Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
1984. április 8. “ísíÉPÜJSÁG 3 Import helyett Több hazai fehérjét A világ ötven fejlődő országában él a lakosság negyedrésze. Élelmezésük egyre nagyobb gondot jelent, mert a mezőgazdasági termelés lassabban fejlődik e térségekben, mint a lakosság lélekszáma. Másutt viszont értékesítési nehézségekkel küzdenek a termelők. A kiegyenlítés mégsem egyszerű dolog, hiszen az éhező országoknak nincs elég pénzük ahhoz, hogy élelmet vásároljanak. Az élelmezés mennyiségi gondjai csak egyike a megoldásra váró feladatoknak. Ahol ugyanis elegendő az élelem, nem biztos, hogy kielégítő a választék, az élettani szükségletekhez igazodik a táplálkozás. Hazánkban például már minden család asztalán elegendő élelem van, de még sok helyütt kevés fehérjét fogyasztanak, s a kelleténél több zsiradékot. A világélelmezés egyik fontos tényezője ezért a fehérjenövények termelése. Az európai embernek ez leginkább szóját, borsót, lóbabot, csillagfürtöt jelent. Ezek egy részét nem közvetlenül fogyasztjuk, hanem előbb az állatok jászolába, vályújába kerül, majd a hús, mint értékes fehérjeforrás táplálja az embert. A fehérjetermelés tehát hazánkban az állattenyésztés fejlesztéséhez kötődik. De hol is tartunk a fehérjetakarmányok termelésében? A számottevő változások ellenére is igaz, hogy a fehérjék termelése elmarad a szükséglettől. Ezért évente mintegy 200 millió dollár értékben importálunk fehérjetakarmányt. A termelés és a szükséglet közötti ellentmondásnak számos oka van. Sokan leginkább azt emlegetik, hogy az egyik legértékesebb fehérjeforrás, a szója termeléséhez nem kedvezőek a feltételek. A szója ugyanis a meleg, csapadékos vidékeket kedveli, amelyek hazánk déli részén vannak. Ugyanakkor ezen a vidéken terem meg leginkább a gabona is. Kétségtelen, hogy az eképpen érvelőknek is van igaza, de az sem vitatható, hogy a fehérjetermelés bővítése más módszerekkel is megoldható Éppen ezért a termelés fejlesztéséről korántsem szabad lemondanunk, mivel Magyarországon hagyománya van az állattartásnak. A mezőgazdasági termelés összes értékének fele az állattenyésztésből származik, a népgazdaság konvertibilis deviza- bevételének pedig egyötöde. A hazai szükségleten kívül tehát jelentős az állati termékek exportja, ami ugyancsak a fehérjetermelés bővítésére serkent. A világpiacon számottevően növekedett az elmúlt években a fehérjetakarmányok ára. Közismert, hogy a népgazdasági egyensúly megőrzésének egyik feltétele az import mérséklése. így a külföldi fehérjevásárlások csökkentése is. Persze ennek csak akkor lehet realitása, ha az import mérséklődését hazai termeléssel tudjuk ellentételezni. Az állattenyésztés ugyanis nem nélkülözheti a fehérjetakarmányokat. Ha romlik, táplálóanyagokban szegényedik a takarmányok, tápok, béltartalma, növekszik a hústermelésben az egységnyi súlygyarapodáshoz szükséges idő, több abrak kell az állatok hizlalásához; s mindez rontja az állattartás szerény jövedelmezőségét. Ezért kell bővíteni itthon is a fehér, jetakarmányok termelését. Nem új felfedezés ez a magyar mező- gazdaságban. Olyannyira nem, hogy számos, eredményes kezdeményezés történt idáig is. Az elmúlt három esztendőben például 28 százalékkal bővült a fehérje- takarmányok hazai termelése. A hetvenes évek végén a szükségletnek 29 százalékát fedezte a hazai termelés, 1980-ban a 32 százalékát, tavaly pedig már a 38 százalékát. Közben ennél jóval gyorsabban növekedett a vágóállat-termelés, így a több hús előállításához már nem kellett növelni a fehérjeimportot. A fejlesztés lehetőségei azonban még nincsenek kiaknázva. Egyes felmérések szerint a borsó, a csillagfürt, a lóbab, a szója termőterülete másfél-kétszeresére növelhető, termésátlaguk 30—40 százalékkal emelhető. S nem csak a kimondottan fehérjetakarmányként ismert növények termelésében vannak lehetőségeink. A fehérjének nagy része ugyanis a tömegtakarmányokból — lucernából, szénafélékből — származik. A rétek, legelők terméshozama alacsony, nem megfelelő a betakarítás gépesítése, ezért magasak a veszteségek. Kallódnak az értékes fehérjeforrásként szolgáló állati hullák, melléktermékek, amelyekből feldolgozás után teljes'értékű fehérje nyerhető. A feldolgozók egy része korszerűtlen, felújításra, bővítésre vár. Nincs kellően kiépítve az összegyűjtés hálózata sem. Világszerte terjeszkedik az úgynevezett biológiai ipar, ahol egyebek között a mik- roszervezeteket is a fehérjetermelés szolgálatába állítják. Mindezekkel ma már a hazai tervek is számolnak. A felmérések szerint elérhető az a cél, hogy a hazai fehérjetermelés megduplázódjon, s a szükségletnek 60 százalékát a magyar élelmiszergazdaság elégítse ki. Ehhez persze mindenekelőtt fejleszteni kell a termelést, a feldolgozást. Erre azonban csak akkor lesz vállalkozó, ha a feltételek kedvezően alakulnak. Másként fogalmazva, a fehérjetermelés bővülésének egyik feltétele a beruházás, amihez ma a mezőgazdasági nagyüzemeknek kevés az anyagi erejük. FARKAS JÓZSEF Gazdasági kisszervezetek Bonyhádon Nehéz örökség Mi a megoldás? A felújításra váró óvoda utcai arca (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1982 januárjától miniszter- tanácsi rendelet teszi lehetővé vállalati és szövetkezeti munkaközösségek megalakítását, hogy a gazdasági egységek munkája hatékonyabbá váljon. Nagyobb teret nyújtanak a kezdeményezéshez, a szellemi és anyagi eszközök jobb hasznosításához. Ezzel a lehetőséggel élve Bonyhád területén is új típusú gazdasági szervezetek alakultak az állami és a szövetkezeti iparban. Az 1982— 83-as évben 26 kisszervezet működött 13 gazdasági munkaközösségben — a cipőgyárban, a zománcárugyárban, a Mezőgépnél, a Bony Cipőipari Szövetkezetben, az Építőipari és a Vasipari Szövetkezetben. Létrehozásukat az üzemeknél több tényező indokolta: a szűkebb termelési kapacitások feloldása, az import helyettesítése, az export- és a belföldi árualapok bővítése, a kooperációs kapcsolatok feszültségeinek oldása. Továbbá azért is érdekeltek a vállalatok és szövetkezetek, hogy a bérezés kötöttebb, zártabb határait megkerülhetik. A vállalkozások többségében saját üzemi dolgozók vesznek részt, kivéve az Építőipari Szövetkezetei, ahol szövetkezeten kívüli dolgozókat is foglalkoztatnak. Többségükben saját vállalatuk, üzemük részére dolgoznak. Az üzem közvetítésével kerülnek kapcsolatba külső megrendelőkkel. Így a vállalati, szövetkezeti alaptevékenység integrált segítsége biztosított. Az 1983-as év folyamán e kisvállalkozások tevékenységükkel 40 millió forintos termelési értéket hoztak létre. Ez a város ipari termelésének 2,5 százalékát jelenti. A Bonyhádi Cipőgyárban 21 millió forint értékű importot helyettesítettek, a gyártott talpak és a beszerzett talpak önköltségének különbségéből 8 millió forin-' tos megtakarítás született. A Vasipari Szövetkezetben a szakcsoportok összesen kétmillióval járultak hozzá a szövetkezet exportjához. A kisvállalkozások leggyakoribb elszámolási formája a munkaórák alapján számított teljesítménybér. A vállalattal kötött megállapodás alapján térítést fizetnek a berendezések, gépek használatáért, vagy üzemi általános költségeket fizetnek, bár vannak olyan vállalatok, ahol erre nem kerül sor. A kisközösségek tagjai a napi 8 órás munkaidőn túl havonta átlagosan 60—90 órát dolgoznak, általában a nagyobb teljesítményű dolgozók csatlakoznak e gazdasági szervezetekhez, akik jobban gazdálkodnak idejükkel, nagyobb hatékonysággal, önállósággal szervezik meg munkájukat. Sajnos, az is előfordul, hogy törzsmunkaidőben végzik a munkaidőn túli tevékenység előkészítését. Helyenként az is tapasztalható, hogy magas a vezető állású dolgozók részvétele a kisszervezetekben. SZEKÉR JÓZSEF Nemesített napraforgó Iregszemcséről A mostani tavaszon megtízszerezett területen vetik az Iregszemcsei Takarmány- termesztési Kutatóintézetben nemesített napraforgóhibrideket az országban. Nép- gazdasági érdek a több napraforgó termesztése, ezért az idén már 305 ezer hektárra szerződtek a gazdaságok, és e terület csaknem egyhar- madán a Tolna megyei kutatóintézetben előállított vetőmagok kerülnek a földbe. Az új magyar hibridek nemcsak felzárkóztak a külföldiek mellé, hanem a betegségekkel szembeni ellen- állóképességük még jobb is, hiszen hazai éghajlati körülmények és talajviszonyok mellett nemesítették őket. Ezeknek a fajtáknak magas a magtermése és az olajtartalma, belőlük egy hektárról 3000 kilogrammot takarítanak be, a magok 49—51 százalék olajat tartalmaznak. A virágzási időt is lerövidítették — nyolc-tizen- két napra, — ezzel biztosabbá vált a megporzás, ami szintén elősegíti a nagyobb termésátlag elérését. Az iregszemcsei kutatók által nemesített fajták jobb agrotechnikát igényelnek, mint a külföldről behozott vetőmagok, viszont mindenféle talajon és éghajlat alatt jó termést hoznak. Az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutatóintézet részt vesz a FAO kísérleteiben is. Jelenleg har-> minchat európai és tengeren túli országban vizsgáznak napraforgóhibridjeik. A csörgedező erecske partján nagy, sárga, omladozó vakolatú, szélesen elterpeszkedő épület falán lévő tábla azt hirdeti: „Napközi otthonos óvoda, Mucsi”. Belépve a kiskapun tágas, füves udvart, melléképületet, fehérre meszelt „szélöblíté- ses” WC-ket, távolabb tőle különböző udvari játékokat pillantunk meg. A vidám gyerekzsivaj irányába indulunk. A zárt folyosón éppen a sétára induló óvodásokat és az őket öltöztető óvónőt és a dajkát találjuk. Miután bizalmatlanul végigmérnek bennünket, kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak, ami ebben a gyerekcsivitelésben feleslegesnek bizonyul, ugyanis egy szót sem értünk belőle. Aztán közöljük a jövetelünk célját. — Az óvodáról szeretnénk írni — mondjuk —, mert úgy tudjuk, hogy nem rendezett még az épület tulajdonjoga és az elmúlt időben elég sok gondot okozott ez a községnek és a hőgyészi Nagyközségi Közös Tanácsnak is. Majd megtoldjuk azzal is, hogy szeretnénk megtudni, van-e és mi a megoldás. A régi, ismert játék új változatát — Ki tud többet a mucsi óvodáról? — játsz- szuk. „Vendéglátóink” ugyan hallottak erről-arról, mert beszélik — de nem nyilatkoznak. Sőt a nevüket sem mondják meg. Ismereteink így csak annyival bővülnek, egy-egy váltva mondott mondat után, hogy 1957-ben költözött a bevezetőben leírt házba az óvoda. Azelőtt a református egyház tulajdonában volt az épület és a szemben lévő házzal cserélték el. Hogy ki és mikor, azt nem tudják. A beszélgetésből még egy újabb információ is megszületik. Megfelelő körülmények köíött van a 34 gyerek. Aztán a vezető óvónő távollétében azt tanácsolják, forduljunk a „feletteseikhez” Hőgyé- szen. Megtesszük, mivel a „játék” első fordulóját elveszítettük, ugyanis rá kellett jönnünk, mi tudtunk meg Mucsi ban a legkevesebbet a mucsi óvodáról. * Farkas János, a hőgyészi általános iskola igazgatója udvarias és közlékeny. Nemcsak „felettesként” hanem vb-tagként is ismeri a problémákat. — Egy felújítás alA magyar gépipar több évtizede együttműködik az olasz iparral komplett erőművek közös harmadik piaci exportjában. A Trans- elektro Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével eddig mintegy 40 gázturbinás erőművet építettek fel közösen az olasz FIAT TTG céggel, konzorciumi megállapodás alapján, Líbiában, Törökorkalmával derült ki — mondja —, hogy az épület nem a mi tulajdonunk. Most folyik a vita, mert az a házaspár, aki a cserelakásban lakik, vissza akar költözni. De van olyan vélemény is, hogy csak pénzt akar. A legutóbbi falugyűlésen már felszólalt valaki, hojgy óvodát akarnak, mert az kell, az a lényeges, és nem egyes emberek haszna. Az igazgató szerint a gondot az okozta, hogy az egykori mucsi tanács hibát követett el akkor, amikor megkapta az épületet, de nem rendezte telekkönyvileg a tulajdonjogát. így az épületre elméletileg egy fillért sem költhetnek, mert nem a tanácsé. Márpedig óvoda kell Mucsi- ban! Farkas János szerint kész is egy új gyermekintézmény terve, de az 6 millió forintba kerülne. Ezt el kellett vetni, és mellette új megoldást kellett találni. Az általános iskola igazgatójának az volt a javaslata, hogy a mucsi tanácsház épülete lenne a legjobb, mert ott van megfelelő mennyiségű szabad helyiség, amit lehetne bővíteni konyhával, étteremmel. Akkor az iskolások is ott ebédelhetnének és a tsz-tagok étkeztetését is megoldhatnák. Ezzel a javaslattal a mucsiak nem értettek egyet. Az iskolai napközis konyhával — ahonnan az óvodások és szociális étkeztetést biztosítják — is baj van. Egyáltalán nem korszerű és attól tartanak, hogy összedől. Farkas János ennek ellenére bizakodó, mert ő már tudja, hogy van megoldás. szágban és Finnországban. A generátorokat és a villamos berendezéseket a Ganz Villamossági Művek készítette, s az olasz partnerek szállították a gázturbinákat. Hasonló együttműködés jött létre a Grandi Motori trieszti vállalattal is. Az elmúlt években közös vállalkozásban harminc dízel erőművet építettek fel, elsősor— Mi ezt az egész nap- közisóvoda-ügyet 1975-ben örököltük — mondja Pál Imre tanácselnök. Csereszerződés útján 1956-ban cserélt gazdát a két épület. A szerződés megvan, de a tulajdonjog még nem rendezett. Az oka az, hogy Kázrnér Károly és felesége azt mondták, nem hajlandók lemondani az épületről, kérik visz- sza. A tanácselnöktől azt is megtudtuk, hogy most végre megoldódik a hosszú ideje húzódó ügy. Már minden érdekelttel beszéltek, így hamarosan sor kerülhet a rendezésre. A tanács kifizeti a kétszázezer forint értékkülönbözetet és ha hivatalosan is birtokukban lesz az óvoda, akkor még az idén hozzákezdenek a felújításához, bővítéséhez. Pál Imre vitatja azt az álláspontot, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a tanácsházát vennék igénybe, alakítanák át óvoda céljára. Süllyed az épület — mondja — és egyéb okok miatt sem lenne gazdaságos. Példaként több dolgot is felsorol. Buszfordulót, buszgarázst kellene akkor építeni, át kéne helyezni a gázcseretelepet... Van megoldás Mucsiban. Az elképzelés az, hogy a jelenlegi óvoda felújításával, bővítésével egy jobban megközelíthető helyen lesz az iskolát és óvodát ellátó napközis konyha, ahonnan a szociális étkeztetést, valamint a tsz-tagok étkeztetését is megoldják majd. Ehhez a beruházáshoz a tanács 300 ezer, a helyi tsz 100 ezer, a lakosság pedig ugyancsak 100 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel. Támogatást kértek a megyei tanácstól is. A megoldás úton van — mondja a tanácselnök, majd hozzáfűzi. — Azt szeretnénk, ha tervünk 1984—85-ben megvalósulna. Az átépítési, korszerűsítési munkák alatt biztosítani akarják az óvoda zavartalan működését. Az elgondolás ezért az, hogy vagy a tanácsházban, vagy a párthelyiségben helyeznék el addig a gyerekeket. Az egyeztetést hamarosan elvégzik. Régi gond, nehéz örökség ügye rendeződik végre Mucsiban. A tények ismeretében azonban két kérdést felteszünk: Mire volt jó ez a huzavona? Miért nem kerítettek sort már előbb az évek óta ismert, évek óta vajúdó probléma megoldására? ban a görög szigeteken. Ezekhez az erőművekhez is a generátorokat és a villamos készülékeket a Ganz Villamossági Művek és a VBKM gyártotta, a dízelegységeket az olasz partner. A magyar—olasz együttműködéssel készülő erőművek egy részét ezekben a hónapokban helyezik üzembe, többségüket már átadták. Erőmííexport magyar-olasz közös vállalkozásban Sétára indulnak a gyerekek
