Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
2 "NÉPÚJSÁG 1984. április 10. Konsztantyin Csernyenko válaszai a szovjet-amerikai kapcsolatokról A nemzetközi helyzetről, ezen belül a fegyverzetkorlátozás, a szovjet—amerikai kapcsolatok időszerű kérdéseiről nyilatkozott Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára a Pravdának. A lap kérdéseit és Konsztantyin Csernyenko válaszait, amelyek a lap hétfői számában jelentek meg, az alábbiakban rövidítve közöljük. Kérdés: Hogyan értékeli e pillanatban a nemzetközi helyzetet? Van-e valamilyen jele annak, hogy az Egyesült Államok politikájában pozitív változások kezdődtek? Válasz: A nemzetközi helyzet sajnos nem javul, továbbra is nagyon veszélyes. Ennek oka az, hogy az Egyesült Államok kormányzata továbbra is a katonai erőre épít, katonai erőfölényt próbál kivívni és saját elképzeléseit akarja ráerőszakolni más népekre. Ezt erősítette meg Reagan elnöknek a közelmúltban a georgetowni egyetemen elhangzott beszéde is. Ha Washingtonban el is hangzanak néha békeszólamok. ezek mögött a legjobb szándékkal sem lehet felfedezni a legkisebb jelét sem annak, hogy ezeket a szavakat gyakorlati tettekkel kívánnák alátámasztani. Az új szavak használata tehát nem jelent új politikát. Vizsgáljunk m°g egy olyan alapvető kérdést, mint. a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetése. Felismerták-e vajon a Fehér Házban, hogy milyen veszélyes és kilátástalan ez a fegyverkezési hajsza, s vajon mérsékletet tanúsíta- nak-e ebben a kérdésben? Semmi ilyesmi nem történt. Éppen ellenkezőleg, az Egyesült Államok egyre újabb programokat dolgoz ki a nukleáris fegyverek létrehozására és hadrendbe állítására. Folytatódik az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése is. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy valamilyen módon megbontsák a kialakult egyensúlyt. Ezek a lépések semmiképp sem egyeztethetők össze azzal a céllal, hogy korlátozzuk a fegyverkezési hajszát. Egyáltalán nem véletlen, hogy az Egyesült Államok szándékosan aláásta a nukleáris fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, és meghiúsította a tárgyalásokat mind a hadászati fegyverzetek, mind az európai nukleáris fegyverzetek kérdésében. Az amerikaiakkal fenntartott kapcsolataink is azt mutatják, hogy az Egyesült Államok álláspontjában ezeknek az alapvető kérdéseknek a tekintetében semmiféle pozitív változás nem következett be. Miközben ragaszkodik a genfi tárgyalások megszakadását előidéző korábbi álláspontjához és folytatja rakétáinak nyugat-európai telepítését. Washington azt hangoztatja, hogy kész a tárgyalások felújítására. Felvetődik azonban a kérdés. hogy miről legyen szó ezeken a tárgyalásokon? Arról, hogy hány és milyen a Szovjetunióra és szövetségeseire irányított rakétát helyezhet el az Egyesült Államok Európában? Ilyen tárgyalásokon mi nem vagyunk hajlandók részt venni. A párbeszéd és a tárgyalások hasznáról minket nem kell meggyőzni. Mihelyt az Egyesült Államok és a vele együtt cselekvő más NATO- országok hozzákezdenek az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítésének megkezdése előtti helyzet visz- szaállításához, a Szovjetunión nem fog múlni a dolog. Ez a reális út a tárgyalásokhoz. Kérdés: Mi a helyzet a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés más területein?. Válasz: Az Egyesült Államok más kérdésekben is akadályozza az előrehaladást. Hadd említsek csupán néhány kérdést. Mindenekelőtt a világűrről. A Szovjetunió már évek óta egy olyan megállapodás elérésére törekszik, amely megakadályozná, hogy a fegyverkezési hajsza a világűrre is kiterjedjen. Ezt a kérdést mi állandóan felvetjük az amerikai vezetésnek, és tesszük ezt azért, mert pontosan látjuk, hogy milyen veszélyes következményekkel járna a világűr militarizálása. Az amerikai elnök egyébként a napokban hivatalosan is a kongresszus tudomására hozta, hogy a kormányzat megkezdi a világűrbeli fegyverkezési hajsza széles körű programját, és állítólag az ellenőrzés nehézségei miatt nem szándékszik a Szovjetunióval az űrfegyverkezést megakadályozó szerződést kötni. Nyersen és nyíltan fogalmazva tehát — nem akarnak megállapodást. Az pedig már egyenesen a józan ész kigúnyolása, hogy az amerikai kormányzat saját állítása szerint kész megállapodni velünk abban, hogy erről a kérdésről lehetetlen egyezményt kötni. Így értelmezik hát Washingtonban a politikai párbeszédet, a tárgyalásokat. Vizsgáljunk meg egy másik fontos kérdést, a vegyi fegyverek betiltásának problémáját. A Szovjetunió és más szocialista országok a genfi leszerelési bizottságban még 1972-ben azt a javaslatot tették, hogy kössenek konvenciót a vegyi fegyverek kidolgozásának, előállításának és felhalmozásának betiltásáról, e fegyverek megsemmisítéséről. Ugyanakkor előterjesztették e konvenció tervezetét is. A későbbiekben mi nemegyszer visszatértünk erre a kérdésre, pontosítottuk és részleteztük javaslatainkat. Ezekben az években azonban az Egyesült Államok mindig megakadályozta a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló konvenció megkötését. Egyszerűen obstrukciós magatartást tanúsítottak. Washingtonban most úgy döntöttek, hogy megpróbálják magukat a vegyi fegyverek betiltásának híveiként feltüntetni. Az amerikai vezetők már hónapok óta Ígérgetik, hogy e kérdésről valamiféle javaslatot terjesztenek elő Genfben. Az ígéret azonban mindmáig csak ígéret — s még azt sem tudni, hogy pontosan mire vonatkozik — s közben az Egyesült Államok, mint ez az amerikai elnök nyilatkozataiból is kitűnik, továbbra is növeli és megújítja vegyi fegyvereit, amelyeket amerikai területen és külföldön tárolnak. Még egy példa. Mindmáig nem lépett életbe két szovjet—amerikai megállapodás a föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról. Csaknem tíz évvel ezelőtt írták őket alá, és mi nemegyszer javasoltuk az Egyesült Államoknak ratifikálásukat. Ők azonban mindmáig elutasítják ezt. Miféle kifogásokhoz képesek folyamodni! Kezdetben azt mondták, hogy a szerződések ratifikálása hátráltatja a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott tárgyalásokat. Majd e tárgyalások megszakadása után az ellenőrzés nehézségeire kezdtek hivatkozni. Persze, nem az ellenőrzésről van itt szó — e kérdés az aláírt szerződésekben a legrészletesebben ki van dolgozva. Más a lényeg — Washington semmiféle korlátozással nem kívánja megkötni a kezét, nem akarja, hogy bármi is akadályozza a nukleáris fegyverek gyarapításában és tökéletesítésében. Az ellenőrzés kérdését azért is említettem, mert az Egyesült Államok mindig ezt veti fel, valahányszor nem kíván megállapodást kötni. A fegyverzetkorlátozási és leszerelési szerződések megkötésiére irányuló valódi szándék esetén az ellenőrzés nem jelent és nem is jelenthet akadályt. Ezt tanúsítják a múlt tapasztalatai is. Egyébként, ha figyelembe vesszük az Egyesült Államok politikáját és gyakorlati lépéseit, akkor mi talán még inkább érdekeltek vagyunk a konkrét fegyverzetkorlátozási ás leszerelési intézkedéseknek megfelelő, megbízható ellenőrzésben. Kérdés: A Nyugaton most azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió jelenleg állítólag nem kíván megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, kivárja az ottani elnök- választások eredményét. Mi erről a véleménye? Válasz: A következőket mondanám. Akik ezt a gondolatot felvetik, vagy nem ismerik, vagy pedig — s ez a valószínűbb — tudatosan félremagyarázzák politikánkat. Ez a politika elvszerű és nem befolyásolják konjunkturális meggondolások. A szovjet—amerikai kapcsolatok története alatt mi mindig különböző washingtoni kormányzatokkal tartottunk kapcsolatot. Azokban áz esetekben, amikor az amerikai vezetés realista magatartást tanúsított és felelősségteljesen közelített a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokhoz, a dolgok, hogv úgy mondjam, normálisan mentek. Kedvező hatással volt ez az általános nemzetközi helyzetre is. Ha nem volt meg ez a realista magatartás, akkor kapcsolataink is romlottak. Mi ma is azt kívánjuk, hogy normális, stabil kapcsolataink legyenek az Egyesült Államokkal, olyan kapcsolataink, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon és az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak. Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos állítólagos számításainkra való utalásokkal azt kívánják leplezni, hogy nem akarnak megállapodást kötni a Szovjetunióval a megoldást követelő kérdésekről. Ahhoz, hogy világosan lássunk, elég összehasonlítani a két fél álláspontját csupán az általam korábban említett kérdésekben. Magyar—olasz kapcsolatok Strada Hungarorum Magyar napokat tartottak tavaly novemberben Olaszországban. Marjai József miniszterelnök-helyettes a bolognai kiállításunk megnyitásán vett részt. (Archív felvételünk). Hazánk és Itália között hagyományosak a kapcsolatok Aligha alaptalan a feltételezés: a két nép közti rokon- szenvet az táplálja, hogy az európai szellemi áramlatok, a gyakran közös események és azonos érdekek áthidalták a távolságot a Duna és a Ti- beris között. GARIBALDI ÉS KOSSUTH Félnomád őseink a kalandozások korában gyakran zúdultak le seregeikkel a Pó síkságára. Útvonalukat utóbb Strada Hungarorumnak, a Magyarok Utjának nevezték el. A középkorban népes marhacsordákat tereltek ugyanezen az útvonalon, s így vált az országaink korai kereskedelmének jelképévé. Uralkodóink udvarában ra- vennai, bolognai, firenzei mesterek fofdultak meg, s jó néhány királyt szoros családi szálak fűztek Itáliához. Amikor a múlt században Milánó, Pavia, Padova és Szicília népe zászlót bontott a függetlenségért, a társadalmi haladásért, a forrongó magyar nemzet őszinte ro- konszenvvel fordult feléjük. Az 1848-as észak-itáliai forradalom idején a császári hadsereg kötelékében ott állomásozó magyar csapatok nem avatkoztak be a felkelők elleni harcba, sőt, jó néhány magyar honvéd és tiszt közéjük állt. Az egységes Itáliáért küzdő Garibaldi oldalán kétezer magyar harcolt, s Türr István mint hadsegéde verekedte végig a csatákat. Tüköry Palermo ostrománál kapott halálos sebet, Teleki Sándor, Du- nyov István, Éber Sándor és a magyar légió nevét pedig máig tisztelet övezi Olaszországban. Kossuth Lajos Torinóban telepedett le, s élt haláláig. A Via dei Miile 22. számú házán márványtábla hirdeti emlékét, s a közelben áll szobra is. GAZDASÁGI KÖTELÉKEK Kulturális kapcsolataink évszázadokra nyúlnak visz- sza. Itáliai költők énekelték meg uralkodóink dicsőségét, a magyar szellemi élet kiválóságai tanultak olasz egyetemeken. Babits Mihály magyar irodalmi közkinccsé tette Dante Isteni színjátékát, s múzeumaink becses kincsei közé tartoznak az olasz mesterek remekei. A Rómában 1928 óta működő Magyar Akadémia kulturális kapcsolataink legújabb kori fontos őrhelye. Gazdasági együttműködésünk szintén sok évszázados múltra tekinthet vissza. Hazánk kereskedelmi partnerei sorában Itália jelenleg a hatodik helyen áll, a tőkés országok között az NSZK és Ausztria után a harmadik. Exportunk évek óta meghaladja importunkat, az árucsere csaknem minden évben magyar többlettel zárul. A múlt év novemberében rendezett olaszországi magyar hét is azt bizonyította, hogy kölcsönösen nagy érdeklődés mutatkozik a meglévő kooperációs szerződéseken túl a közvetlen kapcsolatok kiépítésére. Budapest és Róma kapcsolataiban mérföldkőnek szár mit Kádár János 1977 júniusában tett római látogatása. Háromnapos eszmecseréinek lényegét az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja a római Grand Hotelban tartott nemzetközi sajtóértekezleten így foglalta össze: kölcsönös érdek a két ország együttműködésének fejlesztése. Két évvel korábban Lázár György személyében először járt a fel- szabadulás után magyar kormányfő az olasz fővárosban. KÖZÖS TEENDŐK Bettino Craxi személyében rövidesen először köszönthetünk olasz miniszter- elnököt hazánkban. A magas szintű magyar—olasz tárgyalásokat meghatározza, hogy a két ország más-más politikai és gazdasági integráció tagja. Annak ellenére azonban, hogy hazánkat szoros szálak fűzik a Varsói Szerződéshez és a KGST-hez, Itália pedig a NATO és a Közös Piac tagja, találkozási pontokban nincs hiány. Bár a nemzetközi helyzet megítélésében a két ország álláspontja eltérő, az európai biztonság, a leszerelés, a kelet—nyugati párbeszéd fenntartása és folytatása, a nukleáris katasztrófa elhárítása — igaz, különböző megközelítésben — Budapest és Róma számára egyaránt sok közös teendőt kínál. Olaszország napjainkban súlyos belső gondokkal küszködik. A társadalmi és gazdasági feszültségeket politikai ellentétek is hevítik: a római kormány az elsők között járult hozzá az eurora- kéták telepítéséhez, ám az olasz közvélemény egyre nagyobb aggodalommal és felháborodással kíséri a tömeg- pusztító fegyverek comisói rendszerbe állítását. Meggyőződésünk, hogy bizonyos alapvető kérdésekben ennek ellenére sikerül majd közös nevezőre jutni a budapesti tárgyalásokon. A kétoldalú kapcsolatok bővítése pedig hasznosan hozzájárulhat az európai légkör javításához, a mindkét nép és ország számára létérdekű béke megóvásához, a különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű országok álláspontjának közelítéséhez. GYAPAY DÉNES Tanácskozott a KISZÖY küldöttközgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) egyensúlyi helyzetének további javítása, az eredményesebb, 'hatékonyabb gazdálkodás. A szövetkezetek elkészítették terveiket, ösz- szességében egy százalékkal több termelést irányoztak elő. mint az 1983. évi teljesítés. Tervezik az export növelését mindkét viszonylatban. 11 százalékkal, a nagy. és kiskereskedelmi értékesítésnél 5 százalékos növekedéssel számolnak, az iparvállalatoknak és szövetkezeteknek történő értékesítés a tervek szerint 5 százalékkal lesz alacsonyabb, a lakossági szolgáltatást az 1983. évinek megfelelő mennyiségűre tervezik. A nyereség a tervek szerint csökken, bár ezen belül a szövetkezetek kétharmada a nyereség növekedésével, illetve szinten tartásával számol. A beszámolóból és a2 azt követő vitából is kitűnt: az eredmények felülmúlhatják a tervezettet, Iha megújulnak a vezetés, a tervezés, a gazdálkodás módszerei, elmélyül a közgazdasági szemlélet és tulajdonosi érzet, erősödik az egyéni és kollektív érdekeltség. Sok még a tartalék a költséggazdálkodásban ás. A vita és az összefoglaló után a küldöttközgyűlés elfogadta a beszámolót, jóváhagyta a szövetség 1983. évi gazdálkodását és 1984. évi költségvetését, a felügyelő bizottság beszámolóját, a szövetség 1984. évi munkatervét, és intézkedési tervét, a bizottságok munkaterveit az ellenőrzési és jogi iroda költségvetését, a megyei szövetkezeti bizottság és a megyei reklám-propaganda tevékenység ez évi költségvetését. Tolna megyei kisiparosok választmányi ülése Tegnap Szekszárdon ülést tartott a KIOSZ Tolna megyei választmánya. A megyei választmány ötéves munkaprogramjának időarányos végrehajtásáról Simon József, megyei titkár adott jelentést a választmány tagjainak. Az 1981 szeptemberi megyei küldöttgyűlés óta a kisiparosok létszáma 13 százalékkal, ezen belül a munka- viszony mellett kisipari tevékenységet végzők száma húsz százalékkal nőtt. Egyes területeken — vasipar, személyi szolgáltatás, szállítás — korszerűbbé vált a kisipari tevékenység. Ma több mint 3300 kisiparos működik megyénkben, mintegy kétharmaduk községben. A főfoglalkozásúak száma közel 1900. örvendetes, hogy 155 szakmunkástanulót is nevelnek kisiparosok. A kisiparosok aktívan részt vesznek a társadalmi életben, amit — a többi között — az elmúlt évben végzett, három és fél millió forint értékű, társadalmi munka is bizonyít. Tovább nőtt a termelőtevékenység korszerűsítése iránti igény, amit az is mutat, hogy míg 1982-ben 17 kisiparos 1,1 millió forintot addig 1983-ban 40 fő 2,8 millió forintot számolt el adómentesen műszaki fejlesztés címén. A megyei választmány két ülése közötti időszakban megalakították a központifűtés- és csőhálózatszerelő mestervizsga bizottságot, az autószerelő szakmában mestervizsgáztatásra került sor, amelyen tizenketten tettek eredményes vizsgát.
