Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-28 / 74. szám
1984. március 28. KÉPÚJSÁG 3 A sajtóhelyreigazítás joga Hétfőn ülést tartott a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma, s az egységes bírói jogértelmezés érdekében állást foglalt a sajtóhelyreigazítással kapcsolatos több időszerű és elvi irányítást igénylő kérdésben. A sajtóhelyreigazítás jog- intézménye — miként a Legfelsőbb Bíróság rámutatott — társadalmi rendeltetésének megfelelően: a személyiség védelmének fontos és hatékony eszköze. Alkalmazása során azonban a törvény rendelkezéseit nem lehet formálisan értelmezni, mert ez a véleménynyilvánítás és a bírálat szabadságának indokolatlan korlátozására vezetne. Az igény elbírálása során a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, a közléseket és kifejezéseket valóságos tartalmuk szerint, ösz- szefüggésükben kell értékelni. Társadalmi, politikai, tudományos, művészeti vitákban kifejtett álláspont például önmagáiban nem lehet helyreigazítás alapja, mert ezeknek a vitáknak az eldöntése nem tartozik a sajtó- helyreigazítási eljárásra. A büntető eljárásról szóló tájékoztatás — szögezte le a Legfelsőbb Bíróság — a jogerős ítélet előtt sem kizárt, de arról a tényeknek megfelelően keli tájékoztatni a közvéleményt, pontosan kell ismertetni az eljárás anyagát, különösen a vádiratot. Ha az ítélet nem jogerős, erre kifejezetten utalni kell, ha pedig az eljárás — amelyről a közvéleményt előzetesen tájékoztatták — nem vezet elmarasztalásra, az érintett kívánságára ezt is díjtalanul közölni kell. Állást foglalt a Legfelsőbb Bíróság a sajtóhelyreigazítással kapcsolatos eljárási kérdésekben, egyebek között kifejezve azt is, hogy helyreigazító nyilatkozatként a sértett fél válaszlevelének közzététele is elrendelhető. A legmagasabb bírói fórumon született állásfoglalások — amelyeknek hiteles, teljes szövegét, a gyakorlatnak megfelelően, közlik majd a Bírósági Határozatok című kiadványban — egész sor közérdekű tudnivalót ponto- sítanak. magyaráznak, részleteznék. A most tárgyalt kérdéskörben alapvető tudnivaló: sajtóhelyreigazítást az a magánszemély vagy jogi személy kérhet akinek a személye, tevékenysége a sajtóközlemény tartalmából — nevének megjelöléséből, vagy egyéb módon — felismerhető. Sajtóhelyreigazítás elrendelése iránt osák akkor lehet pert indítani, ha a helyre- igazítást kérő irat az előírt 30 napos határidőn belül megérkezik a sajtószervhez A perben csak az írásban közölt kérelemben megjelölt tényállások helyreigazítását lehet kérni. A sajtóhelyre- igazítás! per megindítására előírt tizenöt napos perindítási határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták. A sajtóhelyreigazítás olyat, sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Érvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor. A sajíóheiyre- igazíitás iránti igény elbírálásánál a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, és az értékelésnél tekintettel keli lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, így a sajtóban különböző kérdésekben zajló vita önmagában nem lehet sajtó- helyreigazítás alapja. Eljárási kérdés, hogy a sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valódiságát általában a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan közlésekét is. amelyek híven tükrözik más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszik más sajtószerv közleményét. Nincs helye sajtó- helyreiigazításnak, na valamely büntető eljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően adott tájékoztatást a sajtószerv a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról, vagy a nem jogerős bűntető bírósági ítéletről. Ha a büntető eljárás nem vezet elmarasztalásra, a sajtószerv az érintett személy kívánságára köteles erről is tudósítani. Helyreigazító közleményként a jogosult a válaszlevelek közzétételét is kérheti. Ha a sajtó a válaszlevelet nem közli, a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül a bíróságtól keresettel kér heti helyreigazító közlemény közzétételének az elrendelését. Ha a bíróság a keresetnek helyt ad. a helyreigazító közleményből — a maga egészét, összefüggéseit is tekintve — iki kell tűnnie annak, hogy a kifogásolt sajtóközleménynek mely tényállása valótlan, mely tényeket tűntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények. A közlemény szövege nem alakítható úgy, hogy ezáltal a tartalma elveszítse helyreigazító jellegét. (MTI) Copolit a miskolci üiessváibót Sikeresnek ígérkező újdonság, kertészeti üvegházak építéséhez használható speciális táblaüveg készítését kezdte meg az Üvegipari Művek miskolci gyára. A „Copolit” néven bejegyzett táblaüveget a gyár az igényeknek megfelelő méretnagyságban, akár hajlítva is, s úgy készíti el, hogy a felhasználók hőszigetelő rétegeket is kialakíthassanak belőlük. Ezzel jelentős mértékben javítható a hajtató vagy termelő üvegházak hőhasz- nosítósának értéke. A gyár új terméke jelenleg Szegeden, a városgazdálkodási vállalatnál vizsgázik. Ezer négyzetmétert szállítót, tak belőle a vállalatnak. Az ott szerzett gyakorlati tapasztalatokat hasznosítva évente mintegy félmillió négyzetméternyit készítenek majd belőle. A gyártásához szükséges speciális hengeréket is a gyár kollektívája tervezte és készítette el. A miskolci üveggyár májusban egy újabb termékkel — üveg tetőcseréppel — is megjelenik a piacon. A különböző színű cserepek jól illeszthetők majd a hagyományos tetőcserepékhez, s megoldják a padlásterek világítását. Művelődési ház - igazgató nélkül „A dolgozók szabad ideje jelentős mértékben átalakult. Ennek a hasznos eltöltésére nagyobb gondot kell fordítani. Arra kell törekednünk, hogy a családok megtalálják közös programjukat. Továbbra is szükségesnek tartjuk az alábbi célok megvalósítását...” és hosszas felsorolás olvasható „Pincehely nagyközség egységes szerkezetbe foglalt közművelődési tervében”, mely 1984-re készült. Pincehelyen 1980-ban adták át a részben társadalmi összefogással épült torna- csarnok nevű épületet, mely tulajdonképpen azzal a céllal készült, hogy az iskolások, óvodások és felnőttek sportolhassanak, ugyanakkor művelődési házként is működjön. Érthető volt ez a jó- szándékú „fondorlat”, hiszen mindkét , intézményre igen nagy szüksége volt a nagyközségnek. Az épület — meglehetősen szomorú — történetét most nem áll szándékomban ismételten papírra vetni, csupán annyit említek, hogy az első időben kitűnő rendezvények színhelye volt a művelődési ház, sok szakkör és kiscsoport működött benne eredményesen, s persze a sportolni vágyók is megtaláltak ott mindazt, amire vágytak. Horváth Anna, helybeli születésű nyugalmazott pedagógus látta el az igazgatói tisztet, lelkesen szervezett, adott a színvonalra, s mindig is kitűnő mozgósítónak számított. S mivel Horváth Anna nyugdíja mellett tevékenykedett, a Művelődési Minisztériumtól kellett kérni ehhez az úgynevezett mentesítési engedélyt. Két éven (tanéven) át ezt meg is kapta, de azután már nem. Búcsút vett az intézménytől, s utódja ugyancsak pedagógus lett, aki tiszteletdíjat kapott egy éven át az igazgatásért. A fáradságos munkát és a kétlakiságot nem bírva, az utód ugyancsak búcsúzott. Igazgató nélkül maradt a ház, mely 1981-ben integrálódott az általános iskolához a helyi és a keszőhidegkúti könyvtárral, valamint a társközségek klubkönyvtáraival együtt. Neve pedig Vörösmarty Mihály általános művelődési központ lett. — Mióta nincs külön igazgatója a kultúrnak, azóta nem megy ott rendesen semmi — mondja egy középkorú nő, aki el nem árulná a nevét semennyiért sem. Egy másik asszony is csak legyint, s továbbsiet. Közvélemény-kutatásunk, úgy tűnik, csak eredménytelen lehet, ha a neveket kérdezzük. Így hát fölhagyunk vele. — Az igazgató úrról hány bőrt akarnának még lehúzni? — kérdez vissza egy munkásruhás férfi. — Van annak elég dolga az iskolásokkal. — Miért nem hoznak igazgatót? Nemakarásnak nyögés a vége — pattogja egy fiatalember, aki még több discot szeretne. Igaz, pingpongozni betér, úgy hetente. Juhász Ottóné, a nagyközségi közös tanács vb-titkára pedig a következőket mondja: — Eddig minden évben meghirdettük az igazgatói állást. Egyszerűen nem volt pályázó. Illetve akik jöttek, # Tornaóra a nagyteremben azoknak lakás is kellett volna. Tavaly augusztusban megüresedett egy nyolcvan négyzetméter alapterületű (1979-ben épült) komfortos lakásunk, melyhez 230 négyszögöles telek is tartozik. Pályázatunkra jelentkezett egy fiatal házaspár. A férfi — aki pedagógus — lesz az igazgató, s vállalta, hogy elvégzi a népművelésszakot. A feleség pedig tanítani fog. — Ügy véli, hogy a gondot megoldja az igazgatói állás betöltése? — Reméljük... Persze az első időben nyilván lesznek problémák, hiszen az emberek kissé elszoktak a közös szórakozástól, művelődéstől. De más is van... — Például? — A nagyteremben, amely tulajdonképpen a sportcsarnok, tartjuk a nagyobb rendezvényeket. A bálokat, a gyerekeknek színházi előadást. Van háromszáz szétnyitható székünk és padok... Korábban megtelt a nagyterem közönséggel, de amióta megemelték az utazási díjakat, bizony nincs úgy. Kesző- hidegkútról és Belecskáról a téesz behozza az embereket. De Nagyszékellyel gond van. Míg régen hat forint volt egy út a busszal, most 14 lett. Gondolja csak meg. Adva van egy négytagú család: csak az utazásuk 112 forint. Ehhez jön a színházjegy ára. Bizony meggondolják! Előadást pedig nem érdemes kivinni, mert a csecsemőket is beleszámítva hatszázat sem éri el a lakók száma. Kiderül az is a beszélgetés során, hogy a művelődési ház — tornacsarnok — felépülése előtt a kórházi dolgozók és a „gázosok” jól szervezett közművelődési életet éltek. Aztán bevonták őket is a nagyobb közösségbe, a több lehetőséget ígérő művelődési ház életébe... azután meg úgymond, hoppon maradtak. — Akkoriban volt irodalmi szakkör, szabó-varró tanfolyam és sok más... De most? Egy-egy kiscsoport működget — mondja a vb- titkárnő, de hozzáteszi: — Több kisebb helyiség kellene... Schlauch Edét, az integrált intézmények igazgatóját az általános iskolában kerestük meg. Kicsit ingerült lett, amikor az utca véleményét adtuk elő: — Az a helyzet, hogy egy- egy szakkör vagy ismeret- terjesztő előadássorozat nagy dirrel-durral beindul. Mindenki igényli, mindenki jelentkezik. Aztán alig jönnek. Német nyelvtanfolyamot indítottunk felnőtteknek. Húsz jelentkező volt szeptemberben. Most meg négyen-öten járnak... Szóval, amíg beszélni kell a dologról, addig könnyű, amikor már csinálni is kéne valamit, akkor gond van. Az is baj, hogy akiknek példát kellene mutatniok, szintén hiányoznak. Aztán előveszi a munkatervet, amelyben szép számmal szerepelnek különböző előadások, rendezvények. Ellenbizonyítékul pedig az 1983-as „eredményeket” lapozzuk föl: a gyermekeknek szóló előadásokat kivéve csöppet sem lelkes művelődési-szórakozást pártoló közönségről tanúskodnak a sziKlubszoba — délelőtt Könyvtár és a citromfa... gorú számok. Például az üzemek részére szervezett két oktatáson harmincketten vettek részt, a tizenkét sport- rendezvényt 253-an látogatták, az iró-olvasó találkozó tizenkét embert vonzott csupán, a három TIT-előadásra összesen ötvenötén voltak kíváncsiak. — Ha lesz igazgatónk, akkor reménykedhetünk. De a szemléletnek is változnia kell — jelenti ki az igazgató. — Ügy vélem, az új kollegának az irányító és szervezőmunkában kell először megtalálnia önmagát, meglelni a közönséget — azaz igen jó kapcsolatot kell kialakítani a vállalatokkal, egyszerűen a nyakukra kell járni. S ha az emberek megint megérzik a régóta hiányolt ízt, akkor talán... * Dél felé jár az idő. A tornacsarnokban általános iskolások tartanak testnevelésórát. A tornatanárnő gyanakodva fogadja a „betolakodókat”. A fényképezőgép láttán bizalmatlanul kérdi: — Van engedélyük fotózni? Csöndesen bólintunk, de valamit nem értünk. Nem értjük a gyanakvást, a visz- szautasító tekintet. S az jut eszünkbe, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy mindez megszűnjön Pincehelyen... Reméljük, hogy nem annyi, amennyire szükség van a szűk és zsúfolt könyvtárban látott citromfa(fácska) felcseperedéséhez. Bővíteni kellene a körzeti könyvtárat jóval azelőtt, amíg a kis növény a plafonig nő. Rendeződik ez a régi adósság is? Bizakodjunk... A gyerekek lám, önfeledten rúgják a labdát... V. HORVÁTH MARIA Fotó: Kapfinger András Új eljárás a szennyezett kondenzviz újrahasznosítására Egy-egy 'közepes vállalatnál havonta átlagosan halt- ezer tonna gőzt használnak el a lecsapódó, úgynevezett kondenzvíznek, azonban csak 30—60 százalékát gyűjtik össze, s vezetik vissza a kazánokba, a többi veszendőbe megy. Pedig ez a víz igen értékes, mert a gőz fejlesztéséhez csak a különféle sóktól megtisztított vizet lehet használni, ami egymagában is költséges, s mire a kellő hőfokon melegítik, addigra köbmétere 80—100 forintba kerül A tiszta kondenzviz összegyűjtésére és visszavezetésére többféle megoldást ismernek a szakemberek, vagyis nagyobb gondossággal a mostaninál is többet hasznosíthatnának újra az üzemekben. Az viszont még mindig gondot okoz, hogy mi legyen a technológia során szennyeződött kondenz- vízzel, ami általában a teljes mennyiség 5—8 százaléka, s nemhogy újrahasznosítása, de még az elvezetése sem egyszerű, mert a csatornába is csak megfelelő tisztaságú ipari víz kerülhet. A Vegyiműveket Tervező Vállalat és a Villamosápari Kutató Intézet szakemberei nemrégiben olyan eljárást dolgoztak ki, amivel a vállalatnak ez a gondja megoldható, s amivel olyannyira megtisztítják a szennyeződött kondenzvizet, hogy nemcsak a csatormába, de a kazánba is visszavezethetik. Módszerük lényege: olyan anyagokkal töltött szűrő- rendszeren vezetik át a vizet, amelyek ebből lekötik a szennyeződést. Az eljárás előnye még, hogy az ily módon visszanyert kazánviz nem veszíti el maradék hőtartalmát, újbóli felhevítéséhez kevesebb energia elegendő, mintha élőiről kezdenék a melegítést. Az új eljárás iránt több vállalat érdeklődik, néhá- nyan pedig már megbízást is adtak a helyi sajátosságoknak megfelelő tervek, berendezések kidolgozására a VEGYTERV-nek. Az Állati Fehérjetakarmányokat Előállító Vállalat két üzemében nemsokára már munkába is állítják azokat a tisztító berendezésekét' amelyek segítségével a kondenzvízből eltávolítják a zsírokat, s ezután ismét visszavezethetik a körforgásba. Az új módszer másféle tisztításra is alkalmas: a Magyar Vagon- és Gépgyár részére Olyan rendszert dolgoztak ki. amellyel a megmunkáló gépek hűtőfolyadékéból vonják ki az olajos emulziót.
