt nem tanult nyelveket, és igazán jól méglis olyan kevesen tudnak. De hát miit is értünk azon, hogy — igazán jól? Vagy ahogy mondani szokták: perféktü'l? — „Tanulj meg két-három nyelvet, és nytert ügyed van!” bíztatja a szülő a fiacskáját, oda sem gondolva, hogy „meg” le­het-e tanulni egy nyélvet. Megtanultuk-e igazán az anyanyelvűnket? Arany János és a többi nagyok bi­zonnyal. De az emberék sokasága? Nem is a siralmasan gyakori nyelvi hibákra gondolok, nem is a járványsze- rűen terjedő nyelvi ficamokra. Különleges adottság és műveltség kell még áhhoz is, hogy valaki az anyanyel­vét teljes szókincsévéi használni képesen birtokolja. Idegen nyelvnél ez szinte lehetetlen. De jól megtanulni (ami kevesebb mint megtanulni!) legalább még egy nyelvet, erre a legtöbb ember képes. A jó nyelvtudás mércéjéül egyébként azt szokták állítani, aki azon a nyelven számol, gondolkodik, és álmodik, az elmond­hatja, hogy otthonos benne. Apró gyermekkorban, amikor még nagyon rugalma- sák az agysejtek, ikönnyebb és tartósabb az idegen nyelv rögzítése. Vannak, akik ellenzik a korai nyelvtanulást, mert tartanak tőle, hogy az anyanyelv rovására megy. A nemzetiségi vidékeken kétnyelvűségben félnövő gyermekek példája azonban cáfolja ezt az aggodalmat. A kora gyermekkori nyelvtanulásról érdekesen számol be Károlyi Mihályné önéletírásában, s ebből derül ki, miiért tudták az arisztokraták több nyelven, szinte füg­getlenül más szellemi képességéktől. A nap óráit beosz. tották a gyermekek számára, s az adott órákban csak I az akkor érvényes nyelven volt szabad megszólalni. I Olyankor a megfelelő nyelvű nevélő foglalkozott a gyermekekkel. A régi humán gimnázium is kedvezett a nyelvtanulásnak, hiszen a tanórák ötven százalékában nyelvi és irodalmi oktatás folyt, s az a mennyiség már magában is hozzáigazította a tanulók észjárását a nyelei gondolkodáshoz. A kora gyermekkori nyelvtanulás másik előnye a tartósság. Megmarad a tudás, ha ritkán is használják. Legfeljebb az aktív szókincs veszít az erejéből, de gya­korlás révén felfrissül újra. Ezzel szemben az iskolás- méginikabb a felnőttkorban tanult nyelvet állandóan tréningben kell tartani, mert másként úgy elfújjia a szél, mintha sosem lett volna. Ezért olytan nagyjslentőségűek a tanfolyamak. táborozások, beszédgyakorlatokra alkal­mat adó klubok: amit egyszer megszereztünk, kár lenne martalékul vetni a feledésnek. Ha a gyermeknek még élég a fül és a memória, a felnőttnek már kitartás, szorgalom, önfegyelem, fáradtság is kell a nyelvtanu­lásihoz. Annyi idő- és en erg ia - b ef ek tét és eredményét bizony meg kell őriznii. Nagy segítség az olvasás, de nem old meg mindent. Más a látott szöveg, és más a hallott. Könnyű megérteni (akár szótár nélkül is) egy könyvét, melynék sorai fölött töprengeni lehet, nehéz a gyorsan hadaró idegent, aki lélegzetet sem vesz, úgy darálja mondókáját, s esze ágában sincs megvárni amíg mi megértjük őlket. Jó módja a nyelvgyakorlásnak az adott országba való utazás, de kellő alapozás nélkül, csupán a kint tartóz­kodás révén aligha lehet nyelvet ■tanultai. Más a tanul­mányút, és más a turistaút. Az utóbbi is olajozza, fino­mítja beszélőlkészségünkét de kifejezései a konyhanyelv körét nem lépik tűi. Sokat adhat viszont a levelezés hasonló szakmájú emberekkel, akikkel a baráti láto­gatás során nemcsak a táj szépségeiről esik majd szó, hanem sor kerülhet az elmélyült eszmecserére is. Szinte hihetetlen, hogy az audió-vizuális módszerek koráiban még sokan tanítanak hagyományos módon. Nyelvtan, szavak magolása, fordítás. Kellenek ezek is elkerülhetetlenül, de csak magasabb fokon. Az anya- nyélv grammatikáját is csak akkor tanuljuk meg, ami­kor már régesrég beszélünk. Akibe belerögződnek a régi módszerek, annál a nyelvtan éppen gátja lehet a beszédnek, s gyakran megreked a gyönge középfokon, esetleg csak az idegen nyelvű olvasás szintjén. Mert amikor meg akarna szólalni, azon kezd töprengeni, hogyan is építse fel mondatált. (Melyik viszonyszó mi­lyen vonzáttal jár, milyen múltat használjon, van-e előidejűség a mondatban stb.) Mire kidkumlálja mit, hogyan mondjon, a beszélgetőpartner gondolata már rég messze jár. A Világ szűkül, a szállítóeszközök technikájának fej­lődése közelhozza a távollakókat. Utazunk, világot lá­tunk. kereskedünk, vendégeket fogadunk, s közben rájövünk, hogy nincs olyan szakma, amelynek művelője ne szorulna rá a mások eredményeire. De kiváncsiak vagyunk a mások érzelmeire, vágyaira, örömeire, bána­tára, gondolatára is, tehát az irodalomra. Miiért tanulunk nyelvet? Mert anélkül ablaktalan szobában élnénk. Idegenül a világban, amely pedig nyelvtudással ismerőssé válna. nMnMMHBnwuwnnMHHMSMnHHJI Koszorúzási ünnepségek a felszabadító hősök emlékműveinél Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából hétfőn megkoszorúzták azok­nak a hősöknek, katonáknak a sírjait, emlékműveit, akik a hitleri fasizmus elleni harcban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. A katonai díszpompával megrendezett kegyeletes megemlékezések színhelyén díszalegységek sorakoztak fel csapatzászlóikkal. A rákosligeti temetőben a román hősök síremlékénél helyezték el a hála és meg­emlékezés virágait. A román és a magyar himnusz el­hangzását követően a Ma-, gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Nagy Sán­dor és Vida Miklós, az El­nöki Tanács tagjai koszorúz­tak. A Minisztertanács kép­viseletében Juhár Zoltán bel­kereskedelmi miniszter, dr. Markója Imre igázságügy- miniszter, valamint Holtai Imre külügyminiszter-helyet­tes helyezett el koszorút. A Román Szocialista Köz­társaság nagykövetségének tiszteletét Victor Bolojan rendkívüli és meghatalma­zott nagykövet, Gheorghe Botár tanácsos és loan To- dericiu ezredes, katonai és légügyi attasé rótta le. A budapesti diplomáciai testület képviseletében Búi Linh, a Vietnami Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Dam Van Dien főszáza­dos, katonai és légügyi atta­séhelyettes koszorúzott. Ezt követően a Magyar Néphadsereg, az MSZMP bu­dapesti és XVII. kerületi bizottsága, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a fővárosi és a XVII. kerületi tanács valamint az Ipari Mi­nisztérium képviselői he­lyezték el a megemlékezés virágait. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A solymári katonai teme­tőben a II. világháború ma­gyarországi felszabadító har­cai során elesett ■ ausztrál, francia, kanadai, lengyel, angol és új-zélandi katonák emléke előtt tisztelegtek. A nemzeti himnuszok elhang­zása után a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa nevében Bíró Imre és Dési Zoltánná, az Elnöki Tanács tagjai helyezték el a meg­Szovjet-etióp közlemény A Szovjetunió és Etiópia teljesen azonos módon ítéli meg a jelenlegi nemzetközi helyzetet — hangsúlyozza egyebek között az a szovjet— etióp közös közlemény, ame­lyet hétfőn tettek közzé Moszkvában Mengisztu Hai- lé Mariamnak, az etióp Ide­iglenes Katonai Kormányzó Tanács és az Etióp Dolgozók Pártjának megszervezésére alakult Bizottság (COPWE) elnökének, az ország fegyve­res erői főparancsnokának moszkvai baráti munkaláto­gatásáról. A közlemény rámutat: a Szovjetunió és Etiópia hatá­rozottan fellépnek az ellen, hogy Afrikát a globális ka­tonai-politikai konfrontáció színterévé tegyék. emlékezés virágait az em­lékmű talapzatán. A Minisz­tertanács képviseletében Schultheisz Emil egészség- ügyi, Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter valamint Esztergá­lyos Ferenc külügyminisz­ter-helyettes koszorúzott. Az emlékműnél a Magyar Néphadsereg és a Pest me­gyei Tanács képviselői is elhelyezték koszorúikat. A kegyeletes megemlékezés - a Himnusz hangjaival ért vé­get. A Budaörsi úton a fasiz­mus elleni harcban hősi ha­lált .halt amerikai katonák emlékművének talapzatán helyeztek el koszorúkat. Az amerikai himnusz elhangzá­sa után a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ne­vében Bíró Imre és Dési Zoltánné, az Elnöki Tanács tagjai, a Minisztertanács ré­széről Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Ván­csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Esztergályos Ferenc külügy­miniszter-helyettes helyez­ték el a kegyelet virágait. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövet­ségének koszorúját Nicolas Salgó rendkívüli és megha­talmazott nagykövet, John William Hand ezredes véd­erő- és légügyi attasé, Kari May ezredes, katonai attasé helyezte el. Harkányban koszorúzási ünnepséget tartottak a ha­zánk szabadságáért elesett bolgár hősök emlékművénél. A néphadsereg díszegysé­gének tisztelgése után a bol­gár és a magyar himnusz csendült fel, majd indulók hangjaira kezdődött a ko­szorúzás. Az Elnöki Tanács nevében Horváth Sándorné és Pióker Ignác, az Elnöki Tanács tag­jai, a Minisztertanács kén­viseletében Pullai Árpád közlekedési miniszter, Ábra­hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter és Roska István külügyminisz­ter-helyettes, a Bolgár Nép- köztársaság nagykövetsége részéről Georgi Pangelov követ-tanácsos, Alekszandar Hiev Decsev vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé és Petar Pencsev tanácsos ko- szorúzták meg az emlékmű­vet. A honvédelmi felkészülés eredményes végrehajtása ér­dekében a honvédelmi bi­zottságokban, államigazgatási és társadalmi szervezetekben több éven át végzett kiemel­kedő tevékenysége elismeré­séül, hazánk felszabadulásá­nak 39. évfordulója alkalmá­ból a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta Unyi István, a Posta Távközlési Üzem műszeré­sze, ezüst fokozatát dr. Schuller Zoltán, a bonyhádi Városi Tanács elnökhelyet­tese. A Honvédelmi Érdem­érem „25 év után” kitünte­tésben részesült Marton Ist­ván kaposszekcsői tanács­elnök, „10 év után” kitünte­tésben dr. Harmat Béla, a dunaföldvári tanács vb-tit- kára. A Magyar Szocialista Munkáspárt nevében Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára és Illés István, az MSZMP Siklósi Városi Bi­zottságának első titkára, a tanács részéről Horváth La­jos, a Baranya megyei Ta­nács elnöke és Szép János, Harkány nagyközségi Közös Tanács elnöke helyezték el a megemlékezés virágait. Az Intranszmas magyar— bolgár társaság nevében Müller Tamás kereskedelmi Igazgató és Szántó Róbert, áz Intranszmas MSZMP-bi- zottságának titkára koszo- rúzta meg a bolgár hősök harkányi emlékművét. Koszorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a hazánk felszabadításáért elesett ju­goszláv hősök beremendi emlékművénél is. Budapest több kerületében tartottak koszorúzási ünnep­séget a felszabadulási, illet­ve a szovjet hősi emlékmű­veknél. Az I. kerületiek a gellérthegyi, a II. kerületiek a Tárogató úti felszabadulá­si emlékműnél, valamint a Mártírok útján a Margit kör­úti fegyház helyén álló em­lékműnél tartottak koszorú­zási ünnepséget: A III. kerü­letben a csillaghegyi felsza­badulási emlékműnél és az óbudai temetőben nyugvó szovjet katonák sírjait ko- szorúzták meg. A VIII. kerü­letiek a Mező I. úti temető­ben a kegyelet virágaival bo­rították a szabadságunkért életüket áldozott szovjet hő­sök emlékművét. Az István kórház falán levő márvány­táblánál, amely azt a helyet jelöli, ahol a felszabadító szovjet harcosok átlépték a IX. kerület határát, a ferenc- városaiak rótták le kegyele­tüket. A kőbányaiak a Pataky István téri, a XI. kerületiek a Gellért téri szovjet hősi emlékműnél, a XIII. kerüle­tiek pedig a Béke téri Bé­ke és Barátság emlékműnél tartottak koszorúzási ünnep­séget. Az emlékművekre koszo­rúkat, virágokat helyeztek el a kerületi párt-, az állami szervek, társadalmi és a tö­megszervezetek, a munkahe­lyi kollektívák képviselői, valamint a városrészek út­törői, fiataljai. (MTI) Havasi Ferenc Fejér megyében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára hétfőn Fejér megyébe látogatott. Székesfehérváron, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának székházában Takács Imre, a megyei párt- bizottság első titkára és Zá- vodi Imre, a megyei tanács elnöke fogadta, s tájékoztat­ta a megye politkai, társa­dalmi és gazdasági életéről. Ezt követően Havasi Fe­renc felkereste a Székesfe­hérvári Könnyűfémmüvet. Itt Dózsa Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt ve­zérigazgatója és Tóth Géza a nagyüzem igazgatója fo­gadta s elkísérte üzemláto­gatásra. A Központi Bizott­ság titkára megtekintette a présművet, az öntödecsarno­kot és a szélesszalag-hen- gerművet, s megismerkedett azokkal a gépekkel, berende­zésekkel, amelyeket a múlt év végére befejezett állami nagyberuházás eredménye­ként állítottak munkába. Az üzemlátogatás után Ha­vasi Ferenc részt vett azon az ünnepi munkásgyűlésen, amelyet a nagy jelentőségű beruházás felavatása alkal­mából rendeztek. Zsivkov Va rsóban Todor Zsivkovnak, a BKP KB főtitkárának, a bolgár államtanács elnökének veze­tésével bolgár párt- és ál­lami küldöttség érkezett hétfőn Varsóba hivatalos ba­ráti látogatásra. A bolgár delegáció Wojciech Jaruzels­ki és a legfelső lengyel álla­mi szervek meghívásának tett eleget. A bolgár vendégeket a varsói repülőtéren Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB el­ső titkára, a kormány elnöke, Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke és a poli­tikai élet más vezetői kö­szöntötték. Todor Zsivkov megkoszorúzta az Ismeretlen katona sírját és a lengyel főváros felszabadításáért el­esett szovjet hősök emlék­művét. Ezt követően megbe­széléseket folytatott Woj­ciech Jaruzelskivel, a LEMP KB székházában. Kitü ntetés fi K. Papp József átnyújtja Unyi Istvánnak a kitüntetést

Next

/
Oldalképek
Tartalom