Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

1984. április 4. (rocHANN NÉPÚJSÁG 7 Huszonötezer volt Tolnanémediig I. A simontornyai vasútállo­más peronján három ember ácsorog, eregetik a füstöt. Talán ők azok, akiket kere­sünk. Hozzájuk lépek. — Netán nekünk kellett volna tízkor találkozni ? — Ügy gondolom, igen — mondja a három közül a leg­idősebb. — Miksi János va­gyok. Először találkozó emberek vagyunk, még nem láttam őket, ők sem minket. Talán nem is olvasták még a Tolna megyei Népújságot. — Néha igen. Pestiek va­gyunk, miénk az egész or­szág vasúti villamosítási programja, a meglévők kar­bantartása. — Már az állo­másfőnök irodájában foly­tatjuk a beszélgetést. A vasútvillamosítás térsé­gének elején vagyunk még, hiszen alig léptek be Tolna megyébe. A program pedig előírta, hogy év végéig... — Előbb hadd mutassam be a főnökségünket — Mond­ja Miksi János mb. termelé­si csoportvezető. MÁV Vil­lamos Felsővezeték Építési Főnökség, Budapest ez a ne­vünk. Tavaly kiváló főnökségi cimet nyertünk, a tizenkét kiváló szocialista brigádunk tagjainak segítségével. A ter­melési érték meghaladta a kétszázmillió forintot. Nem­csak szereljük a villamos fel­sővezetékeket, hanem kar­bantartjuk. Úgy 60—80 kilo­méterenként vannak a kar­bantartó üzemek. Programunk idén a Sárbo- gárd—Dombóvár közötti, kö­rülbelül nyolcvan kilométe­res vonalszakasz villamosí­tása, december 31-ig. Mi azonban, a tavaszi munkás­értekezleten arra vállalkoz­tunk, hogy december 15-én már villanymozdony viheti az ünnepekre a pihenni uta­zó dolgozókat Budapesttől— Dombóvárig. Ez az egyik ré­sze a programunknak, a má­sik pedig, hogy Dombóvár— Pécs között a tartóoszlopokat felállítsuk. Száz ember feladata ez. Részletezzük egy kicsit ennek a főnökségnek me­gyénkben folyó munkáját. Miksi József szerelő-építés­vezető sorolja a tennivaló­kat: — Körülbelül kilencezer köbméter földet kell meg­mozgatnunk, mintegy ezer- hétszáz tartóoszlopot felállí­tani, ehhez hatezer köbméter beton kell. Az oszlopok nagy része acél, kisebb része cent­rifugált, pörgetett betonosz­lop. Ezt azért nevezik így, mert a betont az acélszer­kezetre úgy centrifugálják rá. Felszerelünk 138 kilomé­ter munkavezetéket, erről szedik le az áramot a moz­donyok — és földbe rakunk száz kilométer tápvezetéket, amelyről a munkavezetéket látják el huszonötezer volt árammal. És tovább: Dombó­vár—Pécs között hat és fél ezer köbméter betonba ágyazunk legalább ezeröt­száz tartóoszlopot... Csak ennyi a munkánk! Csak. Az emberek többsége a Hajdúságból jár ide vasutat korszerűsíteni. Még akkor álltak a főnökség szolgála­tába, amikor a nagy záhonyi munka volt, amikor az or­szág legfontosabb vasútvona­lát korszerűsítették. Mond­hatni, nem olyan munkakö­rülmények között dolgoztak, mint manapság. Most gépek könnyítik meg a munkát, a szerelvényeket előkészítve kapják, „csak” éppen felkeli rakni, télen, nyáron, esőben, hóban. A Sárbogárd—Dombóvár közötti villamosítás főhadi­szállása Dombóvár-Alsó pá­lyaudvaron van, konténerek­ben. Irodakonténerekben. Pe­dig lehetne állandó épülete­ket is felhúzni, mert itt, eb­ben a körzetben