Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
1984. március 17. e ÍÜpüjság ^ffi «« } gj ~o> »rag j I w ^T^Tw^ä^p f r^r^s j ^BfflSSSro Í88 S^^SS^Sl *** Múltunkból — Arra kérem, ne tartsa illetlenségnek a kérdést, de roppant érdekel, hogy miért volt szüksége a Külkereskedelmi Minisztériumnak külön Tolna megyei képviselőre? — A dolog lényege, hogy közeleb kerüljön a minisztérium vezetése a megyéhez, s hogy a kapcsolatok rendszere tovább épüljön. A megyei képviselet létrehozásáról a gazdasági bizottság döntött, azzal az elsődleges céllal, hogy a kis-, illetőleg a középvolumenű konvertibilis árualapot felkutassuk, feltárjuk — korábban ez talán nem ilyen szervezett formában történt. A feladatunk az, hogy a meglévő árualapokat a külkereskedelmi szervezeteknek megismerni segítsük, s eljuttassuk a külföldi partnerekhez. — Hány megbízott van Magyarország 19 megyéjében? — Az első 1983-ban állt munkába, a sorban én a tizenkettedik vagyok, jelenleg 13 megbízott működik. A megfelelő személyi feltételek biztosítása után minden megyei munkakört betöltenek. A külkereskedelmi értékesítés eddig úgy történt, hogy a termelők maguk jelentkeztek a külkereskedelmi vállalatoknál, és megpróbálták a termékeiket elhelyezni, felajánlani, ugyanakkor igényként és^ azt hiszem jogos igényként fogalmazódott meg, hogy tudják azt is: mit keres a piac. — A profiltiszta külkereskedelmi vállalatok nem tudták fellelni azokat a forásokat, ahonnan exportálni lehet? Vagy éppen az üzemek nem találták meg a megfelelő értékesítési csatornákat? — A magyar külkereskedelemben jelenleg amolyan újításféle zajlik, ami azt jelenti, hogy egyre több külkereskedelmi vállalat kap párhuzamos és eseti jogot. Lényegesen megnőtt azoknak a vállalatoknak is a száma, amelyek önálló külkereskedelmi jogot gyakorolnak. A külkereskedelmi vállalatoknak megvoltak a hagyományos partnereik, de a cél az, hogy azokat is eljuttassuk a külkereskedelemhez, akiknek még nem voltak ilyen kapcsolataik. ' — ön kapcsolatban van minden külkereskedelmi vállalattal? — A minisztérium felhívta a figyelmüket a kapcsolat kialakítására, s aaóta külcsö- nösen felkeressük egymást. Konkrét igények is felmerültek; az Artex például ciroktermékeket, cirkot keresett, a Lignimpexnek faipari termékekre lenne szüksége, a Metrimpex faházgyártásra keres kapacitást, a Hungaro- coop terméklistát hozott, tájékoztatót küldött a Phar- matrade, s érdeklődött a Ferunion cég is. A vállalatokkal gyorsan kiépült a kapcsolat. — Tavaly novemberben kezdte el a munkát, hol járt a megyében és milyen exportálható termékeket talált? — Valamennyi gazdasági egységet értesítettem a hálózat megalakításáról, s kértem őket, hogy exportképes termékeikről, kapacitásukról értesítsenek. Felkerestem a megyei tanács illetékes osztályait, az érdekképviseleti szerveket és több mint negyven üzemben jártam eddig. Több terméket ajánlott a Dombcalor, a bonyhádi Vasipari Szövetkezet, a Gemenc Ipari Szövetkezet, a Bonyhádi Zománcárugyár és a TÁÉV. — Ezeket a termékeket korábban nem ismerték a külkereskedelmi vállalatok? — Részben igen, hisz élő kapcsolataik is voltak, de most kiszélesedtek a lehetőségek s az üzemek több külkereskedelmi vállalattal kerülhetnek kontaktusba. Az áfészekkeil, a kistermelőkkel és néhány kisvállalkozóval is összejöttem már. Az egyik kisvállalkozó például prés- és rugókészítést vállalna, a másik igényesebb faipari termékeket kínál. — ön mennyire naprakész abban, hogy melyik termék exportálható? Azaz, ha egy üzemben meglát egy terméket, menynyire tudja annak a piacát? — Korábban az ipari szövetkezetek szövetségénél dolgoztam, a műszaki osztályon, s ez megkönnyíti a munkámat. Ügy érzem, meg tudom ítélni, hogy mi exportképes és mi nem az. Ez persze nem mindig elégséges, számítok azoknak a véleményére is, akik egy-egy szakterületen otthon vannak. Megkeres például egy külkereskedelmi vállalat, prospektust, dokumentációt hoz egy-egy gyártandó termékről. Azt, hogy végül is képesek-e a termék gyártására vagy sem, csak az üzemi szakemberek dönthetik el. — Hol az ön munkakörének a határa? — A kapcsolatteremtéssel nem fejeződik be a munkám, figyelemmel kell kísérnem a terméket, nyomon követni, hogy a külkereskedelmi vállalat üzletkötője hogyan viszi tovább, s milyen eredményeket ér el. Felkerestek már olyan termelők is, akik már korábban felajánlották termékeiket. Az áruval kapcsolatos kérdésükre csak akkor tudtam felelni, mikor már az üzletkötővel is beszéltem. Mint mindenhez, az éh munkámhoz is szívósság kell, hisz az emberek hajlamosak arra. hogy lazítsanak, előfordul az is, hogy nem rossz- indulatból, de elfektetik az ügyeket. — Gyakorlatilag arról van szó, hogy a Tolna megyében gyártott, külpiacra felajánlható termékeket, s az itt lelhető exportképes kapacitásokat ön menedzseli? — Így is lehet fogalmazni. De tudni kell, hogy én csupán egv egyszemélyes hivatal vagyok, s csak annyit tehetek. amennyi a munkakörömbe tartozik, illetőleg a munkaidőmből télik. Igyekszem mindent elkövetni azért. hogv a megyében lévő exportképes termékeknek piacot találjunk. — Magyarország az apró cikkek országa, ez kiderült azon a tájértekezleten is, amit a közelmúltban tartottak Szekszár- don az ipari- és mezőgazdasági szövetkezetek vezetőinek. Egészen újszerű és érdekes volt, ahogy a külkereskedelmi vállalatok képviselői felálltak, s sorolták, hogy mi mindenre lennének vevők. Liba- tollat, sátrat, kerítésdrótot, diót, cseresznyét, textilbabát, ceruzahegyezőt kerestek többek között. Mit tesz ilyenkor ön? — Ehhez mindenekelőtt partnerek kellenek, s az ember elkezd érdeklődni, tájékozódni a tanács szakigazgatási osztályain, az érdek- képviseleteknél, az üzemeknél, s merít az ismereteiből. Ha rendszeresen felkeresi az üzemeket, akkor tudja, hogy mit gyártanak ott, illetőleg mit gyárthatnának. Ha egy- egy konkrét igény fölvetődik, akkor ebből már profitálni lehet. Keresték például a ci- rokszakállt, ami a söprű alapanyaga. Mivel gyenge volt a termés, az exportot a meglévő alapokból nem tudták fedezni, noha éltek a szerződések. Fel kellett kutatni, hogy hol termelnek a megyében cirkot. A legpontosabban ezt a növényvédő állomás tudta megmondani. Ezekután fölkerestem a nagy- kónyi, a dunaföldvári. a nagydorogi és a Dombóvár környéki mezőgazdasági szövetkezeteket. de rábukkantam egy szekszárdi kistermelőre is. Lett hát cirok, s föl tudtam ajánlani az Ar- texnek, — Az üzemek úgy vélik, hogy az exportra vonatkozó információkat több helyről lenne érdemes s kellene beszerezni, azaz keveslik a tájékoztatást. Változik-e most ez azzal, hogy ön munkába állt? — Egészen bizonyosan. Ezt szolgálta a külkereskedelmi nap is, ahol az érdekeltek tájékozódhattak az ország külkereskedelmének helyzetéről, s