Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-03 / 79. szám

1984. április 3. Napirend: A közigazgatás átszervezésének tapasztalatai KÉPÚJSÁG 3 Rendhagyó tanácskozásra került sor tegnap Szekszár- don, a régi megyeháza nagytermében. Megyénk vá­rosainak, falvainak tanács­elnökei, vb- és párttitkárai, valamint a megyei tanács osztályvezetőinek részvételé­vel megtartott értekezleten az egybegyűltek megtárgyal­ták a közigazgatás átszerve­zésével, korszerűsítésével kapcsolatos tapasztalatokat és meghatározták a további feladatokat. Az értekezlet első napiren­di pontjának előadója Hege­dűs János, a Tolna megyei Tanács vb-titkára szólt az átszervezéssel kapcsolatos személyi kérdések megoldá­sa mellett a községek, váro­sok és a megyei tanács meg­változott feladatairól, a szo­rosabb együttműködés fon­tosságáról is. Kiemelte, hogy ez az együttműködés növelje a községek mozgásterét és adjon módot a nagyobb ön­állóságra, öntevékenységre. Ezután a megyei tanács vb- titkára válaszolt az előzőleg írásban benyújtott kérdések­re, majd a következő időszak feladatait ismertette. Ezek közül — többek között — fontos, hogy a tanácsok, ala­kítsák ki a megfelelő munka­módszereket, javítsák mun­kájuk színvonalát, és töre­kedjenek arra, hogy a lakos­ság minél előbb érezze az átszervezés hasznosságát. Az előadást követő vitá­ban felszólalt Vidóczi Lász­ló, a dombóvári, Grill Fe­renc, a tamási, Ezer Mihály, a bonyhádi, Kovács János, a szekszárdi Városi Tanács el­nöke, valamint Tóth Lajos, a paksi Városi Tanács vb-tit­kára és Fehér Kálmán regö- lyi tanácselnök is. Az el­hangzottakra először Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titká­ra válaszolt, majd Császár József, a megyei tanács elnö­ke összegezte az elhangzot­takat. Ezután időszerű kér­dések megbeszélésével foly­tatódott az értekezlet. Állattartó épületek Olcsón, otthon építeni, javítani éppen a napokban fejezik be a lóistálló átalakítását. Minthogy nem volt szükség túl sok lófogatra, csökken­tették a lóállományt, egykor 20—20 lovat tartottak, ma már csak 6 ló és 2 csikó van Győrén. Ezeknek az a dol­guk, hogy telepen belül szál­lítsák a takarmányt. A lovak helyére 30 üsző kerül majd. Fölszedték a lóállásokat, a betonvályúk egy részét a kiscsikókhoz tették, más részét összetör­ték, és utat töltöttek fel ve­le. Az istálló padozatáról a téglákat a telep dolgozói szedték fel a téli hónapok­ban, a beton, illetve a fa­munkát a szövetkezet építő­brigádja végezte, kifutókat készítettek az istálló elé, és lebetonozták az aljzatot. A telepen jelenleg 201 üszőt nevelnek. Választási korban érkeznek Győrére a nagymányoki 500-as telepről, itt nevelik, és vemhesítik az állatokat, amelyek aztán új­ra visszakerülnek a szarvas­marha-telepre. Az elmúlt hét végén 202 szopósmalacot, 120 süldőkocának valót, továbbá a 6 lovat és két csikót szá­moltak meg Győrén. A telep helyén valaha szántóföld volt, állattartásra 1960 óta folyamatosan ren­dezkedtek be. Először serté­seket tartottak 4 épületben, a nyitott szinten pedig ju­hokat, teheneket, lovakat. Ezek a szerfás épületek mo­dern épületeknek számítot­tak, s az egykori györei téesz építőbrigádjának mun­kája van benne. Idővel csak­nem minden épületet átala­kítottak: a jelenlegi üsző­szállás regen sertésellető volt, az a három épület ami sertéshizlalda volt előnevelő lett, s ehhez kutricákat épí­tettek. A külső épületben te­heneket tartottak kötött tar­tásban. most üszők vannak itt, szabadtartásban. Az épületeket soha nem hanyagolják el, a szükséges mértékben renoválják, ja­vítják. A télen elkészült a bekötőút is, a kőbányából hozott sifrával szórták le. A telepben még mindig van­nak tartalékok: a lóistálló másik felében újabb 30 üsző elhelyezésiére lenne lehető­ség, hisz