Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

1984. március 14. TOLNA \ _ A NÉPÚJSÁG Fazekas és szövő Ha nem ismerném a két kiállító művész, mester — B. Teszler Ella és Kómjáti Tamásné — életkorát', azt hihetném, hogy a bonyhádi városi művelődési központ­ban rendezett kiállítás két olyan népművész keze nyo­mát dicséri, akik már ke­nyerük javát megették. Ennek oka az csupán, hogy a két fiatalasszony megkereste mesterségének tiszta forrását. Messze men­tek, vagy túl közel? Tanul­mányaik, kutatásaik során eleven gyökeret találtak a sárközi névtelen parasztasz- szonyok szövőszékeinek és a szekszárdi Tamás József fa­zekasmester kemencéjének tövében. Mind a ketten ki­tűnő tanítványoknak bizo­nyultak. Igazolásul B. Tesz­ler Ella fazekas tarsolyában ott a népi iparművész cím, Komjáti Tamásnénál pedig az országos szőttespályázat nagydíja. A rendezőket dicséri a két kiállító együttes, • közös be­mutatása. A tarka mázas edények — bokályok, tálak, bödönök, mézes kanták, szil­kék, vászonfazekak mellett, alatt végigfutó — térítők, szádák, függönyök egyszerű fehér vagy piros-fehér csík­ritmusa nem alárendeli egyik mestert a másiknak, hanem kiegészíti 'és az esz­tétikai értéket emeli. DECSI KISS JANOS magyar szakértőin, neves tudósokon, írókon, közéleti személyiségeken kívül szá­mítanak az UNESCO, a Szovjet Tudományos Akadé­mia, a finn békekutató inté­zet és a luxemburgi alkal­mazott rendszerellenőrzési intézet előadóira is. Az idei témakör — mint­egy az ENSZ által ifjúsági évvé nyilvánított 1985. év előkészítéseként — az ifjú­ság, fejlődés és béke; még­pedig olyan összefüggések­ben, mint például a világ if­júságának jelenlegi állapota, felkészültsége a békeharcra, az aktív és hatékony rész­vételre az emberiség törté­nelmi, gazdasági, kulturális és morális értékeinek . meg­védésére, megőrzésére, to­vábbfejlesztésére. Az előadások és konzultá­ciók szüneteiben a rendezők sokszínű szórakoztató prog­ramról gondoskodtak, ezen­kívül mód nyílik Nógrád, Eger, Budapest és a Duna­kanyar nevezetességeinek megtekintésére. Próbák A kiállítás részlete Ifúság, fejlődés, béke Az idén nyáron, július 2- től tizedszer rendezik meg a TIT salgótarjáni ifjúság- politikai nyári egyetemét. A napokban jóváhagyott prog­ram szerint a találkozó most először nemzetközi lesz, ösz- szesen háromszáz magyar és külföldi césztvevőre számí­tanak. A nyári egyetemre nemzetközi előadógárdát várnak: az ifjúságkutatás Ismét próbálnak a Madách Színház művészei — a Ma­dáchiban és a Kamara szín­padán újabb bemutatóra ké­szülnek. A Madách Színház április 19-én tartja Koltay János: Albert Schweitzer című színművének premierjét. A világhírű orvosról, tudósról szóló darabhoz Darvas Fe­renc komponált zenét. A fő­szereplők Koltay János, Bencze Ilona, Nagy Anna, Hűvösvölgyi Ildikó, Dunai Tamás, Szerednyei Béla, Papp János és Tímár Béla. A díszlet Götz Béla. a jel­mez Mialkovszky Erzsébet munkája. A darabot Kerényi Imre állítja színpadra. A Madách Kamara ápri­lis 27-én mutatja be Arnold Wesker: A királynő katonái című színművét, amelyet Ungvári Tamás fordítbtt. A díszletet és a jelmezeket Va- yer Tamás tervezte. A főbb szerepekben Cseke Pétert, Gáti Oszkárt, Cs. Németh Lajost, Gvabronka Józsefet, Lesznek Tibort, Lőte Attilát és Bodor Tibort láthatja majd a közönség. Az elő­adást Huszti Péter rendezi. „Egy napig katona voltam” (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Magyar Úttörők Szövet­sége dombóvári városi elnök­sége felkereste a Magyar Néphadsereg együk alakula­tát, hogy az úttörőcsapatok­ban folyó hazafias honvé­delmi nevelés érdekében él­ményt nyújtó programot szer­vezzen „Egy napig katona voltam” címmel. Az alakulat párt- és KISZ-vezetése öröm­mel üdvözölte a kezdeménye­zést, és közös megegyezés alapján úgy döntött, hogy megrendezi az akciót a dom­bóvári, valamint a városkör­nyéki iskolák bevonásával, 40 úttörő részvételével. Ez az akció a hazafiás hon­védelmi nevelés terén ad a résztvevőknek