Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

1984. március 10. NÉPÚJSÁG 7 Este a NIVÓ-ban Klubokkal az alkoholizmas ellen — Ki az alkoholista? Az, aki havi négyezer forintot ke­res és ötezret eliszik. Cigarettára meg a feleségétől lop el filléreket. Mert ha az állatorvos, aki keres húszezer forintot, amiből ötezret megiszik, ötöt a szeretőjére költ és tízezret hazaad, az nem alkoholista és nem is lesz az.. ■ — vallja a szekszárdi alkoholellenes klub gyógyult tagja. _______________ M agyarországon az alkoholizmus harmadikként sorakozott fel a daganatos és szívbetegségek közé. Népbetegség lett. Ez ellen országos szintű a harc. Állami bizottságok alakultak a közelmúltban, amely bizottságok módszereket dolgoztak ki a józan életmódért folytatott küzdelemben. Egyik ilyen meto­dikai forma az alkoholellenes klubok megalakulása. Az or­szágban hetven ilyen klub működik, Tolna megyében három, ebből egy Szekszárdon, a másik kettő Dombóváron és Pak­A szekszárdi klubban son^ Elegendő ennyi? Kevés! A szekszárdi Városi Tanács egészségügyi osztályán dr. Blaskovich Erzsébet, osztály- vezető főorvos és munkatár­sa, Czemmel Józsefné — új dolgozók lévén — most is­merkednek az alkoholellenes klub munkájával. — Elődeim tapasztalataiból tudom — lapoz a klub vas­kos dokumentumait őrző dossziéba dr. Blaskovich Er­zsébet —, hogy a megtett in­tézkedések ellenére nőtt az alkoholisták száma. Tehát hatékonyabb módszerekre van szükség. Különösen az ifjúság körében kell nagyobb hangsúlyt fektetni az alkoho­lizmus veszélyeinek megis­mertetésére. Ifjúsági vörös­keresztesekkel, a KlSZ-esek- kel együttműködve kellene. Kevés az alkoholmentes szó­rakozási lehetőség. Kisebb településeken pedig az italo­zás az egyetlen munkahelyen kívüli közösségi színtere a fiataloknak. A vállalatok pe­dig nagyon gyakran nem ad­nak reális véleményt az al­koholistákról, mert szüksé­gük van a munkaerőre ... A Tolna megyei Kórház- Rendelőintézet Szekszárd-pa- lánki Rehabilitációs Foglal­koztatója alkoholosztályának megalakulása óta, fokozottan jelentkezett az az igény, hogy az elvonókúrán átesett, gyó­gyulni vágyó beteg olyan gyógyító közösséget találjon, amely segíti absztinenciája megtartásában. Az igény ta­lálkozott a lehetőséggel és a már világszerte elterjedt klubterápia Tolna megyé­ben is belépett az utógondo­zásba. Szekszárdon 1980. áp­rilis 9-én alakult dr. Nyárádi Éva, az imént említett palán-, ki intézet vezető főorvosa és Székely László pedagógus, népművelő irányításával. A klub jelenlegi orvosa dr. Hahn Erzsébet. — Az elmúlt négy év alatt nem változtak klubunk céljai — tájékoztat Székely László. — Továbbra is azon mun­kálkodunk, hogy az alkoho­lizmust, mint szenvedélybe­tegséget sikerüljön kizárni a klubtagok életéből és tartal­mas szórakoztatást, kulturált együttlétet, öngyógyító kö­zösséget teremtsünk. Célja­ink megvalósításában komoly segítséget jelent a családta­gok pozitív hozzáállása. Nyil­ván a család érdeke is ezt diktálja, de klubunk fejlő­désében is fontos momentum, amikor a gyógyult betegünk­kel együtt jelenik meg a fog­lalkozáson a feleség és a gye­rekek. Klubunk aktív magját éppen azok képezik, akik családostól látogatják a fog­lalkozásokat. Ha valaki gyó­gyulni akar, azt értékelni, méltányolni kell és tisztelet­ben tartani. Ha majd nem lesz gúny tárgya a nem-ivás, valószínűleg többen leszünk itt a klubban. Akadnak ma még, akik csak lopva mer­nek eljönni... — Ha hétfő, akkor NIVÓ- klub. Nekünk vasárnap a hétfő este, azaz ünnepnap — vallják a szekszárdi klubta­gok. Nevüket — szellemesen — a Nem Ivók összevont rö­vidítése adja. Ennek ellené­re „védőszentjük”, Ivó név­napját megünnéplik és üdí­tővel koccintanak, valóban egészségükre. Meglepő a klub tagjainak nyílt, őszinte be­széde. Személyes múltjuk borzalmaira most derűsen emlékeznek. Programjaikban rendszeres mozilátogatás, ol­vasás szerepel. Megemlékez­nek egymás névnapjáról, a piros betűs ünnepekről. Sor­ban rendeznek a szakács- mesterséget csillogtató este­ket. Ilyenkor pörkölt, halász­lé, sütemények, gyümölcs ke­rül az asztalokra. Irodalmi esteket, vitákat szerveznek, közösen • kirándulnak, túráz­nak. Otthonuk a Pollack Mi­hály utcai öregek napközijé­nek épülete. így ennek ki­használtsága is fokozódott. A klub tanácsi költségvetésből, évi 40 ezer forintból gazdál­kodik. * Az alkoholizmus elleni küz­delem állami feladattá vált. Megyénkben a már említett három klub összefogására és újabbak megalakítására, ha­Kifli, pogácsa, kóla — egy foglalkozás kellékei tásos működtetésére március 6-án megyei szintű bizottság kezdte meg munkáját. Elnö­ke Savanya Gézáné, a Vö­röskereszt megyei szerveze­tének titkára, a bizottság tit­kára pedig dr. Ságh János, Paks körzeti főorvosa lett. Első lépésükként az állami és társadalmi szervek, szö­vetkezetek, vállalatok, intéz­mények, egyszóval valameny- nyi munkahely figyelmét hív­ják fel az alkoholellenes klu­bok létrehozásának lehetősé­geire, amelyeket a helyi ta­nácsok anyagi hozzájárulás­sal is támogatnak. A mér­téktelen alkoholfogyasztással kapcsolatos növekvő problé­mák egyre súlyosabban ve­szélyeztetik az egyének és közösségek egészségét, jólétét, életét, az egész társadalom fejlődését. Végezetül minden kom­mentár nélkül néhány or­szágos adat: az alkoholista betegek száma 1960-ban 76 ezer 464, 1981-ben 299 ezer 800 volt. Máj zsugorodásban elhaltak száma: 1960-ban 885 fő, 1981-ben 3 ezer 470 volt. Az alkoholizmusból, alkoho­los befolyásoltságból szárma­zó, számszerűsíthető gazdasá­gi károk becsült mértéke pe­dig eléri a 15 milliárd forin­tot. DECSI KISS JÄNOS Pihenést, kikapcsolódást is jelent a klub Szekszárd a soros És újra az ügyelet Gyerekek, felnőttek együtt LaDUnk január 22-i szá­■-------------mában számol­t unk be arról, hogy mi a jó és mi szorul javításra a hét­végi körzeti orvosi ügyelet­ben. Ezúttal a megyeszék­hely, Szekszárd a soros, ahol a nagy, illetve megkettőzött urh-val ellátott hétvégi ügyelet megszervezése még csak a küszöbön áll. Valami­kor az év második felében kerül sor az új forma „pre­mierjére”, s attól kezdve két- két orvos látja el a sürgőssé­gi tennivalókat szombaton és vasárnap a megfelelő asszisz­tenciával. Egyikük dolga az lesz, hogy a kihívásoknak te­gyen eleget, másiknak az, hogy ellássa a rendelőben je­lentkező betegeket. Tegye ezt a lehető legjobban megvá­lasztott helyen, Szekszárd központjában, az új KÖjXL- székház első emeletén, mely a Széchenyi utcai meílékaj- tón közelíthető meg. Amint kiér az ember ezen az ajtón, egyet kell lépnie és máris ott van a város legkorszerűbb gyógyszertára, mely állandó ügyeletet tart. — Erre mondják, hogy mindent egy helyen? — kér­dezte volt évődő kedvű isme­rősöm egy hete, amikor ösz- szefutottunk a ház előtt. A kérdésre, hogy mi a baja ami éppen szombat délutánra te­tőzött, vidoran legyintett, hogy semmi. Felugrott csak, de nem mérette meg a vér­nyomáséi, mert most sokat kellclt volna várni. Olykor sokat kell, de hát nem sür­gős, majd jár erre hét közben is és akkor esetleg több lesz a szerencséje. — Tudod, itt egyszerűbb, mint a körzetinél, ott mindig kismillióan vannak — közöl­te végül és rohant tovább. Gondolom elodázhatóan „sürgős” ügyeit intézni. Meglepett az epizód? Egyáltalán nem. Ami jellem­ző a felnőtt- és gyermekorvo­si ügyeletek és a paciensek viszonyára megyeszerte, Szekszárdon is az, bár nem is lenne olyan nehéz megér­teni mit jelent az, hogy sür­gősségi ellátás. De nézzük, mi van odafönt. Lépegetek a márványt után­zó lépcsőn a várakozók zson­gásának irányába és azon tű­nődöm, hogy a mentősök ugyan miként tudják itt a szűk fordulási tér miatt föl­zsonglőrködni a betegeket hordágyon? Gondolom fújják a kun miatyánkat, hisz nem mindenkivel lehet gólyaviszi a fiát játszani. A lépcsőház azt árulja el, hogy a megye- székhely hétközi és hét végi ügyelete nem előre ideterve­zett. A rendelők napközben más hasznosításúak. Az ügyeletek így albérlők, a fő­bérlő pedig a család és nővé­delmi tanácsadó, a gyermek- nőgyógyászat, terhes szak- rendelés, a genetikai tanács­adó és szexuálpszichológiai szakrendelés, továbbá a me­gyei területi szülészfőorvosi hivatal. A keskeny folyosó oszlopos folytatása öblösül váróvá. Az ablakok a Szentgáli utcára néznek. A folyosó, váró ta­lálkozásánál jobbra a terhes szakrendelés és gyermeknő­gyógyászat. Itt teljesíti ügye­leti szolgálatát a gyermek­szakrendelés. A felnőttügye­let ablakai a szomszédos gar­zonház udvarára néznek. Nappali rendeltetése ennek a rendelőnek is más. De ezt legfeljebb az újságíró kons­tatálhatja, aki nem egyszer tűnődött már azon, hogy a megyeszékhely miért nem tudott eddig megbirkózni az orvosi ügyeletek elhelyezési gondjával egyszer és min­denkorra ? Felnőtt .és gyermekorvosi------------- körzeteink rende­lői nem előre megtervezet­ten, a szakmai előírásoknak megfelelve lettek rendelők, ismeretes az is, hogy meddig „vendégeskedtek” orvosi körzetek az amúgy is zsúfolt rendelőintézetben, hány he­lyen működtek a hétközi és hétvégi ügyeletek és milyen feltételek között. A jelenlegi elhelyezés kétségkívül meg­érdemli az ég és a föld jelzőt a különbségek érzékeltetésé­re. De azért túl büszkék, azaz elégedettek ne legyünk. Már csak azért sem, mert a nor­málisnál lényegesen nagyobb súly nehezedik az éjszakai és hétvégi 48, illetve 24 órás ügyeletekre. Meg aztán ma is van abban és nem kevés igazság, hogy közös lónak túrós a háta. A nappaliak nem túl lelkesek munkahe­lyük megosztottsága miatt. Az ügyeleti szolgálatot telje­sítők sincsenek oda ezért a megoldásért. Bár panaszaikat csak egymás között adják és veszik. Az újságíró, aki „ide­gen pályán” nem hall zok­szavakat, ami a munkafelté­teleket illeti. A pihenés, tisz­tálkodás? Van aki elégedett, van aki nem. A tanácsadók­ban elhelyezett heverőknek nem örülnek azok, akik itt nappal dolgoznak. A gépko­csivezetőnek az öltözőmosdó­ban jutott egy beszorított f ekhely. A gyermekszakorvo­si ügyelet asszisztense a gyermeknőgyógyászat és ter­hesszakrendelés várójának egyik telefonközeli sarkában heverhet le, ha van rá idő. A gyermekszakorvos a várón túli folyosóvégen a szülész­főorvosi hivátalban pihenhet. Meleg víz olykor nincs,- ha van, keverni nem lehet, mert a hidegvízcsapból is meleg, majd langyos víz csorog. Kü­lönben, ha valaki tusolni sze­retne például, meg kell kér­nie a gépkocsivezetőt a he­lyiség elhagyására. Március 3-án, szombaton a gyermekszakorvosi ügyelet forgalma kettővel haladta meg a 190-et. A március 4-i vasárnapi ügyelet — vasár­nap reggel 8-tól hétfő reggel 8-ig — ugyanekkora forgal­mat számlált. A felnőttügye­let vasárnap este hétig 90 be­teget látott el- Szombaton I20-at. Az influenzások szá­ma szombaton 25, vasárnap 15 volt. A váróban együtt vára­----------------------- koznak a felnőttbetegek és a gyerme­kek. Elkülönítésre nincs mód, ami járványos időszakban meglehetősen sok veszélyt rejt. Maradjunk a gyerme­keknél. Sok a bárányhimlős és rubeolás megbetegedés, az influenzás megbetegedések is szaporodnak. A gyermekor­vosi körzetek forgalomemel­kedése februárban kezdődött és duplájára emelkedett a megszokottnak. Jelentkezett ez a hétvégi ügyeletben is, ahol az igénybevétel sajnos nem sürgősségi eseteket mu­tat. Példát? Tessék! Szájpe­nész... Már egy hete... Irány a hétvégi ügyelet. Nem volt a gyereknek széklete... Ügyelet. Szúnyogcsípés... Ügyelet. Fáj a gyerek hasa. Kihívás. Mire az orvos kiér, a gyermek édesdeden alszik. Apu és anyu sétáltatja a gyereket, mert szombat-vasárnap erre is több idő jut és „fölugra- nak” receptet íratni. Vagy... hozzák feliilbíráltatni azt a receptet, amit a körzeti gyer­mekszakorvos írt föl, de ami 1-2 nap alatt nem eredmé­nyezett látványos javulást. Hogy ne mondjam, csodát. „Az ügyelet alatti kihívások szinte csaknem lázcsillapí- tásra 'korlátozódnak” — mondják többen is az ügye­letet ellátók közül. Csodálko­zunk ezen? Megtehetjük ép­pen, de legjobb lenne, ha a szülőket megtanítaná az egészségvédelem, az anya- és csecsemővédelem — egyebek között — a lázcsilapítás ősi, így kipróbált módozataira is. — Ez a tömeg, mely itt látható a napnak majd min­den szakában a késő esti órá­kig — mondotta vasárnap az ügyeletet ellátó orvosnő — azt követeli, hogy folyamato­san talpon legyünk. Ez 24 órás munkát jelent itt, s más­nap, azaz hétfőn ugyanúgy kell dolgoznunk, mint annak, aki pihenéssel töiltötte az időt. Panaszként hangzott? Nem. De a könnyítés módozatain érdemes lenne keresgélni. Most, mióta a két hétvégi ügyelet 48 órás forgalma nemcsak eléri, meg is halad­ja a háromszázat, reggel 8- tól 11-ig beáll egy orvos el­látni az injekcióra berendelt gyerekeket. Ennél nagyobbat is lehetne éppen lépni és be­szabályozni, hogy járóbeteg­ellátás címén délelőtt és dél­után mikor jöhetnek a paci­ensek. Igaz, akkor nem le­hetne esetleg összekötni a szombat-vasárnapi sétát a gyermekszakorvosi ügyelet útbaejtósével. Ám valamivel valósabb kép alakulna ki a 0-tól 14 éves korúak egészsé­gi állapotáról. És... járványos időszakokban is csökkenne a fertőzésnek az a veszélye, amit most a tömegben való hosszas várakozás jelent. Summázat? Nincs, mert ronggyá szaggattuk már azt a tudnivalót, miszerint az in­gyenes és magas színvonalú orvosi ellátás állampolgári jogával élni kell és nem visz- szaélni. Ma még ezzel a jog­gal többen élünk vissza, mint ahányan felelősséggel élni igyekszünk. Nem hiszik? Elmesélek egy esetet. Szombat este, va­lamikor fél tíz körül. A fel­nőttügyelet orvosa most tér vissza egy kihívásról. Keve­sen várják, de a várakozók mellett elhaladva nyomban észreveszi a nehéz légzéssel küszködő, asztmás beteget és máris szól, hogy jöjjön vele a rendelőbe. Fölpattan egy, az ügyeletből már jól ismert hölgy, hogy ő jött előbb, ő következik. Szó szóra, majd a fenyegetés, hogy föl lesz jelentve a doktornő, aki dü­hös, de nem ijedős. Becsukja maga mögött az ajtót, a ful- ladási roham csillapítását kö­vetően a beteget a mentők átszállítják a kórházba. Az elsőségét védelmező, agresz- szív hölgy be és mondja, hogy talán a vérnyomása... Vizsgálat. Vérnyomás nor­mális. Más baj van. Nem tud mit kezdeni magával és ilyenkor beül az ügyeletre, hogy legalább addig törődjön vele valaki, amíg ismert ba­nalitását előadja. bal, hogy nem egy-----í! példány. Egy h uszonnégy óra alatt tucatnál több ilyen „sürgősségi” eset ellátása is vár az ügyelete­sekre. Le a kalapot előttük! LÁSZLÓ IBOLYA *

Next

/
Oldalképek
Tartalom