megtudhatták, hogy egy-egy exportőr mire tart igényt. A Terimpex szakemberei március végén megbeszélésen vesznek részt a húsipari vállalatnál, ahol tájékoztatják a termelőket, a feldolgozókat s elmondják, hogy mire lehet a jövőben számítani. Tervezzük, hogy a különböző külkereskedelmi vállalatokat meghívjuk, hogy ismertessék a termelőkkel a lehetőségeket Szervezett formában előreláthatólag negyedévenként lesz ilyen különböző szintű rendezvény. A KISZÖV-vel együtt kiállítással egybekötött megbeszélésre gondoltunk. Lehetőség kínálkozik arra, hogy a megyében élő fazekasok munkáiból rendezett kiállításra meghívjuk a külkereskedelmi vállalatok képviselőit. — Éppen a decsi háziipari szövetkezet elnöke mondta, hogy a 7 0-es évek második felében évi 15—20 millió forint értékű árut exportáltak, most viszont majdnem semmit. Többen azt tapasztalták, hogy a különböző külkereskedelmi vállalatoknál nagyon lassú az ügyintézés, hosszú az átfutási idő. Egy kiállítás után lényegesen felgyorsulhat az üzlet? — Ha egy termelő nem tud a külpiacon eladni, nem biztos, hogy csak a külkereskedő a hibás. Előfordul, hogy nem tudnak megegyezni az árban, a termék nem tetszetős. de egy pontatlan szállítás következtében is fölborulhat az üzlet. Az exportértékesítés a termelők igen precíz munkáját feltételezi, kötelezettséget jelent, felelősséget. A piacot nem könnyű megszerezni, de megtartani még nehezebb. . — Mi történik akkor, ha az exportáló vállalatnak vitás ügye támad a külkereskedőkkel? Most már Önhöz fordulhatnak? — A Külkereskedelmi Minisztérium vállalatfelügyeleti és ellenőrzési főosztályához tartozik az én munkaköröm. Ha az üzemeknek problémáik adódnak, nekem lehet szólni, s amennyiben jogosak a felvetések, segíteni tudok a megoldásban. — Próbáljuk meg nyomon kísérni, hogyan is bonyolódik egy üzlet? — Az exportképes termé-" kéről az üzem műszaki dokumentációt, prospektust készít, rajzokon, fényképeken bemutatja az árut. Ennek az a célja, hogy fölkeltsük a vevő érdeklődését. A prospektust elküldjük a külkereskedelmi vállalatoknak. A propagandaanyag az üzletkötőkhöz kerül, akik ha ismerik a piacot, tudják, hogy melyik területre lehet kiajánlani. Ha külföldön van képviseletük, akkor odaküldik, de küldhetik az üzleti partnereknek, utazásaik során magukkal vihetik, vagy ha éppen Magyar- országon jár a partner, átadják neki. — Mennyi a legkisebb exportképes mennyiség? — Elvileg minimális tétel is szóba jöhet, de már a húsz-harminc, százezer forintos készlet is érdekes lehet. — Mit jelent egy termelőnek, ha exportra dolgozik? — Mindenekelőtt rangot, s azt, hogy világszínvonalon képes termelni. Az erkölcsi megbecsülés mellett nagyobb anyagi elismerét, s természetesen a műszaki színvonal emelkedését is. — Előfordulhat, hogy egy-egy Tolna megyéből származó terméket a külpiacon is elkísér? — Előfordulhat, de nem . jellemző. Az én dolgom a helyi lehetőségek feltárása. . — Beszél valamilyen | idegen nyelven? — Most birkózom a némettel. — Milyen gyakran jár Pestre? — Hetente egy-két alkalommal. Kéthetenként pedig részt veszek azon a konzultáción, amelyet a megyei megbízottak részére tartanak. — Hogyan érzi magát ebben a beosztásban? — Mint említettem, ez a terület számomra nem idegen, viszont eléggé szerteágazó most a munkám. Jól érzem magáin, s igyekszem megfelelni a rám bízott feladatoknak. — Köszönöm a beszélgetést. D. VARGA MÁRTA Közhelyként használták évtizedeken át a megye gazdasági életének jellemzéséül, hogy Tolna megye gazdaságilag elmaradott terület, a feudális-tőkés nagybirtok hazája, amelyen nagyobb gyárat, üzemet alig-alig lehet találni. Közhely volt a szó- használat — de igaz volt. Ifjú Leopold Lajos „Gyárak nélkül” című művében az 1890-es és az 1900-as nép- számlálás adatait vette alaposabban szemügyre. Rámutatott arra, hogy a terület lakossága egyre fogy, a kisipar ezen a vidéken tönkrement — és nincs helyette nagyüzem, nincsen gyár. Az elmúlt hetekben mi magunk is részletesebben vizsgáltuk az 1900-as, az 1910-es és az 1920-as népszámlálás egykor nyilvánosságra hozott adatait. Először a lakosság számának alakulásával foglalkoztunk. A vizsgált időszakban — tehát összesen húsz év alatt — az emelkedés volt a jellemző: 9930 fő volt a gyarapodás — a kivándorlás ellenére is! A 253 182-es létszám 263 112-re emelkedett. Szembetűnő, hogy mind a három nép- számlálás adatai szerint több volt az eltartottak száma, mint a keresőké. 1900-ban 22 470-nel, 1910-ben 39 449cel (!), 1920-ban pedig 4390- nel volt több az eltartott, mint a kereső. A számok sorát vizsgálva, azonnal fel kell tenni a kérdést: mi történt 1910 és 1920 között a megyében, hogy az eltartottak száma majdnem a tizedére esett vissza? Több lett a munkahely? Új gazdaságpolitikai elvek érvényesültek? — Nem, nem erről van szó. A kérdés megválaszolására alább visszatérünk. Az egykori statisztika a 'a. kosságot 11 foglalkozási ágba sorolta. Az nem meglepő, hogy a lakosság abszolút többsége az őstermelés kategóriába került. S ez így volt helyes, hiszen a megye lakóinak túlnyomó többsége a mezőgazdaságból élt. Az azonban már kevesebbek előtt tűnik természetesnek, hogy két évtized alatt a 7754 főről a napszámosok száma 2701-re esett vissza, azaz két évtized alatt eltűnt több mint ötezer napszámos Tolna me. gyében. Hova lettek? Vagyonhoz jutottak? Az iparba mentek dolgozni? Netán kivándoroltak? Nem. Ök változatlanul napszámból keresték kenyerüket. Csupán a statisztikusok manőverezéséről van itt szó. Ugyanis, a mezőgazdasági kategóriába sorolták be őket, oda, ahova az 50—100 holdasakat, és a százezer holdakkal rendelkező Eszterházyt is. (Hogy mi mindent bír el a statisztika!) Nemcsak a napszámosokat, de az eltartottakat is így tűn. tette el a statisztika. Az iparból élők száma húsz év alatt alig 1600-zal emelkedett. Az ipar kisipari jellegű, erősen tagolt. Keressük a „nagyipart”, a 20, vagy annál több személyt foglalkoztató munkahelyeket. 1900- ban egyetlen egyet sem találunk a dunaföldvári, a dombóvári és a tamási járásban. A központi járásban is csupán Tolnán van 1, a simon- tonnyai járásban 2, a völgy- ségi járásban és Szekszárd városban 2—2 üzem található. A megyében tehát ösz- szesen nyolc ilyen üzem volt a századfordulón összesen 950 fővel. (Ebben a számban benne van a megye déli részén lévő bányavidék adata is!). Két évtizeddel később nem sokkal jobb a helyzet. Igaz, az üzemek száma már 21, de a bennük dolgozók létszáma mindössze 1662. Megjegyezzük ugyanakkor azt, hogy két évtizeddel később, még 1920-ban sincs 20 főt, vagy annál több dolgozót, foglalkoztató üzem a tamási járásban! A nagybirtokkal teli járás nem fogadta be a nagyipart, nem kívánt konkurenciát. „Tolnamegyei paripák viszik az orosz cárt, vannak tolnamegyed hajtó- lovák, melyek ma-holnap versenyen kívül állanak, a bonyhádi tájfajta szarvas- marha országos jelentőséget nyert és az Alföld, le egészen Temesig, innen szerzi be te- nyészanyagát. Mindez bizonyos fokú pénzbőséget idézett elő birtokos-osztályunknál és takarékpénztárainkban...” — írta 1907-ben id. Leopold Lajos. A kisüzemek száma meglehetősen magas a századfordulón: 1900-ban 7481, 1910- ben 8239. Ez gyors felfutási jelent. A következő évtized azonban a pangás időszaka, sőt, némi visszaesést állapit meg a statisztika. Ezekben az üzemekben azonban igen ala. osony a foglalkoztatottság. Az egy vállalatra jutó kereső 1900-ban 1.87, 1910-ben 2.05 és 1920-ban 1.81 fő. Még az iparnál maradva: legkedveltebb szakma ebben a két évtizedben a ruhaipar volt, az itt dolgozók száma 3600—4200 között mozgott. ■Ezt követően az építőipari munkások száma következett, ezen belül is a kőművesek száma volt magas. Sokan voltak a cipészek és a csizmadiák, valamint a vas- és fémmunkások. A NYOMORÜSÁG TÜKRE „A nyomorúság tükre” — joggal nevezhetjük így azt a jelentést, amelyet Gyenis Antal, a későbbi mártírhalált halt iskolaigazgató küldött a tanfelügyelőnek 1912. július 11-én. A jelentés tulajdonképpen tandíjkimutatás arról, hogy az iskola 258 tanulója közül ki fizette be a? 1911—12. tanévre esedékes díjat, ki maradt adós, és kinek van már esetleg az előző évről is adóssága. A 258 tanuló — és szülei — vagyoni helyzetére vet fényt, hogy közülük 32 szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezett, s ilyen alapon volt tandíjmentes. A szegénységi bizonyítványokat a községházán az elöljáróság adta ki, bizonyítandó, hogy legfeljebb napszámbér a jövedelmük, házuk, földjük bankibetétjük, stb. nincs. A tandíjmentesek egy másik csoportját alkották az állami gondozottak, akik nevelőszülőkhöz voltak kihelyezve. Ök voltak a „menhelyi gyerekek”. Számuk ebben a dombóvári iskolában 13 volt. Nyilvánvalóan tőlük az iskola nem kért, és nem kapott tandíjat. A névsor mellet 19 alkalommal szerepel a „leírandó” megjegyzés. Nyilvánvalóan azért került a név mellé a megjegyzés, mert Gyenis Antal már lemondott azok beszedési lehetőségéről. Az olyan hátralékosok száma, akiktől esetleg még remélt valamit az iskola igazgatója: 167 volt. összesítetten: 32+13+19 +167= 231, azaz a 258 tanuló közül 231 nem tudta fizetni az évi 4 korona tandíjat. A tanulóknak csak alig több, mint 10 százaléka tudta rendezni kötelezettségét. ISMÉT JÖN A HALLEY-ÜSTÖKÖS Napjainkban ismét gyakrabban találkozunk a Halley . üstökös nevével, amely feltartóztathatatlanul közeleg. Az űrprogram keretében űrhajók közelítik majd meg, s készítenek róla felvételeket. Mint ismeretes, 1910-ben is jött, és látható volt. Erről a Tolnamegyei Közlöny 1910. május 29-én a következőket írtai' „Még soha olyan rémületet nem keltett üstökös, mint a Halley, melyről azt jósolták, hogy érinti a földet és nagy veszedelmet hoz reánk. Pár nap óta szabad szemmel is látható a rettegett üstökös a nyugati égbolton. Aki még nem látta, nézze meg. Esteli háromnegyed 9- től látható. F. hó 30-án már 7 óra 47 perckor kel és 11 óra 2 percig lesz látható a nyugati égboltozaton és pedig napról napra ragyogóbban.” A Halley-üstökös fénylett, elvonult, s újra jön. Nem hoz veszedelmet. K. BALOG JÁNOS Hajdú Pállal, a Külkereskedelmi Minisztérium Tolna megyei megbízottjával