olyan élményt, amely hozzájárul a gyerekek erkölcsi, politikai fejlődésé­hez, személyiségük gazdago­dásához, fizikai képességeiket teszi próbára. Segíti a pólya­választást, a pályára irányí­tást is. A pajtások az akció előtt egy héttel névre szóló behívó- parancsot kaptak, amely alapján bevonultak az úttörő­szövetség városi elnökségére. Jó néhányuikat elkísérték a szülők, testvérek, tanáraik is. A parancsnokok vezetésével teherautón érkeztek a fiúk a laktanyába. Ezt követően Nagy Ervin alezredes köszön­tötte a beérkezett ifjú kato­nákat, majd következtek a beöltöztetés izgalmas percei. Először alapos orvosi vizsgá­laton estek át a gyerekek, utána mindenki méretének megfelelő felszerelést kapott. A beöltözést követően elfog­lalták körleteiket, és rajpa­rancsnokaik vezetésével gya. „Kiskatonák” kint a terepen korolták a katonai alaki moz­gásokat. Ezután vacsorára vonult el az „újoncokból” álló szakasz. Már az első kö­zös menetelés alatt-együttes mozgás volt jellemző az alig ■néhány órás „katonákra”. Az est hátralévő részében kato­nai témájú filmeket tekintet­tek meg. Másnap reggel 6.00-kor ka­tonás ébresztő után a reggeli tornával folytatódott a kikép- ■ zési nap. Reggeli után kez­dődött meg igazán a politikai katonai kiképzés. Először egy 40 perces politikai tájékozta­tást hallgattak meg az úttö­rők, aztán a katonai élet alap­vető szabályait, követelmé­nyeit ismerték meg a gyere­kek. Ezt követően alaki foglal­kozásra vonult el a szakasz. A foglalkozás díszmenettel záruilt. A kiadós tízórait a szakácsok meglepetéssel indí­tották, mert a szakasz legki­sebb katonája, Szőcs „hon­véd”, a 135 cm magas legény kapta a tízórai legnagyobb zsíroskenyerét, hagymával jól megspékelve, de a „kiskato- na” nem ismert lehetetlent... A következő foglalkozáson az újoncok megismerkedtek a hadseregben rendszeresített kézifegyverekkel, ezek részei­vel. szét- illetve összeszerelé­sükkel. A fegyverismeret végére már járt a két Csepel motor­ja, harcászati és vegyivédel­mi foglalkozásra indultak az úttörők, géppisztollyal és gázálarccal felszerelve. A foglalkozáson megismerked­tek a gyerekek a gázálarccal és az összfegyvernemi védő­készlettel. Ezt követően a lel­kes gárda rajkötelékben ro­hamozta meg a feltételezett ellenséget. A győzelem után vidáman vonultak be a lak- fcanyakapun a gyerekek. Az „Egy napig katona vol­tam” akció közös értékeléssel zárult. A nap során szoros „fegyverbarátságok” szövőd­tek rajparancsnokaikkal, pa­rancsnokaikkal és egymással. A „leszerelés” után élmé­nyekben gazdagon tértek vissza a polgári életbe. Jó né- hányukat szüleik és hozzátar­tozóik várták a laktanya ka­pujában. JUHÁSZ LÁSZLÓ városi úttörőelnök Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Sajátos szemszögből emlé­kezik meg a folyóirat Gábor Andor születésének 100. év­fordulójáról. Botka Ferenc irodalomtörténész vázolja az író életútját, majd részlete­sen ismerteti azokat a szála­kat, . amelyek Gábor Andort eleinte külföldi tudósítóként, később a moszkvai emigráns folyóirat, az Üj Hang szer­kesztőjeként és jelentős mű­fordítójaként is a szovjet kultúrához kötötték. A közelmúltban fűzte szo­rosabbra kapcsolatát a Ma­gyar írók Szövetsége az Af­roázsiai Irószervezettel, amelynek központja Tas- kentben van. Az erről szóló cikkből megtudhatjuk, mi­ként mozdítja elő ez a kap­csolat a távoli földrészek írásművészetének magyaror­szági megismertetését, és mi­lyen lehetőségeket teremt ah­hoz, hogy a magyar írók mű­vei népszerűbbé váljanak az ázsiai és afrikai kontinensen. Szolnok megye és Észtor­szág testvérkapcsolatának néhány mozzanatát idézi fel a Szovjetunió egyik összeál­lítása. 