Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

1984. március 4.

( TOCHA \

U KÉPÚJSÁG

ON KERDEZ

Levélcímünk:

7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Kölcsönletiltás

Csuti János, Sióagárd, Petőfi u. 13. szám alatti lakos 1983. augusztusában 15 000 forint kölcsönt vett fel a Sióagárdi Takarékszövetkezetnél. Akkor még a BHG- nál dolgozott, ahol 7000 forint havi fizetést igazoltak vissza, de közben — szeptemberben — egészségi állapota miatt eljött a vállalattól és a szekszárdi gyógyszertári központba ment dől. gozni, ahol a havi átlagkeresete 3500 forint lett. Közben három hónap törlesztése elmaradt, a Sióagárdi Takarékpénztár pedig letiltatta a keresetének 33 százalékát. Majd mondván, hogy ez nem teszi ki a havi 1500 forint törlesztést, a fia fizetésének 33 százalékát is letiltatták. A fia tavaly szerelt le, és neki is van személyi kölcsöne, amit törleszteni kell. A takarékszövetkezetnél azt

mondták, ez így törvényes.

Kérdése: Hogy lehet egyszerre az adóstól és a kezestől is letiltani törvényesen a 33 százalékot.

A kérdésre a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének Takarékszövetkezeti Titkárságától Tri- ber Dezső titkár válaszolt:

„Idős Csuti János 1983. július 20-án 10 000 forint személyi és 5000 forint mezőgazdasági kölcsönt veitit fel Sióagárdon a takarékszövetkezeti kirendeltségen. Mivel ebben az időén Csuti János a BHG-nál dolgozott és havi 7000 forint keresetet igazolt, ezért egy kezest ként csak a szövetkezet Ez a kezes ifj. Csuti János, Tehát a kölcsönt szabályosan folyósították, habár először nem akartak önöknek kölcsönt adni, mert korábban is mindig 'letiltás útján fizették vissza a kölcsön egy részét.

Önök ígéretet tettek, hogy most pontosan fizetik a törlesztő részleteket. Az ígéretüket azonban nem tartották meg. 1983. július 20-án vették fel a kölcsönt, de már az első részletet (havi 1480 forint) nem fizették ki. Ezért, a szövetkezet szeptember 21- én felszólítást küldött önöknek, hogy fizessék tó az elmaradt törlesztést. Erre a felszólításra aztán 1500 forintot fizettek be. Október hónapban megint nem fizettek és október 28-án letiiltó- levél ment idős Csuti János munkahelyére, a gyógyszer- tárt -központhoz.

1983. november 4-én fizettek 1500 forint törlesztést.

1983. december 15-én 1270 forintot utalt át a gyógyszertárt központ, majd január hónapban újabb 1190 forintot utaltak át.

Mivel hátralékban voltak a törlesztéssel és a letiltás alapján sem tudtak havi 1480 forintot 'biztosítani, ezért a szövetkezet a rendeletnek megfelelően most már felszólította — 1983. december 7-én — ifj. Csuti János kezest is, hogy fizesse ki az eddigi hátralékot. A kezes azonban nem fizetett. Ezértt küldtek 'letiltást dfj. Csuti János munkahelyére is, a Szekszárdi Húsipari Vállalathoz. Erre a letiltásra érkezett 1510 forint törlesztés

1984. február 10-én. Idős Csuti János munkahelyéről! február 10-én 1288 forint törlesztés. így a jelenlegi ,.tőke” adóssága 8060 forint és ehhez jön a késedelmi 'kamat.

Ifj. Csuti János munkahelyéről 5780 forint havi keresetet igazoltak és nőtlen, hárman vannak csak a szüleivel. Édesanyja, id. Csuti Jánosné 2085 forint rokkantsági nyugdíjat kap. Tehát jó beosztással meg tudnak élni a három fő jövedelméből.

A (takarékszövetkezet az ügyrendnek megfelelően járt el és joga van felmondani a kölcsönt és egy időben az adóstól és a kezestől is a keresetének 33 százaléka erejéig letiltást eszközölni.”

Trabant Hycomat

Mester Zsigmond, Mucsi, Petőfi u. 38. sz. alatti lakos érdeklődött, hol lehet Trabant Hycomat személygépkocsi-igényét benyújtani, mivel 1981. július 30-án üzemi baleset érte, 1984. januárjában megkapta a rokkantsági határozatot.

„Trabant Hycomat személygépkocsi-igényét a Tolna megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályához kell benyújtani. Kérelméhez csatolni kell a gépjárművezetésre való alkalmasságot véleményező szakértői bizottság határozatát, mely

tartalmazza, hogy ön Trabant Hycomat személygépkocsiira rászorul. A bizottság a Tolna megyei Kórház-Rendelőintézetnél - működik (Szekszárd, Béri

Balogh, Ádám u.). Behívását írásban is kérheti” — válaszolta a Tolna megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályától dr. Tóth Rudolf csoportvezető.

Végrendelet

Olvasóink ismételt érdeklődésére közöljük dr. Deák Konrád tájékoztatását a szabályszerű végrendelet elkészítéséről:

„Az írásbeli magánvégrendeletnek három fajtája van, éspedig:

1. saját kézzel. írt,

2. idegen kézzel vagy írógéppel írt,

3. közjegyzőnél letett magánvégrendelet.

A végrendelkező által teljes terjedelmében saját kezűleg írt és aláírt végrendelet érvényes.

Kihangsúlyozzuk, hogy a gépírás mindenkor más írásának számít, még akkor is, ha azt a végrendelkező maga gépelte. Ebben az esetben a végrendeletet a végrendelkezőnek két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia, vagy ha már korábban aláírta, az aláírását két tanú előtt a magáénak kell elismernie, s a végrendeletet a két tanúnak is — e minőségük feltüntetésével — alá kell írnia.

Az írásbeli magán végrendeletnek — az említett mindhárom formában — vannak közös érvényességi feltételei, éspedig:

a) a végrendelet elnevezés, amely azt jelenti, hogy az iratból ki kell tűnnie, hogy az az örökhagyó halállá esetére intézkedik.

b) A végrendelet keltezése, azaz ki kell tűnnie a végrendeletből, hogy az hol és mikor kelt.

c) Az aláírás (más által írt, vagy géppel írt végrendelet esetén a tanúk aláírása is), s ennek a végrendelet végén kell szerepelnie.

Végül indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogyha a végrendelet több oldal terjedelmű, minden oldalt indokolt külön sorszámmal ellátni, igy elkerülhető lesz, hogy idegen személy egy oldalt kiemeljen vagy beszúrjon.”

Telefonszámunk: 16-211

Ml VÁLASZOLUNK

A szociális otthonokban és a szociális intézetekben fizetendő gondozási díjak felemeléséről szál az egészség- ügyi miniszter 3/1984. (I. 23.) EüM számú rendelete, amely szerint a megállapítható díj felső határa az idős korúak szociális otthonában, valamint a szakosított szociális otthonokban — a következő bekezdésben foglaltak kivételével — havi 2070 Ft.

Az elmebetegek szociális otthonában, valamint a súlyos mozgásfogyatékosok és a nem foglalkoztatható súlyos értelmi fogyatékosok szakosított szociális otthonában havi 1470 Ft, a szociális intézetben pedig havi 870 Ft.

A művelődési miniszter 3/ 1984. (I. 23.) MM számú rendelete a Mozgássérültek Nevelőképző- és Nevelőintézetében elhelyezettek állátásáért fizetendő térítési díjról szóló korábbi jogszabályt módosítja, s a rendelet melléklete táblázatban tünteti fel a havi térítési díj összegét, az egy családtagra eső havi átlag- jövedelem alapján. A táblázatot ide lemásolni természetesen nem tartjuk indokoltnak. A fenti mindkét jogszabály a Magyar Közlöny idei 3. számában jelent meg és kihirdetése napján — 1984. január 23-án — hatályba lépett.

A művelődési miniszternek ugyanitt megjelent, az egyes középfokú szakoktatási intézmények tanulóinak térítési díjairól, illetőleg jövedelempótlékáról szóló 4/1984. (I. 23.) MM számú rendeletéből az alábbiakat idézzük: „A tanuló részére a gyakorlati oktatási napokon 4 Ft ellenében egyszeri kedvezményes étkezést (ebédet) kell biztosítani.” „A nem szakmunkásképzést folytató szak- középiskolák, valamint a gépíró és gyorsíró iskolák nappali tagozatának azon tanulói, akik a családi pótlékra jogosító korhatárt túllépték, 1984. január hó 1. napjától havi 250 Ft jövdelempótlékra jogosultak.”

A Magyar Közlöny f. évi 4. számában jelent meg a közlekedési miniszter és a belügyminiszter 2/1984. (I. 29.)

KM—BM számú együttes rendelete, amely a közúti közlekedés szabályairól szóló korábbi jogszabályt módosítja és kiegészíti, továbbá a közlekedési miniszter 3/1984. (I. 29.) KM számú rendelete, amely a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló korábbi rendeletét módosítja. E módosító rendelkezések részletes ismertetésének, az új Kresz-táblák itt 'történő bemutatásának, a terjedelem korlátái határt szabnak, ezért csupán néhány új szabályt idézünk, bízva abban, hogy ezzel is sikerül a közlekedők — és valamennyien azok vagyunk! — figyelmét felhívni az új szabályok megismerésének fontoságára. Nos az együttes rendelet kimondja: „Ha a gyalogosok az úttesten közlekednek, az úttest szélén, egy sorban a) lakott területen lehetőleg a menetirány szerinti bal oldalon^ lakott területen kívül mindig a bal oldalon, a járműforgalommal szemben, b) a segéd- motoros kerékpárt vagy kerékpárt toló, továbbá az emberi erővel tolt vagy hajtott betegszállító kocsival közlekedő gyalogosok mindig a menetirány szerint a jobb oldalon haladhatnak.” Kiegészül a Kresz azzal az előírással, mely szerint: „A forgalomban részt vevő motorkerékpárt — tompított fényszóróval — nappal és jó látási viszonyok között is ki kell Világítani.” Külön is felhívjuk a figyelmet a lakó- pihenő övezetben történő közlekedésre vonatkozó új szabályokra, melyek szerint ilyen övezetben járművel legfeljebb 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni s ahol járművel várakozni csak az erre kijelölt területen szabad.

Az együttes rendelet f. évi július hó 1. napján lép hatályba.

A műszaki feltételekről szóló, már említett KM rendelet kimondja, hogy: „Motoros jármű pótfékíámpát (pótfékilámpákait) felszerelni nem szabad. A rendelet hatályba lépése előtt felszerelt pótféklámpákat 1984. december 31. napjáig le kell szerelni.”

Ez a rendelet f. évi február hó 1. napján hatályba lépett. DR DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke

Vadászházba petróleumlámpa való...

— öreg vadász nem vén vadász? — forgatom ki a régi szólást Pékárak Károly nyugdíjas rotobantómesiter- nek, iaki ma is aktív vadász. A Pócsváradi Zengő Vadász- társaság váraljai csoportjának egyik, lelkes tagja.

— Március 8-áin lesz harminchárom éve, hogy először fogtam a kezembe puskáit, miiinlt vadász. Sokan vagyunk már nyugdíjasak, pedig lenne utánpótlás bőven, de még bírjuk magunkat Én még el merek indulni a többiekkel, nem vallók szégyent!

— Hogyan kezdődött a kapcsolata a vadászattal?

— Ma már nevettnivaló, de suttyó gyerek koromban volt egy jó fogós kutyám.'Elmentem ínyulazmi vele. Tetszett a dolog, romantikus is volt. Hát egyszer ám, fölzavarta a vadat, de már hallom is rögvest utána: bumm! A szarvas azonwad elfeküdt. Na, mondom, lőni azért a kutya nem tud... Orvvadászok voltak. Kaptam is tőlük húst a hallgatás fejében. A bátyámtól meg a fejemre! Ő állított le, pedig hívtak később is a Né- gus miatt, mert nagyszerű kutya volt. Született ösztön volt benne a vadászatra, no meg tán bennem is.

— Arra nem gondolt, hagy hivatásos vadász lesz?

— Dehogynem! Csak hát mint bányatelepi gyereknek nem sok módom nyílott erre. Apám a Ganz-MÁVAG- ban volt esztergályos, de megsérült, azután jöttünk le

ide Szászvárra. A torsoknál helyezkedett el. Baloldali ember volt, ezért sokat mellőzték. Tizenöt éves koromban irány a bánya ! Nem volt mese. Negyvenben országos bányászsztrájk volt, bátyáim is benne voltaik. Egyiket 'bezárták, a másik kettőt bevonuiitatták katonának. Dolgoznom 'kellett. Nem volt akii támogasson, nem lehetett belőlem erdész vagy vadász. Talán ezért is csinálom olyan szívesen ma is. A bányász- telep benne feküdt a vadászterületben, ezért sokat jártam hajtani. Így kezdődött.

— Az első puskájának mi a története?

— 'Ez megint egy érdekes dolog, mert annak egy másvalaki volt a gazdája addig, amíg amúgy rendesen be nem törülközött egyszer a hegy tevétől, és él nem veszítette a puskát. Leadták a rendőrségen, az igénylésem alapján így jutottam hozzá, háromszázhúsz forintért az első .tizenhatos Lámpáit sörétesemhez. Azután vettem kéz alól egy golyós Mauzert. De ez még nagyon az elején volt, akikor 1951-et írtunk. Ekkor léptem ibe a vadász- társaságba. Rá egy évre megválasztottak elnöknek is.

— Bemutatná nekünk a vadásztársát?

— Egy kicsit hangosabban mondja, mert egy robbamitó- mesitennek harminckilenc év és két hónapi munka után a szeme meg a szaglása kitűnő ugyan, de a hallása már nem a régi!

Megismétlem a kérdést, közben nemcsak a szemem kalandozik el a szobában elhelyezett trófeákon, hanem visz a lábam is egyiktől a másikig. Van mit nézni! Agancsok, kitömött fácánok, félelmetes vaddisznóagyanak, trófeamiinősítések, szépen kiFickó, a hűséges segítőtárs

készített bőrök... Mindegyikhez egy-egy emlék és lövés (esetleg kettő?!) kapcsolódik. De a válasz „visszazökkent” isimét:

— Hogyne! Jöjjenek velem ki az udvarra! Tessék! Ez a Fiokó. Hűséges jószág, jó szolgám most már tizedik éve. Mindenhová elkísér, még a nyugdíjasklubba is velem jönne. A magaslesre meg hívni sem kell, jön föl magától a létrán. Hetvenkettőben szívinfarktusom volt, az erdőiből vittek a kórházba. Akkor elhatároztam, hogy soha többet egyedül nem megyek vadászni. A Fickó még nálam is szívesebben menne akár mindennap, és baj esetén nem hagyna elveszni.

— Komoly a gyűjtemény. Van-e róla leltár?

— A lakásban huszonhárom bika és huszonöt őz agancsa van kitéve, a családtagoknál is tizenöt bikáé lóg a falon. Százltólenc vaddisznót lőttem. A századikat meg is ünnepeltük. A legszebb trófeák itt vannak nálunk. A legutóbb lőtt bikám — tavaly szeptemberben — volt az ötvenedik. Ennek már ismertem a járását is. Itt a szőlőm közelében sikerült elcsípnem. Már régóta lestem, pályáztam rá, bár a hullatott agancsa szebb formájú volt, az is megvan.

— Különleges élményben volt-e része?

— Olyan is volt. Az orv- vadászokkal. Éjjel vettem észre az illetőt, gondoltam,

A fegyvert rendben kell tartani

ő legalább annyira fél, mint én, hát rákiáltottam. Eldobta a puskát.. Sajnos, nem tudtam fölismerni a nagy sötétben! A másik az egregyd határban történt. Egy gunyhó- félében váriam meg, amíg kivadássza magát, aztán „elkértem” tőle a fegyvert.

— Több napra is elmarad időnként?

— Egy-ikét hétre el-el,megyek. Biikabőgéskor sokáig kinn vagyok. Szép ott a természetben, a yadászházban petróleumlámpa világít, mert oda az való, nem villany. Ez a legszebb időszak.

— Mivel telik még a napja?

— Szépítgetjük a vadászházat, cserkészuitakat tisztítunk, néha főzünk is kinn. A szilvesztert is ott töltötttük öt családdal. Nemrégiben tartattam egy előadást a klubban a vadászatról. Az ősközösségtől indítottam, arra is készülni kellett. Vannak unokáim is, azokra is jut időm. A természet nagyon szép, csak ésizre kell venni.

— Változott az idők során a vadászat?

— Sokat. Nagyon sokat. Ma már naplót kell vezetni mindenről, vannak előírások, amiket be kell tartani. Még egy darabig szeretném ezeket a szabályokat betartani, mert a vadászat a mindenem, ez az életem kitöltője.

SZABÓ SÁNDOR

Fotó: Kapfinger András