Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-28 / 74. szám

1984. március 28. ( TOLNA ^ A rtÉPÜJSÁG A képernyő varázslói A televíziózás új útjai Jelenet az Angyal szállt le Babilonban című filmből (Sinkó László, Tordai Teri, Sinkovits Imre) a hátteret a kisméretű makett videotechnikával történt felnagyítá­sával hozták létre. A filmgyártás legfőbb költségeit manapság a nyersanyag és a díszletek jelentik. Egy-egy tévéfilm ma már 10—20, sőt 40 mil­lió forintba kerül. A dísz­let felépítése produkción­ként általában 6—8, lebon­tása 2—3 napot vesz igény­be — tehát legalább 10 na­pig kihasználatlanul áll a stúdió, csúszik a többi for­gatás. A televíziózás új eszkö­zeivel, a videó-technikával az előzetes számítások sze­rint — minimálisra lehetne csökkenteni az említett ki­adásokat az elektronikus műsorkészítési technológia ugyanis feleslegessé teszi a filmnyersanyagot, megszün­teti a pazarló túlforgatást, a laborálást, a vágást, az utószinkront és az egyéb szokásos utómunkálatokat. Érthető tehát, hogy a nagy nyugati filmstúdiók mind tübb snittet igyekeznek vi- deo-technikával rögzíteni. A Birodalom visszavág, a Jedy bosszúja és az E. T. című sci-fik nagy része elektronikus technikával készült, s utólag másolták át celluloidra. STÜDIÓ — DÍSZLETEK NÉLKÜL Elektronikus képkombiná­ciókkal üres stúdióban fan­tasztikus városok, sosem volt látványok varázsolhatok elő szinte a semmiből. A több száz helyszínen játszódó műsorok ugyanúgy két hét alatt készülnek el, mint azok a tévéjátékok, ame­lyekben a színészek fából, gipszből, vászonból, papír­ból, habarcsból épített, szín­házias hatású, nagy díszle­tek között ülnek és beszél­getnek. A szükséges maket­tek és térplasztikák azon­ban csupán töredékébe ke­rülnek, mint a hagyományo­sak. A színész az üres stúdió­ból távoli országok egzoti­kus színhelyeire „transzfor­málható”. Az Angyal szállt le Babilonba című magyar elektronikus tv-dráma egyes jeleneteihez a soktagú tech­nikus- és színész-stáb he­lyett csupán hárman utaz­tak el a dél-jemeni hely­színre, s rögzítették a kör­nyezetet, a csodálatos ősi palotákat, mesés pálmalige­teket. Az elektronikus térkép­zés már az első pillanattól fogva olyan tulajdonságok­kal rendelkezett, amivel a film sosem. Néhány példa: a kép bármely eleme ki­emelhető, áttehető egy má­sik képbe. A kiemelt ké­pekkel bármit megtehetünk. Megfelelő számítógép-prog­ramokkal kicsinyíthetők, na­gyíthatók, elforgathatok, nyújthatók, zsugoríthatok a térben. Jelenetek másolha­tók egybe. Képsorok, kép­részletek tüntethetők el. Szintetikus árnyék rendel­hető a szereplőkhöz, tár­gyakhoz, élethűvé téve az üres, egyébként árnyékmen­tesre megvilágított stúdió­ban játszódó jelenetet. Kristályokból, fémekből, üvegből, műanyagokból, or­ganikus anyagokból csodá­latosan merész formákat képezhet a rendező. Elektro­nikus úton díszletek, figurák is rajzolhatók, például egy makett-toronyhoz lépcsősort „rendelhet hozzá” a kompu­ter. Mesék, mítoszok, írói, költői agyszülemények, láz­álmok — eddig csak verbá­lisán leírt bizarr eseményei, fantazmagóriái, alakjai vál­nak megjeleníthetővé. Jóllehet, a hazai elektro­nikus tévéjátékok néha fan­tasztikus, lebilincselő lát­ványt nyújtanak, esztétikai szempontból még nem múl­ják fölül hagyományos tár­saikat. HAZAI KÍSÉRLETEZŐK Az új eszközök művészi célú használata nemcsak a hagyományostól