64 magyarországi nagy­üzem dolgozói vetélkedtek a közelmúltban a Szovjetunió ismeretéből. A Lenin Kohá­szati Művek által kezdemé­nyezett nagyszabású szellemi verseny végeredményét is­merteti a Miskolci küzdőté­ren című írás. Egy érdekes budapesti nyelvoktatási kí­sérletről számol be a Deák téri tapasztalat című cikk. Egyetemisták a hősei az Alkotó diákok című riport­nak, amely a Kijevi Műszaki Főiskola példáján érzékelte­ti, milyen intézményes lehe­tőségek segítik a hallgatókat abban, hogy már képzésük folyamán kipróbálják erejü­ket a kutató- és tervezőmun­kában, és lássák, mi a szere­pe leendő részfeladatuknak ágazatuk egészében. Megváltozott körülmények között dolgoznak ma a „cir­kuszosok”. Hogyan ügyelnek az artisták munkavédelmére, szakmai fejlődésére, a ván­dorművészek családjainak életkörülményeire — ilyen és hasonló kulisszatitkokba pil­lanthatnak be A porond „túlsó oldalán” című össze­állítás olvasói. Romantikusnak látszó, de életbe vágóan fontos szolgál­tatást teljesítőit mutatja be a Szike és jégcsákány című híradás. Szereplői egy du- sanbei kórház dolgozói, akik repülőgépen vagy helikopte­ren sietnek a távoli hegyek­ben bajba jutott emberek segítségére. Előbb-utóbb bizonyára ezek a légi járművek is mú­zeumi ritkaságokká válnak, miként azok, amelyeket Jev- genyij Konoplev gyűjt. Taj- gák mélyén és vízmedrek fenekén kutatja fel az egy­kori szovjet repülőgéptípu­soknak a műszaki múzeum­ból hiányzó példányait. Az Eltűnt gépek kutatója című cikk címszereplőjével és Oleg Antonovval, a híres re­pülőgép-tervezővel beszélge­tett a lap munkatársa. LÁNYOK,ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok már­ciusi számában I. Sztadnyuk állami díjas író köszönti a nemzetközi nőnap alkalmá­ból a lap olvasóit. Az író március 8-án született, ezért úgy érzi, több joga van kö­szönteni az asszonyokat, mint férfitársainak. Hetven éve jelent meg Oroszországban az első for­radalmi női lap, a Rabot- nyica. Az évforduló alkal­mából Z. Tyimofejeva, az újság főszerkesztő-helyettese mutatja be az olvasóknak a 16 millió példányban megje­lenő Rabotnyicát. A márciusi szám folytatja Anna Gagarina visszaemlé­kezéseinek közlését. Ebben a részben a felszabadulás nap­jait idézi föl. A Hagyományok, ünnepek, népszokások rovatban Z. II- jina írása arról szól, hogyan köszöntik Nyugat-Grúziában az anyákat. A cikk címe: Boldog ünnepet, anyám! A gyerekek részére új so­rozatot indított a lap: torna­gyakorlatokat ajánl, ezúttal négy-hét éveseknek. Az Ügyeskedj, okosodj! rovat is új szórakoztató játékokat közöl a kicsiknek. Ni Grasin A játékbiroda­lom fővárosa című, gazdagon illusztrált cikke a Zagorszki 1. számú Játékgyár történe­tével és termékeivel, köztük a híres matrjoskákkal ismer­teti meg az olvasót. A siker titka és az Ügyes kezű asszonyok című írások a kápolnásnyéki Vörösmarty Termelőszövetkezet, vala­mint a békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezet életébe nyújtanak bepillantást. A múlt év őszén nagy si­kerrel rendezték meg Buda­pesten a népszerű szovjet táncdalok fesztiválját. Ebből az alkalomból mutatja be a Lányok, asszonyok a szovjet könnyűzenei élet három ne­ves képviselőjét: Álla Puga- csovát, Rajmond Paulst és Vlagyimir Migulját. A mellékletben — a ha­gyományokhoz híven — ké­zimunka-leírások, ételrecep­tek és rejtvények várják az érdeklődőket. szputnyik A folyóirat nyitóanyaga A szovjet gazdaság lendülete­sen tört előre címmel átfogó képet nyújtott az ország gaz­dasági életéről, a termelési szférákról, az 1983. évben el­ért eredményekről. Szerte a világon sok or­szágban élnek emigránsok, akik ilyen vagy olyan okból hagyták el hazájukat. Egy részük gyökeret ereszt, sokan viszont egy idő után haza­találnak. Nyugaton ezerféle­képpen lovagolták már meg az Oroszországból külföldre távozottak témáját. De vajon mit tud a világ a repatriált oroszokról, azokról a százez­rekről, akik hazatértek szü­lőföldjükre? A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk az Emigránsok, akik hazatér­nek Oroszországba című írást. Andrej Szaharov akadé­mikust Nyugaton a polgár­jogok szovjetunióbeli élhar­cosaként tüntetik fel. Noha sokat cikkeznek személyéről, ritkán beszélnek a nyilvá­nosság előtt közvetlen kör­nyezetéről, azokról az embe­rekről, akiktől nagymérték­ben függ a hírhedtté vált el­lenzéki Szaharov fellépései­nek tartalma és időzítése. Nyikolaj Jakovlev profesz- szor Szaharov akadémikus mostoharokonai című cikke bemutatja magát Szaharovot és feleségét, Bonner asz= szonyt. A rendkívül érdekes és tanulságos írásból még számos más ismeretet is me­ríthet az olvasó egy különös család múltjáról, jelenéről. A Könyvespolc rovat publi­kációja ezúttal szorosan kö­tődik egy világszerte ismert eseményhez. Az, hogy Ali, Agca, II. János Pál pápa me­rénylője, hivatásos gyilkos és megrögzött fasiszta, min­denki előtt világos. Az vi­szont még tisztázásra vár, hogy ki és miért vette rá a török terroristát a kegyetlen és őrült merénylet elköveté­sére, ki és miért tulajdoní­tott neki bolgár és szovjet kapcsolatokat. Iona Andro­nov dokumentum-kisregé­nyének címe: A „szürke far­kas” gazdája nyomában. Nyugaton gyakran han­goztatják, hogy a Szovjet­unióban azért nincs munka­erő-felesleg, mert a tudomá­nyos-technikai forradalom vívmányainak gyakorlati al­kalmazása terén az ország rendkívül elmaradt. S ez mindenekelőtt áz ipari robo­tok létrehozásával és fel- használásával van összefüg­gésben. Kit szolgál és mire jó a robot? címmel közli a lap Nyikolaj Artyemjev írá­sát. A nyugati tőkés érdekeket képviselő tömegtájékoztatási eszközök azt állítják, hogy a Szovjetunióban válságban van az egészségügy, hogy a szovjet emberek egészségi állapota romlik. E témáról Mi az igazság a szovjet egészségügy körül? címmel interjút közöl a Szputnyik. A kérdezettek névsorában az egészségügyi minisztertől kezdve több más érdekelt személyiséget is találunk. A Divat rovatban a negy­venévesek divatjáról, míg a Konyhaművészet című ro­vatban belorusz ínyencsé­gekről olvashatnak. Jevge- nyij Bogatirjev Hamupipő­kéből — hercegkisasszony cí­mű cikkéből megtudjuk, hogy a női magasugrás világre­kordja 204 cm, s ezzel az eredménnyel a szovjet Ta­mara Bikova tizenegy újko­ri olimpián győzhetett vol­na... a férfiak versenyében. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom már­ciusi száma közli Gevork Emin Hét ének Örményor­szágról című művét. A könyv hét fejezetében — a korról, a vízről, a kőről, a földről, a tűzről, a betűkről és az énekről szóló énekekben — az író hazája szociografikus hitelességgel leírt történetét mutatja be, az urartui kul­túrától, a Biblia korától kezdve a mai napig; megis­merkedhetünk a legnevesebb örmény tudósokkal, művé­szekkel, írókkal, költőkkel; ízelítőt kapunk az örmény népköltészetből, a középkori és modern költészetből. A regényt, s a művet kiegészí­tő népdalokat, verseket Rab Zsuzsa fordította. A Líra rovatban Flor Va- sziljev, a legnépszerűbb ud- murt költő tíz versével mu­tatkozott be. A negyvenéves Vasziljev nem az ünnepna­pok, inkább a hétköznapok költője. „Kis témákról ír egyszerűen, melegen, embe­rien, a köznyelv szavaival, s pátosztalanítja a nagy témá­kat” — írja róla Domokos Péter a Medveének című antológiában. A 170 éve született nagy ukrán költőt idézi a Tarasz Sevcsenko emlékezete című rovat. Közismert Végrende­let című versét három nyel­ven közli a folyóirat — uk­ránul, oroszul és négy ma­gyar fordításban: Csorba Győző, Sztripszky Hiador — Varga Bálint, Tandori Dezső és Weöres Sándor tolmácso­lásában. Ivan Franko és Makszim Rilszkij Sevcsenkó- ról szóló tanulmányai mel­lett Karig Sára vall az uk­rán költőről. A Közös dolgaink című ro­vatban Molnár Géza a világ első Leninvárosára — Pest­erzsébetre emlékezik, Fehér Klára Gennagyij Lejbutyint, a magyar irodalom jeles for­dítóját köszönti hatvanadik születésnapján, Garai Gábor pedig Jevgenyij Jevtusenko budapesti fotókiállítását mél­tatja. A Dokumentum rovat foly­tatja Botka Ferenc cikksoro­zatát a magyar hadifogoly- irodalomról. Anna Szaak- janc Vlagyimir Majakovszkij és Marina Cvetajeva alkotó kapcsolatát elemzi, Irina Bo- gatko pedig Jurij Bondarev- vel készített interjút az író hatvanadik születésnapja al­kalmából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom