Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

1984. március 7. iVÉPÜJSÁG 3 Zárszámadások fogyasztási r .■ r | ■■ .■ Ri| es ' ___ T öbb nyereség Megtartotta mérlegismerte­tő küldöttgyűlését a Tolna és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ. Az igazgatóság beszámolóját Horváth István elnök is­mertette. Elmondta, hogy a választott testületek egész évben aktívan felelősen dol­goztak és nagyban hozzájá­rultak az elért eredmények­hez. örvendetesen, mintegy 24 fővel nőtt a szövetkezet taglétszáma és új iskolaszö­vetkezet alakult Faddon. Gyarapodott a rész jegy állo­mány, nem nőtt viszont a célrészjegyek értéke. A bolti kiskereskedelem bruttó árbevétele 9,6 száza­lékkal haladta meg az elő­ző évit. Dinamikusan fejlő­dött a vegyesipar-szakma, a ruházati cikkek forgalma ellenben elmaradt a tervtől. Javult az áru forgási sebes­sége, 3 nappal jobb a me­gyei átlagnál. A vendéglátóipar teljesít­ménye 4,1 százalékkal keve­sebb a múlt évinél. Okait az elnök részletesen elemezte. A felvásárlás árbevételében lényeges csökkenés követke­zett be. Értékesítési nehézsé­gekkel és a rendkívül ked­vezőtlen időjárás negatív ha­tásaival küzdöttek. Jól dol­gozott viszont a négy mező- gazdasági szakcsoport, ösz- szes árbevételük meghaladta a 2 millió forintot. Jelentős előrelépés történt a múlt év során a hálózat- fejlesztésben. Több új egy­séget adtak át a vásárlók­nak, és sokat áldoztak a meg­lévő egységek felújítására, korszerűsítésére. Az áfész erőfeszítéseket tett a hatékonyság javítása érdekében is. 1983-ban 11 egységet adtak át szerződéses üzemeltetésben. Az átlagon felüli forgalomnövekedés, az árrésszint emelkedése, a költségek lehető mérséklése kedvezően alakították az eredményt. 7,5 százalékkal növelték az elszámolás alap­jául szolgáló nyereséget, mely meghaladja a megyei szintet. Az idei évre vonatkozóan elmondta az elnök, hogy vál­tozatlanul legfontosabb fel­adatuknak tartják a műkö­dési körzetükben élő lakosság minél jobb áruellátását, ezen belül is az alacsony jövedel­műek, a nagycsaládosok igé­nyeinek kielégítését. Javítani kívánják a felvásárlási tevé­kenységet, hogy ébren tart­sák a kistermelők termelési kedvét. Ennek érdekében fo­kozni kívánják a termelők­től történő közvetlen felvá­sárlást. Nagyobb figyelmet szentelnek minden téren a személyes beszerzésekre, azok gyakoriságának növelésére. Lépéseket tesznek az új üze­melési formák további elter­jesztése érdekében. Hatéko­nyabb létszámgazdálkodást, fokozottabb takarékosságot, szilárdabb vagyonvédelmet kívánnak megvalósítani. Cél­kitűzéseik valóraváltásában az eddiginél is jobban számí­tanak a tagság erkölcsi és anyagi támogatására. Az igazgatóság beszámoló­ja után Tóth János, a felü­gyelő bizottság elnöke is­mertette a testület jelentését, majd az ifjúsági -és nőbi­zottság elnöke számolt be a végzett munkáról. Ezt köve­tően számos értékes, közér­Ismét sikeres Pintér Györgynek, az igaz­gatóság elnökének részletes beszámolójával kezdte mun­káját a Dunaföldvár és Vi­déke Takarékszövetkezet kül­döttgyűlése. Az elnöki beszámoló beve­zetőjében emlékeztetett az 1983. évi küldöttgyűlés által jóváhagyott feladatokra. Az ismert gazdasági nehézségek a feladatok teljesítésében éreztették hatásukat. A ne­hézségek ellenére a szövet­kezet igazgatósága a törvény adta lehetőségek kihasználá­sával