még sokáig lesz munka. A jövő évben ugyan eljutnak majd a vil­lamos mozdonyok Pécsig, de utána következik majd a folytatás, akkor már dombó­vári starttal. A cél a ma­gyar—jugoszláv határ. Amely munka befejeztével összekötődik a két ország vasútvillamosítása és akkor az óriási szerelvények szinte sárga villamosokként közle­kedhetnek a két tenger, az Adriai és a Balti között, ha­zánkon át. PÁLKOVACS JENŐ Fotó: Gottvald Károly Simontornya vasútállomáson már fölszerelték a vezetékeket (A riport második részét la­punk pénteki számában közöl­jük.) Kosa Kálmán, Tátorján Antal és Bana Ferenc a szerelő­kocsin Miksi József építésvezető a kapcsolókertben ellenőrzi a szerelők munkáját Folyamatos szolgálat Képviselők két ■—[ em vet valami jó flu; fényt a szóban forgók- I» ra, no de a tények, azok tények. Bőven vannak olyan honfitársaink, akik úgy „tudják”, hogy kép­viselőink képviselnek ben­nünket az általában negyed- évenkénti soros országgyűlé­sen, aztán „a legközelebbi ülésszakig csak vannak”. Naivitás? De még mekkora, hiszen a képviselői munká­nak kétségkívül kiemelkedő­en fontos része az, amit egy- egy képviselő törvényhozó­ként végez a parlament ülé­sein. Ám legalább annyira fontos az is, amin választó- körzetében kell munkálkod­nia az ülésszakok között. Mondhatni ez, a saját terü­leten végzett állandó mun­ka ad biztos alapot ahhoz, hogy az országgyűlési képvi­selő érdemben képviselje vá­lasztóit. Néhány nappal a tavaszi ülésszakra való fölkészülés, a megyei képviselőcsoport tanácskozása előtt látogat­tuk meg Daradics Ferencet, Noé Istvánt és Szászi Gá­bort. Kapinya Miklósnéval pedig Szekszárdon sikerült találkozni. Hozzáteszem, sze­mélyesen. Képviselőink kö­zül ugyanis számossal talál­kozhattunk az elmúlt hóna­pok során akkor, amikor a televízió riportban számolt be az országgyűlés tíz bizott­sága valamelyikének ülésé­ről. Nemrég például öröm­mel fedezhettük föl Csapó Jánosné és Orlovácz György ismerős vonásait azon a bi­zottsági ülésen, mely az egészségügy helyzetét térké­pezte föl az élénkebb cse­lekvésre ösztönzés igényével. Hogy ezek kivételes, vagy ritka alkalmak? Ne gondol­ják! Képviselőinknek — akik nincsenek híjával az olyan kenyérkereső munkának sem, amiben már csak meg­bízatásuk miatt is elsőren­dűen kell helytállniok — szerfelett sok az elfoglalt­ságuk. S olykor ők is gon­dolnak olyat, hogy meg kel­lene talán szaporítani né- hánnyal a nap 24 óráját. Úgymond azért, hogy „akkor talán mindenre jutna több idő”. A képviselőcsoport megyei elnöke Daradics Ferenc, aki úgy nyudgíjas pártmunkás, hogy tagja a megyei pártbi­zottságnak és nem emlékez­het olyan időszakra, amikor nem volt külön pártmegbí­zatása is. Tarthatjuk kiváló szerencsénknek, hogy a kö­zelmúlt napok egyikén dél­után egy és kettő között volt számunkra lélegzetnyi ideje. — Úgy tűnik, hogy most több a tennivalóm, mint ami­kor még aktív voltam. Igaz, most mindenért mozdulni, menni kell, olyan dolgok mi­att is, amiért első titkárként nem feltétlenül kellett. Ülünk a tágas nappaliból nyíló dolgozószobában, ahol az íróasztaltól másfél méter­re a nyolc unoka közül a legkisebb, az éppen ma — április 4-én — egyéves Ist­ván járókája „őrzi” a sarkot. Azt sejtetve, hogy a nagy­papa a hétvégeket azért itt­hon tölti családi körben. — Sorolom, miért voltam idehaza keveset. Most jár­tam végig a csoporttagokat, hogy az országgyűlés bizott­ságainak programját megbe­széljük. Előtte fönt voltam csoportvezetői tanácskozáson, még az előtt pedig elvártak a falugyűlésekre, de a mező- gazdasági, ipari szövetkeze­tek közgyűléseire is szíve­sen mentem. Egyéb? A me­gyei pártbizottság archívu­ma részére készült egy anyag. Végiglátogattuk az ország különböző vidékein élő egy­kori elvtársainkat. Aztán tagja vagyok az építési, köz­lekedési és postaügyi bizott­ságnak, állandó meghívottja a megyei és helyi tanácsülé­seknek. Van egy hold szőlő, konyhakerttel. Délelőtt ott jártunk a feleségemmel pa- lántázni. Ennek a munkának ő a parancsnoka. Szóval, nemigen van idő se csöndes szemlélődésre, se unalomra, de így a jó. Kettőkor a vá­rosi tanácson lesz egy meg­beszélés. Kritikán aluli a te­lefonhelyzetünk. Változtatni kellene ezen, csak hát a pénz... A falugyűléseken is a fejlesztés módozatait kutat­tuk, de a képviselőtársak ta­pasztalata is ezzel egyező. — Valóban az — mondja Noé István már félórával ké­sőbb Dombóváron, a MÁV Körzeti Üzemfőnökség Von­tatási Főnökségén, ahol, vál­tozatlanul mozdonyreszortos- ként dolgozik. Egy változott, a munkahely, amennyiben rész­legesen átadták az új dízel­bázist, mely a régi füstös, olajos munkacsarnok mellé épült és korszerűségével ugyancsak elüt a régitől. Ma alul vannak a segédüzemek, fönt az emeleti részen a munkacsarnok életének irá­nyítói, a reszortosok. — Az idén azokba a köz­ségekbe mentem el falugyű­lésre, ahol korábban kevés­szer jártam. Jólesett látni, hogy érdekelte az embereket lakóhelyük sorsa, a képvise­lői és tanácsi munka, meg az, hogy helyileg mit lehet tenni a lakóhelyi életfelté­telek javításáért. Járt nálam is a Daradics Feri bácsi, összevethettük a tapasztala­ülésszak között tainkat. Az idén, ahol én jár­tam, elvétve se fordult elő egyéni panasz, kérés. Kerül­tem nehéz helyzetbe is, mert ••a telefonhelyzet ebben a kör­zetben se jó. Hogy egyebet ne mondjak, a Somogyból idecsatolt községekből Dom­bóvárral csak úgy lehet ösz- szeköttetést teremteni, hogy hívják először Göllét, Gölle hívja Kaposvárt, Kaposvár hívja Dombóvári. Hát erről van mit hallani. Meglepően kevés észrevétel hangzott el a kereskedelmi alapellátásra. Azzal elégedettek az embe­rek, nem úgy a kenyér mi­nőségével, ami hullámzó. Ké­rik azt is a körzetem közsé­geiben élők, hogy nyáron is biztosítsák a sörellátást az illetékesek. Noé István hajában feltű­nően megsokasodtak az ősz hajszálak. Képviselőként sze­retne többet forogni a vá­lasztói között. De itt — a munkahelyén — „élesedtek a dolgok, nőttek a követelmé­nyek, többet várnak minden­kitől”. Korábban se volt egy­szerűbb a kettős terhelés, mert akkor tanult. Most, má­sok tanulnak munkatársai, barátai közül éf „itt, ha va­laki hiányzik, a jelenlévők­nek kell elvégezniük a hi­ányzó munkáját”. Van valami, amit nagyon szeretne? De még mennyire. Jó lenne a dombóvári kór­háznak megszerezni azt az ultrahangos vizsgálókészülé­ket, ami két éve itt volt be­mutatásra és amiért az or­szággyűlés egészségügyi bi­zottságának Miskolcra kihe­lyezett ülésére is elment. Kora este, Tamási. Szászi Gábort az elmúlt év őszén rokkantnyugdíjba parancsol­ta a szíve. Munkahelyi kö­töttsége tehát nincs, de szá­mára más okból ismerős az állandó időzavar. Megválto­zott az életritmus szükség­képpen, s jelen státusa mi­att vált nehezebbé az a kap­csolatteremtés, -tartás, ami korábban neki semmi gondot nem okozott. Mindenki tud­ta, akinek tudnia kellett, hogy a gimnázium igazgató- helyettese napközben hol ta­lálható. Keresték is telefo­non vagy személyesen. Most csak az utóbbi megoldás le­hetséges, mert ott áll ugyan az udvarában egy telefon­pózna, de hiányzik róla „az a kutya derót”, ami a laká­sába vezet. — Érdekesen szemlélteti a falugyűlések időről-időre be­következő témaváltása az életmód változásait — mond­ja. — Mögöttünk vannak azok az évek, amelyek falugyűlé­sein a járdaépítés szorgal­mazása volt az uralkodó té­ma. Most a szilárd burko­latú utak építése a soros és hát... nálunk is a telefon, ki­vált a felfűzött állomások vo­nalán. Iregszemcse, Nagyszo- koly, Magyarkeszi ilyenek... A posta délután berepülőzi a községeket, községenként négy-öt előfizetőt. Híváskor minden készülék csörög. Ha valaki megdühödik és mellé­teszi a kagylót — hogy nyu­godt lehessen az álma — 6— 8 ezer ember van kikapcsol­va a világból. Ez így nagyon nehéz, mert mit tud monda­ni a képviselő? Tapaszta­lom azt is, hogy a fejlesztési hozzájárulások mind na­gyobb gondot okoznak azok­nak, akiknek 10—15 évvel ezelőtt állapították meg a nyugdíját. Szászi Gábor is azt ter­vezi, hogy többet mozog a körzetében és hát... bejár, persze, hogy bejár tanítási napokon az iskolába, amely­nek 28 évig volt testnevelő tanára és 13 évig igazgató- helyettese. Kapinya Miklósné nyolc falugyűlés vendége volt és az idén úgy állította össze a programját, hogy csak a társ­községeket kereste föl. Sem­mi túlzás abban, hogy ő je­lenik meg leggyakrabban a választói közöt. Ha más al­kalma nincs az információ- cserének, a kapcsolatépítés­nek, megteszi egy-egy ta­nácsülés, tanácsi vb-ülés is. Ám másutt is szívesen látott. Minap például a harciak vár­ták, hogy jelen legyen egy nagy vállalkozásuk startjá­nál. Most alakult meg a víz­műépítő társulat. — Sokat forog az emberek között és rengeteg rendez­vényre jut el. — Szerencsém van, hogy a férjem sokat segít. — Első felszólalásának tár­gya az országgyűlésben a munkásművelődés volt. Most ismét felszólalásra készül. — Igen. Most a szakmun­kásképzés helyzetéről, pers­pektíváiról kellene beszélni, ha szót kapok. Ha úgy tet­szik, a jövő munkásosztályá­ról lenne mondanivalóm. apinya Miklósné, aki ezekben a hetekben sem hiányzott a köz­élet helyi és megyei fórumairól, mostanában is­kolákat látogat nevelőkkel, diákokkal és a szakmunkás- képzésben érdekelt gazdasá­gi vezetőkkel beszélget. íme, így „pihennek” fo­lyamatos szolgálatukat végző képviselőink az ülésszakok között... LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom