Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

1984. március 18. Képújság 3 Kereskedelmi ellenőrzés Zárni csak pontosan... Üvegvisszaváltási ügyek A Tolna megyei Tanács V. B. (kereskedelmi osztálya és felügyelősége nemrégiben a megye állami és szövetkezeti boltjaiban és vendéglátó- ipari egységeiben vizsgálta a nyitva tartás rendjét, és az üvegvisszaváltás helyzetét. Az ellenőrzésbe bevontak 224 egységet és három keres­kedelmi központot. Az ellenőrzésben zömmel társadalmi ellenőrök vettek részt, 194 egységben ők for­dultak meg. Megállapították — többek között —, hogy a nyitva tartási rend a fogyasz­tóknak általában megfelelő. A nyitási és zárási időponto­kat a vizsgált egységek leg­nagyobb része betartotta. A zárás időpontjáig a vásárló­kat beengedik és udvariasan kiszolgálják, egy vendéglátó egységben tapasztalták, hogy már félórával zárás előtt el­kezditek takarítani. A koráb­bi vizsgálat óta eltelt idő­szakban a kereskedelmi szer­vek központjai többet és ha­tékonyabban foglalkoztak a nyitva tartással kapcsolatos kérdésekkel. Jobban alkal­mazkodnak vásárlási szoká­sokhoz, a nyitva tartási rend megszegése úgyszólván csak magánkereskedőknél fordul elő, minimális számban. A hosszabbított nyitva tar. tásnál az az általános ta­pasztalat, hogy szombaton 11 óráig nagy a forgalom, majd fokozatosan csökken a vevők száma, de csak az összes vizsgált egység 3 szá­zaléka üzemel szombaton hosszabbított nyitva tartás­sal. A vizsgált kereskedelmi központoknál általában pozi­tívak a tapasztalatok a bevá­sárlónapról. Kivétel a pak­si áfész, ahol ez nem hozta a várt forgalmat. Az üveggöngyölegek visz- szaváltásának vizsgálata 160 boltra, s 45 vendéglátó egy­ségre terjedt ki. Míg a nyitva tartási idők esetében ponto­san tájékoztatják a vevőket, addig az üvegek visszaváltási árait illetően hiányos a tá­jékoztatás. Az összes egysé­gek 65 százalékánál nem fe­lelt meg az előírásoknak a tájékoztató elhelyezése, a feltüntetett visszaváltási ára?* pontatlanok és hiányosak voltak. Ellenőrizték, hogy a visszaváltást végző dolgozók ismerik-e az üvegek árait, ki­derült, hogy 95 százalékuk tudja az árakat, hiányosság csak néhány esetben fordult elő. Az üzletekben ritkán for­dul elő, hogy teljesen elkülö­nítve tudják kezelni az üveg­visszaváltást. A helyzet oka a boltok kis alapterülete, mégsem tűrhető, hogy ke­nyér és péksütemény, vagy hús árusításával együtt vé­gezzék az üvegvisszaváltást. A folyamatos üvegvisszavál» tás a bolti dolgozóknak anya­gi érdeke is, mivel jutalékot kapnak. A kereskedelmi felügyelő­ség a kisebb hiányosságok megszüntetésére az ellenőr­zési .naplóban adott utasítást, az átfogó vállalati intézkedést igénylő kérdésekben írásban hívták fel valamennyi gaz­dálkodó szervezet vezetőinek a figyelmét a jogszabályok maradéktalan betartására. A feltárt szabálytalanságo­kat követően hét dolgozóval szemben folytattak le sza­bálysértési eljárást, további 11 esetben a felelősségre vo­nás folyamatban van. Fiatalok az új Nemzeti Színházért A KISZ Központi Bizottsá­ga csaknem 60 levelet kapott az ország különböző tájairól az új Nemzeti Színház fel­építéséért indított akció első fél évében. Ezek a levelek úttörőktől, iskolai, munka­helyi KISZ-szervezetektől, a néphadsereg Iko lletkt í v ái t ó 1 érkeztek, s nemcsak felaján­lásokról tudósítanak, hanem országos felhívásokat is tar­talmaznak. A KISZ KB titkársága múlt év októberi állásfogla­lásában szorgalmazta, hogy az ifjúsági közösségek szer­vezzenek társadalmi munká­kat, amelyek ellenértékét fi­zessék be az ismert OTP- számlára. A geresekaráti 1746-os számú II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat úttörői és a helyi Ságvári Endre KlSZ-alap- szervezet felhívással fordult az ország valamennyi úttö­rőjéhez és kisdobosához, a KISZ-tagokhoz; végezzenek együtt minél több olyan tár­sadalmi munkát, amelynek bevételét a Nemzeti Színház építésére ajánlhatják fel. Az akciónak — egy korábbi, si­keres úttörő-megmozdulásra utalva — az „Egymillióan Vagyunk, egymillió forintot adunk” elnevezést adták. A Magyar Néphadsereg 8931-es, 7-es számú munka- csoportja felajánlotta, hogy a népgazdaságban végzett munkájuk egynapi bevételét a Nemzeti Színház számlájá­ra fizetik be, s egyben felhí­vással fordultak az ország egyetemein, főiskoláin és kö­zépiskoláiban tanuló, a gaz­dasági munkában is részt vevő fiatalokhoz, hogy ha­sonló felajánlással támogas­sák a Nemzeti Színház ügyét. Középiskolai KlSZ-szerve- zetekben született meg az az ötlet, hogy társadalmi mun­kák ellenértékéből, illetva kulturális rendezvények be­vételéből vásárolják meg a tanulók az emlékbélyegeket. Ha a kiszesek közösen végez­nek társadalmi munkát, az zal egyben hozzájárulhatnak környezetük épüléséhez-szé- püléséhez is, ha pedig ama­tőr művészeti csoportjaik tartanaik előadásokat, tartal­masabbá, színesebbé is tehe­tik a mozgalmi életet. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium KlSZ-bizottságá- nak felhívása az amatőr moz­galomban működő csoportok hoz szól: szervezzenek olyan előadásokat, amelyek bevéte­lét a Nemzeti Színház szám­lájára utalják át, illetve tet­szésük szerint fordítsák em- lékibélyegek vásárlására. Á szentesi diákok ezt az akciót összekapcsolják az iskola fennállásának 300., illetve gimnáziummá válásának 125. évfordulójával. (MTI) Fogyasztási cikkekhez Használati útmutatók A belkereskedelmi és az ipari miniszter közös rende­leté értelmében a termelő, az importáló és a forgalmazó vállalatok, illetve magánke­reskedők írásban, magyar nyelven és főként közérthe­tően kötelesek tájékoztatni a termékek használatának, ke­zelésének módjáról, vala­mint minőségi jellemzőiről a vásárlókat. A használati-ke­zelési útmutató tartalmazza, hogyan használható a ter­mék s azt is, hogy mennyi ideig tartható el. A szöve­ges tájékoztató helyett — mint ez a textilipari termé­keknél már bevált gyakorlat — jelekkel is történhet a tájékoztatás, amennyiben ezt az illetékes minőségellenőr­ző intézet engedélyezte. Az úgynevezett minőségta­núsítás a termékeknek azo­kat a lényeges tulajdonsá­gait, főbb minőségi, műsza­ki és egyéb jellemzőit tar­talmazza, amelyek a vásárló számára fontosak, valamint, hogy hányad osztályú az adott árucikk. Ha nem első osztályú, az osztályba soro­lás okát is közelni kell. Eh­hez betű, vagy egyéb jelzés csak akkor alkalmazható, ha az egyértelmű és közérthe­tő. A terméken ezenkívül fel kell tüntetni a gyártó, illetve az importáló cég ne­vét is. A használati-kezelési út­mutatóról és a minőségi ta­núsításról a belföldi termé­keknél a gyártók, az import­cikkeknél pedig az impor­táló és forgalmazó vállala­tok közösen kötelesek gon­doskodni. Mielőtt új termék kerül forgalomba, a kötele­ző előzetes minőségvizsgálat során a kijelölt minőségel­lenőrző intézet azt is vizs­gálja, hogy megfelelő-e a vásárlási tájékoztató. Azt, hogy a rendeletet a gyártók és forgalmazók be­tartják-e, az ipari minőség- ellenőrző intézetek, valamint a KERMI és a kereskedel­mi felügyelőségek rendsze­resen ellenőrzik. Ha szabály­talanságot tapasztalnak, megtiltják, illetve feltétel­hez kötik a termékek for­galomba hozatalát. (MTI) Számítógépes vízellátás Takarékos és üzembiztos megoldást találtak a város vízellátására Székesfehérváron. Számítógép szabályoz­za a vízszivattyúk működését — csak akkor kapcsol­ja be azokat, amikor szükséges. Az egy esztendeje üzemelő rendszer segítségével már eddig is tíz száza­lék villamos energiát takarítottak meg. A kezelők ma már csak felügyelnek a szivattyúkra. Rang, szerep, közérzet Kettős szerepben Tanácstagként „csak” egy utcát képviselek... Baranyai Lajos, a ger- jeni Rákóczi Termelőszö­vetkezet főállattenyésztője nem az az ember, aki sze­reti a tétlenséget. Ellenke­zőleg! Nagyon is agilis, te­vékeny, a közösségért szüntelenül tenni akaró fiatalember. Biztosan er­re figyeltek fel Gerjen- ben, amikor 1971-ben a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöki tisz­tével bízták meg, majd a legutóbbi tanácstagi vá­lasztásnál rá adták voksu- kat a Vajda Ignác utca lakói. Azóta kettős funk­cióban tevékenykedik a községért. Erős, barna, jól öltözött, megfontolt ember Baranyai Lajos, akit a szövetkezet irodájában arról faggattunk, hogy milyen rangja, szere­pe, közérzete van egy kis­községben élő tanácstagnak. A főállattenyésztő cigarettá­ra gyújt, maga elé néz és szinte önmagától kérdezi: — Rang?... Biztosan rangot is jelent a tanácstagi munka, de én nem tudom különvá­lasztani a népfrontmunká­tól. Igaz, tanácstagként csak egy utcát képviselek, nép­frontelnökként viszont az egész községet. Ezek ^kiegé­szítik egymást... Egy sze­mély — egy tanácstag — az én véleményem szerint nem tud nagy dolgokat csinálni, de ha kialakul egy team, akkor mindkét funkcióban előre lehet lépni. Hogy ez mennyire így van, igazoliák az emlékek. Bara­nyai Lajos nem gerjeni szü­letésű, csak 1970-ben került a községbe. Először az ál­lami gazdaságban dolgozott, később a tsz-hez „szegődött”. Itt a háztájival is foglalko­zott, így nagyon sok ember­rel kapcsolatba került. Meg­ismerték és megszerették. Ez segítette ahhoz, hogy élvez­ze a gerjeniek bizalmát, és alighanem „itt kezdődött a tekintély” is. A közéleti ^te­vékenység a népfrontmun­kával folytatódott. — „Ügy vagyok — gondolkodik el beszélgetőpartnerem —, majdnem a harmadik hely­re sorolom a tanácstagi munkát. Lehet, hogy más — aki csak tanácstag — nem így van, de nálam ez a rang­sor.” Majd témát vált. — Tekintély?... Vegyes érzés fog el. Amikor probléma van megkeresnek, de a ta­nácstag gondja nem mindig talál megértésre. Természe­tesen ez nem általános je­lenség. Aztán a munkára, az ered­ményekre — amelyeknél so­sem felejti el megjegyezni, hogy közös tevékenységük sikere — terelődik a szó. A Vajda Ignác utcai út építé­sét társadalmi munkában végezték el 1981-ben. Ez nem ment simán, vita nél­kül, hisz a nyolc nap tár­sadalmi munka mellett há­romezer forint közműfej­lesztési hozzájárulást is kel­lett fizetni. A meggyőzés ha­tott, így az első napi három­négy „munkás” száma a ké­sőbbiekben megtízszerező­dött. Gond volt, hogy a dió­fák ága rálóg a villanyhá­lózatra és a DÉDÁSZ nem vágta le mondván, minden­kinek a saját dolga. A köz­ség vezetése ezt is megol­dotta. Az apró — de jelen­tős — dolgok között említi Baranyai Lajos, hogy sike­rült elintéznie, hogy válasz­tókörzetében egy rászoruló megkapja a rendszeres szo­ciális segélyt. Majd ismét a népfrontelnök beszél: „Fő problémánk most — közsé­gi szinten is — a közvilá­gítás. A régi lámpák egyre többször felmondják a szol­gálatot, alkatrész nincs. A teljes felújítás háromszáz- ezer forintba kerülne. Ügy tudom, ennek a megoldása a DÉDÁSZ feladata lenne. Nehéz megértetni a tanács­tagokkal, hogy a község hozzájárulása ablakon kido­bott pénz lenne...” Később a tanácstagi sze­repre tereljük a szót, de is­mét nehéz kettéválasztani a funkciókat. Legalábbis Ba­ranyai Lajos esetében. Min­den vb-ülésen kettős szerep­ben van jelen. — Az érve­ket meg kell védeni — közli. Példának hozza is­mét az útépítést, amelynél az volt-a legfőbb szempont, hogy a falu közlekedését segítsék. Aztán az elvégzett társadalmi munkákról be­szél, amiknek az értéke 1981-ben 3 millió, 1982-ben 6,6 miliő — ez a település- fejlesztési verseny ötödik helyét jelentette —, 1983-ban pedig 10,5 millió forint volt. Ezek a számok jól példáz­zák a lakossági összefogást. Az eredmények mellett hallunk a gondokról is. Né­hány tanácstagnak szólni kell, hogyha már vállalta a megbízatást, akkor jelenjen meg a tanácsüléseken, és képviselje választóit. A ta­nácstagi jelölést is szóba hozzuk. — „Volt olyan ta­pasztalatom — közli —, hogy a statisztika alapján túl sok az elvárás a tanács­taggal szemben. Nő legyen, fiatal, értelmiségi, munkás, stb... Ilyen kis községben, ahol a csecsemőt és aggas­tyánt is beleszámítva 1500 ember él, nagyon nehéz így kiválasztani.” Tapasztalatommal hizako- dom elő: — Ügy tudom, a fiatalok nem mernek felszó­lalni a tanácsüléseken. Leg­inkább csak hallgatnak. Nálunk kialakult, hogy kik szólnak hozzá. Általában 6—8 személy az, akinek ál­landóan van véleménye. A tanácstagok zöme csak ak­kor szól, ha a felvetés őt vagy a körzetét érinti. A községfejlesztési témák azonban mindenkit érdekel­nek, mindenkit vélemény- nyilvánításra késztetnek. A gerjeni tanácstag köz­érzetének minősítésére egy szót használ; jó. Ugyanis nem volt még olyan dolog, ami hátrányosan érintette volna. Mindig meghallgat­ták és ami fő, intézkedtek is a tanács vezetői. Megpendítettem, hogy mi­lyen tervei, elképzelései vannak a következő idő*' szakra. Ismét a kettős funk­ció válaszol: — Ügy érzem, nem fejeztünk be minden munkát. Szeretnénk megol­dani a falu szélén lévő sze­méttelep ügyét, vagy intéz­ményes szemétszállítással, vagy más módon. Távlati tervünkben szerepel egy tor­naterem építése. Célunk to­vábbra is az, hogy társadal­mi összefogással biztosítsuk az alapvető dolgokat a la­kosságnak és az iskoláknak. Baranyai Lajos eredmé­nyesnek értékeli az elmúlt időszakot, ami a közös ösz- szefogás „terméke”. Vallja, hogy a gerjeni emberek a jó cél érdekében nagyon sok áldozatra képesek. Mindehhez csak annyit fűzünk, hogy jó, ha van egy „új gerjeni” — kettős sze­repben. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Kapfinger András

Next

/
Oldalképek
Tartalom