minden területen sike­res évet zárt. A szövetkezet taglétszáma decembar 31-én 9186 fő volt. A tagnyilvántartások rende­zése során elhalálozás, el­költözés miatt 533 fő tagsá­gát szüntették meg. 1983-ban 539 új tag lépett be a szövet­kezetbe. Nagy súlyt helyez­tek a fiatalok és nők taglét­számának növelésére. A szövetkezet működési körzete nem változott, 10 te­lepülés közel 38 000 fővel tar­tozik a működési körzetbe. A szövetkezet első számú fela­data a lakossági pénzmegta­karítások betétként való ösz- szegyűjtése. A 23 000 000 Ft- os tervet 23 600 000 Ft-ra teljesítették, mely 102 száza­léknak felel meg. E tervfel­adat megvalósulásában nagy segítséget jelentett a dolgo­zók között meghirdetett be­tétgyűjtési verseny. A szövet­kezet a megyei takarékszö­vetkezetnél elhelyezett betét- állomány 22 százalékát kezeli. Elől járt a szövetkezet az új szolgáltatások bevezetésé­ben. Ilyenek az ifjúsági betét, Nagymányokon, a községi tanács termében gyűltek ösz- sze a küldöttek, hogy meg­hallgassák az igazgatóság részletes beszámolóját az 1983-as gazdasági évről. A megalakulás óta az el­múlt évben volt a legnagyobb betétnövekedés. A tervezett 5 millióval szemben 8,4 mil­lió forint volt a növekedés, ami megyei szinten is ki­emelkedő teljesítménynek számít. A korábbi évekhez hasonlóan minden területen dinamikus fejlődésről adott számot az igazgatóság. Az igazgatóság beszámoló­ját igen színvonalas felügye­lő bizottsági jelentés is alá­támasztotta, és pozitívan nyi­A 60 küldöttből 53-an je­lentek meg a döbröközi taka­rékszövetkezet küldöttgyű­lésén. Katus Gyula ig. elnök és Vicze János fb. elnök ér­tékelte az 1983-as év eredmé­nyeit. A takarékszövetkezet a ko­rábbi évekhez hasonlóan 1983-ban is igen jó eredmé­Schwarcz Márton, a bony­hádi áfész igazgatósági elnö­ke eredményes munkáról adott' számot a küldöttgyű­lésen. Az áfész bruttó árbevétele 1983-ban az 1982-es bázis év­hez viszonyítva 106,6 száza­lékos, a nyereség fejlődése pedig 108,5 százalékos. Az dekű hozzászólás hangzott el, végül a küldöttgyűlés elfo­gadta a beterjesztett határo­zati javaslatot. LEMLE ZOLTÁN évet zártak valamint az átutalási betét­számla. Említésre méltó, hogy az átutalási betétük az összes megyei állomány több mint fele. Fontos feladat a szövetkezetnek a tagság kölcsönigényének ki­elégítése, ez 1983-ban 100 százalékra sikerült. Kölcsön- alapunkat 100 százalékra, kölcsönkeretünket 100 szá­zalékra használtuk ki. A megalapozott kölcsönigénye­ket fegyelmezett kölcsönke­ret- és kölcsönalap kihaszná­lásával kielégítettük. A köl­csönigények kielégítésénél nagy súlyt helyeztünk a ház­táji gazdaságok fellendítését szolgáló termelési, építési, tatarozási és személyi köl­csönök kielégítésére. Emellett súlyponti kérdésként kezel­tük a hátralékos állomány csökkentésére vonatkozó igazgatósági határozat végre­hajtását. Egyéb pénzügyi szolgáltatások területén is egész évben a lakosság ren­delkezésére állt a szövetke­zet. Ez után Zsebeházi András, a felügyelő bizottság elnöke tájékoztatta a küldötteket a szövetkezet vagyonvédelmi helyzetéről, a felügyelő bi­zottság, valamint a külső szervek ellenőrzéseinek meg­állapításairól. A felügyelő bizottság által ellenőrzött mérleget a tervezett 2 600 000 Ft nyereséggel szemben 3 368 167 Ft elért eredménnyel javasolta elfo­gadni. A beszámolókat a küldöt­tek