Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

1984. március 1. TOLNA , 6 NÉPÚJSÁG Pályázat Újszerű tömegsport-eszköz ötletére, illetve kivitelezésére hirdet pályázatot a SZOT Testnevelési és Sportosztálya, a KISZ KB Sportosztálya az Alkotó Ifjúság Egyesüléssel közösen. A pályamű egyénileg vagy kisebb csoportban, la­kásban, szabadban, játszóte­reken, fedett és nyitott sport- létesítményekben, széles kör­ben alkalmazható eszköz kell hogy legyen, mely az emberi szervezet fizikai állapotának javítását szolgálja. Célja: olyan újszerű sport, eszköz kigondolása, melynek forgalmazása, hasznosítása révén mozgásélményhez, ve­télkedés! alkalomhoz jutnak a sportszerető emberek, illet­ve sokak érdeklődését kelt­heti fel a testedzés iránt. A pályázaton egyének vagy közösségek egyaránt részt ve­hetnek, ha a pályázat céljai­nak megfelelő anyaggal pá­lyáznak. A pályaművek díja­zásánál figyelembe veszik az ötlet újszerűsége:, a gyártásra kerülő sporteszköz hasznos­ságát, várható népszerűségét, illetve, hogy mennyire bizto­síthatók a tömeggyártás fel­tételei. Ennek megfelelően három-, öt- és tízezer forintos díjak kerülnek kiosztásra, ezen túlmenően pedig további 10 induló részesülhet 2—2 ezer forintos jutalmazásban. A pályamunkát 1984. május 31-ig kell az alábbi címre be. küldeni: Alkotó Ifjúscg Egyesülés, Budapest, Pf.: 330. 1519. A postára adott anyag­nak tartalmaznia kell a sporteszköz általános ismer­tetését, rajzát, anyagát, mé­reteit, egyéb adatait, és hasz­nálatának leírását. Jeligével ellátva, három példányban, gépírással kell az adott cím­re eljuttatni. Az eredmény- hirdetésre ez év szeptemberé­ben kerül sor. Kézilabda Volán Kupa Veretlenül tornagyiztes: Bőrdíszmű Befejeződött Szekszárdon a Volán Kupa női kézilabda terembajnokság küzdelemso. rozata. Az utolsó fordulóban, mintha csak a kupa létének jogosságát kívánták volna bi­zonyítani az együttesek, nagyszerű küzdelem szemta­núi lehettünk a tanítóképző főiskola csarnokában. Remek egyéni teljesítmények sora emelte a kupazáró színvona­lát. így a kapusok közül Vaszari Jolán (Kórház), Vida Elvira (Bőrdíszmű) és Gyur- csák Katalin (TÉV), a me­zőnyjátékosok közül Koncz Julianna (Kórház), Völgyi Ju­lianna (LAKISZ), Pfeffer Ág­nes (Volán) és Marosiné (TÉV) játéka a legmaximáli- sabb igényeket is kielégítette. Igaz, a résztvevő tíz együttes játékosait doppingolták a 11-es számú Volán Vállalat által felajánlott értékes kü- ilöndíjak is. Azok, amelyeket a torna „legjei” kaptak. Mint az várható volt, a Bőrdíszmű csapata végül is veretlenül, kétpontos előnnyel szerezte meg az élső helyet. A második helyezett TÉV és a bronzérmes LAKISZ gár­dája is egyenletes, jó teljesít­ménnyel hívta fel magára a figyelmet. Külön dicséret il­leti az ötödik helyen végzett Kórház együttesének lányait. Az egészségügyiek rendkívül gyengén rajtoltak a kupában, a fináléban viszont annak el­lenére sem találtak legyőzőre, hogy utolsó három mérkőzé­süket emberhátrányban ját­szották végig. Kórház—Egészségügyi Szak­iskola 14-4 (8-3). Mindvégig jelentős mezőnyfölényben játszott a Kórház csapata. Legjobb dobók: Koncz 12, il­letve Tóth E. 3. TÉV—SZÜV 10-2 (7-1). Biz­tosan nyert a TÉV a SZÜV lelkes gárdája ellen. Ld.: Ma­rosiné 5, Ráczné 4, illetve Matyustyik, Keszthelyi. Kórház—VGV 12-5 (5-1). Szünet után „hengereltek” az egészségügyiek. Ld.: Koncz 6, Györki 3, illetve Palánné, Ja­kab 2—2. Tejipar—Volán 7-5 (2-3). Szoros mérkőzés, két ellenté­tes félidővel. Ld.: Zsigmond, Kö'bliné 2—2, illetve Horváth 3. LAKISZ—Egészségügyi Szakiskola 17-4 (6-2). Jóira­mú, élvezetes mérkőzés. Ld.: Völgyi 12, Szarvas 5, illetve Tóth E. 4. Bőrdíszmű—SZÜV 13-1 (7-0). Könnyedén nyert a ku­pagyőztes. Ld.: Ruzics 5, Vácz 3, illetve Kosztolányi. LAKISZ—Tanítóképző Fő­iskola 8-5 (5-2). Ez a vereség A kupagyőztes Bőrdíszmű utolsó mérkőzésén 10-2-rc nyert a Tejipar csapata ellen A torna gólkirálya: Völgyi Julianna a főiskolások harmadik helye­zésébe került. Ld.: Völgyi 4, Szarvas 3, illetve Isztl 3. Kórház—SZÜV 12-2 (4-0). Sorrendben harmadik győzel­mét aratta a Kórház a kupa zárónapján. Ld.: Koncz 9, Györki 2, illetve Kosztolányi, Beke. Volán—Egészségügyi Szak­iskola 9-7 (4-6). A házigazda Volán második győzelme a tornán. Ld.: Pfeffer 5, illetve Tóth E. 4. LAKISZ—VGV 11-7 (8-1). A második félidőre jelentősen feljavult a VGV csapata. Ld.: Völgyi, Szarvas 4—4, illetve Jakab É. 3. Tanítóképző Főiskola—Tej. ipar 14-5 (6-4). Szünet után nagy fölénybe kerültek a fő­iskolások. Ld.: Isztl, Boda 4—4, illetve Bottyánná 3. A legjobb mezőnyjátékos: Koncz Julianna TÉV—VGV 14-5 (6-3). Csak a gólkülönbség volt kérdéses. Ld.: Marosiné, Gyurcsák 6—6, illetve Polánné 3. Bőrdíszmű—Tejipar 10-2 (5-1). „Félgőzzel” is biztosan nyertek a bőrdíszművesek. Ld.: Ruzics 4, Kántor 3, il­letve Köbliné, Zsigmond. A Volán Kupa végeredmé­nye: 1. Bőrdíszmű 9 9 — 2. TÉV 9 3. LAKISZ 9 4. Főiskola 9 5. Kórház 9 6. VGV 9 7. Tejipar 9 8. Volán 9 9. Eü.Szakisk. 9 10. SZÜV 9--------9- 119- 44 18 1 127- 66 16 2 124- 79 14 117- 74 12 87- 65 10 82-104 S 57- 87 6 81-102 4 73-134 2 39-151 — Különdíjak a legjobbaknak: A torna legjobb mezőnyjáté­kosának Koncz Julianna (Kórház) bizonyult. A gólki­rályi címet Völgyi Julianna (LAKISZ) szerezte meg 63 találatával. A legjobb kapus­nak járó tiszteletdíjat Vida Elvira, a kupagyőztes Bőr­díszmű portása vehette át az ünnepélyes eredményhirdeté­sen.-n— Labdarúgás Sikeres főpróba Szekszárdi Dózsa — Hon­véd Táncsics SE 7-0 (3-0). Szekszárd, 100 néző. V: Unya- tinszky. Szekszárd: Hujber (Suba) — Szabó (Stumpf), Varga F. (Hahn), Somodi (Bencze) — Kniesz (Weit- ner), Kresz (Varga L.), Die­nes (Rácz), Adorján — Lauer (Magyar), Márkus, Megyeri. Edző: Formaggini Károly. Honvéd Táncsics SE: Pesti — Brecska (Miklós), Óbert, László, Mim — Gyurics (Jurin, Meksz), Vukman (Fritschi), Hanusz — Ratting, Pazaurek (Pokecz), Bohner. Edző: Wéber János. A gólok sorát Adorján nyitotta meg a 25. percben, amikor formás akció végén 16 méterről eredményes volt. 1-0. öt perc múlva a kapusról kiperdült labdát Kniesz értékesítette. 2-0. A 33. percben Adorján 25 méterről remekbe szabott gólt lőtt. 3-0. Szünet után is az NB Il-es hazaiak játszottak nagy fö­lényben. A 62. percben Ador­ján, a 69. percben Megyeri, a 77. percben Adorján, a 85. percben szintén Adorján volt eredményes. A bajnoki fő­próbán ügyesen, szellemesen futballozott a szekszárdi együttes. Igaz, a területi baj­nokságban szereplő Táncsics új csapatot épít. Dunaföldvár — Honvéd Toldi SE 4-2 (1-1). Dunaföld­vár, 100 néző. V: Mártái. Du­naföldvár: Dunai I. — Jónás, Pálinkás, Ppincz (Benóze), Dunai II. — Horváth, Héregi, Takács — Fröhlich, Szabó (Dóró), Kristály. Edző: Szent- andrássy Gyula. Toldi SE: Gál — Tóth, Kötél, Szakái, Haraszti — Flórián, Nagy, Kuti (Józsa) — Kme- tyó (Fellner), László, Tóth (Takács). Edző: Jenei László. Kemény, küzdelmes mérkőzé­sen döntőnek bizonyult a ha­zaiak technikai fölénye. Gól­szerzők : Szabó 3, Fröhlich, il­letve Nagy, Flórián (11-esből). Ökölvívó Krk szigetén» búvárokkal (3.) úttörő-olimpia Befejeződött Kaposvárott a területi ökölvívó úttörő-olim­pia küzdelemsorozata. Me­gyénket a Paksi SE és a Dom­bóvári Spartacus fiataljai képviselték. A paksiak ver­senyzői közül Marsó László és Ferenczi Tibor első helyen végzett súlycsoportjában, ez zel már kiharcolták részvéte­lüket a Jánoshalmán megr m- dezendő országos döntőre. A paksi Györgye Árpád és Ró­zsavölgyi István, valamint a dombóváriak közül Koós Ká­roly, Balogh József és Hor­váth Péter a debreceni vígasz_ ágon kísérelhetik meg kihar­colni a döntőbe jutást. Részletes eredmények: A Dombóvári Spartacus ver­senyzői: Papírsúly: ... 2. Ba­logh József. Légsúly: ... 3. Szanyadi Attila. Könnyűsúly: ... 2. Koós Károly, 3. Forrai Zsolt és Keppel Attila. Har­matsúly: ... 3. Pál Károly. Váltósúly: ... 2. Horváth Pé­ter. Középsúly: ... 3. Ignácz István. A PSE versenyzői: Kisvál- tósúly: 1. Marsó László. Váltó, súly: 1. Ferenczi Tibor. Nagy­váltósúly: ... 2. Györgye Ár­pád, 3. Rózsavölgyi István. Mélységmámor Nehezen indul a nap. A Török Bálint féle mondást — két magyar még megfér együtt, de három már ve­szekszik — Toncsi és Hacsak kettőse cáfolja: oszitják egy­mást rendesen. Hacsak Men­tős Gyulával mindenárán 70 méteres merülést akar. Ton­csi igazához ezúttal kétség sem fér. Ha csak egy kicsit is elkapja őket a nitrogén - narkózis, a mélységiek má­mora, és nem fordulnak visz- sza azonnal a 70 méterről, az az életükbe kerül, mert a víz alatti nitrogénszellőztetéshez nem marad elegendő levegő. Márpedig a n-itrogénnarkózis, a részegséghez hasonló, ám a nyomás csökkenésével azonnal szűnő állapot elke­rülésére semmi garancia nincs. Még ugyanannál a búvárnál is előfordul, hogy egyszer ötven, másszor har­minc méteren kapja el. Ve­szedelme épp abban áll, hogy a gátlások megszűnnek: húztak már fel egészséges, fegyelmezett és gyakorlott búvárt is holtan, jókedvé­ben kivette a szájából a csu. torát. Engem is elővett egy­szer; talán nem érdektelen, ha idemásolom akkori fel­jegyzéseimet. „Merülés előtt, titokban, kortyintottam egy deci sört. Kell az erő. Korallért megyünk Kiss Gyulával nagy mélységekbe; takarékosan lélegzem. Eszembe sem jut, hogy a legújabb orvosi elméletek épp az aluliégzést, az agy hiányosabb oxigénellátását teszik felelőssé a mélységek mámoráért. Harmincöt méteren fan/ tasztikus vidékire lelünk a sima homokból Stonehenge- szerűen tízméteres élhosz- szúságú kockák meredeznek. És a szokatlan látvánnyal egy időben meglep az alig leküzdhető félelem; itt fog­nak hagyná! Gyula elmegy a csónakkal, és én itt mara­dok örökre! Nem akarom, hogy a félelem gyomromra kússzon, cselekvésképtelen­né tegyen. Megállók, mély lélegzetekkel át obi item a tü­dőm, és Gyula után nézek. De Gyula eltűnt! Közel va­gyok hozzá, hogy a hiábavaló forgások után felemelkedjek, de erőt veszek magamom. A víz négy atmoszféra nyomé, son már mézszerű, az uszo­nyainkkal felkavart iszap­csík csak órák múlva ülep- szik le. Saját csíkom tehát valahol találkozik Gyuláéval, és onnan Gyulához kell ve­zessen a másik. És valóban; Gyula ordítása onnan is jön. Megkönnyebbülök. De a félelem még kitart. Utolsó esélyem a lelki bajra a szárazföldi gyógyír, a mun­ka. Találok is korallt, vörö­set, arasznyit. Közel úszók a Ahol már a sonkakagyló is kipusztul társhoz; Gyula püffedt, kék arcán leírhatatlan irigységet látok, mikor tőre után nyúl, félni kezdek. Az ő szeme sem tiszta...” „Ha lassan visszatérni pró­bál nyugalmam, ára, hagy továbbra is skizofrénként, kívülről figyeljem magam. Légzésem zaját; mintha egy katedrálisban felerősödve visszhangzanék, ahol egye­dül verem fel a csendet. Vagy úszásomat; mintha ré­gi házak csöppnyi udvarai­ba merülnék. Érzem, hogy gondolataim csapongóak, lassúbbak, és veszélyesen el­lenőrizhetetlenek; mégis esz­méletlen vágyat értek tudni; mi jöhet még? Játszanék to­vább a tűzzel, de Gyula le­vegője elfogyott, most -nyúl a itantalékkapcsolóhoz — menni kell. Húsz méteren a fejem tisz­tul; de rámtör a hányinger. A víz alatt ez azonos a víz- belégzés feltétlen, urailha- tatian reflexével, nagy erő­feszítés kell, hogy ne -hány­jak. Kapkodásomba eltöröm a korallt, teljesen kimerül­tén érek partra. Ülök a víz­ben, úgy vetkőztetnek le. Nagy pofon volt — egy deci sörért. Mert a -mélységnek mámorához az alkohol ha­tása _ hozzáadódik — tehát egyszerűen -részeg voltam, és most ötven perc múlva már másnapos ás vagyok, jaj!” Nos, Toncsi ötven adriai merülés után már -tudja, hogy ettől félni kell, Bacsó­kat pedig félteni keli. Ment ha elká-bu-lmak, nincs vissza­térés, kevés a levegő hozzá. Mégsem hatalmi szóval dönt; taktikusan addig vitatkozik, míg Hacsek meg nem sértő­dik.-Röv-i-ddel ezután 40 méter mélyen megleljük a füvet, és pontosan nekiúszok egy 66 centire felálló, tehát 66 éves sonkakagylónak. Letér­delek mellé, közben Gyula fölém húz, hogy egyszerre lássa -az egész füvet és talál­jon magának is, de nem fog, én meg szépen lassan kihú­zom a gyökereivel a homok­ba kapaszkodó, sonkaszín kagylót, amely néha igaz­gyöngyöt is rejt. Most nem, de még Zsuljanából van egy. Nekem elég: a csúcson va­gyok, jobb -már nem lehet. Felfújom a mentőmellényt, hogy saját súlyomon felül kiegyensúlyozzam a horgo­nyét és a sonkakagylóét is, szólok Toncsinak, és kifel-é indulok. így már nem látom, am-imit Gyula -az uszonyénál fogva húzza vissza Ton-csit, az általa lelt polipot lelö­vendő. Még holtában is ra- geszkodi-k a tengeri uborká­jához a lábasfejű: pedig az uborka — a világ legegysze­rűbb állata, csak iszapot eszik, válogatás nélkül, ab­ból nyerve ki a szerves anya­got. Gyula, még tovább gya­rapítja egy fejnyi tűzpiros korallal eddig is egyedülálló gyűjteményét, és tapsolva asszisztál Toncsi csípőből lőtt újabb halához. És még feltesszük a pon­tot az i-re: a polip -négy üveg jégbehűtött, harmatos söröcskéire cserélődik. Ton­csi pedig szelíd mosollyal kérdi Hacsekitől: miikor lősz magadnak hideg sört, öcsi? Csak Török barátunk, a pi­rotechnikus és polipszakértő sajnálkozik, meg az asszo­nyok, Gyula pedig mosolyog ötszáz dínáros merülési en­gedélyünk váratlan lejártán. De búcsúzóul Kiss Gyula ötletére, a titokban vízbe csempészett sonkakagylóval azért még kijövök a stran­don. Irány haza! A remény­nyel: a krki templom forgó angyala fújja még harsoná­ját nekünk! (Vége) KŐHÍD! IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom