Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
1984. március 1. NÉPÚJSÁG 5 Magasabb követelmények, növekvő önállóság Beszélgetős dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanács! Hivatala vezetőjével Szükséges, sőt, szükségszerű volt, megkövetelte a társadalmi-gazdasági fejlődés ... Ezt a mondatot sokszor és sokan elmondták, leírták az utóbbi hónapokban a köz- igazgatási átszervezéssel, a járások megszüntetésével, a városok, nagyközségek és községek tanácsai önállóságának növelésével kapcsolatban. De hogyan hatnak vissza a közigazgatási változások a helyi társadalmi és gazdasági fejlődésre? Erről, és az átszervezéssel kapcsolatos egyéb kérdésekről érdeklődtünk dr. Papp Lajos államtitkártól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetőjétől. — Hány embert érintett személy szerint az átszervezés, és mi lett a további sorsuk? — számunkra — és ebbe beleértem a Tanácsi Hivata. Ion kívül a megyei tanácsok vezetőit is — egyáltalán nem volt mindegy, hogy hová és hogyan helyezkedik el három—négyszáz ember. Ennyien dolgoztak ugyanis a múlt év végéig a járási hivataloknál. Most már elmondhatom, hogy a személyi kérdések túlnyomó többsége a közigaz. gatás és az érintett dolgozok érdekeit is szem előtt tartva, elintéződött. A függő ügy kevés. Vannak, akik június végén mennek nyugdíjba, továbbá mintegy húszán nem válaszoltak arra, hogy elfogadják-e a részükre felajánlott állást, és végül akad néhány tanácsi dolgozó, aki munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A Tanácsi Hivatalhoz eddig mindössze egy panasz érkezett. — Milyen anyagi kihatásai vannak az átszervezésnek? — Mint ismeretes, a feladatok átcsoportosításának arányában a városok, a városi jogú nagyközségek, valamint a községek, tanácsapparátusai a volt járási hivatalok létszámának csak a kétharmadát kapták meg. Az így felszabadult béralapból a községi tanácsok dolgozóinak helyzetén igyekeztek javítani. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy a községi tanácsházán dolgozók ezután többet kapnak, hanem elsősorban azzal az előnnyel jiir, hogy végre lehetőségünk lesz megfelelő végzettségű szakembereket alkalmazni olyan helye, ken is, ahol eddig éppen az anyagiak miatt volt hiány szakképzett közigazgatási dolgozókban. Eddgi már több mint ezernégyszázan kaptak oklevelet az államigazgatási főiskolán, tehát van utánpótlási lehetőség. A magasabb követelményekhez szükség is van a jól képzett közigazgatási szakemberekre. — Magasabb követelményeket említett. Mit jelentenek ezek a gyakorlatban? — Sokszor elmondtuk, mégsem lehet elégszer hang. súlyozni: a cél a helyi önállóság, távlatokban; a megye és a település közti közvetlen kapcsolat. Ez év elejével átkerült a hatáskörök döntő része a községi, nagyközségi tanácsokhoz, végtére is ők ismerik legjobban, legközelebbről a helyi lakosságot, természetes, hogy legeredményesebben ők tudják intézni az ügyeket. Magasabb követelményt jelent az ügyek növekvő száma, amelyeket az eddiginél öntevékenyebben, önállóbban kell elintézni. Magasabb követelményt jelent az is, hogy a helyi tanácsoknak jobb, intenzívebb munkakapcsolatokat kell ki- alakítaniok a lakossággal, hiszen csak így számíthatunk az önálló településpolitika további kibontakozására. A községek nagyobb részében mindez már ma is gyakorlat. Ezeknek a követelményeknek kell fokozatosan másutt is megfelelni. — Hogyan változik az irányítás? — Mint említettem, hosz- szabb távon az a cél, hogy a megyék közvetlenül irányítsák a községi tanácsok apparátusának munkáját. Most még a megyék megbízásából a városok közreműködnek a községekben folyó tanácsi munka felügyeletében, ellen, őrzésében, szakmai irányításában. Erre főként ott van szükség, ahol sok a kis község, amelyek tanácsait nem lehet egyik napról a másikra segítség nélkül hagyni. Ahol viszont jobbára nagyobb települések vannak — mint például egyes alföldi megyékben —, ott már ma közvetlenebb lehet a megyei és a községi tanácsszervek kapcso. lata, a megye kevésbé kényszerül igénybe venni a városok közreműködését a községek irányításában. Mindezt máris gyakorolhatják a megyei irányítású nagyközségek esetében. A községi tanácsok segítésénél azonban fontos, hogy a megyei vagy a városi tanács apparátusa ne végezze el a munkát a községi helyett, hanem tanítsa meg rá, hogy mit, hogyan csináljon. A megyei irányítás jellegén, stílusán is változtatni kell, hogy az utasítás, a közvetlen beavatkozás helyébe még jobban a keretszerű szabályozás lépjen, amely szabadabb mozgást hagy a helyiek számára, több lehetőséget nyújt a kezdeményezésre, önálló döntésre. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor tervszerűbben, hatékonyabban szükséges ellenőrizni, hogyan dolgoznak a helyi tanácsoknál, miként, mennyire tudnak élni az önállósággal. — Mennyire vannak meg ennek az önállóságnak a feltételei? —• Természetes, hogy ma, az átszervezés utáni első hónapokban ezt még nem lehet pontosan felmérni, de éppen ezért kaptak és kapnak több irányú segítséget a községi apparátusok, hogy mindinkább kialakulhasson a nagyobb feladatok megoldásához szükséges, kvalifikált apparátus. Mindenekelőtt a helyi tanácsok vezetőitől várunk sokat. Kezdeményezni akaró és tudó vezetőkre van szükség, olyanokra, akik képesek dönteni, nem várnak mindent fentről. Jobban fel kell tárni a helyi lehetőségeket. A vezetőnek olyan közérdekű célt, feladatot kelil kitűznie, amit a lakosság elfogad, és a megvalósításában cselekvőén részt vesz. — Ez feltételezi, hogy a lakosságnak az eddiginél nagyobb beleszólása lesz a helyi ügyekbe, nem utolsósorban a költségvetésbe is... — Beleszólás eddig is volt, most is van, de feltétlenül kívánatos, hogy sókkal tartalmasabb legyen. Az lesz a helyes, ha először megkérdezik a falugyűlésen, hogy mire szeretné fordítani a helybeli lakosság a rendelkezésre álló összegeket, majd a tanácstestület is véleményt nyilvánít, instrukciókat határoz meg apparátusának. Ezek után a tanácsapparátus megnézi, mennyi pénz lesz, és az mire elegendő, javaslatot dolgoz ki. majd azt újra a tanácsülés elé tárja, döntés végett. Itt határozzák el — a közvéle- mény igényének Ismeretében — véglegesen, hogy például orvosi rendelőt építsenek élőbb, vagy a falu útjait, azok közül is melyiket hozzák rendbe. A község lakói tudják ugyanis legjobban, hogy mire van sürgősebb szükségük, s ha arra éppen nincs elég pénz, társulással, vagy társadalmi munka felajánlásával is tudnak segíteni. Hozzá kell tennem: falugyűlést ezután minden községben kell tartani, legalább évenként. Eddig — mint köztudomású — csak a közös tanácsokhoz tartozó társközségekben volt kötelező falugyűlés összehívása. Nagyobb településeken községrészen, ként, a városokban utcánként vagy akár háztömbönként célszerű összehívni a lakosságot a tanácsi szervek, programok megvitatására, a lakosság tájékoztatására, véleményének, javaslatainak megismerésére. — Mennyiben változik az önálló tanáccsal nem rendelkező községek helyzete? — Mosit ezekben a községekben it an ácstagi csopontok működnek, döntési és képviseleti hatáskör nélkül. A következő általános tanácstagi választás után alakulnak meg a községi közös tanács nem székhely társközségeiben az elöljáróságok, élükön az elöljáróval. Az elöljáró a község választott vezetője lesz. Az elöljáróság dönt a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek a fel- használásáról. Természetesen ugyanúgy a lakosság véleményének megkérdezése után, mint arról az előbbiekben szó volt. Az elöljáróság szervezi a kis település közösségi életét a Hazafias Népfronttal és a többi itársa- dalmi szerveztttel együtt. Igen fontos teendője, hogy képviselje a községet a közös (tanácsban, közvetítse a település lakóinak kívánságait, javaslatait a tanácsnál és ismertesse a településre vonatkozó határozatokat, tanácsrendeleteket a helyi lakosság körében. Ha az elöljáróság a tanácsnál, végrehajtó bizottságnál előterjeszt valamit községe nevében, azt a testületeknek napirendre kell tűzniük, s ha az elöljáróság a döntést sérelmesnek tartja, újra kell (tárgyalniuk. A közös tanács és annak végrehajtó bizottsága át is ruházhat döntési, véleményezési, egyetértési jogköröket az elöljáróságra. Mindezzel azt akarjuk elérni, hogy egyetlen település tokói se érezzék magukat hátrányosabb helyzetben másokhoz képest. — Hogyan alakul a városok és a községek kapcsolata? — A Magyar Népköztársaságban a területi egység a megye, a helyi egység a város, a városi jogú nagyközség, a nagyközség, a község. Jelenleg a városok a megyék megbízottaiiként közreműködnek a községi igazgatási munka segítésében. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a városok és a községek mellérendelt viszonyban vannak egymással, s nem alá-fölérendeltségben. Kivételt képeznek azok a hatósági ügyek, amelyekben a községi tanácsapparátus első fokú döntését a városi itanácsaparátusnál, mint másodfokú hatóságnál lehet megfellebbezni. Az az egészséges gyakorlat, ha a város és a község intézményei kiegészítik egymást, közös érdekeket szolgálnak. A középiskolák, az egészség- ügyi intézmények, a kereskedelem szakboltjai általában a városokban vannak, de a községek lakosságát is kiszolgálják. A piac általában a városé, de áruellátásának nagy részét a községek szövetkezetei biztosítják. A város és a község közösen tarthat fenn költségvetési tanácsi üzemet, amely iitt is, ott is karbantartja a parkokat, szolgáltatásokat végez a lakosságnak, és így tovább. — Vannak-e, lesznek-e viták a települések újfajta kapcsolatáról? — iMi azt szeretnénk, hogy ne erről vitatkozzanak a városokban és a községekben, hiszen az átszervezés befejezett tény, amit jogszabályok rendeznek. De igenis szeretnénk több termékeny vitát! A legutóbbi időben egyes törvényjavaslatok előkészítése során ismételten megmutatkozott a pozitív viitakészség, jó lenne, ha ez érvényesülne helyileg is. Ezért született most olyan jogszabályi előírás, hogy a lakosság széles körét közvetlenül érintő tanácsrendelet tervezetét társadalmi vitára kell bocsátani. Szükség van a hasznos vitákra, különböző elképzelések felvetésére és egyeztetésére, amire kitűnő fórumok lehetnek a falugyűlések, a lakógyűlések, a réteggyűlések, és természetesen maguk a tanácsülések is, így mind jobban érvényesülhet a demokrácia. Az is ide (tartozik, hogy az állampolgárok így ismerik meg a közéleti embereket, s majd azokat választják meg, akik a legtöbbet akarnak és tudnak tenni a községük, városuk fejlődéséért. így olyan vezetők maradhatnak a tanácsok élén, illetve kerülhetnek oda, akik azért bírják a lakosság bizalmát, mert kezdeményezőkészek, van fantáziájuk és realitásérzékük, vagyis a közvéleményre támaszkodva tervezik a jövőt és annyit tesznek érte, amennyit csak lehet. VÁRKONYl ENDRE A közvetlen megyei irányítás alatt lévő Tolna nagyközségi Közös Tanács a kereskedelmi bolthálózat fejlesztésével a társközségek ellátását is javítja. A közelmúltban készült el az új könyvesbolt és a napokban rendezik be az új járműboltot.