részéről hasznos hozzá­szólások, majd határozatho­zatal követte. Zs. A. eredmény megyei szinten is elismerésre méltó. Antoni István, a felügyelő bizottság elnöke az áfész va­gyonvédelmi helyzetét érté­kelte. A zömében pozitív ér­tékelés mellett felhívta a fi­gyelmet a még előforduló káros jelenségek felszámolá­sára. Szép eredmények a jubileum alkalmából Több pénzügyi szolgáltatás Nagyobb forgalom, több nyereség latkozott az 1983-ban végzett munkáról, az ellenőrzések tapasztalatairól, ami elsősor­ban a dolgozók jó munkájá­nak köszönhető. Napirenden kívül az igaz­gatóság elnöke röviden meg­emlékezett a 25 éves jubile­umi évfordulóról. Ez alka­lomból szerény ajándékkal kedveskedett az igazgatóság a szövetkezet létrehozásában oroszlánrészt vállalt Ferencz Imre nyugalmazott áfész-el- nöknek, valamint Pápai Ágostonnak, a felügyelő bi­zottság első elnökének, ala­pítótagoknak. A jubileumi évforduló alkalmából Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott Herold Jánosné, a váraljai kirendeltség vezetője. B. M. nyékét ért el a betétnövelés és a kölcsönfolyósítás terüle­tén. Bővítették a pénzügyi szol­gáltatások körét. A körzet la­kói mind szélesebb körben, ma már a lakóhelyükön meg­található takarékszövetkeze­ti egységekben tudják elin­tézni a pénzügyi jellegű fel­adataikat. Új divat? Munka mellett tanulnak Azt hiszem, nem árulok el különösebb titkot azzal, ha azt mondom, hogy divat lett a munka melletti tanulás. Ez részben magasabb végzett­ség, részben pedig egy más szakma megszerzésére irá­nyul. Van azonban egy har­madik lehetőség is. Sokan csak azért ülnek be az isko­lapadba, hogy általános mű­veltségüket gyarapítsák. Er­re is, arra is találhatunk pél­dát. A szekszárdi 505. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben évek óta folyik — levelező tagozaton — a szak­középiskolai oktatás. A ta­pasztalatokról — gondokról, eredményekről — Papp And- rásné tagozatvezetővel be­szélgettünk. Tőle tudtuk meg, hogy a hároméves szak- középiskolába „olyanok jön­nek, akik szakmunkásképzőt végeztek.” Az intézetben fo­lyó levelező oktatás csak érettségi bizonyítványt ad, ami arra jogosít, hogy felső­fokon továbbtanulhassanak, vagy technikusminősítő vizs­gát tehessenek, illetve kö­zépvezetőként dolgozhassa­nak. A tanulóutánpótlást több­nyire az intézetben végzett szakmunkások köréből „biz­tosítják”. Minden évben több mint száz a szakközép- iskolába jelentkezettek szá­ma. Jelenleg a három évfo­lyam négy osztályában száz- tizennégyen tanulnak. Ez némi csökkenést mutat az év eleji százötvenkilences lét­számhoz viszonyítva. A lemorzsolódás okát Papp Andrásné összetett dolognak tartja, és beszélgetésünk ele­jén mindjárt közli is, hogy nem azért „fogynak” a leve­lezők, mert nem bírják a ta­nulást. A családi állapotban bekövetkező változások, a munkahelyváltozások, a munkahelyi problémák — nem tudják megoldani a műszakcserét — mellett más okai is vannak annak, hogy valaki idő előtt befeje­zi tanulmányait. Van aki meggondolatlanul — divat lett a tanulás — jelentkezik. Sokan anyagi megfontolás­ból hagyják abba, ugyanis a lekötöttség miatt esetleg nem vállalhatnak másodál­lást. Ez a jelenség főleg az­óta van, amióta általánossá tették a heti kétnapos okta­tást. Az öt munkanapos hét­re való átállás konfliktuso­kat jelentett az iskola és a vállalat