eltérő dra­maturgiát követel, hanem újszerű kulturális közgon­dolkodást is. Magyarorszá­gon azonban a nehezedő gazdasági körülmények elle­nére nem mindenki vette tu­domásul ezt a szükségsze­rűséget. Különösen vonatko­zik ez a kritikára, amely ér­tetlenül, sokszor becsmérlő­en fogadja ezeket a kísérle­teket. A televízió legtöbb stúdiója pedig még az egy­szerűbb elektronikus kép­kombinációkkal is alig ba­rátkozott meg. A lehetősé­gek és a gyakorlati felhasz­nálás közti szakadék egyre növekszik. Egyedül az MTV kísérleti elektronikus cso­portja — Rajnai András ve­zetésével — folytat kutatá­sokat 1975 óta az elektroni­kus képkombinációkkal. A televízió vezetősége a pro­dukciók nemzetközi sikere, kedvező visszhangja nyo­mán a csoportot 1982 végén kibővítve megalakította az úgynevezett video-innováci- ós szerkesztőséget. A szer­kesztőség voltaképpen egy­fajta alkalmazott kutatói műhely. Mindenféle új tele­víziós technológia műszaki alkalmazását vizsgálja szer­vezetten, tervszerűen, és ja­vaslatokat készít az új ered­ményeknek a többi osztá­lyokon, stúdióban történő gyors bevezetésére. A kilenctagú szerkesztő­ségben elsősorban a művé­szeti kutatásokkal próbálják megoldani az elektronikus képkombinációk során fel­merülő esztétikai problémá­kat. Mivel az előállítható kép­sorok, jelenetek olykor szö­ges ellentétben állnak az év­századok alatt kialakult lá­táskultúránkkal, meglehető­sen absztraktnak, túlzottan meghökkentőnek, erőltetett- nek tűnhetnek (néha azok is). A kutatók ezért keresik azt a pontot, ahol a népsze­rűség, a közérthetőség és a művészi megjelenítés egyen­súlyban áll. Szeretnék fel­mérni. mennyire különböz­tethetők meg a valódi és kreált terek, mesterséges környezetek, mennyire ol- vaszthatók össze ezek szer­ves egésszé. Kimunkálásra várnak a műfaj formai, esz­tétikai, dramaturgiai szabá­lyai. A szerkesztőség az elektro­nikus műsorkészítés háttér­iparát is szeretné megterem­teni. Kapcsolatot keresnek azokkal a gondolkodókkal, alkotókkal, szakemberekkel, intézményekkel. akik vagy amelyek hozzájárulhatnak a fejlesztéshez s a lepkülön- - bözőbb területekről tudnak újat hozni. Külön munka­társ foglalkozik a speciál effektek fejlesztésével. Fo­lyamatosan figyelemmel kí­séri a világban közzétett ilyen tárgyú híradásokat, in­formációkat. összefogja a hazai szakértőket, makett- és ontikai mobilépítő képzőmű­vészeket. lézereseket, holo- grammkészítőket, műszakia­kat. A töprengésre, vitára in­dító kísérleti alkotásokat klubokban vetítik le, és vár­ják a hasznosítható vélemé­nyeket. A video-innovác'ós szer­kesztőség arra törekszik, hogy a ma még kuriózum­számba menő eljárások, módszerek elterjedjenek minden stúdióban, elérhetők legyenek valamennyi rende­ző számára. SÁMATHY tamás a —i D)ö iM' PETŐFI inén Az építkezés 1977-ben kez­dődött és tavaly fejeződött be. Az építkezés 270 millió forintba került, de ennek köszönthető többek között, hogy a húsz évvel ezelőtt alapított vastömegcikk-ipari vállalat helyén ma korszerű nagyüzem, a Villamosberen­dezés és Elektrotechnikai Vállalat Villamossági Állo­másszerelő Gyára létrejött. A gyárban azt vallják: vállalkozni kell. Az elmúlt évre az volt a jellemző, hogy a külföldi, helyszíni szerelési munkák révén jutott a gyár a dollár- bevétel nagyobb hányadá­hoz, míg a berendezésgyár­tás bizonyos mértékig hát­térbe szorult. Az idén vál­tozik a kép: a tavalyinál lé­nyegesen több exportmeg­rendelésük van kuvaiti, egyiptomi, görög, algériai és osztrák cégektől, Kunszent- miklóson 1984-ben várható­an 52 millió forint értékű tőkés exportot kell teljesíte­ni. Külföldi szerelésre a leg­jobb szakembereiket küldik, mert azt mondják: a külföl­di gondos, pontos munka­végzés egyben a további megrendelések elnyerésének biztosítéka is. NÉPLAP SOMOGYI Fiatalodnak a somogyi termelőszövetkezetek — írja a Somogyi Néplap. Ma So­mogy termelőszövetkezetei­ben csaknem huszonhétezer aktív dolgozó keresi a ke­nyerét, s ennek huszonnyolc százaléka — majdnem hét- ezer-hatszáz személy — har­minc éven aluli. Az arány- változás beszédesebb: lénye­gesen több a fiatal a gazda­ságokban, mint három évvel ezelőtt volt. Jó ideje már nem hallani olyan aggodal­makról: ki lép majd a nagy üzemeket alapítók örökébe. A visszaáramlás megindult, és ebben a társadalompoliti­kai törekvések mellett szá­mos gazdasági és életrevaló kezdeményezés is közreját­szik. Az elmúlt öt évben csak a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetekben 113 szolgálati lakás épült. Ezen túlmenően a szövetkezetek a lehetőségeikhez mérten épí­tési kölcsönökkel, fuvarked­vezményekkel vagy telkek biztosításával igyekeznek la­káshoz segíteni a fiatalokat. télyesebb összegeket fordíta­nak az ifjúsági és gyermek- intézmények támogatására, kulturális és sportcélokra, a szociális ellátás színvonalá­nak emelésére. A fiatalodás annak is kö­szönhető, hogy ma már mind jobban terjed a szö­vetkezetek és az általános iskolák tudatosabb, követ­kezetesebb kapcsolata, és több jó kezdeményezéssel lehet találkozni a megyé­ben : iskolaszövetkezetek, tantervekbe illesztett gya­korlat, szervezett üzemláto­gatás. Kitűnő példa a tabi tsz-ben immár másodszor kiírt pályázat: Mezőgazda­ságunk diákszemmel. A be­küldött dolgozatok tanúsít­ják, hogy a fiatalok egyre inkább érdeklődnek és fel­fedezik maguk számára a mezőgazdaságot. Egy hetedi­kes diák munkájában olvas­ható: „Iskolánkban működik tsz-szakkör. Jó lenne, ha ezeken a foglalkozásokon részletesen tájékoztatnának bennünket a tsz-ben kínál­kozó munkalehetőségekről, az ezekre való felkészülés módjáról, a továbbtanulás­ról.” FEJ ER MEGYEI HÍRLAP öt szigorú parancs! — en­nek köszönhető a soponyai termelőszövetkezet eddigi példa nélküli eredménye: fennállásuk óta először, 1983-ban 13 millió forint volt a tiszta eredményük. A munkahelyi fórumokon, ahol minden részletében megvitatták az 1983-as évet, azt is kimondták, hogy a maga helyén mindenki vál­lalja az 1984-es tervekért a lehető legtöbbet, mert csak ígv tudják az eredményeket fokozni. A munkahelyi fóru­mon például a traktorosok, kombájnosok egyértelműen vállalták, hogy minimális veszteséggel takarítják be és szállítják haza a gabonát, sőt a tavalyi évhez hasonló­an lényeges üzemanyag­megtakarítást is elérnek. A sertéstenyésztési brigádveze- tőt hallgatva egy pillanatig sem lehet kétség abban, amit mond: meglesz a ti­zenkilenc malac kocánként. Az öt szigorú parancs a so­ponyai termelőszövetkezet­ben sohasem szeghető meg. A parancsokat így rögzítet­ték: az első — a talajerőgaz­dálkodás jobbítása érdekében — a szervestrágya-kezelést írja elő, a második szerint — az eddigi sokszor nem kellően megalapozott föld­művelés helyett — az ener­giatakarékos talajművelés a döntő, a harmadik a tudo­mányosan és nagy hozzáér­téssel alkalmazott növény- védelmi követelményeket ír­ja elő, a negyedik a műtrá­gya hatékonyabb felhaszná­lását foglalja magába, az ötödik parancsolat pedig azt rögzíti, mennyi az az idő, amennyit egy-egy munka el­végzésére optimálisan for­díthatnak. Dunántúlt napló Igényt is kell tudni tá­masztani a számítógépekkel szemben. Erről volt szó Pé­csett, a Számítástechnika és vállalatirányítás elnevezésű országos konferencián. Köztudott, hogy a mikro­elektronikai és számítás- technikai eszközök elter­jesztése a társadalom és a gazdaság előrehaladásának kulcsfontosságú kérdése, kü­lönösen a vállalatvezetésnek létkérdés, hogy a beérkező temérdek információ gyors feldolgozása révén frissen és helyesen tudjon dönteni, cselekedni. Ezen a téren gyorsításra van szükség, mert félő, hogy lemaradunk. Az ember számítógépek nélkül csak az igények 0,1 százalékát képes csak elvé­gezni. Ma már az ember a gépek nélkül rabszolga len­ne. A gépek nemcsak a rab­szolgamunka alól mentik fel az embert, hanem elősegítik a gyors és megalapozott döntéseket. A gyorsaságnak, a megalapozottságnak ma óriási jelentősége van. Ja­pánban például az ötletek 90 százaléka két év alatt valósul meg, és piacra kerül a termék, nálunk ehhez át­lagosan tizenkét év szüksé­ges és ráadásul csak az öt­letek 30 százaléka valósul meg, a többi késlekedés mi­att elavul. A számítógép tehát ma már nélkülözhetetlen, de al­kalmazásának csak akkor és ott van haszna, ahol tudnak is vele szemben helyes igé­nyeket támasztani. Egy elő­adásban igen szemléletesen beszéltek erről: hiába van gyémántból készült szőlő­présünk, ha abba trágyát teszünk, akárhogy csavar­juk, nem jön belőle must. Meg kell tehát tanítani a felhasználókat, hogy tudja­nak okosan kérdezni a szá­mítógéptől. Ez idő szerint a kérdezésben maradtunk el a legjobban. Hogy a számítógépeket jól tudják hasznosítani: nem elég a számítástechnikai eszközöket biztosítani, meg­szerezni hozzájuk a progra­mokat, ki kell jelölni a szá­mítógép helyét a vállalat életében, meg kell határoz­ni kapcsolatrendszerét a vállalaton belül és kívül, biztosítani kell a kihasznált­ságát. Mindezekhez alapos előkészületek kellenek. Fel­használói oldalon elsősorban a vezetőket kell megfelelő ismerettel felvértezni. Ezek­nek az ismereteknek a meg­szerzése 100—120 órát vesz igénybe. Egy marék csomakőrösi föld Körösi Csorna Sándor, a kiváló magyar orientalista tudós, a tibeti nyelv első európai kutatója születésé­nek 200. évfordulóját ünne­peljük. A tibeti határon fek­vő Dardzsiliingben elhunyt és eltemetett híres Ázsia- utazó életútjára, munkássá­gára ezekben a napokban, idehaza és külföldön egy­aránt sokféleképpen emlé­keznek. E megemlékezések közé sorolhatjuk Jakabos Ödön „Indiai útinapló” című könyvét is. amelyet néhány hónapja jelentetett meg a bukaresti Kriterion könyv­kiadó. A szerző nem szakavatott expedícióval járta végig In­diát. s nem tanulmányútra meghívott tudós, vagy kikül­dött riporter, esetleg vendé­gül látott író, hanem ... „Szép vasárnapi nap — írja kötetében. Ilyenkor dél­felé minden kihalt: Az érzé­keny búcsú elől megléptem otthonról. Ismerős brassói mérnök vesz fel a Daciába, a gyerekek mellé, kérdi, merre indultam egy szál há­tizsákkal. — Indiába — mondom. Mosolyog udvariasan, nem hiszti... • Útjának 128. napján érke­zett meg tulajdonképpeni céljához, ahol Körösi Csorna Sándort, erdélyi elődjét, föl­dijét 1842-ben eltemették. Szinte eljátszogatott a gon­dolattal. hogy álma valóra vált. „Nem akartam poro­sán, szakállasán, fáradtan a síremlékhez menni. Úgy éreztem, nemcsak magam vagyok, sokan állnak mö­göttem, tömött soruk Euró­páig ér. és most mind látnak engem, minden mozdulatom figyelik és irányítják...” — jegyezte le ezekről a percek­ről. Másnap még írogatott, az­tán megborotválkozott, rend­be szedte székely népviseletű ruháját, szállásadójától szer­számokat kért kölcsön, majd zsebében a székely-harisnyá­ba csomagolt, maréknyi cso­makőrösi földdel, nyakába akasztott virágkoszorúval el­indult a dardzsilingi temető felé. Rögtön felismerte a sírt. Négy virágtartójából marék­nyi földet vett ki. és helyébe behintette a szülőföldről ho­zottat. Sütött a nap, s az idő éppen olyan kellemesen hű­vös volt, mint a nyári hóna­pokban otthon, a Fogarasi- hegyekben. A virágkoszorút ráerősítet­te a sáremlékre, aztán leült a vaskorlátra, megette kenye­rét, mert megéhezett. Fer­tály-óra múltán fényképe­zett, majd délben hazaindult összecsomagolni. Hosszú idő­be telt, amíg a sírtól az útra ért, onnét szánté végig hát­rálva tette meg azt a 100— 200 métert az útkanyarig, ahol végleg eltűnt szeme élői a dardzsilingi temető ... És Jakabos Ödön hazaér­kezett. „Elmaradt a város mögöttem — így a napló, menegetek a forgalmas Kéz- divásárhely—Kcrvászna kö­zötti úton .. . Fél tizenkettő­kor Kovásznán vagyok. A központban jót húzok a bor- vízcsurgóból, aztán Körösi Csorna Sándor szobrához lépkedék. Hát ideértem. In­duláskor is hosszan elidőz­tem itt, most is érzem, itt némán jelentenem kell. hogy megérkeztem. Oldalamon a székely mintás átalvető, ben­ne a dardzsilingi föld". Aztán megérkezett Csoma- kőrösre. „Nem győzök kezet fogni a falu legidősebbjeivel, diákokkal, tanárokkal... Virágcsokor kerül a kezem­be. Úgy érzem, álmodom. Meggörbült, idős bácsikák mellettem, és a nézésüktől szinte elsírom magam. A virágcsokrot Körösi Csorna Sándornak ajándékozom, ott helyben, úgy érzem, ő jobban megérdemli. Belépünk a kultúrotthon nagytermébe. Megtelik a te­rem. Szólnom kell, mindenki ezt várja. Nem jutok messzi, re, néhány szó után .reszketni kezd a hangom, izzad a homlokom, és szívja be az abrosz a könnycseppeket. Csak annyi erőm van, hogy a maréknyi dardzsilingi földet felmutassam. Hosszú másod­perceikig nem tudok szólni, csak tartom a földet, és könnyezek. Halálos csend a teremben. Felnézek, próbá­lom összeszedni magam, nem megy. Mellettem is sír­nak, a teremben is ... Végül néhány mondatot, e romantikus vállalkozást megvalósító fiatalemberről, aki Körösi Csorna születőd évfordulójának ünnepségeit nem érhette meg — már a csomakőrösi temetőben pi­hen. Autószerelő szakmát ta­nult, majd elvégezte a vas­úti technikumot. Ezután hir­telen felébredt benne a tu­dásvágy. Bújta a könyveket, nyelveket tanult, levelezett. Be akarta járni a világot. Kerékpáron végigbarangolta Magyarországot és Csehszlo­vákiát, majd 1970-ben kerék­páron és gyalog Európát. In­diai útja előtt a hindu és az urdu nyelvibe is belekóstolt. Szegényes motyót vitt ma­gával, s a hazai diófák alól egy marék csomakőrösi föl­det. És még öt dollárt, amit felváltatlanul visszahozott. Székelyföldön ma már le­gendák szövődnek neve köré.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom