Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
1984. március 17. ('TOLNA', _ rtÉPÜJSÁG 5 „Nyújts baráti jobbot!” íey szól magyarul annak az országos kulturális verseny. .Si nek a neve, amit a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége e hó elején hirdetett meg 1984-re. A „Reicht brüderlich die Hand” célja változatlan. Amiként az ezt megelőző verseny célja is a hazai német népdal és népzene, de legfőképpen az anyanyelv ápolása, új értékek és tehetségek felkutatása volt az ez év szeptemberében kezdődő helyi, körzeti, megyei, majd az 1985. áprilisában sorra kerülő két országos döntő is e célt szolgálja. De az alkalom ünnepi- sége — hazánk felszabadulásának 40. évfordulója — az eddig szokottnál bizonnyal sokkal, sokkal nagyabb felhajtóerőt képvisel majd. S nemcsak a továbbjutás kérdését eldöntő válogatókon, hanem ezt megelőzően is, a fölkészülés időszakában, amikor versmondák, színjátszók, énekesek, kórusok, zenekarok, hangszeres szólisták és társaik szabad délutánjaikon és estéiken együtt fáradoznak majd azon, hogy teljes szépségében, gazdagságában mutassák meg a hazai németség kultúráját. Csak azt? Nem csak, és ezt bárki elhiheti e sorok írójának, aki közel tíz éve szólal meg a nemzetiségi politika megvalósulásának helyi krónikásaként. A német nemzetiség kultúrkincsének gyarapodó számú megszólaltjától jó állampolgári közérzetükről is számot adnak évek óta együttes munkájukkal és azzal, amit a különböző alkalmak színpadain magukról elmondanák, magukból megmutatnak. S itt jegyzem meg, hogy évek óta nem befeléfordulva, maguk között demonstrálják már nemzetiségi hagyományőrzőink mesélő, déáoló, muzsikáló és táncos kedvüket. A közönség összetétele ugyanazt a képet mutatja, amit egy-egy lakó. vagy munkaihely, tükrözve az egyenlő állampolgári jogok és kötelességek birtoklásának örömét is. Indul tehát a több nyelvű, egy haza felszabadulásának tiszteletére szánt verseny, s itt, nálunk egy olyan megyei értelmiségi konferenciát követően, melynek rendeltetése a munkakapcsolat felvétele volt a nemzetiségi értelmiségiekkel. Mint arról beszámoltunk az eseményt követően, számos alkalommal tárgyalták már szűkebb hazánkban és a párt-, állami és társadalmi szervek — utóbbiak között elsősorban a Hazafias Népfront — a nemzetiség helyzetét, a nemzetiségi politika érvényesülésének eredményéit, gondjait, de arra nem volt még példa, hogy a megyei tanács és a Népfront meghívására ilyen körben találkozhasson egymással a nem. zetisági értelmiség. A jelenlévők mélyen átérezték az alkalom jelentőségét, és nem pusztán csak azzal, hogy az első hívó szóra megjelentek. Azzal is, hogy készek voltak kötődésük demonstrálásán túl az együttcselekvés módozatait boncolgató eszmecserére. Történhetett volna másként? Véleményem szerint nem, lévén az eseménynek fő célja az, ami tájékoztatás mindarról, amit az MSZMP nemzetiségi politikájának megyei megvalósításában eredményként könyvelhetünk el és úgy, hogy a beavatást követően a megszólalok a további munka szélesebb körű megosztását vállalva szóljanak. Átérezve, hogy a nemzetiségi lét, a nemzetiségi tudat megőrzésére tett erőfeszítéseikben társadalmunknak leginkább az e közösségekhez tartozó értelmiség még aktívabb közreműködésére van szüksége. Legjelentősebb társadiaftmii eredményünk, a nemzetiségi egység alapján, lévén, hogy valamennyi sikerünket ennek köszönhetjük. Tolna megyében ™ SfffS&SZ kinthető pontos számadatnak, az előbbi sokak megítélése szerint nem. Másban alig, ebben alighanem pontatlanok a népszámlálás adatai. Szó esett hát arról is, hogy korábbi feszültségek magyarázzák az eltérést a bevallott és becsülhető adatok között. Folytatódnia kell tehát annak a szelíd harcnak, mely oldja a görcsöket, és érvényesíteni kell azt a gyakorlatot, mely nem értelmezi szűkén a nemzetiséghez való tartozást. A nyelvet anyanyelvként beszélőkön kívül nemzetiségi politikánk gyakorlati munkájában lassan évtized óta számolni kell, és lőhet, azokkal is, akik maguk nem beszélik már a nyelvet, de igényük élő a nemzetiségi kultúra iránt, és azonosulnák a nemzetiség érdekeivel, szívből kívánják, hogy a nemzetiség úgy épüljön bele társadalmunkba, hogy megőrizze vonásait, nemzetiségi tudatát, kultúráját. Aligha szorul bő magyarázatra, hogy napjainkban miért a falun élő nemzetiségek kötődése erősebb a nemzetiségi kultúrához, és játszanak a falvak nagyobb szerepet az értékek megőrzésében, annak ellenére, hogy a lakosság átrétegező- dése miatt a nagyobb lélekszámú településeken — városainkban, nagyközségeinkben jelentős a nemzetiségi értelmiség számaránya.. A kis településeken általában 2—3 pedagógus a szám tartója a nemzetiségi tudat fenntartásának, a hagyományőrzés munkájának. Döntően ezért közérdek, hogy ^ a nemzetiségi lát fenntartására irányuló munkában az egész értelmiségi réteg vállaljon aktív szerepet. Mert beszélni kell még róla, beszéljenek, hogy alkotmányunk leieméit jelentőséget tulajdonít az anyanyelv használatának. Az anyanyelv megőrzéséhez, a kétnyelvűséghez a nemzetiségi érdekeken túl népgazdasági érdek is fűződik. Adjon segítséget a család az anyanyelv elsajátításához az oktatási intézményeknek. Ne törődjenek bele a szülők olyan könnyen, hogy az öregek távoztával a családokban megszakad az anyanyelvhasználat folytonossága. Itt jegyzem meg, hogy Medinán nincs szerbül beszélő óvónő, de a gyerekek otthon elsajátítják az anyanyelvet. Íme, ekkora a családi háttér ereje. S ha erre nem igyekszünk a jövőben többet építeni, elmarad esetleg az az eredmény, amit a német nyelv- oktatás óvodai és iskolai feltételeinek áldozatos, egyben cél. tudatos bővítésétől várunk. ■ Az megbecsülendő tény, hogy a nemzetiségi közművelődésben szép eredmények születtek, hogy évről évre gazdagodik olvasnivalókkal a szekszárdi német nemzetiségi báziskönyvtár, mely nagy gondot fordít a nemzetiségi gyerekek nyelv- művelésére, és évente tíznapos olvasótáborba szólítja a kis olvasókat. Komoly értékünk a mórágyi, gvörkönyi és gyönki svábmúzeum, hogy folyik a gyűjtőmunka, mely a néprajzi hagyományok megmentésére irányul. Büszkeségünk az is, hogy megyénkben ma hat hagyományőrző német népi együttes mű. ködik, közel négyszáz tagot számlálva. Van három ifjúsági és egy felnőtt-fúvósegyüttesünk, négy kórusunk. Lehetne mindenből több? Lehetne, és ezért is sokat tehetnek azok, akik részt vettek az első nemzetiségi értelmiségi konferencián. —<* Majláth Györgyi díszterítést készít Nagy a nyüzsgés a konyhában Aki főzte, egye meg! A tűzrakást még gyakorolni kell Hagyomány született Hagyományt ápolni, értéket menteni kötelesség. Hagyományt teremteni szép és magasztos feladat. Ezek a gondolatok juthattak eszébe a szekszárdi Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet vezetőinek és tanulóinak akkor, amikor elhatározták, hogy a forradalmi ifjúsági napok kezdetén is- kolainapot rendeznek. A március 15-én lebonyolított gazdag programban a leendő szakácsok, cukrászok, felszolgálók mérték ösz- sze erejüket. Az ízlésesen megterített asztalok, gusztusos hidegtálak, az önmagukat kínáló cukrászsütemények minősítése mellett a „melegkonyhások” bográcsgulyásának, stiriay metéltjének, valamint hideg meggylevesének és párolt marhafelsáljának értékelése volt a szakmai zsűri feladata. A Tolna megyei Tejipari Vállalat és a Paksi Konzervgyár szaktanácsadással egybekötött termékbemutatója is sok érdeklődőt vonzott. A leendő vendéglátósok kerekasztal-beszélgetésen találkoztak munkahelyi oktatóikkal, vezetőikkel. Ckes—Kapfinger Kujáni Gáborné régi kávéfőzőt hozott a kiállításra „..mi szem, szájnak ingere” Tapasztalatcsere Segít a nagypapa „Magaslesen"