között, mert nem mindig tudnak megjelenni az órákon. Teljesen új tan- terv, új beszámolási, illetve új vizsgaterv szerint tanul­nak. A lemorzsolódáshoz hozzájárult még az is, hogy matematikából eddig csak írásbeli vizsga alapján kap­tak érdemjegyet. Az idei tan­Papp Andrásné tagozat­vezető évtől ez megváltozott, most már szobait javíthatják a rosszul sikerült írásbelit. Így várhatóan csökken a le­maradók száma. A tagozatvezető elmondot­ta azt is, hogy az utánpótlás biztosításához a szakmunkás- képző harmadik évfolyamán megismertetik a lehetősége­ket, sok információhoz jut­tatják a tanulókat. Tehetség- gondozás minden szakterüle­ten van és a legjobbak nem­csak „papírt” akarnák. Ök a négyéves képzést vállalják inkább a szakközépiskola he­lyett. Egyébként felvételi vizsgát nem írhatnak ki, tehát gya­korlatilag nincs válogatási lehetőségünk. Olyan előfor­dult már — túl sok jelentke­ző esetén —, hogy néhány „tudásra vágyót” átirányítot­tak másik iskolába. A szakközépiskolai osztá­lyokban csak közismereti tantárgyakat — magyar nyel­vet és irodalmat, történel­met, matematikát, fizikát, kémiát, közgazdasági és ál­lampolgári ismereteket — ta­nulnak. Második, illetve har­madik osztályban fakultatív tárgyként — az intézet adott­ságaként — a kémiát vá­laszthatják. Ezenkívül — elvileg — választható a bio­lógia, a földrajz is, de ehhez hiányoznak a személyi és a tárgyi feltételek. Papp Andrásné tapasztala­ta az, hogy akik eljutnak az érettségiig, azok „érettségi­zett emberhez méltóan tud­nak viselkedni. Tehát a mű­veltségi anyag nem marad nyomtalan.” .Iá A matematikaórát, annak rendjét zavartuk meg kissé, amikor Fodor Sándorné, Pe­re Zoltánná és Pál László végzősökkel beszélgettünk. Mindnyájan állítják, hogy „csak” érettségit akarnak szerezni. — Most volt rá lehetőség és úgy gondoltam, megpró­bálom — mondja Fodor Sán­dorné. Munkahelyem, a Szekszárdi Húsipari Vállalat is hozzájárult... Sok gondot jelentett először, de úgy dön­töttem, nem adom fel köny- nyen. — Nagy kitartást igényel — veszi át a szót Pere Zol­tánná. öt év után ültem új­ra iskolapadba, mert sok- mindenre kíváncsi vagyok, sok mident szeretnék meg­tudni. A munkahelyemen különösebb előny nem ’ szár­mazik abból, ha leérettségi­zem, de azért ígértek ötszáz forint jutalmat. — A legnehezebb helyzet­ben én vagyok — mondja Pál László, majd megtoldja —, tizenhat év után kezd­tem újra. Igaz, hogy sok le­mondással jár, hiszen he­tente kétszer iskolába va­gyunk és a hétvége is tanu­lással telik, mégis megéri. Gondolkodom azon, hogy megszerzem a technikusmi­nősítést. Beszélgetőtársaim szerint a férjekre, illetve a felesé­gekre több feladat hárul ott­hon, s a családra Is keve­sebb idő jut, de valahogy azért mindig megoldódnak a gondok. Mindnyájan vallják, hogy a nehézségek ellenére a szép, a kellemes is jelen van. A jól összekovácsolódott „társaság”, a kialakult ba­rátságok, egy-egy sikeres be­számoló vagy vizsga jelenti az örömet. No és még vala­mi: Pál László mindent fe­ledtető, gyakorta elmesélt viccei. — Van-e más humorforrás a tanítási napokon? — ér­deklődöm. — Ebben az egészben az a vicc — vágja rá Pál László —, hogy az a két kollégám, aki beíratott engem, az már nincs itt. — él — Fotó: Kapfinger András A harmadikosok egy csoportja matematikaóra előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom