Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

1984. március 7. ( tolnaA Lubomír Strougal befejezte budapesti látogatását 2 NÉPÚJSÁG ________________________________________________________ ( Folytatás az 1. oldalról) forgalma, s csaknem 16 mil­lió 200 ezren fordultak meg itt. A Sugárban bevezették a dolgozók jövedelemérde­keltségének különböző for­máit, így náluk — a keres­kedelemben sokhelyütt ta­pasztalható — munkaerő­gondok nincsenek. Szólt egy közeljövőben bevezetendő újdonságról is: a második félévtől a Sugár üzletközpont vasárnap is nyitva tart, ez­zel még jobban szolgálja a fővárosiak ellátását. Lázár Györgynek, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének meghí­vására Lubomír Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság Kormányának elnö­ke 1984. március 5—6-án ba­ráti látogatást tett hazánk­ban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára budapesti tartózkodása során fogadta Lubomír Strou- galt. A két kormányfő tájékoz­tatta egymást országaik szo­cialista építőmunkájának eredményeiről. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok hely­zetét és fejlesztésének felada­tait. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a két ország kül­politikai tevékenységéről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság sokoldalú együtt­működése a marxizmus—le- ninizmus és a szocialista in­ternacionalizmus elvei alap­ján, a barátsági együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés szellemé­ben eredményesen fejlődik. Kiemelték, hogy a kapcsola­tok elmélyítésében fontos szerepük van a két ország vezetői rendszeres találkozói­nak. Ennek során hangsú­lyozták Kádár János és Gus- táv Husák 1983 novemberi prágai tárgyalásainak jelen­tőségét a két ország együtt­A csehszlovák kormányfő az épületben a Szivárvány, a Vasedény, a Keravill és a Csemege Áruházat tekintette meg. A magyar—csehszlovák tár­gyalások befejezéseként dél­után a Parlament Delegációs termében zárómegbeszélést tartottak Lázár György, il­letve Lubomír Strougal ve­zetésével. Az eszmecsere so­rán a magyar, illetve a cseh­szlovák tárgyalócsoport tag­jai beszámoltak a partnere­ikkel folytatott megbeszélé­seik eredményeiről. működésének fejlesztésében, népeink barátságának erősí­tésében. Kedvezően értékelték a két ország gazdasági együtt­működését, amelyet az utób­bi években is a dinamikus fejlődés jellemez. Rámutat­tak a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció bővíté­sének szükségességére, külö­nösen az elektronika, az elektrotechnika, a gépipar és a vegyipar területén. Kifejez­ték érdekeltségüket a mező- gazdasági és élelmiszeripari együttműködés további lehe­tőségeinek feltárásában. Köl­csönösen fontosnak minősí­tették a hatékonyabb műsza­ki-tudományos együttműkö­dést. Elégedetten állapítot­ták meg, hogy a következő ötéves időszakra tervszerűen halad a népgazdasági tervek koordinációja. A kormányfők elismeréssel szóltak a Magyar—Csehszlo­vák Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködé­si Bizottság és a központi tervező szervek tevékenysé­géről a gazdasági kapcsola­tok bővítésében. A miniszterelnökök nagyra értékelték az együttműködés fejlődését a tudomány, a kul­túra, az oktatás, a sport és az idegenforgalom területén. Egyetértettek abban, hogy további erőfeszitéseket kell tenni a két testvéri ország népei forradalmi mozgalma történelmének, kultúrájának, szocialista építőmunkája Lubomír Strougal és kísé­rete kétnapos magyarországi látogatását befejezve kedden a késő délutáni órákban el­utazott Budapestről. A cseh­szlovák szövetségi kormány elnökét és feleségét a Feri­hegyi repülőtéren Lázár György és felesége búcsúz­tatta. Jelen volt Marjai Jó­zsef és Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, valamint poli­tikai, gazdasági és társadal­mi életünk több vezető sze­mélyisége. Ott volt Ondrej Durej Csehszlovákia buda­pesti és Kovács Béla hazánk prágai nagykövete. eredményei és időszerű fel­adatainak kölcsönös megis­mertetésére. Hangsúlyozták, hogy a nemzetiségi kérdés lenini megoldása a Magyar Népköztársaságban és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban hozzájárul a két ország népei barátságának erősítéséhez. A miniszterelnökök aggo­dalommal állapították meg, hogy a nemzetközi helyzet az USA és a NATO legagresz- szívebb köreinek politikája következtében továbbra is bonyolult és feszült. Növe­kedett Európa nukleáris fe­nyegetettsége. Roszabbodtak a kelet—nyugati politikai kapcsolatok feltételei, csök­kent a bizalom az államok között. A tárgyaló felek emlékez­tettek a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle­tének 1983. januári prágai ülésén és a hét szocialista ország párt- és állami veze­tőinek 1983 júniusi moszkvai találkozóján elfogadott do­kumentumokra, melyekben kifejezésre jutott, hogy a Varsói Szerződés tagállamai semmiképpen sem engedik megbontani a katonai erő- egyensúlyt. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az ame­rikai középhatótávolságú ra­kéták telepítésének megkez­dése néhány nyugat-európai országban, növelte a békét fenyegető veszélyeket. Az adott helyzetben a Varsói Szerződés tagállamai arra kényszerültek, hogy megfele­lő ellenintézkedéseket tegye­nek védelmük és biztonságuk, a katonai erőegyensúly meg­őrzése érdekében. A miniszterelnökök teljes támogatásukról biztosították a Szovjetunió törekvését, hogy valamennyi vitás nem­zetközi kérdés békésen, ko­moly, egyenjogú és konst­ruktív tárgyalások útján ol­dódjék meg. Hangsúlyozták, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén ala­puló, minden érdekelt állam jogos politikai és biztonsági érdekeit szem előtt tartó ér­demi tárgyalások vezethet­nek el az európai béke és biztonság megszilárdításához, a fegyverzetek alacsonyabb szintjén. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Varsói Szerző­dés többi tagállamával együtt békés, kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszik minden olyan állammal, jó­zanul gondolkodó realista erővel, amely kész gyakorlati lépésekkel elősegíteni a nem­zetközi feszültség csökkenté­sét, a bizalom légkörének megteremtését a világban. Kifejezték reményüket, hogy ehhez hozzájárul a stockhol­mi konferencia is. Lázár György és Lubomír Strougal megbeszélései a tel­jes nézetazonosság és az elv­társi együttműködés légköré­ben folytak. Eredményesen já­rultak hozzá a két szomszé­dos, szocializmust építő ország sokoldalú együttműködésé­nek elmélyítéséhez, a Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság népei barátságának erősí­téséhez. Lubomír Strougal, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányának elnöke Lá­zár Györgyöt, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnökét csehszlová­kiai látogatásra hívta meg, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) PANORAMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára kedden a KB szék­házában fogadta Fisszeha Desztát, az Etióp Dolgozók Pártja Szervező Bizottsága (COPWE) Végrehajtó Bizott­ságának tagját, az Ideiglenes Katonai Kormányzótanács főtitkárhelyettesét, aki párt­küldöttség élén tartózkodik hazánkban. MOSZKVA Kedden este Moszkvában közzé tették a vasárnap meg­tartott legfelsőbb tanácsi vá­lasztások végeredményét. A végleges adatok szerint a választói névjegyzékbe fel­vettek 99,99 százaléka, azaz gyakorlatilag valamennyi vá­lasztásra jogosult szovjet ál­lampolgár élt alkotmányos jogával. Georgij Markov, a Központi Választási Bizott­ság elnöke újságírók előtt már rövid statisztikát közölt az újonnan megválasztott Legfelsőbb Tanácsról. Esze­rint a megválasztott 1499 képviselő 35,2 százaléka mun­kás, 16,1 százaléka a szövet­kezeti parasztsághoz tarto­zik. A nők aránya 32,8 szá­zalékos, míg a 30 éven aluli fiataloké 22 százalékos. A megválasztott képviselők 71,4 százaléka párttag, vagy párt­tagjelölt. A képviselők a Legfelsőbb Tanácsba meg­választott személyek a Szov­jetunió több mint 60 nem­zetiségét képviselik. ROMA Modenában lakat alatt van a budapesti képrablás utol­só olasz résztvevője is — kö­zölték kedden az MTI római tudósítójával. Graziano lórit, az olasz—francia határnál, Ventimigliában tartóztatták le. A magyar—jugoszláv kapcsolatok rendezettek, kiegyensú­lyozottan, egymás sajátosságainak figyelembevételével fej­lődnek. Ez ma már valamennyiünk számára természetes. E folyamat újabb állomását jelenti, hogy Kádár János hivata­los, baráti látogatást tesz Jugoszláviában. Együttműködésünk bővelkedik eseményekben: a két párt, a két kormány, a magyar és jugoszláv szervezetek képviselői­nek találkozóiban. Emlékezetes, hogy Kádár János 1977-ben tett hivatalos, baráti látogatást Jugoszláviában, majd 1980- ban ott volt azon a szomorú eseményen, amikor végső búcsút vettek a jugoszláv nép nagy fiától, a kiemelkedő államférfi­tól, Joszip Broz Ti tótól. Egy esztendő múlva Lazar Mojszov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének ak­kori vezetője járt hazánkban. Az eszmecserék azóta is rend­szeresek a két párt, a két kormány képviselői között. A kedvezőtlen külső feltételek és a belső nehézségek elle­nére gazdasági együttműködésünk is folyamatosan fejlődik. Árucsere-forgalmunk tavaly 583 millió dollár volt, az idén pedig várhatóan meghaladja a 600 millió dollárt. Kapcsola­taink stabilitásának jelentős biztosítékai a hosszú távú ko­operációs megállapodások, amelyek kézzelfogható eredmé­nyei árucserénk több, mint 40 százalékát teszik ki. Közülük kiemelkedik a közúti járműgyártásban megvalósult koope­ráció. Jelenleg mintegy hatezer Rába-kamion fut a jugoszláv utakon, cserébe részegységeket, öntvényeket, alkatrészeket kaptunk-kapunk déli partnereinktől. A magyar motorvonatok is népszerűek Jugoszláviában: napjainkban már csaknem ötven segíti az ottani közlekedést. Ahogy hírlik, a Ganz Vil­lamossági Művek és a Ganz-MÁVAG különlegesen kiképzett olimipiai szerelvényei februárban jelesre vizsgáztak Szaraje­vó és Belgrád között. Az autórajongók örömére, a jugoszláv Crvena Zasztava és a magyar MOGÜRT 1980-tól együttműkö­dik a személygépkocsi-gyártásban. A többi között a Magyar Gördülőcsapágy Művek készít autóalkatrészeket, amelyekért évente 1500—2000 Zasztava érkezik hazánkba. A vegyipari vállalatok kapcsolatai is jók: a húsz esztendőre szóló mű­trágyagyártási szerződés értelmében nitrogénműtrágya-kom- pononseket adunk el és foszforműtrágyát kapunk értük. Ugyancsak húsz évre szól a fa- és cellulózipari megállapo­dás: cellulózért papírfát szállítunk két jugoszláv gyárnak. A csupán kiragadott példák is tanúsítják, milyen sokoldalú a gazdasági együttműködésünk, ez persze nem jelenti azt, hogy még ne volnának kiaknázatlan lehetőségek. Ezek közé sorolják a szakemberek a számítástechnikát, az energetikai berendezések, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek gyár­tását, a mezőgazdaságban a közös nemesítési kísérleteket. A magyar—jugoszláv együttműködés sajátos és virágzó területe a kishatármenti forgalom. Kevesen tudják, hogy ha­zánk először Jugoszláviával kötött ilyen megállapodást. Az itteni forgalom tavaly a teljes magyar—jugoszláv kereskede­lem 22 százalékát tette ki. S hogy milyen haszna van ennek, azt leginkább a határ két oldalán élők tanúsíthatják. De nem is csak termékekben mérjük ezt a hasznot, hanem az emberi kapcsolatokban. Szeretettel ápolják az összekötő szálakat az emberek, a városok, a megyék. Például Baranya és Eszék, Szeged és Szabadka, Csongrád, Bács-Kiskun és a Vajdaság, vagy Vas megye és Szlovénia. Azt is szoktuk mondani, hogy a nemzetiségek az összekötő híd szerepét töltik be a két ország között. És ezt komolyan gondoljuk, mi is és déli szomszédaink is. Bizonyság erre pél­dául, hogy az összes magyarországi szlovén kulturális együt­test gálaestre hívták meg Ljubljanába, s most Jugoszláviából érkezett szakemberek segítik felkészülésüket Szombathelyen. Vagy hogy több tucat diákunk anyanyelvén tanulhat Jugo­szláviában, és fordítva, ottani fiatalok tanulhatnak nálunk. Az iskolai bizonyítványok egyenértékűségének kölcsönös el­ismeréséről négy esztendeje állapodott meg a két ország. Jelképesen mondhatjuk, megvannak a hídjaink a pártközi, az államközi, a gazdasági együttműködésben is, amelyek az idők folyamán már kiállták a próbát, s gazdagítják a jó­szomszédságot. Kádár János mostani látogatása szervesen illeszkedik hazánk nemzetközi tevékenységébe, a magyar— jugoszláv kapcsolatok folyamatosságába. Mérlegkészítésre és előretekintésre nyújt alkalmat a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság viszonyában, véleménycserére a nemzetközi kérdésekben. KOCSI MARGIT ' Kiáltás - életveszélyben sj> BÉKE Q Közlemény a magyarországi látogatásról ■Z.-rZZ’: ZL-‘- MAGYAR MÁRCIUS Negyven esztendeje, március első napjaiban ke­rült az utcára a Békepárt lapja, a Béke és Szabadság című újság. Rosszul mon­dom. Ez a lap nem az ut­cára került, az újságáru­soknál nem volt kapható, a rikkancsok hallgattak ró­la... A mindössze négyolda­las újságot zugban terjesz­tették, féltenyérnyire ösz- szehajtogatva egy-egy kéz- szorítással adták tovább. A lap impresszuma egyetlen mondat: „Nyoma­tott a Békepárt nyomdájá­ban, Budapesten.” Ennyi. Ma tudjuk, hogy az újságot Ságvári Endre szerkesztette, a nyomaias neiyeroi is lehet fogalmunk, de vajon ezt ctz életveszélyben ké­szült illegális sajtóterméket tudjuk-e értékén becsülni, mi, mai magyarok? A háború után felnőtté érett nem­zedék tudatában ezek a néhány példányban fennma­radt nyomtatott újságoldalak legfeljebb fontos epi­zódnak számítanak (mellékmondatban említi őket tan­könyveink közül némelyik), hiszen a béke és a sza­badság reménye nem sokkal később hosszú és sötét hó­napokra eltemettetett. Két héttel azelőtt, hogy a német fasiszta megszállók a mi országunkra is rátelepültek, a Béke és Szabadság szava már valóban nem juthatott el a tömegekhez, idő sem volt ahhoz, hogy ez a kiáltás összehangolt tettek­re serkentsen egy nemzetet. De, hogy ez a nemzet nem állt a gyilkosok oldalára, erről ez az újság is tanúsko­dik. Bizonyítja, hogy az „utolsó csatlós” szerepért nem szabad egy országot tenni felelőssé, az országot, amely­nek lakói a negyedszázados, szalonképessé maszkíro­zott, de velejéig fasiszta ellenforradalmi rezsim ter­rorja űzött végveszélybe. „... ez a rendszer — olvasható a Béke és Szabadság című lap vezércikkében — most készül művére fel­tenni a koronát. A háború határainkhoz közeledik, hó­napok óta' a várható légibombázások lidércnyomása alatt élünk, országunk hadszíntérré válhat, s min­denki tudja, hogy Hitler a háborút elvesztette. Törté­nelmünk e legsúlyosabb válságában azonban a kor­mány nem a békés kibontakozást keresi, ami meg­menthetné hazánkat a végső katasztrófától. Nem a különbéke megkötését szorgalmazza, hanem újabb és újabb hadosztályokat küld a keleti front poklába... A magyar honvédeket kiviszi az országból, a németeket pedig beengedi”. (Jós lett volna a Békepárt lapja? Nem. A németek „beengedése” az addigi kormánypo­litika szükségszerű következménye volt.) „Hogy azon­ban a nemzet elleni merényletet, amely nem más, mint közönséges hazaárulás, zavartalanul véghezvihes- se, meg kell törnie a nemzet ellenállását, a demokrati­kus békemozgalom minden nap erősödő táborát..." „Nincs olyan hazája sorsáért aggódó magyar, nincs olyan szabadságra vágyó fia az országnak, aki békén hajthatná fejét éjjeli nyugalomra és ne kelljen félnie, hogy álmában rátörnek... és elhurcolják”. Ezt már másik cikkében írja a lap, amelyben az elhurcoltak között együtt említi például Szakasits Árpád, Kállai Gyula, Marosán György, továbbá Kovái Lőrinc, Bá­lint György, Mód Aladár, a konferanszié Békeffí László és a könyvkiadó Cserépfalvi nevét. És beszámol ar­ról, hogy Rózsa Ferencet halálra kínozták, hogy Schönherz Zoltánt felakasztották, hogy százával végez­ték ki a voronyezsi katasztrófából hazamenekült hon­védeket, hogy hatvanezer zsidó munkaszolgálatost haj­tottak ki Ukrajnába, hogy Ungváron ruszin szabad­ságharcosokat akasztottak, hogy százezer román me­nekült el Magyarországról a nemzetiségi elnyomás elől, hogy a szerbek számára Újvidék nem volt elég: a vésztörvényszékek 16 éves fiúkat és lányokat külde­nek a halálba. Bizonyára nem véletlenül került a lap­ba éppen Ady verse: „Mikor fogunk már összefogni? !Mikor mondunk már egy nagyot/ Mi, elnyomottak, összetörtek, /Magyarok és nem magyarok?...” A lap egésze: kiáltás. Vészkiáltás. „Lapunk életveszélyek között készül. Egy példánya sem mehet veszendőbe! ADD TOVÁBB!” Életveszélyben voltak, akik írták, s életveszélyben volt az ország, amelyért íródott. A. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom