Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-10 / 84. szám

Mai számunkból

XXXIV. évfolyam, 84. szám. ARA: 1.40 Ft 1984. április 10., kedd.

ELVEK ÉS MÓDSZEREK

(3. old.)

HUSEK REZSŐ ZONGORAESTJE

(4. old.)

A DÖZSASOK NEM ISMERTEK ELVESZETT LABDAT

(5. old.)

ÉLELMISZEREINK

MINŐSEGE

(3. old.)

Pályakezdők

Száznégyezer pályakezdő fiatal végzett a múlt év nyarán az ország alsó- és középfokú iskoláiban és további 14 ezer a felsőfokú oktatási intézményeken. Az ÁBMH, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal az elmúlt esztendők hagyományaihoz híven, ezúttal is figye. lemmel kísérte elhelyezkedésük fejleményeit.

A pályakezdők mintegy 40 százaléka az iparban, 18 százaléka a kereskedelemben és szolgáltatásban, valamivel több mint 11 százaléka a mezőgazdaságban, 10 százaléka az építőiparban, a hátralévő 23 százalék pedig a itöbbi népgazdasági ágban helyezkedett el. Ez meglehetősen hasonlít a korábbi évek arányaihoz. Abban Sincs észrevehető eltérés, hogy az ipar általában több embert fogad, mint amennyit később megtart. A mező- gazdaságnál fordított a helyzet. Az utóbbi népgazdasági

I

ág — mármint a mezőgazdaság — inkább a viszonylag idősebb korosztályból gyarapítja a dolgozói létszámát.

A fiatalok mintegy 85—90 százaléka abban a szakmában helyezkedett el, amelyet tanult, amelyre felkészült, illetve számított. Ez egyszerre örvendetes, egyben gondolatébresztő jelenség is. Előnyös a pályakezdőnek annyiban, hogy számíthat a kiszemelt foglalkozási ágra. Nem hallgathatják el viszont, hogy azokban az országokban, ahol gyorsabb ütemben megy végbe a termékI szerkezet-korszerűsítés, ott több pályakezdőt ér meglepetés, mint nálunk, hiszen a célba vett szakma időközben elavul, mert az élet új igényeket támaszt. Közhely ugyanis, hogy az iskolai oktatás még a legkedvezőbb

I esetben is esák több-kevesebb késéssel tudja követni az ilyen változásokat.

Visszatérve a pályakezdők 10—15 százalékára, akik nem a szakmájukban dolgoznak: célszerű részletesebben is megvizsgálni, mi rejlik a jelenség mögött. Hiszen ez sem az ország, sem pedig az egyén számára nem lehet közömbös. Nyilván, a 12—20 ezer fiatal esetében az elhelyezkedési szándékok meg a konkrét munkaerőigények között nem volt meg az összhang. Még ma sem kap például elegendő középfokú végzettségű szakembert a ifcülkereskedelem, az építőipar (reméljük, az utóbbi gondjait enyhíti majd a technikusképzés!), viszont hat megye jelezte, hogy több bolti-áruházi eladót, áruforgalmi előadót stb-t képzürik a szükségesnél. Tizenegy megye tette szóvá, hogy vállalati könyvelőkből, terv. statisztikusokból stb. sincs annyira szükség, mint amennyit a középfokú oktatási intézmények kibocsátanak.

Ami a munkát kezdők fizetését illeti, már az ő körükben is meglehetősen érvényre jut a bérezési gyakorlatunkban tapasztalható egyenlősdi. A múlt év október végéig beérkezett adatok szerint ugyanis a szakképzet- len pályakezdők átlagbére 2270, az alap- és középfo- fcúaké 2594 forint volt, vagyis mindössze 14 százalékkal magasabb az előbbieknél. Az egyetemet-főiskolát végzettek 3354 forint átlagfizetéssel kezdtek, ami csupán 48 százalékkal volt több a mindenféle szakma nélkül munkába állók átlagos fizetésénél. Ez pedig nem mondható előnyösnek; nemcsak az egyénnek, a vállalatnak, az országnak is jobb volna, ha jobban elismernék a hasznosítható szaktudást.

Az előbb -említett átlagszámok — jellegüknél fogva — persze nem tudósítanak arról, hogy azért jól észrevehető különbségeket takarnak. A f elsőfokú végzettségűek körében például továbbra is a kezdő agrárszakemberek 3608 forintos fizetése a legmagasabb, de szorosan felzárkóztak a nyomukba a műszakiak és a jogászok is.

Nyilván, az elég alacsony kezdőfizetésnek sok köze van ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek munkaerőéhsége továbbra sem enyhült. Sokatmondó és jellemző, hogy az egyetemet-főiskolát végzett 10 400 pályázónak 23 300 állást hirdettek meg a munkáltatók október végéig. Ez már azért is gondolkodóba ejtő, mert nemcsak

I

az üzemlátogatások során szerzett személyes tapasztalatók, hanem a különböző felmérések is azt igazolják, hogy a vállalatok nem használják ki jól a fiatal diplomások idejét, munkakészségét és tehetségét. Egyszerűbben fogalmazva: továbbra is pazarolják a munkaerőt.

Sokak előtt ismert, hogy kormányzatunk — látva ezt a gyakorlatot — arra kötelezte a gazdálkodó szervezeteket, hogy 1984. január elsejétől kezdve fizessenek magasabb biztosítási járulékot minden egyes foglalkoztatott ultán, magyarán: drágította a munkaerőt. Hogy ezzel az 'intézkedéssel elértük-e a kívánt hatást, az csak később válik 'mérhetővé.

Az ifjú munkavállalók 60 százaléka a saját lakhelyén, a többi más településen kezdett el dolgozni, vagyis —

I Európa sok más országához hasonlóan — meglehetősen magas az ingázók aránya. Továbbra is gondot okoz a főváros, a nagyvárosok aránytalanul nagy vonzereje.

A fiatal agrárszakemberek valamivel több mint egynegyede Budapesten, illetve Pest megyében helyezkedett el, az ország legnagyobb területű — és mezőgazdasági szempontból is kiemelkedő súlyú — térségében. Bács- Kiskun megyében viszont csak a végzettek nem egészen nyolc százaléka keresett állást. Ezért ott a meghirdetett posztoknak mindössze 25 százalékát sikerült betölteni.

Még több más adatot is idézhetnénk annak illusztrálására, hogy nem nyugtathat meg senkit a tudat, hogy

I

a konkrét, a szakmákra lebontott munkaerő-kereslet meg -kínálat az országos statisztikában nagyjából ösz- szecseng, hiszen az egyes megyéket saját gondjai szorítják. Nyilvánvaló viszont, hogy ezekre ott, helyben kell kidolgozni a megoldás útját-módját.

R. J.

1^.. I

Tíz százalékkal nőtt a megye szövetkezeti iparának termelése

Tanácskozott a KISZÖV küldöttközgyűlése

Tegnap délelőtt Szekszár- don tartotta ülését az Ipari Szövetkezetek Tolna megyei szövetségének küldöttközgyűlése. Fodor Tibor elnök terjesztette a küldöttek elé az elnökség beszámolóját a megye szövetkezeteinek 1983 évi gazdálkodásáról és a szövetkezetek 1984. évi terveiről, majd fűzött szóbeli kiegészítést a beszámolóhoz.

Országosan a szövetkezeti ipar fejlődése jelentősen elmaradt az OKISZ állásfoglalásaiban meghatározott és a saját tervekben előirányzott célkitűzésektől. Tolna megyében azonban ellenkező a kép: a megye szövetkezeti iparának eredményei összességében meghaladják nemcsak az előző évieket, hanem a tervekben előirányzottakat is. A 2,7 milliárd forintos termelési érték 10%-kal magasabb, mint az 1982. évi volt, miközben a foglalkoztatottak száma közel 300 fővel csökkent.

Ugyanakkor folytatódott a differenciálódás az egyes iparágak, illetve szövetkezetek között. Hat szövetkezet termelése nem érte el az elő. ző évit, öt szövetkezetben viszont 20 százaléknál magasabb volt a termelés felfutása. Különösen a gépiparba sorolt szövetkezetek eredménye kiemelkedő: 23

százalékkal termeltek többet,

mint az előző évben, ez döntő mértékben az export fokozását szolgálta. A köny- nyűiparba és az egyéb iparba sorolt szövetkezetek termelése 3%-kal nőtt, ám itt is erősen differenciált a kép: a teljesítések a 19%-os nö- növekedés és a 16%-os csökkenés szélső értékei között szóródnak. Nőtt az export, a meglévők zöme növelte exportértékesítését, és új szövetkezetek is léptek •az exportra termelők sorába. Az építőiparba sorolt szövetkezetek összességében több mint félmilliárd forint termelési értéket produkáltak, 18%-kal többet, mint 1982-ben, nőtt a fenntartási munkák aránya, amely az építési-szerelési tevékenységnek 1983-ban már kereken kétharmadát tette ki.

A nyereségnél már nem ilyen kedvező a kép: 3%- kal alacsonyabb az érdekeltség alapjául szolgáló nyereség az előző évinél. Ennek döntő oka az, hogy a központi intézkedések nyereségmérséklő hatását a megye szövetkezetei csak részben tudták ellensúlyozni takarékosabb költséggazdálkodással, indokolt áremeléssel, a termékszerkezet változtatásával, a meglévő tartalékok feltárásával. A nyereség tekintetében is változatos a kép, több szövetkezetnek sikerült növelnie, viszont többnek csökkent. Veszteséggel azonban egy sem zárta az esztendőt.

Mindez arra figyelmeztet, hogy javítani kell a költséggazdálkodást, az e területen meglévő tartalékok feltárását. Mindenekelőtt az anyaggazdálkodás javítására van szükség, lévén, az anyagköltség összeségében mintegy a fele az árbevételnek és ennek aránya az utóbbi években nem változott. Figyelni kell az egyéb költségek alakulását is, ezek aránya sok helyen indokolatlanul nőtt. Különösen azoknál a szövetkezeteknél, amelyeknek a termelése csökkent 1983-ban. De másutt is: miközben a termelés 10%-kal emelkedett az egyéb költségek 18%-kal tettek ki többet, mint 1982-ben.

Beruházásra kevesebbet fordítottak a szövetkezetek, mint az elmúlt esztendőben. Az utóbbi években jelentős állóeszköz-növekedés következett be, ám a hatékonysági mutatók vizsgálata azt mutatja, hogy ezen eszközök teljes kihasználása még nem történt meg, ez a következő évek egyik fő föladatát kell, hogy képezze.

1984-lben a gazdaságpolitika alapvető célja változatlanul a népgazdaság külső és belső

(Folytatás a 2. oldalon)

Andrej Gromiko hazánkba látogat

Az MSZMP Központi Bizottsága és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa meghívására Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter április második felében hivatalos, baráti látogatást tesz hazánkban.

(MTI)

Aczél György Finnországba utazott

Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn reggel Finnországba utazott a Finn Kommunista Párt és a Finn Szociáldemokrata Párt közös meghívására.

Kíséretében van Kovács László, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Oláh József, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Az elutazáskor jelen volt Mikko Jokela, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.

Aczél Györgyöt és kíséretét a helsinki repülőtéren Arvo Aalto, a Finn Kommunista Párt főtitkára, Olavi Poikolainen, a Finn Kommunista Párt külügyi titkára, továbbá Lauri Kangas, a Finn Szociáldemokrata Párt titkára fogadta. Jelen volt Púja Frigyes, hazánk helsinki nagykövete.

Átadták a váraljai hétközi otthont

Váralján tegnap délelőtt adta át rendeltetésének Teleki István, a nagymányoki Nagyközségi Közös Tanács elnöke az öregek napközi otthonának új, tizenkét személyes hétközi részlegét. Tolna megyében ez a második olyan intézmény, mely hétfőtől péntekig látja el azon lakóit, akik Kismá- nyokról, Nagymányokról és Győréből járnak a váraljai hétközibe.

Az avatóünnepségen — amelyen az általános iskola tanulói adtak hangulatos műsort — jelen voltak az egészségügyi ellátás megyei, városi képviselőin kívül azok a szocialista brigádvezetők is, akik régi segítői az intézménynek és akiknek brigádjai részt vettek a bővítési, átalakítási munkálatokban is. A nagyközségi közös tanács a 800 ezer forintos fejlesztést 1982-ben határozta el, s nem sokkal ezután építőbrigádja hozzá is látott a munkához. A Tolna megyei Tanács a hétközi működtetéshez szükséges gondozói létszámra és a beszerzési költségek fedezésére 130 ezer forintot adott segítségképpen. Az eredmény: négy, egyenként háromszemélyes, központi fűtéses szoba, a szükséges mellékhelyiségek és a telefonnal is ellátott ügyeleti szoba mellett. Teleki István azzal a jókívánsággal zárta rövid avatóbeszédét, hogy az otthon új lakói töltsenek itt minél hosszabb időt erőben, egészségben, élvezve a társadalom gondoskodását.

Utóbbiért a műsort követően a váraljai Ferenczi Károly mondott köszönetét, majd elkezdődött a beutaltak honfoglalása.

Ferenczi Károly bácsi beszél

Jönnek a bétközi honfoglalói