a telepi munkát há­rom ló is eltudná végezni. Ügy mondják: ez az épü­let nullára kifutott már, mert 1960-ban készült, s most már 84-et írunk. De kiváló üszőket nevelnek itt, hisz ahhoz, hogy vemhesül­jön az állat, gondosan kell ápolni. A sertések választás­tól kezdve 10—12 kilós ko­rukban érkeznek Győrére, s 3—4 hét múlva 30—35 ki­lóval szállítják el az izmé- nyi, a nagymányoki hizlal­dába. Ügy hiszem ez a néhány adat elegendő annak a bizo­nyítására, hogy mostanában, amikor nem épülnek új ál­lattartó telepek érdemes na­gyobb gondot fordítani a ré­gi, és a még hosszú ideig használható sertés- és szarvasmarha-telepekre. — dvm — Fotó: bj Ha valaha egy gazdaság- történész arra vállalkozik majd, hogy megírja az állat­tartó épületek történetét, igazán sok érdekességgel ta­lálkozhat. Az mindenesetre tény, hogy a hetvenes évek eleje ígérkezik a legizgal­masabbnak: ekkor ugyanis a szakemberek egy része meg­győződéssel állította: az a leggazdaságosabb, ha jó me­leg helyiségben álldogál az állat, s miközben az orra elé rakják a táplálékot semmi ipást nem csinál, mint ter­meli a tejet, és hízik. Nem kellett sok idő, mire belát­ták, hogy a többlettermelés nem biztos, s ha van is, a mérhetetlenül magas ener­giaköltségek miatt a kötött tartás nem gazdaságos. Az állatokat azonban el kell helyezni valahol, lehe­tőleg olyan ólakban, istál­lókban, amelyek olcsón el­készíthetők, az üzemelésük nem drága. A mezőgazdasági szövet­kezetek megalakulásának évében például arra biztat­ták a szövetkezeteket, hogy otthon helyi anyagból épít­senek gazdasági épületeket. Mert 1959-ben a kormány 1,2 milliárd forint hitelt adott a termelőszövetkezeteknek épí­tési beruházásokra, a köz­ponti készletből 950 millió forint értékű építkezéshez adott anyagot, s számolt az­zal, hogy 250 millió forint értékű építkezést a téeszek saját erejükből végeznek el. Az üzemi épületek egy ré­szét tehát a helyszínen fel­lelhető nyersanyagokból kel­lett előállítani, jobbára a szövetkezeti tagság munká­jával. Persze ebben az idő­ben csaknem minden szak­mával bíró falusi ember a szövetkezetbe tömörült, s egyébként is a földműves ember szinte minden mes- terterséghez ért valamicskét. Pontos technológiai leírást kaptak az üzemek, hogy a környékükön lévő agyagból hogyan égessenek házilag szénporos téglát, amely al­kalmasnak bizonyult a vá­lyogfal felváltására. De ké­szítettek sertésfiaztatót is süldőszállást lombosfából vá­gott mezőgazdasági szerfá­ból, sőt téliesítettek nádpal­lóval és szalmabálával, s növendékmarha-istálló lett a lábaspajtából. Ezek az épületek termé­szetesen hamar tönkremen­tek, különösen, ha nem ja­vítgatták állandóan, s tartot­ták rendben minden évben. Ezért kaptak aztán az üze­mek magas állami támoga­tást olyan állattartó épüle­tek létesítéséhez, ahol nem­csak az állat komfortérzetét igyekeztek maximálisan — és sokszor helytelenül — ki­elégíteni, de szempont volt az is, hogy könnyítsenek az ott dolgozók munkáján. Eb­ben az időben Tolna megyé­ben 15 szakosított tehenésze­ti telep, és 13 szakosított sertéstelep létesült, s akadt istálló, ahol például egy te­hénférőhely közel 70 ezer forintba került. Természetesen mind a téeszek alakulása idején, mind a hatvanas évek végén 70-es évek elején épült tele­pek munkát adnak ma is az építőbrigádoknak. A szako­sított telepek nagy részén az állatok biológiai igényei­hez igazodó átalakításokat végeztek, kifutókat építettek, leszerelték a villanylámpát, és beengedték a természetes napfényt, átalakították a trá­gyarendszert, illetve almoz­ni kezdtek az állatok alá. A régebbi épületek is állandó­an adnak munkát, javítani, átalakítgatni itt is kell. Mint például Győrén, a nagymányoki Gábor Áron Téesz üszőtelepén. A mun­kák Bodony Béla telepveze­tő irányításával folynak — Magyarország első autós áruháza — így hirdetik a tegnap Tatabánya mellett meg­nyílt Skála Sztrádát. Az új áruház az E5-ös nemzetközi főútvonal mellett helyezkedik el, elsősorban tehát a kocsival, busszal közlekedők vehetik igénybe.. Azoknak kí­nál az új bevásárlóközpont jó vásárlási le­hetőséget, akik egyszerre sokféle árut akarnak beszerezni. A megrakott bevá­sárlókocsikat ki lehet tolni a parkolóig, ahol kényelmesen átpakolhat a vevő a sa­ját kocsijába. Az autós áruházak külföldön azért jöttek létre, mert a városi parkolás olyannyira megnehezedett, hogy hiába van a vevőnek kocsija, cipekedhet, míg megközelíti. Az országutak mentén viszont a nagy autó­parkolók megoldják a gondot: van hol megállni, és nem kell cipekedni. Ezek a nagy áruházak többnyire egyszerű körül­mények között szolgálják ki a vásárlókat — az alacsony költségek következtében ár­engedményt tudnak nyújtani, ami a vevő számára is kifizetődővé teszi, hogy elko- csikázzon a legközelebbi útmenti bevásár­lóhelyre. Valószínűleg így lesz ez a Skála Sztrá­dával is amely szintén hirdeti hogy 6—800 féle terméket állandóan árengedménnyel kínál, és az épület előtt nem szednek díjat a parkolásért, élelmiszerekből és iparcikkek, bői igen sokfélét árusítanak a 60-as kilo­méterkőnél, a barkácseszközöktöl a kem­pingcikkekig, a konyhai alkalmatosságoktól a sportszerekig. A különböző árucikkek kö. zül jónéhányat akkor adnak olcsóbban, ha egyszerre többet is visz a vevő. Ez a tény is amellett szól, hogy a Skála Sztráda a nagy bevásárlások lebonyolítására alkal­mas. Tegyük rögtön hozzá: nem csupán az autóval közlekedők számára. Menetrend- szerű autóbuszjáratok is megállnak az áru­ház közelében, nem is szólva a turistabu­szokról, amelyek utasaira különösképp számítanak a skálások. Olyannyira, hogy több közúti határátkelőhelyen szórólapokat osztogatnak a külföldi és a hazai turista- csoportoknak. Ismét első volt tehát a Skála-Coop, ami­kor megépítette a sztráda menti áruházat. Mindemellett más újdonságot is ígér — tervez — a Skála Sztráda. Köztudott, hogy Magyarországon igen nagy az átmenő ka­mionforgalom, és az áruszállító kocsik ve­zetőinek nincs hol megpihenniük. A szál­loda drága: a kamionosok többsége váro­sok szélén éjszakázik, a kocsiban alszik. Az elképzelések szerint a Skála Sztráda mellett kialakítják az első kamionos meg­állóhelyet, ahol szállást, tisztálkodási lehe­tőséget, étkezést kaphatnak a kocsivezetők. A Skála-Coop ezzel egyszerre növelheti a bevásárlóhely vonzerejét, forgalmát, és oldhatja meg — részben — a kamionosok pihenési gondját. Részben, mert hasonló megállóhelyekre az ország más útjai men­tén is szükség lenne. A tervek között szerepel az is, hogy az áruház melletti szabad térségben pavilono. kát állítanak fel, amelyek üzemeltetésére pályázatot írnak ki kisiparosoknak, magán- kereskedőknek. Ha az elképzelés megvaló­sul, akkor míg az utas vásárol, lemossák, javítják a kocsiját, netán kitisztítják a ka­bátját, a plédjét, megsarkallják a cipőjét. A korszerűbb, a kényelmesebb életmód elterjedése felé tett tehát egy újabb lépést a Skála-Coop Tatabánya mellett. Megtette ezt a lépést annak ellenére is, hogy kevés a fejlesztési alapja: vagy tucatnyi vállalat, szövetkezet adott pénzt a beruházáshoz, amelyet majd úgy kap vissza, hogy része­sedik az áruház nyereségéből. Vagyis a Skála Sztráda példa arra, miként lehet kevés pénzből is korszerűsíteni, fejleszteni a kereskedelmet. GÁL ZSUZSA A résztvevők egy csoportja A süldők óljában, és a kifutókban is mindig akad javí­tanivaló Hegedűs János vitaindítóját tartja Szépen fejlett állatok — hagyományos istállóban üszőszállás épUl a lóistálló helyén Győrén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom